Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-30 / 255. szám

1984. október 30. AiiÉPÜJSAG Moziban A Bulldózer ürügyén Jelenet a filmből Hosszú tanulmányt, vizs­gálatot érdemelne kideríteni Bud Spencer sikerének okát. így hát most, amikor újra műsorra tűzték filmjét, az Akiit Bulldózernek hívtak cí­műt, közvéleménykutaitás hí­ján csak feltételezésekre, ta­lálgatásra alapozhatunk, hia a siker okait vizsgáljuk. A római olimpia egykori úszóbajnoka, nemzetközi sportpályafutását épp nálunk fejezte be. Budapesten utol­jára izgalmas perceket szer­zett — egykori — legendás vízilabdacsapatunknak, no és a nézőknek. Most elmac- kósodva, a sportból kiöre­gedve a filmkamerák előtt keresi a boldogulásit. És, hogy ez mennyire sikerült, bizonyítják szerte a világon a iteltházas nézőterek, filmjei vetítésekor. Sőt már utánzói is akadtak. Nálunk legismer­tebb Piedone-alteregó Buj- tor Isltván megszemélyesíté­sében Csöpi hadnagy, aki azonban sokban különbözik eredeti ihletőjétől. Mert ugye Piedone egyszerű nápolyi rendőrként kezdte, aki el­nézte iái piaci ügyeskedők, piti szélhámosok, tolvajok, a megélhetésért naponta küsz­ködök apró kihágásait, hogy a nagy halak, az éjszaka csá­szárai, a mindenkin könyör­telenül álttaposók üldözésére szentelhesse minden energi­áját és megkapja ehhez az előbbiek segítségét is. A ná­polyi zsaru — Bud Spencer — a hétköznapi emberek vi­lágában főnökétől hol szo­rongatva, ritkábban támogat­va élt, dolgozott. Az egysze­rű emberek közéjük tarto­zónak, hasonlónak érezhet­ték. Ezt az alulról jövő szemléletét megőrizte Piedo­neként, majd a Különben dühbe jövünk vagányaként, vagy a legutóbbi Bulldózer- szerep egyszerű hajósaként is. Magyar alteregója — Csöpi hadnagy — pedig a Balaton tetején ringó luxusvitorlá­sokban, gyönyörű nők társa>- ságában, /teniszpályákon, vagy koktélpartikon, esetleg luxusautón, helikopteren száguldozva vívja cseppet sem eredménytelenebb har­cát. Világa számunkra, át­lagemberek számára is kissé távoli, a magyar helyszínek eLlenére sem a mai magyar valóságot tükröző. Talán azért is van, hogy az első, kétségkívül sikeres Pogány madonna után a Csak semmi pánik ... kevésbé mondható sikeresnek. No de térjünk vissza az eredeti, és épp ezért erede­tibb olasz változathoz. Bull­dózer most is kedves, békés, nyugodt behemót. akivel még pimaszkodni, szemtelen- kedni is lehet, mégsem eme­li fel pörölynehéz ökleit. So­káig Itűr, tűri, hogy kibab­ráljanak vele, hogy a háta mögött lenézzék és a film első részében még az igaz­ságtalanságot is közömbösen veszi tudomásul. Sokakat megtéveszt ez a nagy-nagy nyugalom, míg kiprovokál­ják, hogy felvegye a harcot. Azután pedig — miként a bulldózer uítán is — kő kö­vön nem marad. A történetről ennyit mond­va azt hiszem nem árultunk el semmit, de egy szórakoz­tató kalandfilm esetén nem is lenne tisztességes a cse­lekményt elmesélni. Annak élvezete azok joga, akik megvásárolták belépőjegyü­ket a jóságos behemót leg­újabb filmjére. És mivel, az előző filmeket látva tudták, mire számíthatnak, nem is csalódnak. ­Tamási János Rádió Huszonhatezer hiba Az utóbbi időben arányel­tolódás történt a rádió mű­soraiban a magazinműsorok javára. Ez nem is baj, hi­szen a hétvégeken az em­berek egy része a kertekbe indul, esetleg máshol tény­kedik, kikapcsolódik. Taián ezért is indították a kisriportok füzérének má­ig kedvelt sorozatát minden szombaton. A Szombat dél­előtt valóban olyan maga­zinműsor, amit kiegészítés­ként, „háttérrádiózásként” is tudunk hallgatni. Munka közben e tíz-tizenöt perces riportok hallatán észre sem vesszük, hgoy fontos infor­mációk részesei leszünk. Az elmúlt szombaton su­gárzott legutóbbi adás nem ütött el az eddig megszokot­taktól;. Talán fürgeségében és témáiban volt valamelyest