Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-15 / 268. szám
a Hépüjság 1984. november 15. FIATALOK WM1 FIATALOK FIATALOK Számítógépes verseny Pécsett Véget ért a Dunántúli Napló első számítógépes versenye. Baranya, Somogy, Tolna és Zala megye középfokú oktatási intézményeiből tizenöt diák vett részt Pécsett a Kodály Zoltán utcai középiskolai kollégiumban tartott döntőn. A számító- gépes versenyre meghívott gimnazisták, középiskolások az oktatásban és az egyéni tanulásban alkalmazható programokkal pályáztak. A beküldött pályaművek közül Tolna megyéből a legjobbat a tamási Béri Balogh Ádám Gimnáziumból Schneidler József küldte be és vehetett részt a döntőn. Írásbeli tesztek és szóbeli feladatok megoldásával mérték össze tudásukat, felkészültségüket a versenyzők. Az első fordulóban a számítástechnikában használt kifejezéseket értelmezték, bemutatták a számítógépek főbb egységeit, az információáramlás irányait, valamint leírták a nagy- és mikroszámítógépek működési elvében lévő különbségeket. Programok hibás részleteit választották ki és maguk is készítettek BASIC-nyelcen feladatokat. A döntő második részében bemutatták a beküldött és a helyszínen készített , programjaikat. A legnagyobb sikert a játékok aratták, ugyanis ezeket az érdeklődők is kipróbálhatták. A verseny győztese Uherko- vich Péter, a pécsi Leöwey Klára Gimnázium negyedikes tanulója lett, s nem kisebb ajándékot nyert, mint egy ZX Spectrum típusú személyi számítógépet. A Tolna megyei versenyző is bekerült a legjobb hét közé, és így ő is egy személyi számítógép boldog tulajdonosának mondhatja magát. A legtöbb versenyzővel induló zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnázium és Szak- középiskola, valamint a pécsi Leöwey Klára Gimnázium a Magyar Optikai Művek különdíját kapta, egy-egy számítógéphez kapcsolható úgynevezett külső mágnes- lemezes tárolót. Sz. K. Túrák a VIT jegyében Az 1985. júliusi, Moszkvában sorrakerülő XII. Világifjúsági Találkozó Nemzeti Előkészítő Bizottsága gyalogtúrákat hirdet. Az ország különböző hegyvidéki tájain 1985-ben télen, tavasszal és nyáron 2« kilométert kell megtenniük a vállalkozóknak. A VIT- túrára jelentkezőknek tizenkétszer lesz lehetőségük teljesíteni a követelményeket. Az időpontok — mindig szombaton lehet túrázni — és a helyszínek a következők: január 12.: Börzsöny, január 19.: Bükk, február 2. Mecsek, február 23.: Bakony, Március 23.: Mecsek, március 30.: Bükk, április 20.: Börzsöny, április 27.: Bakony, május 4.: Börzsöny, május 18.: Mecsek, június 1-: Bükk, júnus 8.: Bakony. A felsorolt alkalmakon kívül a jövőre újra induló Olimpiai ötpróba akció téli csúcstúráin Is lehet teljesíteni a VIT-túra távját. Az akcióban minden korosztály részt vehet. Az Indulás díjtalan. Jelentkezni a később közlésre kerülő helyszíneken kell, de előzetes nevezési nincs. A szervezők a VIT-túrákon legalább 30 ezer Indulót várnak. A jutalmazásról: azok között, akik minid a három évszakban teljesítik a 20 kilométert, 30 vrr- utat sorsolnak ki. Közös felelősséggel... Kereskedelmisek szakmai vetélkedője Ifjúsági (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A hét végén a Volán 11. számú Vállalat központi kultúrtermében már 9 óra előtt nagy volt a mozgás. Itt gyülekezett ugyanis az az 55 küldött, aki — az ifjúsági törvénynek megfelelően — a vállalat gazdasági, társadalmi