Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-14 / 267. szám
1984. november 14. Képújság 3 Iskolakóstolgató .» Álmok a maha... A fiú a világnagy kerek asztalról álmodik. Olyan legyen, mint a szeme: kerek, egészséges, tökéletes. Ott álljon a szobában, körötte székek. Azt az asztalt Horváth György harmadikos asztalostanuló készítené mahagóniból. Vöröses színű lenne az az asztal, barnás erezettel, mert a. máhagóni gyönyörű erezetét meghagyná... Az álmok azért vannak, hogy beteljesüljenek ... Mikor erről beszél Horváth György kikerekedik a szeme, a fekete csillogás meggyőzi az embert: egyszer elkészül az a világnagy mahagóni asztal... Hetedikes korában már elhatározta: asztalos lesz. A fa kezes jószág, addig is engedelmeskedett, mert kicsi kora óta szeretett farigcsálni. „A fenyő, vagyis a gyanta illatát szeretem. Sokan nem tudják, de a fát illatáról fel lehet ismerni.” Azt hitte, hogy a szakmában a legnehezebb: megtanulni gyalulni. Oda erő kell, kitartás és ügyesség. És az első kudarc megmutatta, hogy ebben a szakmában a fűrészelés az, ami megkeseríti az inaséletet. Mert az a fűrész nyeklik, meg másfele megy, mint amit az ember gondol. Málinger János szakoktató, a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat tanműhelyében nem mosolygott rajtuk. Csak olyan munkát adott, hogy tanuljanak meg fűrészelni. Az első munka is ilyen volt. Mert az ember akkor becsüli meg igazán a munkát, amikor saját magának dolgozik. „Mi hokedlit csináltunk. Magunknak. És rá lehetett ülni.” A hokedli lesz Horváth Gyuri életében az a bútordarab, amit ha meglát, mindig is emlékezni fog a tanulóévekre. Most, harmadévesen, kint a nagyműhelyben látszik, hogy mi minden készülhet a fából. Már másodikban készült olyan ablak, ami valóságos ablak volt, beépítették valamelyik épületbe ... mert ez a lényeg, hogy valaki használja azt az ablakot és nem tudja, hogy azt Horváth György asztalos készítette. „Szeretek kint dolgozni a műhelyben. Ott már olyan gépek is vannak, ami nekünk ma még csoda. Pusztai István mesternek van is gondja elég, mert mi a fa illata után a gépeket is szeretjük. A gép pedig veszélyes, mi meg... Az a mahagóni asztal, hat mahagóni székkel, az lesz az igazi munka ... egyszer csak az is elkészül, és akkor Horváth Gyuri álma teljesül, azután boldogság lesz a munka, és mosolyog a világ. H. J. — G. K. Simontornyaiak Párizsban és Becsben Mit láttak a kiállításokon? A Simontornyai Bőrgyár vezetői, dolgozói ma már nemcsak hallomásból, folyóiratokból ismerik a piacot, a divatirányzatokat. Idén nyolcán voltak olyan külföldi úton, ahol szakmai ismereteiket is bővíthették. A párizsi útról Budai János művezető számolt be a gyár sokszorosított híradójában. Megtekintették Párizsban a bőrkiállítást. Nemcsak az új bőripari gépeket vették alaposan szemügyre, hanem azokat a bőröket is, amelyeket a 84—85. évi divatnak megfelelően gyártottak. Feltűnt nekik, hogy a bőrök színbeli megoszlása igen széles skálájú volt. Olyan, amilyent a jövő évi tavaszinyári divat követel. Mint a beszámolóból megtudtuk, a cipődivatra jellemző a sportos irányzat. A lábbelik lapos sarokkal és igen puha, könnyű bőrökből készülnek. A sportcipőkre nemcsak a széles választék, de a pehely- konnyűség is jellemző volt. A férficipőket a hegyesített orr és a lapos sarok jellemzi. A bőrök nagyon szépek és jó fogásúak voltak. A préselt Mintegy harminc százalékkal emelkedtek a karancs- lapujtői Karancs Tsz szállítási