Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-12 / 240. szám

2 Képújság 1984. október 12 Széles körű, élénk vita folyik a magyar közéletben ifjúságpolitikai kérdésekről éppúgy, mint ahogyan joggal és egyre alaposabban foglalkozik közvéleményünk a nem­zetközi élet, a külpolitika kérdéseivel; és előtérben áll, mint a szocialista demokrácia kiteljesedése egyik intéz­ményrendszerének problémája, az országgyűlés és a ta­nácsok tevékenysége is. Már csak ezért is nagy figyelmet keltett nemcsak a kommunisták, hanem az egész lakos­ság körében a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának legutóbbi ülése, amelyről a csütörtöki napi­lapok számoltak be, közölték a hivatalos közleményt. A Magyar Szocialista Munkáspárt, mint az országot ve­zető párt egyszerre felelős hazánk jelenéért és jövőjéért. Ez a mély felelősségérzet nyilvánult meg abban, ahogyan a Központi Bizottság az ifjúság társadalmi helyzetével foglalkozott, és állást foglalt ifjúságpolitikai kérdésekben. Hangsúlyozva azt az igazságot, amelyet a szabad Magyar- ország négy évtizedes fejlődése során immáron több ge­neráció saját élettapasztalata, politikai meggyőződése tá­maszt alá: az ifjúság fő kérdéseinek megoldása társadal­mi feladat, ugyanakkor sorsuk alakításáért a fiatalok ma­guk is felelősek. Nehéz időket élünk, és a fiataloknak soha nem volt könnyű. Az emlékek sok mindent megszépítenek, a tör­ténelmi igazság azonban az, hogy minden nemzedéknek, ha más-más módon is, de meg kellett küzdenie azokkal a gondokkal, nehézségekkel, amelyeket a pályakezdés, a családalapítás, az életbe való beleilleszkedés jelent. 1945. óta a mindenkori magyar fiatalok soha pem maradtak magukra egyéni gondjaikban. A szabad Magyarország el­ső dolga volt, hogy a jövőre vetve tekintetét, mindent megtegyen azért, hogy a fiatalságot megnyerje a maga számára, és segítsen neki jövője kialakításában. Ma már nyugdíjasként emlékeznek vissza sokan azokra az időkre. Mások, ötvenévesen, negyvenesen másként élték át fia­talságukat, találták magukat szemben a nehézségekkel, és kaptak segítséget azok legyőzéséhez. Mindig voltak ellent­mondások, időnként feszültségek is. Mégis bízvást mond­hatjuk: hazánk szocialista körülményei között a nemze­dékek viszonyára nem az a jellemző, amiben különböz­nek, hanem ami összeköti őket. Sok jogos igénye lehet egy fiatalembernek, de az ifjúságnak tudnia kell, hogy azt egyetlen társadalom, a miénk sem tudja azonnal és teljesen kielégíteni. Bármennyiret szeretnénk, nem mond­hatjuk fiainknak és lányainknak-, hogy befejeztük a szo­cializmus nagy művét, most már csak bele kell ülniük kész^o ho<»'r hozzáiussanak ahhoz, aminek szükségét ér­zik. A legkülönbözőbb területeken dolgozó vagy tanulás­sal eltérő munkakörökre készülő, de egyéni életkörülmé­nyeikben is nagyon különböző fiataloknak tudniuk. kell: és ez összeköti őket az idősebb korosztályokkal is — a szocialista erkölcs, a boldogulás első parancsolata, s hogy ők a munka fáradalmába születtek bele. Egy olyan vi­lágba, amelyben a magyar ifjúság természetesnek tartja a szocialista társadalmi rendet és annak vívmányait, és amelyhez hozzá tartozik a munka szeretete, becsülete, egyedül üdvözítő voltának tudata. Aki munkával akar boldogulni, ezzel máris tanújelét adta felelősségérzetének. Így kapcsolódik össze az egyéni érdek, a kisebb közösségek előrehaladása, és a haza fo­galma. A fiatalok teret kérnek maguknak — és ezzel egyetért a párt. A vállalatok, a szövetkezetek és az in­tézmények biztosítsanak a fiatalok számára képzettségük­Nvílt beszéd a fiatalokról nek és képességüknek megfellelő munkát, hogy meg tud­ják mutatni, mire képesek, egyben pedig a teljesítmé­nyükkel arányban álló bérekkel, fizetésekkel könnyíthes- senek egzisztenciális terheiken. Olyan korszakban, mint a mai, a népgazdaságnak feltétlenül szüksége van a fiata­lok többségét jellemző