Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-06 / 235. szám

1984. október 6. NÉPÚJSÁG 7 Együtt, egymásért Dicsérik a gyönki tanácsot A gyönkl Rákóczi utca Öt évvel ezelőtt, 1979 áp­rilisában adót számot mun­kájáról a gyönk nagyközségi közös tanács a megyei ta­nács végrehajtó bizottságá­nak. Akkor a testületi sok kí­vánnivalót talált a lakossági szolgáltatások szervezettsé­ge és a társközségek közéle­tének intenzitását illetően. De... nem ítélhette egyen­letesen fejlődőnek a szak- igazgatási munkát sem. Ezért javasolta határozatában a nem bizottsági itagok tanács­tagi jelölését, tiszteltedíjas tanácselnök-helyettesek meg­választását a társközségek­ben, jelölte meg feladatul a társadalmi összefogás ered­ményeinek gyarapítását, a társközségi szolgáltatások szélesítését és az apparátus tagjainak tovább- és önkép­zéséit. 1979 és ’84 augusztusa kö­zött számos riport, tudósítás, hír jelent meg Gyönk és társközségeinek óletérőik A Tolna megyei Tanács V. B. ez év augusztus 8-án (tartott ülésén azt állapította meg, hogy a közös tanács vb ered­ményesen végezte el a kisza­bott feladatokat. Biztosította a tanács meghatározó szere­pének érvényesülését. Ki­emelkedő módon rendszere­sen foglalkozott a társköz­ségek helyzetével, a lakosság ellátásával, a közélet fejlesz­tésével. Sommásan szólva, a beszá­molók — Körcsönyei József tanácselnökkel' az élen — „mennybe mentek”, azaz tel­jes joggal lehetnek büszkék arra, amit sok szürke apró munka elismeréseként is ma­gukkal vihettek Gyönkre. Itt jegyezzük meg, ha Gyönkölt említünk, nemcsak Gyönk a székhely értendő, hanem társközségei — Diósberény, Miszla, Szakadát, Szárazd, Udvari és Varsád — is, mint 6006 ember Lakhelye. Az utóbbi megmérés alkal­mával több eredmény került a serpenyőbe, mint apró hi­ányosság. Ezek is csak azért, mert a gyönki nagyközségi közös tanácsnak is megnőt­tek a feladatai a közigazga­tás 1984. január 1-el történt átszervezésével. Több lett az önálló feladat, életbevágóbb a tanács és lakosság, tanács és nem tanácsi szervek kö­zötti együttműködés a tele­pülésfejlesztésben és minden, a hét község lakosságának életét érintő kérdésben. El­sősorban az alapellátás gond­jainak lépésről lépésre tör­ténő megoldásában. — Lépésről lépésre... hát ez az, amit a székhely és a társközségben nem minden­ki ért meg — mondatta volt Bozsó Jánosné, az álltalános iskola igazgatója egy korábbi beszélgetésünkkor. A megál­lapítás nem veszítette érvé­nyét, bár az igények sokban igazodtak valahány társköz­ségben a fejlődés realitásai­hoz. Nem követelnek példá­ul ABC-áruházat a társköz­ségekben élők. De a 48 főt számláló közös tanácsban he­lyet foglaló 29 társközségi tanácstag nem rest hallatni a szavát akárhányszor a víz­ellátás, úthálózat, szolgálta­tások kerülnek terítékre. A falugyűléseken is ez a szen­vedélyes felszólalások tárgya. Nem ok nélkül. Gyönk és Udvari kivételével nincs ve­zetékes ivóvízhálózatai öt kisközségnek. Mélyfuratú kútja viszont kettőnek, Sza- kadátnak, és Varsádnak, ami közkifolyós vízellátást garan­tál. Súlyosabb gond az, hogy a hét település 52,3 kilomé­teres belterületi útjából mindössze egy töredék, 6,1 kilométer a kiépített. A jár- dásírtás, a lakások villamosí­tása, az egészségügyi, óvodai, könyvtári ellátás százszáza­lékos, vegyesbolt, italbolt, felvásárlóhely, gázcsereitelep valahány községben adott, a szociális étkeztetés úgyszin­tén, öregek napközije vi­szont csak Gyönkön működik és kérdés, hogy nem kelne-é el ilyen intézmény például Miszlán is, lévén, hogy e köz­ség Lakossága — elnézést a nyakaitekert kifejezésért — a legelöregedettebb. Gyönkön 26 kisiparos