Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-30 / 255. szám

1984. október 30. Munkásőrök gyakorlaton Elfogták a szökevényeket Mozaikok az országos békekonferenciáról , Csodálatos, szinte nyáresti időjárással kezdődött a gyülekezés a Parlament előtt öt óra után. A nyugdíja­sok kiültek a padokra, hogy kivárják mi készül itt, a szerelmesek erre irányították sétájukat, a fiatal szülők kihozták a kisgyerekeket, hogy ők is részesei lehesse­nek a látványosságnak. A felállított színpadokon békedalokat énekeltek, ki­egyensúlyozott volt a hangulat, szinte ráérősen gyűlt a tömeg. NÉPÚJSÁG 3 Közleményt továbbít a rádióállomás Személymentesítés Lassan megindultak felénk a fáklyások, és aztán másfél órán át jöttek a fiatalok. Kü­lönös érzés volt a több tíz­ezer ember közepén állni, egyre kevesebb lett a hely, ahogy a diákok, ifjúmunká­sok beérkeztek. Voltak idő­szakok, amikor mozdulni sem lehetett. A csoportok, hogy együtt maradhassanak egy­más kezét fogva kígyóztak a tömegben. A lámpák, a zene támasztotta emelkedett lég­körben a fáklyák fényében és a több tízezer ember fizikai közelségében nyári meleg tá­madt, egy szál ruhában sem fázott volna senki az ember­tengerben. Ez egyszer a hang­erő is indokolt és hatást kel­tő volt, amivel az együttesek megszólaltatták dalaikat. A fiatalok állandó hömpölygés- ben voltak, beszélgettek, éne­keltek. Mire valamennyi fák­lyás beérkezett, nappáli vilá­gosság támadt. Éppen ezért volt fantasztikus hatása, ami­kor egy pillanatra sötét lett, a döbbent csendben nemzeti színek világították meg a Parlament falait és felcsen­dült a Szózat. Az ezt követő műsor ívét a beszédek sem törték meg, a hatalmas tömeg együtt lé­legzett és énekelt. Már-már úgy tűnt, hogy a hangulat nem fokozható, és nem lehet igazán hatásosan, feloldóan lezárni ezt a tüntetést, nép­ünnepélyt, ifjúsági banzájt, nemzedékek találkozását, bé­kemenetet, műsort, és mind­azt a hatásegyüttest, amit a jelenlévőkben kiváltott. Mégis sikerült. Fejünk felett az égen lé­zerfény játszott és rajzolta ki a Parlament falára a bé­ke jelképeit. Aztán petárdák robbantak, az erkélyekről gö­rögtűz ömlött alá, majd a percekig tartó káprázat után ismét sötét, és csönd. Utána a nemzeti színű fényekben énekeltük el a Himnuszt. * A konferencia plenáris és szekcióülésein is sokat beszél­szerint az általános iskolák hetven százalékában — mintegy két és fél ezer régi tanintézetben — indokolt lenne a tantermek világítá­sának korszerűsítése. Az Épületgépészeti és Villamos- sági Tervező Vállalat a kö­zelmúltban összegezte az is­kolavilágítás modernizálásá­ban, javításában elért hazai és külföldi eredményeket, hogy az így összegezhető ja­vaslataival útmutatást ad­hasson a tantermek világí­tását felújító tanácsoknak. A külföldi és a hazai vizsgá­latok ugyanis tanúsítják: a világítás hozzáértő korsze­rűsítése jelentősen javítja a tanulók és tanárok közérze­tért, szellemi teljesítményét, az emlékező- koncentráló­képességet a gondolkodás logikáját. A régi iskolákban több­nyire opálgömbös lámpákkal világítanak, ezek fénye azon­ban gyengébb a szükséges­nél, ráadásul gyakran káp­ráztatnak és zavaró árnyé­kokat vetnek. A tanterem- világítás korszerűsítésére ja­vasolt műszaki követelmény- rendszer sarkalatos pontja, hogy az opálgömböket feli- váltó fénycsőlámpák össze­függő láncolatát a padsorok hosszanti tengelye fölé sze­reljék. Így valamennyi