tulajdonságokra: az új iránti fo­gékonyságra, ötletességre, újító készségre, munkabírásra. A szocialista építés már olyan szintet ért el Magyarorszá­gon, amelyről — különösen, ha figyelembe vesszük a nem éppen kedvező külső körülményeket, amelyek ugyan­csak-kifejezésre jutnak a közleményben — a további fej­lődésért nagyon meg kell dolgozni. Kádár János a KISZ legutóbbi kongresszusán a küldöttekhez, és általuk az egész ország fiatalságához szólva felidézte a sportolók út­ját a rekordokig: eleinte könnyű megjavítaniuk korábbi eredményeiket, de később minden századmásodpercért is vért kell izzadni. És ez nagyjából így van a társadalom fejlődésében is. A párt — mi más is volna a tartaléka? — mindig gon­dot fordított a fiatalok politikai nevelésére. Az idősebb nemzedék soraiból elsősorban a kommunisták járjanak az élen az ifjúságpolitikai feladatok kimunkálásában és megoldásában. Ezek sorában az egyik legfontosabb, hogy a fiatalok kapjanak helyes képet a szocializmus megva­lósulásának folyamatáról. Ennek megismerése nélkül az új nemzedékek tagjai nehezen találnak egyéni életcélt is maguknak. Meg kell és meg lehet győzni őket arról, hogy az egyéni és kollektív erőfeszítések, a helytállás, a küzdelem meghozza gyümölcseit a közösség és az egyén számára egyaránt, a szocializmus az egész társadalom együttes munkájával épül, és annak a társadalom minden tagja hasznát látja. Az MSZMP Központi Bizottságnak október 9-i ülésén megerősítést nyert újólag az is, hogy a KISZ, a párt ifjú­sági szervezete, a szocialista rendszer fontos politikai té­nyezője. Az ifjúsági szövetség sokrétű -feladatot lát el, munkáját szüntelenül meg kell újítania. Más és más ko­rok fiatalságához mindig megfelelő módon kell és lehet közel kerülni, segítve a napi problémák leküzdését, és soha nem tévesztve szem előd a szocialista célok kiter­jesztését, megvalósítását. Nem vitás, hogy ehhez hozzá­járulhat, ha a KISZ, de egyes tagjai és általában a fiata­lok az eddiginél nagyobb számban, szélesebb körben vesznek részt a közéletben, amelyet a szocialista demok­rácia kiterebélyesedése jellemez. A mai fiatalságnak ab­ban is követnie kell az előző nemzedékeket, hogy meg kell tanulnia az igaz ügyért szilárdan kiállni és vitatkoz­ni, érvelni és másokat meggyőzni. Mindazok, akik felelősséget éreznek hazánk sorsáért, méltán remélik, hogy az ebben az országban felnőtt és felnövekvő ifjúság követi a pártot, olyan időszakban is, amikor útunkon nagyobb akadályok, újabb nehézségek várhatnak ránk, amelyek próbára teszik az erőt, a tudást, a találékonyságot. A párt — kitetszik ez most nyilvános­ságra hozott álláspontjából is — bízik az ifjúságban, és számol azzal, hogy a fiatalok bizalmát továbbra is meg­tarthatja. Ez az alapja mindennek. Erre épülhetnek azok a megoldások, amelyeket a Központi Bizottság által meg­határozott teendők követelnek meg. Bízhatunk benne, hogy mint az előző időszakokban, úgy az ezután követ­kezőkben is pártunk politikája alapján az ország meg­oldja az ifjúságpolitika mindig újrafogalmazódó felada­tait. (KS) Bejrúti közjáték Az új spanyol nagykövet két és fél órás fogsága Pedro Manuel de Aristegui (balról) újra szabadon, liba­noni rendőrtisztek társaságában. (Telefotó.) A síita Amal mozgalom fegyveresei szabadították ki szerdán este az emberrablók fogságából Spanyolország bejrúti nagykövetét. Két húsz év körüli fiatalember — mint később kiderült, a Madridban merényletkísérlet miatt szeptemberben letar­tóztatott két libanoni férfi rokonai — aznap délután 4 órakor rabolta el Pedro Aristeguit, hogy ily módon érjék el Spanyolországban bebörtönzött társaik szaba- donbocsátását. A „Musza Szadr brigád” tagjai szeptemberben köny- nyebben megsebesítettek egy líbiai diplomatát a spanyol fővárosban, s a helyi ható­ságok ezt követően vették őket őrizetbe. A nagykövet elrablói a misszió dél-bejrúti épületé­nek közelében