ágazatának fuvarbevételei. E nagyarányú növekedés egy új, teljesítménycentrikus jövedelemérdekeltségi rendszer bevezetésének köszönhető. Az új rendszer lényege, hogy a tsz vezetősége minden sofőrrel szerződést köt egy elvárt havi fuvarbevételre, amelynek meghatározott része, — az IFA-tehergépkocsik esetében például 9 százaléka — a „pilóta” havi bérét képezi. Amennyiben a megállapodáshoz képest a fuvarforgalom emelkedik, természetesen emelkedik a gépkocsivezető bére is. A tsz ezenkívül költségtérítést is fizet: a norma szerinti üzem- és kenőanyag árát, valamint a jabőrök esetében a kétszín-ef- fektusúak domináltak. Az alapfestettek hűen tükrözték a bőrök természetes jellegét, nagyon jól látszottak azok a természetes hibák is, amelyek az állatok bőrén keletkeztek. A bőrök fogásban a nappához és a szofti- hoz hasonlítottak. Szabad idejükben Párizs utcáit járva főleg a cipőboltok kirakatait nézegették. A kereskedők téli cipőket kínáltak. A férficipők meghatározó színe a fekete, a barna, és esetenként a bordó volt. Hogy mit láttak a simontornyaiak Bécsben, a cipőipari kiállításon, arról Takács Jánosné számolt be. A kiállításon különböző cégek mutatták be termékeiket: női, férfi-, gyermek-, szabadidő- és alkalmi cipőket. A divatszínek a piros, a fekete és a világos natúrszínek voltak. A modellek készítéséhez főleg puha bőröket használtak. A simontornyaiak órákig sétálgattak a kiállításon és nézegették a tetszetős lábbeliket, amelyek között volt vítási és felújítási költségeket (ez utóbbinak felét előre, másik felét, amikor a javítás, felújítás aktuálissá válik). Minden megtakarítás a havi költségtérítésből a gépkocsivezető jövedelmét is gyarapítja. A módszer eredményességét jelzi, hogy van olyan Skoda gépkocsi, amely a legutóbbi hónapban tizenkilencezer forint nyereséget hozott a szövetkezetnek a korábbi ötezer forinttal szemben. Az átlagos eredmények ennél természetesen szerényebbek, de a bevételek emelkedése átlagosan is elérte a harminc százalékot, a nyereség pedig hatvan százalékkal magasabb a korábbinál. A forgalom növekedése arányában nőttek a keresetek is. teletalpú, kissarkú és alkalmi viseletre alkalmas magassarkú. Láttak itt rengeteg házicipőt és sokféle tetszetős papucsot, sportos cipőt, túra lábbelit és szandált. A cipőkre egyaránt jellemző volt az olasz divatirányzat — a nyújtott fazon. Ezen a kiállításon a cipőkön kívül bemutatták a bőrből készült váll- és kézitáskákat, pénztárcáikat, öveket. Mint Takács Jánosné írja: „Ezek is igen szépek voltak. megnyerték tetszésünket.” Bizonyára megnyerték volna a kiállított lábbelik és bőrholmik a magyar vásárlók tetszését is. A magyarok többsége azonban majd csak itthon találkozik azokkal a termékekkel, amelyeket a simontornyaiak láttak Párizsban és Bécsben. A divat ugyanis nem ismer határokat, átlépi azokat és terjed. Hogy lesznek-e olyan tetszetős. könnyű, puha bőrből készült cipők nálunk is, mint amilyeneket a két kiállításon láttak a szakemberek, az részben a simontornyai aktól is függ. Teljesülő felajánlások Az éves kutatási és kútfúrási terv túlteljesítésére, továbbá félmillió tonna olaj terven felüli felszínre hozására vállalkozott a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat 115 szocialista brigádja a felszabadulási és kongresz- szusi munkaversenyben. A napokban készült időközi összegezés szerint a brigádok állják szavukat: folyamatosan teljesítik vállalásaikat. A vállalat a csaknem 110 ezer méteres