Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-31 / 256. szám
a Képújság 1984. október 31. Néptánc - tükörben Jegyzetek egy folklórfesztiválról *1 £ J * Nyaranta a világ sok táján rendeznek folklórfesztiválokat — a nemzeti hagyományok ápolásának okán is, de többnyire idegenforgalmi érdekből: viszonylag kis befektetéssel színes, változatos látnivalót nyüjthat az illető ország a turistáknak. Görögország is a folklórfesztiválokat kedvelő és támogató országok közé tartozik: a Nemzeti Kulturális Kapcsolatok Központja jelentős dotációval segíti az ország különböző pontjain rendezett, az idegenforgalmi látványosságok sorába beillesztett néptáncos találkozókat. Ezek a találkozók nemcsak a külföldi turistákat érdeklik, a hazai közönség elsöprő érdeklődésével is találkoznak, és ez egyformán gyökerezik a görög — balkáni — néptánchagyományok gazdagságában, valamint a kulturális közélet megélénkülésében. Az idén huszonkettedszer rendezték meg a lefkaszi fesztivált, ezúttal tizenegy csoport részvételével: Magyarországot Baranya képviselte. A Baranya tánc- együttes a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem és a városi tanács fenntartásában működő csoport, tagjai túlnyomórészt egyetemisták, főiskolások, néhány tanár, munkás, középiskolás. A repertoár nagyobbik részét baranyai délszláv táncok adják Vidákovics Antalnak, az együttes vezetőjének gyűjtéséből és feldolgozásában, de természetesen táncolnak magyar és tematikus táncokat is, az évente egy vagy két önálló est mellett gyakran működnek közre a Pécsi Nyári Színház produkcióiban. A lefkaszi fesztivál és az azt követő turné 13 napja alatt a Baranya tizenegyszer lépett fel, — műsorának kétharmad részét magyar, egyharmad részét délszláv táncok tették ki. Mármost milyen kép bontakozott ki előttünk más ország néptánckultúrájáról, divatjairól — jól tudva, hogy egyetlen csoport teljesítménye nem alkalmas mélyebb következtetések levonására? Szembetűnő, hogy a koreográfusok a folklórt egyre inkább csak nyersanyagnak tekintik, és gyakran mindenáron — a hitelesség és a mondanivaló rovására is — látványosságra törekednek: könnyű és gyors siker érhető el a kosztümök túldíszítésé- vel és az akrobatikus elemek alkalmazásával; a színpadra vitt néptánc gyakran afféle show-műsorba megy át. A görög csoportok szinte változttás nélkül teszik színpadra az utcán élő táncaikat, a koreográfus munkája láthatóan csak o sorrend, a ki- és bejövetelek stb. megszervezésére szorítkozik. Ellentétben például a bolgár táncokkal, ahol is gondosan, nagy precizitással szerkesztik meg a műsor egészét, bár a felszíni csillogás olykor több a kelleténél. Lehetetlen nem észrevenni a bolgár, jugoszláv, román együtteseknél Mojszejev hatását, néha sajnos egészen kiüresedett formában is. Bulgáriában azonban annyira elevenen él a néphagyomány, hogy ereje átüt a színpadi megvalósítás gyengéin. A román együttes kiváló zenekarának produkciójával, a felfokozott ritmus, tempó sokkoló hatásával takarta el a koreográfia egyhangúságát. Ezek az együttesek, bár amatőrök, jelentős anyagi támogatásban is részesülnek, és megfelelő elméleti háttérrel működnek. Más kategóriába tartoznak azok a csoportok, amelyeknél a tánc csak mint a szabad idő eltöltésének egyik lehetősége merül fel, s inkább alkalmi társulatként lépnek színpadra csekély koreográfusi irányítással. Ilyenek voltak a lefkászi fesztiválon például a lengyel és az NSZK-beli együttes tagjai, akik az úgynevezett polgári táncokat táncolták. Egyesek — például az Andorrából érkezett csoport — balettes elemekkel dúsítva, és megelégedve a legegyszerűbb formulák megidézésével. Volt tehát alkalmunk elgondolkozni hazai néptáncmozgalmunk vitáin és eredményein. Annyi bizonyos: örülhetünk, hogy a magyar együttesek között kevés hódolna az említett show-di- vatnak. A tudományos megalapozott gyűjtőmunka és a hatvanas évek végén fellendült