Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-12 / 240. szám

1984. október 12. Dombóvár Városkörnyéki NÉPÚJSÁG 3 napraforgó-helyzetkép Claas Dominátor a szakcsi határban Sajtótájékoztató a MÉM-ben Torlódnak az őszi munkák Háromhetes késés a betakarításban és a vetésben Pótkocsira kerül a termés Dombóvár város környé­kén kilenc termelőszövetke­zetben termesztenek napra­forgót, összesen 1576 hektá­ron. Az idei szeszélyes idő­járás következtében a ter­mesztés sikere gazdaságon­ként változó. * Először Kocsis Imrét, a szakcsi Üj Élet Termelőszö­vetkezet növényvédelmi és agrokémiai ágazatvezetőjét kérdeztem. — Mi a véleménye a ter­melőszövetkezet idei napra­forgó-termesztéséről ? — A gazdaság szántóterü­lete 3195 hektár. Ebből nap­raforgó 250—270 hektár. Ez­zel a területtel tudjuk bizto­sítani a 6—7 éves vetésfor­gót. A napraforgó nagyüzemi termesztése során korábban a gyengébb területeken tör­tént a növény vetése, ezt részben az akkori kedvezőt­lenebb árak határozták meg. Most fontos gazdasági nö­vény a napraforgó, a gazda­ság legjövedelmezőbb szán­tóföldi ágazata. Az idén a termés elmarad a korábbi átlagtól, ez a napraforgóra kedvezőtlen, csapadékos idő­járásnak köszönhető. Álta­lánosságban elmondható, hogy 15 kg vegyes ható­anyagból álítunk elő 100 kg napraforgómagot, a korábbi években 11—13 kg között alakult ez a szám. * — Gyulajon Máté Rudolf főagronómus válaszolt kér­désemre: — A napraforgó-termesz­tés az idén több-kevesebb problémát okozott a gazda­ság szakembereinek. Kezdő­dött a sok csapadék miatti növénypusztulással. A máju­si 90 mm-es csapadék lehul­lása előtt elvégeztük a vegy­szeres gyomirtásokat, mégis volt gyomosodás a területe­ken. Így gépi kapálást kel­lett alkalmaznunk. A nyári, szárazabbra fordult időjárás kedvezett a növény termesz­tésének, közel 300 000 forin­tot takarítottunk meg, mert nem kellett helikopteres vé­dekezést alkalmaznunk. Így a gombabetegségek mindösz­sze 1—2 százalékos kárt okoztak. A főagronómus elmondta, hogy mindezek ellenére töb­bet vártak a napraforgótól. A napraforgó-ágazat így is a legjövedelmezőbb. Idén 253 hektáron termesztettek napraforgót, ami a szántóte­rület 10—11 százaléka. A jö­vő évi terv 300 hektár. ♦ — Utoljára a városkör­nyék sarkában — a baranyai határon — fekvő kaposszek- csői Kossuth Termelőszövet­kezet növényvédelmi és ag­rokémiai szakirányítóját, Surján Lászlót kerestem fel, aki a következőket mondta, a gazdaság napraforgó-ter­mesztésével kapcsolatban: — A korábbi évekhez ha­sonlóan nálunk nem volt fertőzés, sem tő-, sem tá­nyérbetegségek nem támad­ták meg a növényállományt. Csak olyan területeken ter­mesztünk napraforgót, ahol a hatéves forgó biztosított­nak látszik. Idén csak 141 hektárt vetettünk így, bizto­sítható a növény eredményes termesztése. BODÓ IMRE körzeti növényvédelmi és agrokémiai felügyelő Fotó: DOMBAI ISTVÁN Az idei őszi mezőgazdasá­gi munkák különösen nagy feladatokat jelenítenek a me­zőgazdasági üzemeknek, hisz a szeptember végén, Október elején lehullott csapadék miatt nem tudták időben el­kezdeni a termények aratá­sát, és a vetést. A késedelem más átlagos évekhez viszo­nyítva bárom hetet jelent, s az őszi