várakoztak, amikor Aristegui gépkocsiba szállt, hogy lakására men­jen. Géppisztollyal kiszál­lásra kényszerítették a so­főrt, felszólítva a diploma­tát, hogy maga vezesse a szürke Mercedest. A követ­ség egyik tagja üldözőbe vette őket, de nyomukat vesztette. Ezt követően a li­banoni politikai vezetők a legmagasabb szinten foglal­koztak az emberrablással, széles körű erőfeszítéseket téve a követ kiszabadítására. Az Amal területileg ille­tékes katonai vezetői ered­ményesen intézkedtek: mili- cistái az akció elkövetése után alig két és fél órával épen, sértetlenül kiszabadí­tották a túszszedők lakásá­ról a nagykövetet. Pedrc Aristegui, aki alig egy hó­napja érkezett Bejrútba, s még át sem nyújtotta a meg­bízólevelét, megkönnyebbül­ten nyilatkozta: elrablói mindvégig udvariasan visel­kedtek vele szemben, nerr győzve hangoztatni, hogy barátjuknak tekintik őt — csupán rokonaik szabadon bocsátását kívánják. Kávé­val kínálták, s azt kérték tőle, hogy telefonáljon Já­nos Károly királynak. PANORÁMA Kiszabadultak a chilei ellenzéki vezetők Az NSZK és Kína felfedezik egymást Huszonnégy órás fogva tartás után Chilében szer­dán szabadon engedték azt a hét ellenzéki vezetőt, akiket a belbiztonsági törvény megsértésének vádjával ked­den tartóztattak le. A letar­tóztatások ellen erélyesen tiltakoztak a különböző tár­sadalmi szervezetek. George Shultz amerikai külügyminiszter szerdán Pa­nama új elnökének beikta­tási ünnepségére a panamai fővárosba érkezett. Htjának előző állomásán Jósé Napo­leon Duarte salvadori el­nökkel folytatott megbeszé­lést. A salvadori államfő hétfőn az ENSZ közgyűlésén mondott beszédében kijelen­tette, hogy kész találkozni a salvadori hazafiak vezetői­vel. A salvadori baloldali erők kedden elfogadták a javaslatot és közölték, hogy a Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front két pa­rancsnoka és a szervezet po­litikai szárnyának két kép­viselője teljes döntési joggal felruházva részt vesznek a tárgyaláson. A tervek sze­rint a találkozót jövő hétfőn, a salvadori fővárostól nyolc­van kilométerrel északra fekvő La Pálmában tarta­nák. Belisario Betancur ko­lumbiai, elnök beleegyezett, A vád elejtésére vonatko­zó utasítást Pinochet elnök adta ki. A santiagói börtönből ki­szabadulva Mario Sharpe kijelentette: Szervezete bé­kés eszközökkel folytatja a harcot a demokrácia helyre- állítása érdekében. hogy a megbeszélések előké­szítésében közreműködik. George Shultz a San Salva- dor-i repülőtéren felolvasta Ronald Reagan üzenetét, amelyben az amerikai elnök támogatásáról biztosította Napoleon Duarte tárgyalá­sokra tett javaslatát. A Radio Venceremos, az FMLN rádióadója szerdán hangsúlyozta, hogy a salva­dori elnök azért volt kény­telen megtenni javaslatát, mert nyomás nehezedik rá a világ demokratikus és hala­dó erőinek részéről. A rá­dió közölte, hogy a salvadori hazafiak eddig kétszer tet­tek javaslatot az elnöknek a tárgyalások felvételére. Daniel Ortega, a nicara- guai Nemzeti Újjáépítés Kormánya Kormányzó Ta­nácsának koordinátora a managuai repülőtéren kije­lentette, hogy a nicaraguai kormány támogatja a salva­dori béketárgyalásokat. BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte János Károly ki­rályt Spanyolország nemzeti ünnepe alkalmából. MOSZKVA Durva szovjetellenes ha. misítványnak minősíti a TASZSZ szovjet hírügynök­ség csütörtökön azt a wa­shingtoni jelentést, amely a fegyverzetellenőrzési megál­lapodások megszegésével vá­dolja a Szovjetuniót. A do­kumentum választási manő­ver, amelynek segítségével a kormány félre kívánja ve­zetni az amerikai közvéle­ményt, el akarja hárítani magától a felelősséget a fegyverzetellenőrzési folya­mat. zsákutcába juttatásá­ért. PHENJAN Húsz évre szóló barátsági és együttműködési szerző­dést írtak alá csütörtökön Phenjanban a Koreai NDK és a Jemeni Népi Demokra­tikus Köztársaság között a két ország vezetői: Kim ír Szén