néptáncmozgalom, a táncházak növekvő népszerűsége az eredetiségre irányította a figyelmet, továbbá arra, hogy a hitelesség megőrzésével a színpadi tánc irányába való továbbfejlődés csak úgy lehetséges, ha a tánc anyanyelvét a lehető legtökéletesebben elsajátítják a táncosok, s ha a koreográfus a színpad törvényeit is jól ismeri. G. T. Megújuló freskók (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Az önmagában páratlan görögkeleti műemlék templom Szekszárdhoz alig 20 kilométernyire fekvő Grábóc községben található. A templom külső tatarozását alig egy éve fejezték be és most a restaurátorok keze nyomán a málladozó vakolaton a már-már tönkrement freskók születnek újjá. Állványerdő sűrűjében, a kupola csúcsától 8 méterre és a padozattól 10 méterre egy létra csúcsán beszélgettünk Gyöpös Miklóssal, a restaurátorok brigádvezetőjével. — 1983 júniusában négy Az 1700-as években épült görögkeleti templom társammal kezdtük a munkát, miután az épület külső állaga új formát nyert, kicserélték a tetőszerkezetet, betonkoszorúval megerősítették a falakat. A templom az 1700-as évek első harmadában épülhetett és az 50-es, 60-as években festhették a remekműveket, amelyeket most restaurálunk. A templomot és a mellette lévő kolostort görögkeleti szerzetesek használták és gondozták. Az 50-es években szociális otthonná alakították a kolostort és az utolsó kalugyer (szerzetes — Babies atya) a 70-es évek végén halt meg. Sajnos, a munkánk során még nem tudtuk kideríteni a művek mesterének nevét. — Az ismeretlen szerb művész olyan remekművet alkotott, ahol a szerb ikonfestészet és a magyar barokk ornamentika együtt jelentkezik, ilyen nemcsak Magyar- országon nincs máshol, de Jugoszláviában sem található. A magyar hagyományok ötvöződtek a szerb művészettel. Munkánkat nehezíti, hogy a festmények mészalá- festéssel készültek, s a szerzetesek kihalásával gyors romlásnak indultak. A tető- szerkezet beázott, a falak málladozni kezdtek. — A templom berendezése is teljes felújítást nyer. Az egyik legszebb dísze a templomnak az ikonosztáz, képeit különböző restaurátorok készítik, a főhajó és a nárthex padjait (itt a nők foglaltak A kupoladobban elkészült festményrészlet helyet) is felújított állapotban láthatja viszont az érdeklődő. Arra törekszünk, hogy az eredeti állapotban adjuk vissza a templom korabeli egységét. Munkánk során eddig elkészültek a kupoladobban a Szentháromság dicsőítése, az Angyali üdvözlet, a Mária születése, a Holdsarlós Madonna című festmények, hogy csak a legfontosabbakat soroljam. — Mikorra várható, hogy a felújított templomban gyönyörködhet a nagyközönség? — A munkát az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség megbízásából végezzük, ami előreláthatóan 5 millió forintba kerül. És hogy a kérdést se kerüljem ki, 1986 végére teljes pompájában látható lesz a felújított templom, a régi mesterek munkája. BOGNÁR CECIL FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Hazánk felszabadulásának 40. évfordulója és a közelgő XIII. pártkongresszus tiszteletére jelentős vállalásokat tettek a Beton- és Vasbeton- ipari Vállalat dunaújvárosi gyára szocialista brigádjai. Elsősorban a lakás- és házépítők által keresett termékeikből állítanak elő a tervezettnél többet, a túlteljesítéseket a munka jobb megszervezésével, a gépsorok hatékonyabb kihasználásával érik el. A betongerenda-gyártó brigádok felajánlották, hogy a hagyományos lágyvasbetétes gerendákból a tervezett 600 ezer helyett 720 ezer métert gyártanak, áthidalókból pedig 260 ezer helyett 305 ezer métert, a keresett feszített E- gerendákból pedig 205 ezer métert készítenek terven felül. A födémgyártó brigádok a BVM-typ elemekből 55 ezer négyzetméterrel többet, az előregyártott betongarázsokból pedig a tervezett 300 helyett 700 darabot gyártanak. A kongresszusi vállalásokhoz csatlakoztak az előkészítő és kisegítő üzemek