munkák várhatóan december elejéig elhúzódnak. Mint Magyar Gábor me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter sajtótájékoztató­ján elmondta: a jövő évi ka­lászos-gabonatermés sikere érdekében igen nagy gondot keil fordítani a vetés előtti talajelőkészítésre, a vetés minőségére. A betakarítást elsőként azokon a területeken kell kezdeni, ahova az őszi búza vetőmagja kerül. A si­lókukoricát a terület 90 szá­zalékáról már levágták, s minthogy ígéretes a másod­vetésű silókukorica, a tava­sziak egy részét szemesként takarítják be. Az árukukori­ca nedvességtartalma megle­hetősen magas 30—40 száza­lék közötti, de mivel a ter­mény biológiailag érett, az aratást nem lehet halogatni. A szárítás energiaigénye magas, de idén sok 'kukori­cát tárolnak majd nedvesen is, hisz a korszerű tárolóka­pacitás egymillió tonna, ezenkívül több helyütt szük­ségtárolókat is létesítenek. A csapadékos időszakot követő­en nőtt a cukorrépa gyö­kérzete, viszont egy száza­lékkal csökkent a cukortar­talma — amennyiben az idő jóra fordul, a cukortartalom növekedésével lehet számol­ni. Idén a legnagyobb gond- nan a kertészeti ágazatok vannak, kevesebb a termés, mint amennyire számítottak. A terméskiesés miatt a fel­dolgozóiparban, a konzerv­gyárakban nyersanyaghiány fordulhat elő. A munkák elvégzéséhez adottak a feltételek, a Vető­magtermeltető Vállalat eddig a vetőmag 95 százalékát szál­lította ki az üzemekbe. Erő- és munkagépekből is megfe­lelő a kínálat. Néhány alkat­rész, illetőleg műszaki áru jelenleg is hiánycikk, nehe­zen lehet hozzájutni gumiab­roncshoz, áttetsző és fekete fóliához, valamint bálakötöző zsineghez. A MÉM a gazdaságokban idén ősszel felmerülő gondo­kat számos intézkedéssel mérsékli, elsősorban a szál­lításnál, a szárításnál, az aszály sújtotta területek ta­karmánybázisának megte­remtésénél, valamint a kerté­szeti kultúráknál. Ami a szőlőtermést illeti, az úgynevezett „ipari” ala­csony felvásárlási árkate­góriába tartozó bor felső határértékét jelentő 14 must­cukorfokot lejjebb, 12,5 cu­korfokra mérsékelték azért, hogy csökkentsék az üze­mek árbevétel-kiesését. A 12,5 cukorfok fölötti asztali bor kategórián belül 2,5 cu­korfokkal javíthatják az üze­mek a boraikat import, vagy hazai mustsűrítményekkel. A bortörvénynek megfelelően répacukorral sem a nagy, sem pedig a kistermelők nem javíthatják fel a boraikat. Az intézkedés célja az, hogy a hazai jó bor híre továbbra is fennmaradjon, hisz bor­termelésünk fele külfüldön talál vevőre. Az idei sajátos helyzetet figyelembe véve intézkedtek arról is, hogy az aszály súj­totta megyékben a hiányzó takarmányt pótolják. Ennek az a gyakorlata, hogy a szom­szédos megyékből közvetle­nül a kombájn mellől viszik el a kukoricát, amit aztán nedvesen tárolnak, s ez mindkét üzemnek jelentős energiamegtakarítást jelent. Ehhez kapcsolódik az az in­tézkedés is, hogy a 100 kilo­méteren túli üres teherautó­futás mentesül a büntetés szankciója alól, akár a me­zőgazdasági üzemek, akár a Gabonaforgalmi és Malom­ipari Vállalatok gépjármű­veiről van szó. Emelték továbbá a téli al­ma felvásárlási árát is, külön az alapárat, és a tárolás díj­tételeit is. Most, hogy szép napos