és Ali Nasszer Mo­hammed. WASHINGTON Csütörtökön amerikai űr­hajósnő is kilépett a világ­űrbe: a 32 éves dr. Kathryn Sullivan, a Challenger űrre­pülőgép személyzetének tag­ja David Leetsma űrhajós társaságában az űrrepülőgép nyitott csomagterében dol­gozott. Azért jöttem Kínába, hogy mindenekelőtt gazdasági kapcsolataink közép- és hosszú távú fellendítését elő­segítsem — fogalmazta meg látogatásának esszenciáját a nyugatnémet ZDF televízió­nak Pekingben adott nyi­latkozatában Helmut Kohl, az NSZK kancellárja. A nyugatnémet kormány­fő, aki nagy létszámú — döntően gazdasági szakem­berekből álló — küldöttség élén tartózkodik a hét vé­géig Kínában, egy pillanatig sem titkolta, hogy az egy- milliárd lakosú, ázsiai or­szág óriási piacokat kínál az NSZK export-orientáltságú gazdasága számára. S a nyugatnémet cégek élni akar­nak ezzel a lehetőséggel. A majdnem 5 milliárd márka értékű, nyugatnémet—kínia árucsereforgalommál az NSZK Kína 3. legnagyobb kereskedelmi partnere, Japán és az Egyesült Államok mö­gött. A kép teljességéhez tar­tozik, hogy Kína ugyanakkor csak a 35. helyet foglalja el az NSZK külkereskedelmé­ben. 1983-ban a nyugatnémet eladások 2,3 milliárd már­kát tettek ki (30 százalék­kal voltak magasabbak, mint 1982-ben), s döntően gépek­ből, acélcsövekből, hajók­ból, gépjárművekből, vegy­ipari és elektronikai termé­kekből álltak. A kétmilliár­dos nyugatnémet vásárlások növekedése csekélyebb — 15 százalékos — volt, s főleg textilipari és élelmiszeripari árukból tevődnek össze. Az NSZK vezető politikai és gazdasági körei most úgy ítélik meg, hogy az 1979-ben megkezdődött, kínai „nyitás” visszafordíthatatlanná vált, s ez, valamint Kína 16,5 mil­liárd dolláros valuta- és 4,5 milliárd dolláros aranykész­letei jó esélyeket kínálnak a nyugatnémet cégek számára. Ennek jegyében az NSZK fokozottan vesz részt kínai atomerőművek építésében. A jövőbeni együttműködés irá­nyát mutatta az a szerződés is, amelyet Kohl látogatása során írtak alá, s amelynek kereteben 1988-tól évi 20 ezer Volikswagen-Santana gépkocsit és évi 100 ezer Volkswagen-motort gyárta­nak majd Kínában. A Santa- nát 1991-től követni fogja a Volkswagen Golfja, Jettája és Audi 100-asa is. Megbeszé­lések folynak milliárdos acél- és hengerművekről is. A távlati célök között — a mostani tárgyalások nyomán — kirajzolódtak légibuszok, helikopterek és távközlési műholdak közös gyártásának körvonalai is. Az első nyugatnémet érté­kelések azonban óvatosság­ra intik azokat, akik a ha­talmas, kínai piac „gyors meghódításában” bíznak. Először is nyilvánvaló, hogy a világ élvonalát jelentő, nyugatnémet technológia adaptálása a még mindig, el­maradott, kínai gazdaság­ban (a kínai lakosságnál mindössze tíz százaléka dol­gozik az iparban, míg nyolc­van százaléka a mezőgazda­ságban) csak lassan halad- élőre. Másodszor pedig, i nyugatnémet cégeknek me§ kell küzdeniük az olcsóbt japán és amerikai konkurren- ciával. A kínai fél fínomar figyelmeztette is a nyugat­német küldöttséget: egyolda­lú elkötelezettség helyett s tőkés országok versenyéve kívánja előbbre vinni az or szag fejlesztését. A nyugat­német cégek ezért — a meg­felelő tőke biztosítása mel­lett — elsősorban a kína szakemberek képzésével, t műszaki tudás átadásává akarják felvenni a verseny a_ japánokkal és az ameri kainkkal. S új üzemek épí tése helyett vagy azok mel lett járhatóbb és jövedel mezőbb útnak tűnik egyelő re a részvétel 400 ezer kína üzem modernizálásában amint azt mindkét fél hang­súlyozta. Helmut Kohl kínai látoga tása mindenestre azt tanú sítja, hogy Nyugat-Európ: legfejlettebb tőkés orszá ga, az NSZK, ezúttal is a rí jellemző mozgékonysággá — és Kína ösztönzésével - szállt versenybe a nála 17 szer nagyobb lélekszámú é 38-szor nagyobb területű ázsiai nagyhatalom piacai nak elnyeréséért. FOLLINUS K. JANOS Shultz körútja Közép-Amerikában

Next

/
Thumbnails
Contents