Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-14 / 267. szám

2 "NÉPÚJSÁG 1984. november 14. Hz Afrikai Egységszervezet ülése PANORÁMA BERLIN Marokkó kilépett a szervezetből A Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság küldöttsége az AESZ tanácskozásán. (Telefotó) Líbia „bajkeverései” — aka­Hosszú távon veszélyes precedenst is teremthet Ma­rokkónak az a — az AESZ eddigi történetében egyedül­álló — döntése, hogy kilép az Afrikai Egységszervezet­ből. Egyelőre azonban a vi­lág legnagyobb kontinentális szervezetének helyzete nem rendült meg: Zaire kivételé­vel Marokkó más afrikai szö­vetségesei nem követték a királyság példáját. így bizo­nyítván, hogy nem akarják kockára tenni az AESZ létét. Marokkó lépése egyáltalán nem volt váratlan, jóllehet 140 tagú küldöttséggel érke­zett az etióp fővárosba, az AESZ 20. csúcsértekezleté­re. De a delegáció vezetője, II. Hasszán király tanács­adója már aktatáskájában hozta az uralkodó levelét, amely a kilépést indokolja a tagállamoknak. A kérdés csak az volt, hogy követi-e Marokkót any- nyi tagállam, amennyinek híján döntésképtelenné vál­hat a csúcsértekezlet. Tavaly, ugyancsak Addisz Abebában, az első csúcsértekezleten a Szaharai Arab Demokrati­kus Köztársaságnak (SZADK) azért kellett önként lemondania a részvételről, hogy egyáltalán megkezdőd­hessenek a tanácskozások. De a SZADK küldöttsége már akkor határozottan bejelen­tette, hogy utoljára tesznek ilyen gesztust. Feltételezhető, hogy Ma­rokkó ezúttal nem erőltette afrikai szövetségeseinek csatlakozását. Zaire ugyan ideiglenes jelleggel felfüg­gesztette- AESZ-beli tagsá­gát, de emögött az is áll, hogy Mobutu elnök így akart hangsúlyt adni egy több éve propagált javaslatának. Eszerint a fekete-afrikai ál­lamoknak külön szervezetet kellene létrehozniuk az észak-afrikai országok ki­rekesztésével. mivel az „arab ügyek” — Zaire sze­rint: Nyugat-Szahara, Csád, dalyozzák, hogy az AESZ ér­demi dolgokkal foglalkoz­zon. Marokkó másik fontos af­rikai szövetségese, Egyiptom közömbösen reagált a ki­rályság döntésére. Kairó ugyanis neheztel Marokkóra a Líbiával kötött államszö­vetség miatt. Ráadásul az utóbbi két hónapban Egyip­tom némileg javította viszo­nyát Algériával, amely — Líbia Nyugat-Szaharával kapcsolatos álláspontjának módosulása után — egyértel­műen a Szaharai Arab De­mokratikus Köztársaság lété­ért küzdő Polisario Front fő támogatója. Szó sincs azon­ban arról, hogy Kairó el akarná ismerni a szaharai államot. „Nem fogjuk felál­dozni az AESZ-t Marokkó kedvéért” — jelentette ki Kai­róban egy egyiptomi diplo­mata. megfogalmazva Rabat többi afrikai szövetségesé­nek álláspontját. Az is valószínűnek látszik, hogy az Egyesült Államok nem tartaná helyes taktiká­nak, hogy legalább tíz nyu­gatbarát AESZ-tagállam tá­vozzon a kontinentális szer­vezetből, s így „átengedje a terepet” a haladó afrikai or­szágoknak. Lényeges tényező volt to­vábbá, hogy a legnagyobb fe­kete-afrikai állam, Nigéria, amély korábban egyértelmű­en ellenezte a SZADK felvé­telét az AESZ-be. teljesen megváltoktatta álláspontját. Ez nyilván hatással volt a fe­kete-afrikai országokra. Az AESZ számára egyelőre könnyebbséget jelent az, hogy nem kell belebonyolód­ni a nyugat-szaharai vitába, s miután a csádi helyzet alakulása is kedvező irányú, a csúcsértekezletnek meg van a lehetősége, hogy az égető gazdasági problémákkal és Afrika déli vidékének sú­lyos politikai gondjaival fog­lalkozzon. Marokkó döntése azonban veszélyes következmények­kel járhat. Félő, hogy a jö­vőben, helyi viszályok ese­tén más afrikai államok is a kilépéssel fognak fenyege­tőzni, zsarolni. Egy afrikai megfigyelő borúlátó vélemé­nye szerint: Ha egyes volt tagállamok meglesznek az AESZ nélkül is, bebizonyít­ván, hogy nincs szükség rá, a szervezet széteshet. KURUCZ JÁNOS Iraki és iráni kommunisták a békekötés szükségességéről Az Iraki Kommunista Párt és az Iráni Néppárt (Tude) képviselői találko­zót tartottak, amelyről Aden- ben közleményt adtak ki. A két fél állásfoglalásában hangsúlyozza, hogy demokra­tikus, a háború előtti határok helyreállítására épülő béke alapján véget kell vetni az iraki és az iráni nép testvér- háborújának. A dokumentum emlékez- tet rá, hogy a hosszú ideje tartó háború súlyos vesztesé­geket ökoz mindkét népnek. A harcok következtében több százezer ember vesztette éle­tét, gazdasági létesítmények sora ment tönkre, növekszik az infláció, csökken az élet- színvonal. Aláírták Berlinben az NDK és a wolfsburgi Volks­wagen művek megállapodá­sát — írja a Die Wahrheit keddi számában. A nyugat­német cég motorszerelő sort épít és gépjárműveket is szál­lít az NDK-iba, amely ennek fejében kész motorokat szál­lít az NSZK-ba. A februárban kötött előze­tes megállapodás értelmében — mint ezt a VW szóvivője elmondta — az NŐZK-beli cég évente 1200 darab gép­kocsimotort szeretne legyár­tani, a motorok egy részét az NDK-ban értékesítenék, a többit a Volkswagen vissza­vásárolná. A rendszeres szál­lítások az eddigi előzetes ter­vek szerint 1988-íban kezdőd­nének meg. PRÁGA A csehszlovák kormány súlyos aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy Ausztriában propagandakampányt szíta­nak Csehszlovákia ellen, és ebben hivatalos személyisé­gek is részt vesznek. Ez árt a normális szomszédi kapcso­latoknak, valamint az auszt­riai csehszlovák nagykövet tevékenységéhez szükséges feltételeknek: ezért a nagy­követet meghatározott időre hazarendelték. BUDAPEST Mihailo Saranovic, a TAN- JUG jugoszláv hírügynökség vezérigazgatója Burján Sán­dornak, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatójának meghívására november 11— 13-ig hazánkban tartózko­dott. A tárgyalások eredmé­nyeként elhatározták, hogy tovább szélesítik és elmélyí­tik a két hírügynökség együttműködését. Mihailo Sara-novic-ot fogadta Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Mi­tt is zte rt a n ács el n ökh elyette- se. * William Oarey, az Ameri­kai Tudományos Fejlesztési Társaság (AAAS) főititkára november 9. és 13. között a MTESZ meghívására Ma­gyarországon tartózkodott. William Oarey tárgyalásokat folytatott Tóth Jánossal, a MTESZ főtitkárával a két szervezet közötti együttmű­ködés lehetőségeiről. William Oareyt fogadta Sarlós István, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, és Fock Jenő, a MTESZ elnöke. Az amerikai vendég látogatást tett Láng Istvánnál, az MTA megbí­zott főtitkáránál. William Carey kedden elutazott Bu­dapestről. A magyar-indonéz kapcsolatokról INDONÉZIA IPARA ÉS KÜLKERESKEDELME MAGYARORSZÁGGAL /'( DÉL-KÍNA! TENGER FULŰp THAIFÖLD ' ■ ' SZIGETEK-----------Y7—WUtfí ■ = Főbb vasút = Főbb út rEEE^í^'z—- 0 500 km A/ BSV" átT- ARAFURA-TENGÉR ■ Feketeszén O Gépipar É Kőolaj • Hajógyártás IÖI Földgáz O Vegyipar A Réz <á Kőolaj-feldolgozás A Ón ® Textilipar A Bauxit © Faipar A Arany © Papíripar Só 6 Élelmiszeripar Magyarország külkereskedelme Indonéziával (millió Ft) Behozatal Kivitel 373,4 117,4 116.5 külkereskedelem áruszerkezete (1983,%) Behozatal Anyagok, félkésztsrmákek. alkatrészek Fogyasztási iparcikkek Élelmiszeripari anyagok. L—=*■ t Behozatal- élőállatok, élelmiszerek fv. Gépek, szállítóeszközök, egyéb beruházási javak Tudunk egymásról, de nem ismerjük eléggé egymást — körülbelül így lehetne össze­foglalni a magyar—indonéz kapcsolatok állását. A 16 ezer sziget országával, aho­vá a héten először látogatott el magyar államfő, 1955-ben jött létre a diplomáciai vi­szony. Azóta több megálla­podás, szerződés adott kere­tet e kapcsolatnak, 1960-ban az indonéz elnök járt Ma­gyarországon, 1961-ben mi­niszterelnökünk látogatott a távoli országba. Ez a gyors fejlődés azon­ban lelassult az 1965-ös in­donéziai fordulat után, s csak a hetvenes évek elején élén­kültek fel ismét a politikai kapcsolatok. Adam Malik, indonéz külügyminiszter 1974-ben Budapesten járt, Púja Frigyes 