pad egyenletes erősségű fényt kap, s nem alakulnak ki gyengébben megvilágított zó­tek, idősek és fiatalok egy­aránt a hazaszeretetről, és arról, hogy korunkban mit jelent a hazafiság. Érzelmek­ben és jelképekben persze ez nyilvánvaló, de hogy ez mi­ként nyilvánuljon meg a tet­tekben, abban már voltak el­térések a hozzászólók szavai­ban. Nem mindenki számá­ra világos az sem, mi az ösz- szefüggés a hazaszeretet és az internacionalizmus között. Talán a konferencia hozzá­segített sok embert annak megérzéséhez, hogy a ma­gyarságunk természetes do­log, ha ehhez ragaszkodunk, akkor fel kell készülni a meg­védésre is. Fel kell emelni szavunkat, és tettekkel is vá­laszolni, ha bárhol a világon más népeket akadályoznak abban, hogy maguk irányít­sák sorsukat. A megyénket képviselő kül­döttcsoport jó hangulatban töltötte el a két és fél napot a békekonferencián. Jó volt együtt lenni a Parlament előtt, mert a kis és alkalmi közösséget is összekovácsol­ták a hasonló gondolatok és érzelmek. A konferencia hely­színén is jó volt látni és ta­pasztalni, hogy békemozgal­munk régi képviselőit Czank Józsefet és Fodor Jánost mennyien ismerik az ország­ból és milyen szeretettel ta­lálkoznak velük újra. Isme­rik őket, nemcsak harcostár­saik, hanem a békemozgalom vezetői is. A mi küldötteink között lényegi kérdésekben nem volt vita, csak árnyalat­nyi és az eltérő nézőpontból következő különféle megkö­zelítés. Csajbók Kálmán, a HNF megyei titkára mondta hazafelé, hogy ezt a csapa­tot a népfront mindenképpen szeretné megtartani a béke­mozgalom számára. Az Ifjúság és a béke cí­mű szekcióban szólt hozzá Fodor János a vitához, még ha kicsit hosszan is, de ép­pen idejében sikerült meg­nák, mint a keresztirányban elhelyezett fénycsőlámpák esetén. Fontos az is, hogy a táblák visszatükröződés nélküli megvilágításáról gon­doskodjanak, és lényeges: a fénycsőlámpák közül csak a lemezlamellás típusokat használják. Ezek ugyanis nem vakítanak, mert a fény­csövek nem kerülhetnek a tanulók szemének látószögé­be. A korábbi világítás-kor­szerűsítéseknél gyakran elő­fordult, hogy csupán az izzó­lámpákat váltatták fel fény­csövekkel, az egyfázisú ve­zetékhálózatot azonban nem alakították át háromfázisú­vá, így ia fénycsövek bántó­an vibráltak. Az elektromos hálózat felújítását egyébként a korszerű oktatáshoz szük­séges, árammal működő szemléltető eszközök mind szélesebb körű használata is indokolná, A világítás-korszerűsítés javasolt műszaki megoldása­it a gyakorlatban is kipró­bálták a Tolna megyei Du- nakömlődön, Tolnán és Du- naföí'dváron, három régi, építészeti szempontból kü­lönböző — emeletes és föld­szintes, boltíves és Lapos fö- démű hosszabb és rövidebb tantermű — iskolákban. A tapasztalatok kedvezőek, azt igazolták, hogy az egymás­tól sok tekintetben eltérő régi iskoüaépüleftekben is gazdaságos lehet a tanterem­világítás rekonstrukciója. akasztania a kibontakozó pe­dagógus-pedagógiai vitát, an­nál lényegesen tágabb néző­pontjával. Ha két gondolatot kiemelünk hozzászólásából, már van útravalója annak, aki fontosnak találja a béke és a társadalmi haladás szol­gálatát. Az egyik gondolatkör, hogy a diákoknak, a fiata­loknak, ha kérdeznek azon­nal válaszolni, és nem elég igazat mondani, azt meggyő­zően kell tenni. Fodor János is tud előadást tartani a nemzetközi helyzetről és a béke jelentőségéről, de ha egy vietnami diák beszél