is, általában törekednek a hatékonyabb gazdálkodásra, az anyag- és energiamegtakarításra és a kocsiállásbírság, valamint az üzemi költségek csökkentésére. A dunaújvárosi betongyár brigádjai időarányosan teljesítették vállalásaikat, sőt egyes termékek esetében további többleteket értek el. Az említett többlettermelés, valamint a hatékonyabb gazdálkodás eredményeként a BVM dunaújvárosi gyára idei árbevételét várhatóan 160 millió forinttal túlteljesíti, és termelési értéke megközelíti a 900 millió forintot, s a gyár nyeresége is jelentősen meghaladja a tervezett 47 millió értéket. Dunántúli napló Hosszú ideig, teljes három évig nélkülöztük a megyeszékhelyen a Baranya népeinek művészetét bemutató állandó kiállítást. Igaz, hogy a Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztályán, a Rákóczi út 15. szám alatt ekkor is tartottak néprajzi témájú közművelődési programokat, a megye népeinek tárgyi emlékeit bemutató kiállítást azonban ez nem pótolhatta. Végre megnyitotta kapuit a múzeumlátogatók előtt a Rákóczi úti épület. Erdélyi Zoltán Ybl-díjas építész mondott megnyitó szavakat. Szólt arról, hogy pár éve ismét jobban ápoljuk mindazt, ami néphagyomány, ám ezt a tevékenységet jobbára a múzeumok, a lelkes hozzáértők művelik. A népművészet divatja azt is magával hozta, hogy különösebb azonosulás nélkül, pusztán divatból jelennek meg 'majd minden otthonban a népművészeti tárgyak, és a falvakban még mindig felbukkannak a busás bevétel remé- ményében a népművészet kufárjai. Az ilyenfajta „gyűjtés” sajnos nem mentőakció, hanem valamiféle kényszer- pálya, amelyen értékeink kallódnak el. Ezért fontos minél több alkalmat teremteni falun és városon állandó és alkalmi kiállítások megrendezésével, hogy a ma élő emberek felfedezhessék valódi értékeinket. A nagy műgonddal és hozzáértéssel megrendezett állandó kiállítás most valóban méltó a Baranyában termett népművészethez. A hófehér, tapasztott falak hiteles hátteret adnak a baranyai szőttesek, hímzések, fazekasmún- kák és bútorok legszebb darabjaihoz a kiállítás földszinti részében, ahol rácsodálkozhatunk a hímzett ruhadarabokra, ládákra, tálasokra, kerámiákra. Ebből a kiállítóteremből egy olyan helyiségbe vezet a lépcső, ahol a látogató maga is kipróbálhatja a szövést az ott felállított szövőszékeken. PETŐFI NÉPE Sikerrel zárult az őszi várostakarítási akció Kecskeméten. A megyeszékhely lakói októberben a szokásosnál nagyobb gonddal csinosították az utcákat, tereket, munkahelyük és házuk környékét, hogy a felszabadulási évfordulóra tiszta legyen a város. A társadalmi és tömegszervezetek képviselőiből alakult értékelő bizottság döntése alapján harminc üzem és iskola érdemelte ki a Hazafias Népfront városi bizottságának elismerő oklevelét. Ezek közül kiemelkedik az Észak-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat dolgozóinak munkája, akik a Külső-Mindszenti úti szennyvíztelep környékét fásították, és rendezték a széktói strand környékén a közterületet. Nagy értékű környezetrendezést végeztek el az AGRO- KER dolgozói a Róbert Károly körút melletti területen. Kiemelték az értékelők a söripari és a likőripari üzem, a megyei kórház és a TE- SZÖV-székház körüli rendezett, ápolt zöldterületet. Az iskolák tanulói is kivették a részüket a várostakarításból. A legnagyobb területet a Bu- day Dezső Általános Iskola diákjai tették rendbe a Szé- chenyi-városban. Az értékelő bizottság kedvezőtlen tapasztalatokat is szerzett. A DUTÉP és az Egyesült Szakszövetkezet gépkocsivezetőit illegális szemétlerakáson érték az új gyógypedagógiai iskola melletti, fásításra kijelölt területen. Tanácsi szabálysértési eljárás indult a közérdeket sértők ellen. Nem találták gondoskodás nyomát a MÉH-, a TÜZÉP-, az ÉPFU-telep- helyek környékén és a MÁV Halasi úti létesítményei mentén. A várostakarítás nem kampányfeladat, az érintettek bármikor bekapcsolódhatnak a