az idő, és a meteorológiai prog­nózis szerint is jó időre szá­míthatunk, Tolna megye mezőgazdasági üzemeiben folyamatos a munka: a bur­gonyát a terület 84 százalé­kán szedték fel, a cukorré- paszedés pedig a betakarí­tandó terület 24 százalékán történt meg. Betakarították 522 hektáron a szóját. A ku­koricaszedés — a magas víz­tartalom miatt — az elején tart még, mintegy 7 száza­lékos a betakarítás állása. Nagyüzemeink a zöldségfé­léket felszedték, a gyümölcs­szüret a terület 85 százalé­kán, a szőlő szüretelése pe­dig 217 hektáron fejeződött be, ami az összes területhez viszonyítva 13,4 százalékot jelent. A lucerna első és második növedéke — az optimális májusi időjárás hatására — bőséges termést adott, bár a széna minősége és beltartal- mi értéke ezzel nem járt együtt. A harmadik és a ne­gyedik kaszálás az elmúlt tíz év legalacsonyabb termésát­lagait produkálta. Jelentős mértékben megnövekedett a lucemavetőmag termőterü­letek nagyságrendje, mely a széna mennyiségét tovább mérsékelte, de lucernamag­ból rekordot jelentett. A vö­röshere első kaszálását a csapadékos időjárás kedvező irányba befolyásolta. Ennek a növénynek a területe nem számottevő megyénkben, ve­tőmag-előállítást folytatnak a terület nagyobb részén. Ezekben a napokban csúcs­időhöz éi a földeken a mun­ka. Idén nehéz körülmé­nyek között kell helytállniuk mind. zoknak a mezőgazdasá­gi do gozóknak, akik az or­szág kenyerének a megter­melésén munkálkodnak. 1944. október 15-e évfordulóján (II.) Csak „alkotmányosan" Miközben Horthy tétová­zik, a hitleristák tervei már készen állnak. Már hetek óta „német védelmet” élvez Szálasi Ferenc nyilasvezér, és kinyomtatták azokat a ki­áltványokat is, amelyekben az áll: a kormányzó „nem­zetárulása” után átveszi a teljes hatalmat és nemzet­vezetővé nyilvánítja magát, folytatva a harcot a „német birodalom oldalán a teljes győzelemig”. Budapesten van Ottó Skorzeny, s különítmé­nye, az SS leggyakorlottabb emberrabló csoportja. Buda­pesten vannak már azok a német csapatok is, amelyek­nek meg kell akadályozniuk Magyarország kiválását a háborúból. Ennek az akció­nak a fedőneve „Páncél­ököl”. És jól halad a Maus- akció is, amelynek célja a Várban működő kiugrási irodát vezető ifjú Horthy Miklós, a kormányzó fiának elrablása, hogy majd az ő életével zsarolják meg apját. Hitlerista ügynökök jugo­szláv partizán megbízottak­nak adják ki magukat és október 15-én délelőttre ta­lálkozót beszélnek meg a „kis Horthyval”. A Gestapo terve így szól: „A fiú és a tárgyalópartnereinek letar­tóztatása a megbeszélés fo­lyamán és a lehetőség sze­rint a mindkét részre nézve kompromittáló dokumentu­mok biztonságba helyezése részünkről előzetesen elvég­zendő. A megbeszélések alapján meg kell kísérelni megtudnunk, az ellenféllel való kapcsolataikat és az eddigi tárgyalásaikat. Lehe­tővé tenni e helyen a to­vábbi megbeszéléseket, ab­ban az esetben, ha az akció sikerül. A fiút kényszeríteni arra, hogy saját emberein keresztül hivatalos válasz­ként üzenjen T-nek (Titónak — a szerző), akihez „kísérő­ként” a mi emberünk men­ne. Esetleg merénylet meg­kísérlése. A Biztonsági Szol­gálat vezetője a tárgyalások során legéberebben