ugyanerről, az élménysze- rűbb a fiatalok számára, és már csak a háttérinformá­ciót kell megadni hozzá, hogy összeálljon a helyes kép. A másik gondolat a mikro­közösségek fontossága tehát elsősorban a család felelőssé­ge a gyerekek nevelésében, tehát a békemozgalomban is, és a felmerülő kérdések meg­válaszolásában. Az iskola ezt pótolni nem, legfeljebb ki­egészíteni képes. * Gondolatfoszlányok befeje­zésül. A tudós, aki a „nukleá­ris tél” elméletét világította meg, költői szavakkal szólt arról, hogy a fák is éhenhal- nak már akkor, ha csak a készlet felét vetik be. A je­lenség lényege az, hogy a légkörbe kerülő szilárd ré­szecskék úgy elzárják a na­pot, hogy nem jut fény a növényeknek. A költő a tudomány nagy- szerűségéről és a tudósok fe­lelősségéről szólt, az alkotó ember szabadsága és a sza­bad világ megalkotása érde­kében. Más arról beszélt, hogyha nem tudjuk megvé­deni a negyvenéves európai békét, akkor ez lesz az utol­só békénk is, mert az első atomháború mindent elpusz­tít. Egy orvostanhallgató lány arról beszélt, hogy a béke­harcosok adják oda utolsó békejelvényüket -annak, aki­nek ez lesz az első. A bányász azzal zárta fel­szólalását, hogy van elég munkájuk a föld alatt, ahon­nét a fényt, és a meleget hoz­zák fel, legalább a levegőből ne fenyegessék őket a raké­ták. Dolgozni szeretnének, és azt, hogy a veszélyből nyu­godtan lehessen feljönni a földre. IHAROSI ibolya Új falazóblokk Külföldi és magyar válla­lat, valamint egy magyar termelőszövetkezet közremű­ködésével új típusú építő­anyagok sorozatgyártását kezdik meg hazánkban. Az együttműködést gazdasági társulás formájában szervez­ték meg; a partnerek arra számítanak, hogy rövidesen megkezdhetik a korszerű, ám hulladékanyagokból gyár­tott építőszerkezetek sorozat- gyártását. A gazdasági társulást az Agrober és az újfehértói ter­melőszövetkezet hozta létre. A közös vagyonból — ezzel indult a társaság — ötven­ötven százalékos arányban részesülnek. A partnerek az osztrák DURISOL-cég tech­nológiai licencét vásárolták meg; ennek alapján hulla- dékanyagokból — például fa­forgács felhasználásával — korszerű falazóblokkot, pa­nelszerkezetet, födémeket és nagyobb oldalfalakat is elő­állíthatnak. Az új építőanyag előnye, hogy gyártásához a hagyományos téglafélékhez képest lényegesen kevesebb energiára yan szükség. A belőlük készült épületek fa­lai igen gyorsan felhúzhatok, mivel a blokkoknak nem minden sorát kell szerkezeti­leg is összekötni, csak min­den harmadik sorban kell megfelelő betonkötést alkal­mazni. A bonyhádi Alpári Gyu­la munkásőr egység ügyele­tese nem lepődött meg. ami­kor a megyei parancsnok­ságtól megkapta a feladatot. Értesítette parancsnokát — és ezzel elindult az olajozott gépezet, amely mozgásba hozta az egész egységet. A parancsnokságra rövid időn belül megérkeztek a törzs munkatársai, megerősítették a szolgálatot, az alegysége­ket értesítették... Az egységnek szóló fel­adat lényege: börtönből megszökött öt megrögzött bűnöző, köztük olyan is, akit gyilkosságért, illetve államellenies cselekményért ítéltek el. A bűnözők fegy­vert is szereztek, megjele­nésük Bonyhád környékén várható. A lakosságtól olyan beje­lentések érkeztek, amelyek alátámasztották ezt a felté­telezést. A bejelentések ar­ról is szóltak, hogy a szö­kött bűnözőknek támogatói vannak — külfüldi állam­polgárok —, akiktől fegy­vert. robbanóanyagot