és politikai vezetőivel, a vállalat, ezen belül a fiatalok helyzetéről tanácskozott. Az ifjúsági parlamenten a helyi vezetőkön kívül megjelent Bersényi Iván, az Állami Ifjúsági Bizottság osztályvezetője, Szűcs István, a KISZ Központi Bizottság tagja, Szajki László, az MSZMP városi bizottságának titkára, Keresztes János, a megyei tanács ifjúsági titkára. A küldötteket üzemegységi szinten, részparlamenteken választották meg a fiatalok és adtak megbízást számukra, hogy gondjaikról, problémáikról, de nem utolsó sorban tenniakarásukról nyilvánítsanak felelősségteljes véleményt. Részükre írásban adta ki a vállalat vezetősége az intézkedési terv végrehajtásáról szóló beszámolót, az ifjúságpolitikai célokat szolgáló pénzeszközök fel- használásáról szóló jelentést, valamint az 1985—86-os évekre vonatkozó intézkedési tervjavaslatot. parlament a Pech József, a vállalat igazgatója szóbeli kiegészitőjében nagy hangsúlyt kapott a megváltozott és egyre nehezebb gazdasági helyzethez való alkalmazkodás, a fuvarpiaci verseny élesedése és a beruházási nehézségek. Részletesen szólt a közelmúltban önállóvá vált vállalat gondjairól, amelyek egyforma súllyal nehezednek vezetőkre és beosztottakra, fiatalokra és idősebb dolgozókra. Az ifjúság helyzetének javítása vállalaton belül csak az adott feltételek között valósítható meg, mégpedig a fiatalok aktív közreműködésével. Éppen ezért határozta meg konkrétan azokat a tennivalókat, amelyeket a vállalat vezetése elvár ettől a korosztálytól. ft,v néldául. minden körülmények között biztosítani kell az udvarias, kulturált utaskiszolgálást. Ehhez kapcsolódjon, hogy a járatkimaradás a minimálisra csökkenjen, a járatok kihasználása gazdaságos le°ven. az országutakon fegyelmezetten, balesetmentesen közlekedjenek. Nem hagyható figyelmen kívül, hoev ki-ki saiát területén bővítse tudását, mert a beruházási nehézségek miatt effvre több a sok kilométert teljesített, műszaVolánnál kilag kevésbé megbízható gépkocsit kell üzemeltetni. A küldöttek közül tizenhatan szóltak hozzá, alkottak véleményt, javaslatot tettek jobb munkamódszerekre, felajánlották segítségüket ezek megoldására. Ágh Erzsébet a pontosabb, összehangoltabb menetrendszerkesztést szorgalmazta. Gáspár József szerelő műszaki dokumentumok megszerzését sürgette, hogy az új, és újabb típusú autóbuszok javításánál a hibafeltárástól a kijavításig rövi- debb idő teljen el. Orgován József oktatótiszt a leggyorsabban megtérülő beruházásról, az oktatási, továbbképzési módszerek korszerűsítésének fontosságáról szólt. Cserhát Antal az országosan jelentkező gumiabroncshiány problémáit vetette fel a közelgő tél miatt is, mivel félő, hogy a nem megfelelő gumiellátás közlekedési nehézségeket okoz. Felszólalásában kiemelte, mennyire fontos a fiatalok beilleszkedésének segítése .. . „Én szerencsés helyzetben voltam, jó brigádba kerültem, tőlem naponta megkérdezték, nincs-e valami problémám, segítettek. A többség ezzel nem így van.” A hozzászólók sürgették a tamási gépkocsimosó mielőbbi megépítését, a gázszállítás konténeres rakodását, ami gyorsabb és gazdaságosabb is — és még sorolhatnám. A felszólalásokból kiderült, hogy a vállalat fiataljai nemcsak ismerik a feladatokat, gondokat, problémákat, de tenni is akarnak ezek leküzdéséért. Pech József igazgató összefoglalójában válaszolt a kérdésekre, felvetésekre, és a jelen