1979-ben viszo­nozta látogatását. Azóta mi­niszteri vizitekre került sor, s országgyűlési küldöttségek keresték fel egymás főváro­sát. Legutóbb idén október­ben Ali Wardhana, az Indo­néz Köztársaság gazdasági, pénzügyi, ipari és a fejlesz­tési ügyek irányításáért fe­lelős tárcaközi együttműkö­dési minisztere tárgyalt Bu­dapesten a magyar vezetők­kel : megállapították, hogy számos területen van lehető­ség a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztésére. Az újra kibontakozó kap­csolatépítés politikai alapja az el nem kötelezett Indo­nézia, illetve hazánk közös törekvése a nemzetközi béke megőrzésére; az, hogy a 162 millió lakosú Indonézia Dél- kelet-Ázsia fontos hatalma, amely szerepet játszhat a térség biztonságának szava­tolásában — mint ezt pél­dául az Indiai-óceán béke­övezetté való nyilvánítására vonatkozó dzsakartai elkép­zelés mutatja. A nagy távolság is magya­rázza, hogy a gazdasági kap­csolatok szintje mindmáig alacsony — de kétségkívül szerepet játszott ebben több olyan akadály is, amelyet el lehet mozdítani a fejlődés útjából. A kereskedelmi for­galom értéke az 1978. és 1983. közötti időszakban évi 14 és 55 millió dollár között in­gadozott, ám az 1980-ban el­ért' legmagasabb szintet visz- szaesés követte. Tavaly csak 14 millió dollár volt a két­oldalú árucsere összege, és idén sem várható több. Magyarország gyógyszer- alapanyagokat, műtrágyát, izzólámpa- és fénycsőalkat­részeket, vákuumtechnikai berendezéseket, műszereket, elektromos szerelési anyago­kat szállított a távoli szige­tekre, ugyanakkor sokkal na­gyobb értékben hozott be kávét, ónt, nyersgumit, bor­sot és egyéb fűszereket, pa­mutszövetet és fonónádat. Már a felsorolás is mutatja, hogy olyasmit adunk el, amit gazdaságosan tudunk előállí­tani, és olyasmit vásárolunk, amire szükségünk van — de mindkét irányban elmarad a forgalom a lehetőségektől és az igényektől, ráadásul a mérleg már 1981 óta passzív számunkra. Ezt a helyzetet többek kö­zött az is magyarázta, hogy korábban hazánknak nem volt módja bekapcsolódni az indonéziai tőkebefektetések felét kitevő állami beruhá­zásokba — ezen a téren azon­ban 1982 óta a helyzet vál­tozott, s ma már megfelelő export-finanszírozási és bankháttér segíthetné a ma­gyar beruházásokat. Ehhez természetesen arra is szük­ség van, hogy a magyar kül­kereskedelem az eddiginél jobban felmérje e piac lehe­tőségeit. A mostani legfelső szintű látogatás nyomán a jövőben megélénkülhetnek az idegen- forgalmi, a kulturális és műszaki-tudományos kapcso­latok is — közelebb hozva egymáshoz a két távoli or­szágot. BARACS DÉNES Moszkvai látogatás Kedd, esti kommentárunk. Lázár György miniszterelnök mindössze egynapos munkalátogatást tett Moszkvában, mégis bizton állít­hatjuk, hogy tárgyalásai újabb fontos állomásként íród­nak be a magyar—szovjet kapcsolatok történetébe. A megbeszéléseken ugyanis nagyon lónyegretörően a fő figyelem a kétoldalú együttműködés jelenére és távla­taira árányult. A két küldöttség áttekintette, hogy miként telje­sülnek azok a sezrződések. amelyeket a két ország ve­zetői, Kádár János és Konsztantyin Csernyenko ta­valy és idén nyáron kötöttek. Különös figyelmet for­dítottak gazdasági együttműködésünk bővítésére, az 1986—90 közötti népgazdasági tervek összehangolási munkálataira. „Terveink megalapozásában semmi más­sal nem pótolható szerepe van a Szovjetunióval folyta­tott sokoldalú és gyümölcsöző együttműködésünk fej­lesztésének” — hangsúlyozta muniszterelnökünk. A tárgyalásokon elhatározták: kidolgozzák Magyarország és a Szovjetunió gazdasági és műszaki—tudományos együttműködése fejlesztésének kétezerig szóló prog­ramját. Méltatták a KGST tavalyi moszkvai csúcsérte­kezletén és idei havannai ülésén született határozatok jelentőségét, amelyek új, kedvező távlatokat nyitottak a tagállamók és az egész közösség fejlesztéséhez. A megbeszéléseken óhatatlanul szóba kerültek vi­lágpolitikai