kap­tak, bűncselekmények, ter­rorcselekmények elkövetésé­hez. Különösen értékes volt a cikói vasúti átjáró so­rompóőrének bejelentése, amely szerint hárman a templomrom közelében lévő búvóhelyre húzódtak, ket­ten a hónigpusztai halasta­vak felé vették az útjukat. A belügyi szervektől és a lakosságtól kapott informá­ciók alapján Donáth Dé­nes egységparancsnok arra az elhatározásra jutott, hogy mindkét helyen bekerítéssel fogja el, ellenállás esetén pedig felszámolja a bűnöző csoportot. Az éjszaka sötétjében sor­ra érkeztek be az alegysé­gek, a városbeliek, a len- gyéliek, a györeiek és beér­kezett a megyei parancsnok­ság közvetlen vegyivédelmi szakaszának két raja. Rend­kívül fegyelmezettten, csend­ben vették fel fegyverüket, egyéni védőfelszerelésüket, hallgatták meg a kiadott harcparancsot és az azt ki­egészítő politikai tájékozta­tást. Hajnali fél öt után a megindulási körletet egymás után hagyták el a megala­kított harcrendi elemek: a biztosító, a bekerítő, a fel­számoló csoportok. Látni, hallani nem, csak sejteni le­hetett, hogyan záródik be a bekerítő gyűrű a cikói temp­lomrom, illetve a halastó­közöli romos-épület körül. A cikói akció hat órakor kezdődött. A Magyar Népköztársaság nevében, felszólítom, adják meg magukat, jöjjenek elő, a fegyvert dobják el! Géppisztolysorozat volt a válasz. ^Megszólaltak a mun­kásőrök fegyverei is. Nem tartott sokáig a tűzpárbaj. Egy bűnöző előbújt rejtek­helyéről, megadta magát. Ki­hallgatásakor elmondta: két társa az éjszaka folyamán továbbállt. A parancsnok erre úgy intézkedett: irányban-, illet­ve nyomon üldözéssel, újabb bekerítéssel kell elfogni a szökött bűnözőket. Ugyanebben az időben indult meg az akció a másik két bűnöző kézrekerítésére. Rövid tűzpárbaj után, mene­külésüket fedezendő, fosz- gén tartalmú vegyi harc­anyagot vetettek be a bű­nözők, mire a munkásőrök gázálarcban, védőöltözékben folytatták a támadást. Ez után a két bűnöző — látva a további ellenállás célta­lanságát. megadta magát. Mire az akció befejeződött, a vegyivédelmi alegység sze­mélymentesítő állomást tele­pített, gyorsan elvégezte a vegyi anyaggal fertőzött mun­kásőrök ruházatának, felsze­relésének mentesítését. A cikói romtól elmenekü­lő két bűnöző sem jutott messzire. Mivel már teljesen kivilágosodott, az üldöző munkásőrök fellelték nyo­mukat, bekerítették az el­hagyott pincét, amelybe az üldözöttek elrejtőztek. Ez a két bűnöző is megadta ma­gát. A gyakorlatot megtekin­tették a megeyi honvédelmi bizottság tagjai, Bonyhád párt- és tanácsi vezetői. Börzsönynél sorakoztak fel a gyakorlaton részt vevő munkásőrök, rendőrök. Do- náth Dénes egységparancs- nók röviden értékelte a gya­korlat lefolyását, a munkás­őrök, rendőrök kiváló harci szellemét. Tatár Lajos, me­gyei parancsnok az egység teljes személyi állományát dicséretben részesítette a gyakorlat feladatainak ki­emelkedő teljesítéséért. Mint elmondotta, ezzel befejeződ­tek a megye munkásőrednek előírt kiképzési feladatai, le­het készülni az újabb, 1985- ös feladatokra. Elmondot­ta: a megye munkásőreinek idei teljesítményét elisme­réssel értékelte a közelmúlt­ban Borbély Sándor, orszá­gos parancsnak és K. Papp József, a megyei pártbizott­ság első titkára. Ez az elis­merés biztató erő az újabb feladatok eredményes vég­rehajtásához. B. I. Tatár Lajos elismeréssel szólt a bonyhádi egység gyakorlatáról. Világítás az iskolákban

Next

/
Thumbnails
Contents