figyeli, nem merülnek-e fel előre nem látott veszélyek, szük­ség esetén a rohamcsapatot akcióra utasítja”. Horthy tervei? Október 14-én, szombaton délben egy órakor a kor­mányzó magához hívatja kisbarnaki Farkas Ferenc tábornokot. Elmondja neki, hogy Moszkvában Faragho aláírta a fegyverszüneti egyezményt, amelynek ér­telmében szembe kell for- dulniok a náci Németország­gal. — Hogyan? Milyen előké­születek történtek erre ? — érdeklődik Farkas. Horthy csak legyint: — Ezt majd valahogy ki­játszom! — jelenti ki. S az­tán megemlíti a tábornok­nak, hogy azért tájékoztatta mindenről, mert esetleg más. nap, október 15-én, a prok­lamáció elhangzása után őt nevezi majd ki miniszterel­nöknek. Farkas Ferenc távozik, s Tost alezredes, a szárnysegéd jelenti, hogy Utassy ezredes visszaérkezett Malinovszkij marsalltól. Horthy maga fo­gadja az ezredes jelentését. A szeme sem rebben, amikor Utassy elmondja: a szovjet csapatok magyarországi pa­rancsnoksága csodálkozott, hogy felhatalmazás nélkül és teljesen tájékozatlan tisztet küldtek hozzájuk tárgyalás céljából. S amikor Utassy azt jelenti, hogy a szovjet főparancsnokság 48 órán be­lül várja a követelmények­nek megfelelő katonai meg­bízottakat, Horthy megpa­rancsolja Utassynak: ma­radjon készenlétben, egy másik, később kijelölendő tiszttel együtt ő tér majd vissza Malinovszkij főhadi­szállására. Közben Horthy Ambrózy- val átküldi Lakatos minisz­terelnökhöz a rádióprokla- máció már kész szövegét. A miniszterelnöknek fogalma sincs, hogy a fegyverszüne­tet már aláírták, nem ismeri annak feltételeit, s a prok­lamáció elolvasása után azt javasolja: a kormányzó tö­rölje azt a kitételt, hogy Magyarország aznaptól kezd­ve hadiállapotban lévőnek tekinti magát Németország­gal. Ambrózy az észrevételt továbbítja Horthynak. A kormányzó , egyetértésével aztán a kabinetiroda főnöke törli a szövegbőí azt a bizo­nyos részt, amely egyedül adhatna bizonyosságot az or­szágnak. Az aláírt fegyverszünetről még mindig nem tud sem a miniszterelnök, sem a hon­védelmi miniszter, sem a ve. zérkar főnöke. Horthy Laka­toson és Farkason kívül csu­pán Ambrózyval, Vattayval, Aggteleky tábornokkal, az új budapesti helyőrségparancs­nokkal, Lázár tábornokkal, a testőrség parancsnokával közli a valóságot. Felesége, fia és menye viszont termé­szetesen a beavatottak kö­zött van. Tulajdonképpen belőlük áll ezekben a napokban a kor­mány. Horthy úgy kezeli a háborúból való kiugrást, mintha az Horthynak csa­ládi ügye lenne. Az ország sorsa nem fontos, csak az, hogy a Horthy család túlél­je a nehéz időket. Horthy végre hozzálát, hogy előkészítse a kormányt. Szombat délutánra összehív­ja a minisztereket, Jurcsek és Reményi-Schneller nél­kül, nehogy ezek azonnal informálják a németeket. Vörös János tartson beszá­molót a katonai helyzetről, magyarázza el a miniszte­reknek, hogy nincs már re­mény, Lakatos pedig szavaz­tassa meg a miniszterekkel a legfelsőbb elhatározást: hagyják jóvá, hogy Horthy fegyverszüneti kérelemmel forduljon a szövetségesek­hez. Azt, hogy a fegyver- szünetet már meg is kötöt­ték, ráér a magyar királyi kormány megtudni a más­nap délelőtti koronatanácson, amelyen természetesen már Jurcsek