dolgozik, a társ­községekben 18. Együtt ez 44 kisiparost jelent, ami tisz­tes szám, kivált ha arra uta­lunk, hogy a társközségek­ből Gyönkre jár be dolgozni a munkaképesek döntő há­nyada. Javítanivaló mégis van a szolgáltatások fejlesz­tése terén is. Aligha tévedünk ha azt mondjuk, hogy jó ivó­víz, jobb úthálózat nemcsak a társközségek lakosságmeg­tartó képességét növelné, ha­nem kedvet is csinálhat a kisiparosoknak a megtelepe­désre. Valahányszor az kerül na­gyító alá, hogy tanácsaink népképviseleti, önkormány­zati, államigazgatási funkció­jukat hogyan látják el, a közérdeklődés az életkörül­ményeket befolyásoló telepü­lésfejlesztésre összpontosul. Gyönk és társközségeinek esetében sincs ez másként. Jól tudják ezt a székhelyköz- ség párt, állami, társadalmi, gazdasági vezetői is. Tudnak azonban egyebet is. Azt ne­vezetesen, amit minap Kör­csönyei József tanácselnök így fogalmazott: .......képte­l enség olyan településfejlesz­tési munkát végezni hogy hét községünk mind a hat­ezer lakója egyhangúan elé­gedett legyen.” Lehetne pe­dig. Van ugyanis arra ga- garancia, hogy növekedik a közmegelégedés. Általános­sá is válik? Hát az nem biztos, hiszen ismeretes, hogy a kielégített igények újab­bakat, minőségieket szülnek és e folyamatnak — lévén alapja a munka — nincs meghúzható határa. Vissza­térve a garanciához. A taná­csi és nem tanácsi szervek nem adták ugyan együttmű­ködési megállapodásaiknak azt a címet, hogy „Együtt, egymásért”, a tettek a hét­köznapok gyakorlata mégis ez. „Kölcsönösen segítjük egymást, ahogy tudjuk...” — hallhattam a nagyközségi pártbizottság titkárától. Hogy értendő ez? Ügy, hogy a tanács nemcsak a munkálta­tóktól, a gazdálkodó szervek­től várja, (várhatja) el a segítségnyújtást a telepü­léseket érintő feladatok meg­valósításában, maga is segít amikor valamelyik partneré­nek arra van szüksége. Ettől olyan jó a politikai légkör és élénkülő a közéleti tevé­kenység, a közdolgokba való érdemi beleavatkozás kész­sége? Ettől is. Meg attól, hogy Körcsönyei József elnök nem cserélné el a tanács appará­tusát más nagyközségek ap­parátusával. Dicsekvés ez? Ne tekintsék annak, hiszen a megyei tanács vb a gyön- kiek munkájának aprólékos elemzését követően így fo­galmazott: a hatósági mun­kát a törvényesség, az ügy­intézést jó színvonal jellem­zi. S mi van ezekben a na­pokban Gyönkön? Mit lát a jövő-menő ember, a dol­gozni, ügyintézni Gyönkre járók, itt tanuló kis- és nagy­diákok száza? Hogy elké­szült a posta udvarán a crossbarközpont épülete és a BHG szerelői dolgoznak már a bekötésen, illetve vég­zik a közel 100 készülék cse­réjét. Év végén már nem okoz gondot a telefonálás Gyönkön és társközségeiben. No de milyen az ember? Be sincs fejezve ez a vasútvilla- mosítás váratlan ajándéka­ként napirendre került fej­lesztés, már az a kérdés, ki, mikor kaphat magántele­font? A válasz persze elége­detlenséget szül. A lakos­ság telefonigényeinek kielé­gítésére ugyanis csak akkor kerülhet sor, ha felépül a Szekszárd-Hőgyész közötti mikrolánc. November 30 és december 15. között lesz vi­szont a gyönki ABC-áruház műszaki átadása, befejező­dött a villanyszerelés, nagy ütemben folynak a belső munkálatok. Épül a terme­lőszövetkezet géptelepének szomszédságában a városia­sodás feltételeit gazdagító lé­tesítmény, a napi 250 köb­méter kapacitású szennyvíz- tisztító telep, ami 1985. má­sodik felében kezdi a próba­üzemet. Rövidesen elkez­dődhet az a másfél évre ter­vezett munka is, minek ered­ményeként Gyönk szívében felújítással szépül, korszerű­södik az a tanácsi épület, amelyben az OTP és az Ele­gancia Szövetkezet közked­velt mintaboltja