Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-17 / 270. szám
1984. november 17. 'toinaN KÉPÚJSÁG 3 Iskola kóstolgató A lány legszívesebben a könyvesbolt kirakata előtt áll. Nézegeti az új könyveket, majd bemegy a boltba és kézbe veszi őket. „Mert az új könyvnek van illata.” A szépen bekötött könyv örömöt jelent, simasága, színe, a díszei elárulják már a tartalmát is. A szép könyvet csak puha, lágy tapintással szabad kézbe fogni, majd kinyitni és megnézni a betűket, az ilyen könyv olvasása boldogságot jelent. ( Gulyás Erika, a Szekszárdi Nyomda könyvkötő tanulója halkan, szinte mozdulatlan ajakkal beszél a könyvről. Szelíden, hangtalanul, ilyenkor olyan, mint a szép könyv. Az iregszemcsei kislány szeretne egy könyvet csinálni. Magának. Olyat, amit mindig a szobájában tartana. Régi stílusú, barokk könyvet. A fedéllapon fekete vászonra aranynyomással lenne rányomva a cím, a széleket pedig arannyal festené be. — Mi lenne abban a könyvben? — Mindegy. A kötés a fontos számomra. — Mégis? — Gutenberg élete, a könyvnyomtatás feltalálójának élettörténete. Gyönyörű lenne. Minden gyerek szeretné tudni, hogy hogyan készül a könyv. Ezért is szedi szét apró darabokra az első mesekönyvet. Mi van a rajz mögött, a betűk mögött. Az első könyvek meghatározóak. Ha okos a választás, akkor egy életre megszeretjük az olvasást. „Nagyon sok múlik a kötésen.” A könyvről beszélgetünk. Azt mondja, hogy könyv mindig lesz, hiába van video, meg film. A papírra nyomott betű, az abban lévő információ örök időkre fennmarad. Az ország legnagyobb naptárgyárában dolgozik Erika. „Először azt hittem, hogy minden könyvet kézzel kötnek.” Csak akkor hogyan lenne bekötve az a rengeteg naptár, tankönyv, szépirodalom. A gépi kötés először kiábrándítja az embert, aztán pár hónap múlva rájön az ízére, rájön arra, hogy a gépet irányítani ugyanolyan izgalom, mint lapról lapra kézbe venni a könyvet és azt rendezni, borítót készíteni hozzá. — Azt nem tudom megfogalmazni, hogy mit érzek, amikor a boltban a kezembe veszek egy új könyvet. Az biztos, hogy a szép és tetszetős könyvet kézbe venni nagyon jó dolog. Erika rámnéz, tudja, hogy ez a megfogalmazás túlontúl egyszerű, de a szépet és a jót más szavakkal hogyan is lehetne kifejezni. Az arcán látom: a szó és az arc rezdülései összhangban vannak és az együvé tartozást ez fejezi ki legszebben. H. J.—G. K. Kati néni a brigádvezető Nem sértődik meg. ha nemcsak a fiatalok, hanem a nála idősebbek is néninek szólítják. Nála ez a tekintély jele, arra enged következtetni, hogy fiatalok lis, idősebbek is tisztelik, hozzá fordulnak gondjaikkal, tőle kérnek tanácsot és — sok esetben segítséget. Hegedűs Györgyné Mess Katalin a Dunaföldvári Kendergyár áztatós szocialista brigádjának a vezetője. Hetven óta tagja a városi párt- bizottságnak — legutóbb a fegyelmi bizottságba is beválasztották — hetvenöttől képviseli a 43-as körzet lakóit a nagy.köségi tanácsban — 1980 óta tagja a végrehajtó bizottságnak. Tekintélyét azonban nem elsősorban tisztségei adják — azok is — hanem a munkája. Nincs az áztatósok között, ebben a férfierőt is próbára tevő munkában, aki fölülmúlná. Már mondta valaki néki, hogy „ehhez, amit csinálsz, gép kellene”. De a gépet, amely a kisátorozott, áztatott ken- derkórót kévébe kötné, még nem találták ki — egyébként az áztatás több munkafolyamatát már gépesítették — ide kézi erő kell. — Kétszeresét teljesíti annak, amit a többiek — mondja Linka János gyárvezető. — És természetesen ennek megfelelően keres. — És ha bármire mozgósítani kell a gyáriakat, legyen az munkaverseny, gondoskodás a nyugdíjasokról, kismamaHegedüs Györgyné találkozó szervezése, kommunista műszak, rá és még egyJkét kommunista munkásasszonyra ott a gyárban, mindig számíthatunk — vélekedik Széles István, a nagyközségi pártbizottság titkára. Életútja nem a szokványos. Születésekor édesanyja meghalt, apja állami gondozásba adta. Dunaföldvárra adták nevelőszülőkhöz, majd akihez tizenkét éves korában került — az egyedül élő Mess Katalin — örökbe fogadta. Kutatni kezdett a rokonsága ultán, meg is találta nagy- báttyáit Pécsett és Komllón, ekkor tudta meg, hogy nemcsak ők, hanem a nagyapja és a dédapja is aktív munkásmozgalmi emberek voltak. Példájukon fellelkesülve döntött, hogy ő is részt vesz a mozgalmi munkában. Az általános iskola után pár évig beteg nevelőanyja 'kétezer ölnyi szőlőjét művelte, majd elhelyezkedett a gyárban. — Tizenkilenc éves voltam akkor, hatvanegyben. Indult az új bútorlapüzem, a huszonöt munkahelyre százötvenen jelentkeztünk. Fölvettek. Férjhezmenés, gyerekek... nem megy a háromműszakos munka, kérte magát az áztatósokhoz. Közben aktívan részit vett a KISZ-szervezet munkájában, 1965-ben — Bánlaki Márton, az akkori párttitkár bíztatására — kérte fölvételét a pártba. Kezdeményezésére vezették be az áztatósoknál az egyéni teljesítménymérést és -bérezést Voltak, akik húzódoztak, de azok, akik becsületesen dolgoztak addig is, jobban jártak. A többit meg serkentette az Új módszer. Persze, volt, akit a kilépésre. A pártbizottságban a gyár kommunistáit, a tanácsban körzetének lakóit képviseli. De nemcsak az ő ügyükben szólal föl, hanem minden esetben, amikor van a napirendihez mondanivalója. Ez pedig gyakran fordul elő. Hegedűs Györgyné a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előestéjén, a Parlamentben vette át Losonczi Páltól a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. J. l!llsl:Ml HÍRRE Milyen is volt ez a hét? Az esztendő 46. hete? Meg sem kísérlem egyetlen szóval jellemezni. Legfeljebb azt kockáztatom meg, hogy általában változatos. Az egyik nap ilyen, a másik amolyan. Persze, kinek, kinek. Volt, akit nagy bánat ért, volt, akinek napjait az intrika árnyékolta, volt, aki csalódott, volt, akit becsaptak, de volt, akit munkahelyén megdicsértek, volt akinek elfogadták az újítását, volt, akinek gyermeke született, s volt, aki boldog volt, aki örült. Higgyük, hogy sokaiknak jutott az örömből, s talán minden konkrét, kézzel fogható ok nélkül is, mint ahogyan azt Garat Gábor csodálatos versében mondja: Miénk ez a világ miképpen léte-holta, gondja is miénk, s miképpen nem hiszünk az egyszer volt és megkövült örömökben, csak minden élet folyton megújuló örömében hiszünk. „Figyel a Télapói” Azt hiszem, 9őt, saját fülem segítségével is meggyőződhettem róila, hogy már a „Figyel a Télapó!” heteit éljük. Ugyanis a bűvös mondat, mely a rakoncátlankodó gyerekeket igyekszik visszafogni, egyre gyakrabban hangzik el az utcán, üzletekben, s nyilván a kisgyermekes családoknál, otthon. Sőt, olvastam, hogy 105 ezer virgácsot készítettek a misefád díszítőüzemben, s hamarosan kapható lesz az országban mindenütt. Egy-két hete pedig az üzletek polcain várakoznak a csoki télapók, A boltból hamarosan a kiscipőkbe kerülnek ... krampuszok, s egyéb, az ünnepet idéző nyalánkságok. Szülők és gyerekek egyaránt várják az ajánókozás és az ajándék birtokba vételének örömteli pillanatait, de azt hiszem, legalább ennyire várakoznak — természetesen az óvodába járó gyerekek szülei — a télapóünnepségekre. Gyermekeik első közönség és közösség előtti szereplésére, produkciójára. Forintot forintra Sokan amondók, mégpedig igen bölcsen, hogy a gyermekáldás bizony várasson addig magára, amíg meg nem oldódik az a bizonyos lakásügy. És tegyük mindjárt hozzá, hogy az új lakásgazdálkodási rendszer ellenére is vannak zökkenői, sőt egyenesen buktatói a lakáshoz jutásnak, mint például a pénz. Nemrégiben áttékintette a kormány a lakásépítés és -fenntartás, a lakásgazdálkodás és -elosztás fejlesztésének irányelveiről született határozat végrehajtásának tapasztalatait. Megállapította, hogy a kedvező folyamatok mellett még számos feszültség vár megoldásra. Fontos feladat: a leginkább rászoruló rétegek lakáshoz jutásának megkönnyítése. E rétegbe tartoznak a fiatalok, s a segítésük egyik formája anyagi támogatásuk. Jól tudom, hogy az elszaladt lakásárakhoz viszonyítva a vállalatok által nyújtott