környezetük gondozásába. A lakóterületek közül harminc háztömb és utca kapta meg az értékelőktől az elismerő oklevelet. A régebbi városrészekben hagyományosan sokan gondozzák a házuk előtti közterületet, de találhatók jó példák az új lakótelepeken is. Somogyi Néplap A világ egyik legszebb vadfeldolgozója — mondta elismeréssel egy NSZK-beli szakember, amikor ez év nyarán végigjárta a Nagybereki Állami Gazdaság öreglaki vadátvevő és exporttelepét. — 1981-ben az ország első vadfeldolgozójaként indult az üzem — mondja Tarcsay György, a telep vezetője. — Nagyon gyorsan, mindössze egy év alatt készült el, külföldi partnereink állategészségügyi előírásainak megváltozása is siettette a munkát. Az üzem indulását követően egyébként Vecsésen is üzembe helyeztek egy hasonló, de nagyobb teljesítőképességű feldolgozót, s ez tulajdonképpen meghatározza a vonzáskörzetet is. A Mavad irányításával és a Nagybereki Állami Gazdaság üzemeltetésével jelenleg a Sefag, a mecseki és a balatonfelvidé- ki erdőgazdaságok területéről, illetve Zalából szállítják ide a nagyvadakat feldolgozásra. — Honnan érkezik a legtöbb? — Főként Somogyból és Baranyából, de a beérkezett szállítmányoknál többet is fel tudnánk dolgozni. Sajnos, hűtőkapacitás hiánya miatt csak szeptembertől áprilisig tart a vadfeldolgozás. Punatáj-Somogy találkozó Mit jelentenek nekünk? így utólag visszagondolva, nem is tudom, hogy valójában meglepődtem-e. Azt hiszem, hogy nem. Inkább örültem. Örültem? Talán természetesnek találtam, hogy a megyei múzeum Wosinsky-terme megtelt, sőt, az öt óra körül érkezettek maguk vitték a széket a folyosóról a könyvtárszobába, hogy ülve hallgathassák a Dunatáj—Somogy folyóiratok vezetőinek, szerkesztőinek, meghatározó személyiségeinek szavait, érzékeljék a találkozó atmoszféráját. Amikor a kezdés előtt öt perccel magam is a székhordók sorsára jutottam, serényen kaptam föl a súlyos műbőr fotelt, s helyeztem az ablak alá a sarokba, s néhány perc -múlva megváltozott körülöttem a világ. Ünnepi lett? Vagy nagyon is hétköznapi? A következő óra őszinte, meghitt és varázslatos is vcűt. Jó volt jelen lenni, hallgatni és hallani — magamban bánni, hogy egy esztendővel ezelőtt sehogy sem tudtam elmenni Kaposvárra a Somogy—Dunatáj találkozóra. Laczkó András, a Somogy főszerkesztője a négy esztendeje új ruhát öltött irodalmi-művészeti folyóiratot mutatta be a közönségnek, s szavai nyomán azok is közel kerülték a laphoz, akik korábban csak alig ismerték. Néhány szó a névről, mely azonos a szőkébb pátria nevével. a költészet rovatról, melyet a Somogyból elszármazott Fodor András szerkeszt, a nyári számokról, melyeket rendszeresen a Bálatan-part szociográfiai és irodalmi gondjainak „áldoznak”, majd a Budapesten élő somogyiak baráti köre következett, melynek díszelnöke Losonczi Pál, azután a Kalinyini üzenet című antológia, mely hamarosan megjelenik... Takáts Gyula költő korát meghazudtoló fiatalos lo- bogással mondott saját verseiből közönsége nagy-nagy örömére. És következhetett dr. Kanyar József történész, a Somogy megyei Levéltár igazgatója, aki szintén tagja a szerkesztő bizottságnak, azaz a Szülőföldünk — mely „tükör a magyar valóságról” — rovat vezetője. Szép szavait visszaadni? Áz elismerő tapsot emlegetni? Megpróbálva az összegezést? Történeti tudat, nemzeti önismeret, hazaszeretet — e fogalmák hatották át mondandóját, majd egy vágya (vágyunk) következett: „Nagyobb energiát kell ezekre a ,meliorizációkra’ fordítanunk”. A vendéglátókat, a Dunatáj szerkesztőit — Csányi Lászlót, dr. Vadas Ferencet és Drescher Attilát — nem kell bemutatni az olvasóknak, s talán egyre többen ismerik és szeretik az ország egyetlen esszé-folyóiratát, a Dunatájt. Persze, azért a Tolna megyeiek is szóltak a 'közönséghez — bemutatva munkásságukból egy parányi részt. V. HORVÁTH MÁRIA A fesztivál ünnepélyes megnyitása A Baranya táncegyüttes a színpadon