fúrási előirányzatának időarányos részét jelentősen túlteljesítette, s így arra is jutott erejéből, hogy Ausztriában vállaljon munkát. Zalakomár térségében lévő olajkutak termelésének biztosítása érdekében gyűjtő- és töltőállomás idő előtti megépítését vállalták. Termelékenységemelkedés - beruházás nélkül Otthonteremtés — munkahelyi segítséggel A fiatal családalapítók mielőbbi vágya az önálló otthon megteremtése. Mégis sokan hosszú évekig kénytelenek albérletben vagy szülőknél berendezni „fészküket”, amíg a lakáskiutalásnál sorukra, vagy kedvezőbb anyagi lehetőségeikre várnak. A munkahelyi segítség megrövidítheti ezt a folyamatot, nagy terhet véve le a fiatal dolgozók válláról. A Szekszárdi Állami Gazdaságban a lakásépítési támogatás iránti igények tömegével 10 évvel ezelőtt merültek fel, s a támogatás lehetőségét meghaladták az igénylések. Azóta a gazdálkodás eredményei lehetőséget adtak az előbbre lépéshez. Míg 1976-ban átlagosan 48 277 forintot tudtak biztosítani egy-egy lakáskérelem támogatásához, ez az összeg 1983—84-ben már 60 000 forint. — Kivételes esetben természetesen több hitel is adható — tájékoztat Bállá Antal igazgató. — Dolgozóink lakáshelyzetének javítását fontos politikai és gazdasági kérdésként ■ kezeljük. Zömmel a családosok lakáskérelmét támogatjuk, de előfordul, hogy egyedülállókét is. Jelenlegi lakásainkból 60 szövetkezeti tömbházi, 27 saját szervezésű társasházi, 20 OTP-társasházi, 158 pedig a környező községekben épült, vagy vásárolták meg dolgozóink. A magánszemélyektől való lakásvásárlást egyébként a gazdaság csak a kistelepüléseken tudja támogatni. A lakástámogatás terén lényeges gondjaink nem lesznek a jövőben, mivel növekszik a gazdaság nyeresége, s ez az igények még teljesebb kielégítését teszi lehetővé. Az állami gazdaság újabban lakásszövetkezeteket szervez, legutóbb a Bottyán- hegyen volt ilyen kezdeményezésük. A megelőző évek végére általában 15—20 lakáskérelem gyűlt össze a gazdaságnál, tavaly a 14 igénylőjük^ közül 8 volt a fiatal, az idén alig van néhány jelentkezőjük. Scherdánné Ébert Mária, az állami gazdaság szociálpolitikai felelőse egyedülállóként kapott még 1976-ban szövetkezeti lakást a gazdaságtól. Akkor még 400 ezer forint körüli összegbe került egy lakás, ma ez már 750 ezer körül van. Gyors számolás egy papírdarabon. Ha a 750 ezerből kivonjuk a 360 ezer forint OTP-hitelt, a 60 ezer forint gazdasági hozzájárulást, és a két gyerek vállalása esetén megkapható 80 ezer forintot, a fennmaradó összeg még mindig „csillagászati”, — fiatalokról lévén szó —, 250 ezer. Eny- nyivel kell tehát rendelkeznie a lakást igénylő fiatalnak, a korábbi (hetvenes évek eleji) 30—35 ezer forinttal szemben. Akiket tehát a családjuk nem tud támogatni, nehezebb helyzetben vannak, tehát számukra a munkahely segítsége sokat jelent. Búcsú a szolgálati lakástól Rácz Jánosék ez év július 7-e óta laknak a Bottyán- hegyi új otthonukban. Mindketten zombaiak, a városi élethez 1974-ben kaptak kedvet, hét évig a SZÁG baktai szolgálati lakásainak egyikében éltek. A férj traktoros a gazdaságban, a feleség jelenleg gyesen van, foglalkozása női szabó. A városi tanácshoz 1976-ban nyújtották be lakásigénylésüket, majd 1982-ben az állami gazdaság indította a kedvezményes munkáslakás- akciót, amibe Ráczék is „beneveztek”. A második osztályos Zsolt kisöccse, a most négyhónapos Tamás már az új lakásba érkezhetett haza a kór- ázból. Az állami gazdaság egy plusz két