lévő vezetőket megadott határidőre történő intézkedésre utasította. A parlament hangulata bizonyította, hogy a fiatalok közös felelősséget vállalnak a feladatok megoldásában, s magukénak érzik a parlament jelmondatát, mely szerint: „Életszínvonalunk növelésének feltétele a jól végzett munka.” BOGNÁR CECIL A Szekszárd—Sárköz > és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet szakszervezeti és KISZ-bi- zottsága — a KPVDSZ kulturális hónap keretében — a Bezerédj István Kereskedelmi Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet szakoktatóinak segítségével szakmai vetélkedőt szervezett szakmunkástanulóinak. A vetélkedő színhelye az áfész egyik korszerűen felszerelt oktatási kabinetje volt. Két évfolyamból — II—III. — három szakmában (élelmiszer, vegyesbolti és ruházati) 48 tanuló adott számot elméleti és gyakorlati tudásáról. Szörényi Levente búcsúzik Vendéglátós tanulók Siófokon A jó munkáért egyhetes sítúra a Tátrában Az idén nyáron megoldódtak a Szekszárdi Vendéglátó- ipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző eddig krónikusan jelentkező gondjai. A diákok jó részét ugyanis újra a Balaton partján tudták gyakorlaton elhelyezni. Ez a kötelező gyakorlat egyben szakmai tábornak is számított, így az újabb tábori hetek nem rövidítették meg a szakközépesek és ipari tanulók amúgy is rövidebb vakációját. A Pannónia Vendéglátóipari Vállalat kérésére jutottak a kisebb idegenforgalmú megyeszékhelyekről Siófokra a diákok, így a „mély vízben” mutathatták meg, miként tudják alkalmazni az elméletben tanultakat. S a gyakorlat bizonyította: jól vizsgáztak a szekszárdi fiatalok. Majd minden versenyt megnyertek, a tábori életnek irányitól voltak, s ami a legfontosabb: a munkában sem mar adtaik le. A Bosnyák Erika vezette kilenctagú brigád, Kovács János és Horváth József szakoktató irányításával pedig „elvitte a pálmát”. Né- hányukkail váltottunk szót. A másodikos szakmunkás, Gondás Attila csoportja egyik legjobbja, ezért is került a siófoki Európa Szállóba felszolgáló tanulóként. — Hasonló helyen azelőtt nem jártam, így izgultam egy kicsit, hogy fogadnak majd... De igazán kedvesek voltak. A svéd asztalnál segédkeztünk, s jól jött az a német nyelvtudás, amit az iskolában sajátítottunk el. Andor Zoltán ugyancsak másodikba jár, cukrásztanuló. A tábortanács titkára is volt egyben. — Nagyon jó munkánk volt, jégkrémet készítettünk és adagoltunk a két hét alatt... No meg persze ettünk is. A két szakközépiskolás lány, Barabás Margit és Andor Andrea, Zamárdiban dolgozott felszolgálóként a Pannónia étteremben. — A beilleszkedéssel nem volt gond — mondja Andrea de — úgy érzem, nem mertek igazán komolyabb feladatot ránk bízni. A „piszkos” munka jutott legtöbbször, kivéve amikor csúcsidőben hiányzott a felszolgáló kéz... — A munka mellett számtalan tábori program várt ránk — veszi át a szót Margit — így összesen csak kétszer fürödtünk a Balatonban. Igaz, hogy elhoztuk kettő kivételével valamennyi verseny — sport, tisztasági — első díját, így összesített munkánk alapján a leg jobbadnak bizonyultunk. Jutalmunk pedig egyhetes sítúra lesz a Magas-Tátrában. De egy feltétellel: valamennyiünknek meg kell tanulni síelni, mire hazaérünk. — Takács — Az egész ország szereti? — Nem! Annál is többen: Szörényi Leventét mindenütt szeretik, ahol a ma 30—40 éves magyarok élnek. A két évtizede