és Reményi-Schnel­ler is ott lesz. Végtére is az alkotmányos formákat be kell tartani: a két minisz­ternek akkor is helye van az ülésen, ha a Gestapo fi­zetett besúgói. Más előkészületeket is tesz a kormányzó. Vasárnap dél­előtt fél 12-re felhívja a Várba Hlatky Endre mi­niszterelnökségi államtitkárt, a Rádió kormánybiztosát, ő viszi majd el a Rádióba a proklamáció szövegét. Pont­ban déli tizenkét órára Vee- senmayert, Hitler meghatal­mazottját hívatja Horthy. Még mielőtt a proklamáció elhangzana, közli vele, hogy fegyverszünetet kötött. Hor­thy szavát adta Hitlernek, és Veesenmayernek, hogy a németek előzetes értesítése nélkül nem kezd semmiféle akcióba, s egy magyar úr a németeknek adott szavát nem szegi meg. Ha viszont Veesenmayerrel a bejelentés előtt néhány perccel közli elhatározását, szavát is meg­tartja, s időt sem enged ne­ki a cselekvésre. Horthy figyelmen kívül hagyja, hogy a németek már mindenről tudnak és sem­miféle más katonai előké­születet nem tesz. Illetőleg: várbeli bizalmas katonai ta­nácsadóival, Vattayval és Lázárral, Ambrózy kabinet­főnök bevonásával megta­nácskozza a Vár védelmé­nek feladatait. A proklamá­ció elhangzása után a Vár köré majd aknákat raknak le, s a testőrség felkészül a védelemre. Hogy mi lesz a fővárossal, az országgal? Ez Horthyt hidegen hagyja. Azt tanácsolják neki, hogy utazzék Beregszászra, az I. hadsereg főparancsnokságá­ra, Dálnoki Miklós Bélához, ott biztonságban lehet. Az altengernagy azonban hősi pózba vágja magát, s kije­lenti: — Nem hagyom el a süly- lyedő hajót! Ahhoz, hogy a hajó ne süllyedjen el, éppen arra volna szükség, hogy Horthy Miklós a hozzá hű csapatok főparancsnokságán keressen védelmet. Ö azonban „alkot­mányosan” cselekszik. És ez a cselekvési mód egyenlő azzal, hogy átjátssza a ha­talmat a nyilasok kezére. Tétlenül, különböző tanács­kozásokkal telik az idő. A hitleristák pedig, akik tud­ják: a kormányzó a velük való szakításra készül, de még nem tudják pontosan, mikor, elhatározzák: kezük­be veszik az események menetét. Október 15-én dél­előtt 9 órára a jugoszláv partizán megbízottaknak ál­cázott hitlerista ügynökök egy Eskü téri irodában ta­lálkozót beszélnek meg ifjú Horthy Miklóssal. És miközben a „kis Hor­thy” a másnapi találkozóra készül, rejtjelzett távirat, immáron utlimátum érkezik Moszkvából, amely- a szov­jet vezetés teljesen jogos bi­zalmatlanságát tükrözi: „1. Haladéktalanul kezdjék meg a magyar csapatok vissza­vonását a Tisza vonalától Budapest felé, egy részük pedig mérjen csapást a Szolnok térségében védeke­ző német csapatokra. 2. A magyar csapatoknak hala­déktalanul adjanak paran­csot a német csapatok elleni harctevékenységre, és a Vö­rös Hadsereggel való kap­csolat felvételére. 3. 1944. október 16-án reggel 8 órá­ra juttassák el Szegedre a magyar és a német erők el­helyezkedéséről rendelke­zésre álló összes adatot, a továbbiakban pedig állandó és teljes tájékoztatást nyújt­sanak katonai tevékenysé­gükről és elhelyezkedésük­ről.” Horthy az események sod­rában ennek a történelmi jelentőségű táviratnak tu­lajdonította a legkisebb fon­tosságot. Következik: 3. SS-akció és koronatanács.

Next

/
Thumbnails
Contents