ötvenezer forint körüli támogatás csekély, de a fiataflok erre is számíthatnak, ezzel is kalkulálhatnak, szóval van jelentősége. Szekszárd város Tanácsa ebben az esztendőiben (!) kétmillió forintot fizetett ki csak lakástámogatásra, mégpedig a város fenntartásában működő intézmények és a tanács dolgozóinak. Támogatásukat kiterjesztették a magánerős építkezésekre is: minden megvásárolt telket a bekerülési költségnél 40—50 ezer forinttal olcsóbban adnak a már említetteknek. Félreértés ne essék, a következőkben nem általánosítani akarok, de ... A telekvásárlás, illetve családi ház építése kapcsán esett meg a következő (egy-két) eset: az OTP-öröklakással rendelkező építkező csak az utolsó pillanatban „bukott le”, amikor is lakását nem az OTP-n keresztül, hanem szabadáron akarta értékesíteni. Magyarán, nem tartotta be a játékszabályokat, megpróbált visszaélni. Szóljunk még röviden az új típusú feszültségek egy másik okáról, az üresen álló lakásokról. Mégpedig az olyanokról, melyek a városban vannak, viszont a közeli községben élnek tulajdonosai az idős szülőikkel és egy szem gyerekükkel. Mivel a falusi összkomfortos ház az öregek tulajdona, teljesen szabályosan vásárolhatták meg a szülők az OTP-lakást a tizennégy esztendős gyermeknek, hogy felnőve, legyen hova költöznie, családot alapítania. Érthető az észjárásuk, meg az is, hogy forintjaikat igyekeznek befektetni. Csakhogy áriról felejtkeznek meg, hogy az ő „befektetésük” egy fiatal — mondjuk kisgyermekes — forintot forintra rakosgató házaspárt sújt további albérleti élettel. Határidő előtt Sajnos, annyira még nem vagyunk elkényeztetve, hogy amikor olyan hírt olvasunk, hogy valami határidő előtt elkészült, ne kapnánk föl meglepetten fejünket. Magam is így voltam, amikor megtudtam, hogy Szekiszárdon, a Napfény utcában jóval a határidő előtt átadták az új villanyvezetéket. Az építkezők nagy-nagy örömére, természetesen. De ezenfelül még van valami. Ezekben a hetekben, hónapokban a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny idején bízhatunk benne, hogy egyre több ilyen dicséretes eredménnyel találkozhatunk. Ahogyan dicséretesek a megyei mezőgazdasági osztály november 14-én kelt helyzetjelentésében foglaltak. Mielőtt idéznék belőle, jegyezzük meg, hogy a megyénk mezőgazdaságában dolgozók a hátráltató időjárás ellenére is csúcsteljesítményt nyújtottak. S a következő számok mögött rejlő munkát is nyilvánvalóan áthatotta a munkaverseny szelleme. 1. A múlt hét végén befejeződött megyénkben az őszi búza vetése. 2. Az őszi betakarításé növények közül a cukorrépa betakarítását a 14 termelőből Pálfa, Bogyliszló, Damibórvár, Fadd, Gerjen, Tolnanémedi és Nak befejezte. A nagy területen termelő gazdaságokban még folyik ez a munka. A betakarítás állása jelenleg kilencven százalék. 3. A kukorica betakarításának üteme valamelyest felgyorsult, több gazdaság végzett már: például Attala, Padd, Kaj- dacs, Kötesd, Nagydorog, Zomba. A betakarítás állása 80 százalék. Az energiatakarékosságra való törekvés miatt több gazdaságban a szárítók átalakítására került sor... 4. Az őszi mélyszántás a tervezett terület több, mint felén készült el. 5. A repcék szépen fejlődnek, a repce- darázs álhernyója nem okozott jelentősebb kárt, az üzemek 161 hektáron védekeztek a kártevők ellen. Összefogással „Magunknak, illetve gyermekeinknek építjük ...” mondta a minap egy fiatalember, aki a nyirkos ködös időjárás ellenére is töhb társával együtt társadalmi munkában parkosította lakóházuk környékét. Erre, mármint a társadalmi összefogással történő építkezések kapcsán már nem kapjuk föl a fejünket. Vagy, egyre inkább nem. Valahogyan természetessé vált, hogy amire nem jut a közös pénztárcából, azt közös erőnk lelkes adásával igyekszünk pótolni. Mégpedig elismerést, jutalmat nem várva érte, hanem csöndesen, természetesen tesszük dolgunkat magunknak, magunkért, mindánnyiónkért. V. HORVATH MARIA A dombóvári MÁV-csomóponton társadalmi munkában is épül az új szerelőcsarnok