indult magyar beatzene egyik megalapítója, a milliós közönségtáború Illés- zenekar, majd az utód Fonográf zenei vezéregyénisége, a kivételes képességű, egyéni játékú gitáros, az István, a kiirály zeneszerzője — búcsúzik. December 15-én a Fonográf zenekar Jelenkor című nagylemezét bemutató élő hangversenyen utoljára játszik a közönségnek, a Budapest Sportcsarnokban. Az egész országból, s a magyarlakta határon túli területök- ről tervezik a különbuszokat, mi pedig bÚQsúbeszélgetést kiértünk: — Rosszkedvű? — Nem! Ügy érzem magamat, mint egy remek külföldi út végeztével: jó lesz pihenni. de féllábhal még odakint vagyak, és tudom, hogy az emlékeim mindig jelen- idejűek maradnak. Élők. Végül is nem a zeneszerző és nem a Fonográf alkotóműhelyének tagja búcsúzik, csak a színpadi előadó. — Csak? — Jó, tudom: a zene igazában úgy él, hogy szemben a közönség, mi pedig játszunk. Hangsúlyosabban; mi őm-ek-i-k játszunk! De a két évtized felettem is elfutott, s a hangverseny forrpontjára ma már sokkal hosszabb idő alatt emelem fel a hangulatot, mint a nagy Illés-koncerteken. Hiszen az utóbbi hat évben csak néhányszor játszottam a pódiumon. De mondom, nem érzem tragikusnak a búcsút. Nemcsak azért, mert kicsit még odébb van az 50. életévem. Különben is, mi már többször búcsúztunk vagy legalábbis összegeztünk. Legelső ilyen összegezésünk, múltba fordulásunk az Amikor én még kissrác voltam idején történt. Huszonéves korunk elején. Most elméleti hangzással azt is mondhatnám: ez a dialektika. De csak azt mondom: szerintem az időnkénti összegezés a gondolkodó ember igénye. — Szép volt: lent a ragyogó szemű ifjú tömeg, fent -pedig a „nagy csapat”, az Illések, a magyar beat zenei eszményképei, és — szállt a nóta. Igaza lehet-e néhány hatás-lélektani -kutatónak, hogy ilyenkor közönség és színpad között valamiféle bioáram kering? — Nem tudom, mi az a ha- táslélektami bioáram, de mindig éreztem valami ilyesmit. Legjobban az első évek bensőségesebb klubműsorai-n, amikor szinte éreztük a közönség léheletét. A -bensőséges hangulatú, kisebb kö- zönségű klubműsorok minden kezdő zenekarnak a legjobb iskolát jelenthetik. Egyébként ezt az úgynevezett bioáramot, amit én inkább a közönség lelkének neveznék, akkor is éreztük, amikor nem élt. A hiányát. Ezök a legborzalmasabb és egyben leg- serkentőbb pillanatok voltak. — Búcsúzik a színpadi előadó, de marad a zeneszerző, áki az István, a -király-bán megálmodta, kottába öntötte az első magyar — de a világon is harmadik! — nemzetitörténelmi rockopera öntörvényű, szerv-es muzsikáját. A döbbenetes erejű, régóta nem látott mértékű siker zenei értékein túl, melyek az értékei a társadalmi gondolkodásban? — A történelemnek vannak változó és vannak viszonylag állandó arcvonásai. Mi -az utóbbit akartuk felrajzolni, de változatos helyzetbe ültetve, s a -mai, megváltozott életérzés muzsikájával: sajátosan ötvözött rockzenével. Felvállaltuk a haladó nemzeti-történelmi tudat kifejezését, s a rockzene további megjelentetését a magyar színpadon. Most, a siker után, újabban csak attól tartok egy kicsit, hogy az István, a király néha túl erős hatása nyomán, nóhányan kissé elveszítik a realitásérzéküket. Pedig ennek a valóságérzéknek, egyáltalán, az életképességnek állandó fenntartása -nemcsak a zene, hanem általában a művészet, a közönség felelősségét is jelenti. FÖLDESSY DÉNES