működik nem a ilegrózsásabb körül­mények között. Van persze egyéb újság is. A Magyarhe­gyen állítják föl azt a 30 mé­ter magas erősítőt, mely a megyei kórház URH-s kap­csolattartását biztosítja a te­rület egészségügyi szolgála­tával. KRESZ-park, kézilab­dapálya az iskola udvarán? Hát az most a gyerekek kö­rében szenzáció. Akik készí­tették, a felnőttek a már meglévők soros bővítésén tö­rik a fejüket. Gutermuth Henrik, a nagyközségi párt vb tagja adta át ünnepélye­sen a néphadsereg napja al­kalmából a KRESZ-parkot és sportpályát. A jövő? Már most sok szó esik arról, hogy 1985—1990 között Gyönkön és társköz­ségeiben minden anyagi, tár­sadalmi erőt a vízellátás és az úthálózat bővítése érdeké­be kell állítani. Ez a kettő itt és most a legnagyobb gond. A tanács tudja és el­képzelések is vannak a meg­oldásra. LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: Kapj inger András Itt még készül a KRESZ-park, amit már használnak Megyénkben húrom helyen Iskolavilágítási kísérlet Tolnán, Dunakömlődön és Dunaföldváron Az energiaracionalizálási program egyik fejezeteként az Építési és Városfejleszté­si Minisztérium kezdeménye­zésére megyénk három tele­pülésén — Tolnán, Duna­kömlődön valamint Duna­földváron — lehetőség nyílt arra nemrégiben, hogy isko- lavilágítás-korszerűsítési kí­sérletet hajtsanak végre. Ehhez a munkához az ÉVM összesen 1 millió 600 ezer forintot juttatott. A Bu­dapesti Típustervező Intézet és a Tolna megyei Tervező Vállalat segítségével elké­szült e három iskola vilá­gítás-korszerűsítési terve, amely magába foglalta az intézmények felújítási mun­káinak dokumentációit is. Kedden az Építési és Vá­rosfejlesztési Minisztérium, valamint a Típustervező In­tézet egy-egy, valamint a Tolna megyei Tanács ÉKV- osztályának két munkatár­sával megnéztük a munkát. A Tolna megyei Tanács, valamint az ebben a kísér­letben közreműködő szervek választása azért esett erre a három oktatási intézményre, mert egyik világítása sem felel meg a kor követelmé­nyeinek. A tolnai 1-es számú Álta­lános Iskolában a világítási feltételek teljesen megvál­toztak. A kísérletben részt vevő tervezők szaktudását és munkáját dicséri, hogy immár nem a régi egységes rendszer tölti meg fénnyel a tantermeket. A 109 arma­túra, az egy kilométer cső, valamint az öt kilométer hosszúságú vezeték beépíté­sét nem akárki végezte, ha­nem egy hajdan itt tanult diák, Baranyai András vil­lanyszerelő mester és kollé­gája, Sági György. A tantermekben már az új — az oktatás mai követel­ményeihez igazodó — vilá­gítás nem bágyasztja sem a Ilyen optimális, a tanulást segítő lámpatestvllágítás ke­rült a tolnai iskolába is gyerekek, sem pedig a pe­dagógusok szemét, kisebb a lehetősége a szembántalmak- nak. Az illetékesek ugyan­ezt tapasztalták a dunaköm- lődi iskolában, valamint a külső megjelenésében is rep­rezentatív dunaföldvári kise­gítő iskolában. E kísérlet sikerét ott is nyomon követhetjük, azon felül, hogy jó irányban vál­tozott meg az intézmények világításának színvonala, e korszerűsítéssel lehetőség nyílt arra is, hogy mindhá­rom iskola központi fűtést kapjon és felújítsák. Az ÉVM-kísérlet a világí­tási rendszerek elkészültével még nem ér véget, mert nemsokára megkezdődnek a világítás eredményességének mérési munkái. Ezt követő­en pedig az ÉVM katalógu­sában — melyet az iskola­építőknek, -átépítőknek ajánl — helyet kap a konstrukció mellett a kísérletben a lám­patesteket önköltségi áron szállító SIMOVILL és a ta­mási TA-LUX Szövetkezet ilyen célú termékkínálata is. Ezen a folyosón legutóbb 52 évvel ezelőtt dolgozott vil­lanyszerelő

Next

/
Thumbnails
Contents