kérdések is. „A szocialista építőmunka al­kotó feladatai országainknak különlegesen bonyolult nemzetközi helyzetben kell megoldaniuk” — mondta miniszterelnökünk vendéglátója, Nyikolaj Tyihonov szovjet és magyar részről egyaránt megerősítették el­tökéltségüket a világbékét fenyegető veszélyek elhárí­tására. Ennek érdekében minden eddiginél fontosabb­nak mondták a szocialista közösség egységének erősí­tését, a nukleáris katasztrófa elhárítását szavatoló erő- egyensúly megőrzését. Lázár György újólag hazánk tá­mogatásáról biztosította a Szovjetunió külpolitikáját, békekezdeményezéseit, és hangsúlyozta Magyarország elszántságát a feszültség csökkentésére. Rövid volt ez a látogatás, lényegre törő, mégsem nélkülözte az emberi mozzanatokat. Miniszterelnö­künket az Októberi Forradalom Érdemrenddel tüntet­ték ki, Lázár György pedig a Magyar Népköztársaság Zászlórendjét nyújtotta át Andrej Gromikónak. Mind­ketten — a többi közt — a szovjet—magyar kapcso­latok ápolásában szerzett érdemeikért kapták a ma­gas kitüntetést. Urban sajtóértekezlete — Popieluszko katolikus pap meggyilkolása nem ve­tette vissza a nemzeti meg­egyezésre irányuló politikát, az állam és ,az egyház pár­beszédét, valamint a Nyugat- Európával való kapcsolatok fejlesztését, nem támadtak olyan zavargások, feszültsé­gek, amilyeneket a gyilkos­ság kitervelői feltehetően ki akartak provokálni — jelen­tette ki Jerzy Urban, a len­gyel kormány szóvivője. Urban egyidejűleg hangoz­tatta: a Popieluszko-ügyet a kormányellenes körök — köztük a Szolidaritás egyko­ri vezetői és tanácsadói kö­zül néhányan — ki akarják használni saját céljaikra. A KGST Valuta- és Pénzügyi Állandó Bizottságának ülése Kedden Budapesten meg­kezdődött a KGST Valuta- és Pénzügyi Állandó Bizott­ságának 43. ülése. A meg­nyitó plenáris tanácskozáson - a résztvevőket Hetényi István pénzügyminiszter üdvözölte. A delegációkat pénzügymi­niszterek vezetik. Az ülés munkájában részt vesz Ju­goszlávia, valamint a Nem­zetközi Gazdasági Együtt­működési Bank és a Nem­zetközi Beruházási Bank küldöttsége, s jelen van a KGST titkárságának képvi­selője is. Az ülésen áttekintik a KGST-tagállamok felső szin­tű gazdasági értekezletének és a KGST Kubában meg­tartott XXXIX. ülésszaká­nak határozataiból adódó feladatokat, illetve a szocia­lista integráció valutáris és pénzügyi rendszere tovább­fejlesztésének időszerű kér­déseit. A Valuta- és Pénzügyi Ál­landó Bizottság szerdán foly­tatja munkáját. (MTI) India Decemberben választások December 24-én kezdődik meg az indiai központi par­lament képviselőinek meg­választása és a szavazás elő­reláthatólag december 27-én fejeződik be — jelentette be kedden az országos választá­si bizottság. Az alsóházi mandátumok sorsáról dönte­nek majd a választópolgárok országszerte, kivéve a nyug­talanság sújtotta Pandzsáb és Asszam államokat, ahol nem tartanak választást. A jelenlegi parlamenti mandátumok január 20-án járnának le. A legutóbbi, 1980-as választásokon a kor­mányon lévő Indiai Nemzeti Kongresszus Párt (I) az al­sóház 544 helyéből 348-at szerzett meg, és nagy több­sége van a felsőházban is. Az indiai vámhatóságok a pakisztáni határon nagy mennyiségű felforgató tartal­mú röplapot, brosúrát és magnetofonkazettát foglaltak le. Ezek Pandzsáb állam In­diától való elszakítására, és annak területén az úgyneve­zett „Halisztán állam” meg­alakítására bujtogatnak. Nagy tömeg tiltakozott a kalkuttai brit konzulátus épülete előtt az ellen, hogy Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és más nyugati ha­talmak beavatkoznak India belügyeibe, az ország belső rendjének felforgatására tö­rő terrorista csoportokat tá­mogatnak. A megmozdulás közvetlen előzménye az volt, hogy a brit kormány mene­déket nyújtott az egyik sza- kadár csoport vezetőjének, aki arra is lehetőséget ka­pott, hogy a BBC rádió adá­sában India-ellenes propa­gandát folytasson.

Next

/
Thumbnails
Contents