félszobás lakáshoz 86 ezer forint kamatmentes kölcsönt adott, az OTP-kölcsönt és a munkás- lakás-akció állami támogatását — melynek összege egyszobás lakás esetén 60, kétszobás esetén pedig 80 ezer forint —, valamint a szociálpolitikai kedvezményt figyelembe véve a családnak mindössze 45 ezer forintot kellett befizetnie. Az épületben, a Zöldkert utca 20. szám alatti szövetkezeti tömbház egyik felében, a húsz lakásban zömmel a gazdasági dolgozói laknak. — A tömbházi közérzet szempontjából ez jó — mondja Rácz János. — Mindenki ismeri a másikat, minden problémát meg lehet beszélni, a lakók közvetlenek, nem elszigeteltek. — Van még jó néhány gyesen lévő anyuka rajtam kívül. A gyermekek felügyeletét felváltva oldjuk meg, vagy éppen együtt megyünk tanácsadásra, gyakran valaki autóval indul, többed- magával — jegyzi meg Rácz Jánosné. — A gazdaságban megtaláltam a számításomat — veszi át a szót a férj —, sehol nem becsültek még így meg. Ha valaki dolgozik, az itt megél. Egyébként van egy ácsszakmám is. Második éve dolgoztam a gazdaságnál, amikor kiváló dolgozó lettem. Naponta busszal hordom ki a dolgozókat Fácánkertbe, a szőlészetbe, ahol magam is dolgozom — aztán este hazafuvarozom a 20 munkatársamat. A Rácz család otthona szépen berendezett, a feleség a konyhát mutatja büszkén, hiszen ott minden az ő ott- honszeretetéről árulkodik. — A férjem a nyári időszakban a 8—9 ezer forintot is megkeresi. Beosztani már az én feladatom. A férjem csak annyit mond: úgy gazdálkodjam, hogy maradjon hónap végére is. Hát igyekszem ... Szülői segítséggel Az egy emelettel feljebb lakó Fenyvesi Lászlóék szintén a nyáron költöztek be. Á férj 1975 óta dolgozik forgalomirányítóként az állami gazdaság szállítóüzemében. Felesége forgalmi szolgálat- tevő a vasútnál, jelenleg ő is gyesen van a háromhetes Anitával. Érkezésemkor meghitt családi közjátéknak lehetek szemtanúja, Anita a hangulatlámpa fényénél a pólyából kibontva „tollászkodik”, szülei pedig csodálattal lesik minden mozdulatát. Fenyvesi László 1079-ben adta be a tanácsi lakásra az igénylését. Közös életüket albérletben kezdték meg, s a vállalat lakásakciója nélkül ki tudja mennyi ideig álmodozhattak volna még a saját otthonról. — A gazdaságtól 96 ezer forint kamatmentes kölcsönt kaptunk, a lakáshoz szükséges készpénzt, a 62 ezer forintot pedig az ifjúsági takarékbetétemből fizettük ki. A szociálpolitikai kedvezményt nem vettük még igénybe. A bútorok árát az esküvői „bevételből” fedeztük. Körülnézek a lakásban, úgy látom, itt sem hiányzik már alapvető lakásfelszerelési tárgy. — Szülői segítség nélkül nem jutottunk volna el idáig. Az ő segítségükkel tudtuk megvenni az épületrészhez tartozó négy garázs egyikét is. Van törleszteni- valónk bőven, „nyöghetjük” a részleteket, de a legfontosabb mégis az, hogy van saját otthonunk, aminek mindennél jobban örülünk. Lesz még kiadásunk: két év múlva bevezetik a gázt, a költségek 30 százalékát készpénzben kell kifizetnünk — mondja Fenyvesi László. — Én nehezebben barátkozom meg a lakótelepi életformával — mondja a feleség —, mivel sárbogárdi vagyok. A decsi tanácstól bériünk egy 580 négyszögöles telket, ahol konyhakertész- kedhetem, a tervünk azonban az, hogy szőlőt telepítünk. A gyes évei alatt szeretnék va- valamiféle bedolgozást is vállalni, amivel kiegészíthetném a gyermekgondozási segély összegét. A két fiatal család — úgy tűnik — az indulás nehézségeit már maga mögött tudhatja ... SÁRINGER MÁRTA