naprakészebb, mint előző társai. A hallgató most is megtalálta a neki tetsző, az őt megfogó témákat. Huszonhatezer hiba egy lakóteleprészben az átadás­kor és az azt követő egy-két hónap alatt nem akármi. A Szombat délelőtt egyik ri­portjából éppen ezt tudhat­tuk meg. Nem mondom, ed­dig is nagy tisztelettel fi­gyeltem — bérházliakó lévén — az ^ építőipar serénykedé­sét, ám ebtől! a riporttól kezdve még nagyobb igye­kezetted teszem. Igaz, hogy a riportban az is elhangzott, hogy az építőipari cég csak hatezer hibát ismer el, ám ez a „bagatell szám” a lé­nyegen semmit sem változ­tál A beköltözéskor egy hiba is sok, nem a huszonhatezer. Szűcs Szekszárdi mise Baka István új könyve Magdolna-zápor, Tűzbeve­tett evangélium — e két ver­seskötet található meg köny­vespolcomon Baka Istvántól. A költőt, aki ma a Kincs­kereső főmunkatársa és Sze­geden él, Szekszárdhoz köti a gyermek- és kamaszkort őrző emlékezel A két kötet versvilágából egy mélyérzé­sű, gondolkodású költőt is­merhettünk meg. Az új (har. madik) a Szekszárdi mise című kötete próza. Bővebb, másabb a versciklusoknál, a műfaj lehetőségei szerint. Versíró formálta próza, „a kötet négy írása közül há­rom, a líra és az epika ha­tárvidékéről” való, míg a ne. gyedik, a címadó darab „színtiszta próza”. Hatásos, remekül megformált. Mo­dellje egy valaha létezett szekszárdi amatőr zenész, Séner János — kinek az éle­te sok ponton párhuzamos a zeneköltő Liszt Ferencével, s kinek sorsa a hamvába holt vidéki tehetség kínjait is példázza. A címadó darab világa, • realitásán túl, több helyütt rokonítható Bulgakov misztikus világával, a ballon captív körül lebegő Palóczy Lipót, akár egy Chagall-kép megelevenedett alakja is le­hetne. Séner szellemi lénye­ge, miután beszáguldja a vá­rost, a kiállítást, megleli a MESSE SZEXÁRDIQUE-t, hazaútjában találkozik Liszt szellemével is, aki akkor Szekszárdon jártában, nem dicsérte meg és nem érdek­lődött ambíciói felől. A Ki­választott szolgálatra elren­delt Séner végül, hazaérve, az újvárosi templomban leli halálát, megmagyarázhatat­lan körülmények között. A kötet másik két darabja (Vasárnap délután: Transz­cendens etűd) is novella, ám ezekben Baka alkotói énjé­nek lírai jegyei dominálnak. A kötet záródarabja: A völgy felett lebegő lány, színjáték. Látomások sorozata, részben jelképes értelemmel, részben a valóságot lidércálommá, tündérálommá sűrítve. A Benkó-dixieland hangversenye Szekszárdon Beköszönőben imigyen hu­morizált Benkó Sándor: oly­annyira a közelmúltban jár­tak Szekszárdon, hogy akár házigazdának is érezhetné magát... Az mindenképpen bizonyos, hogy Benkó ottho­nosan mozog a szekszárdi jazz-élet dolgaiban: név sze­rint — és elismeréssel emlí­tette az alapító triót, a Big­band együttest, akikkel idő­ről időre (ha másutt nem), hát a közös jazz-rendezvény pódiumán találkoznak . . . Benkóékat sok minden ro­konszenves, kellemes dolog fűzheti Szekszárdhoz; mond­hatjuk persze nyugodtan Tolna megyét is, hiszen nem is olyan ősi időkben „lan­doltak” Tolna község hatá­rában, egyenest az USÁ-ból jövet. . . Ahol felvevő piac van, oda természetszerűleg szívesen megy az áru is. Benkóék az itteni tájékot or­szágos rangú tényezőnek ne­vezték a jazz-életben, s így sok minden önmagát ma­gyarázza. Ám gondoskodtak ezúttal is arról, hogy a „Benkó- imázs” csöppet se szürkül­jön meg, s játékuk konstans elemei mellett — ilyenek, mint: technikai non plus ultra, megkérdőjelezhetetlen stílusbiztonság, kifogyhatat­lan ötletgazdagság, invenció- zusság. Egy szó mint száz, Ben­kóék november 4-én repül­nek Mexikóba, s bizonyos tanácstalanságukat pillanatig sem rejtették véka alá, az ottani igények, elvárások kapcsán. Azaz „mindenre” felkészültek kontaktusterem­tés címszó alatt, s ennek is köszönhető a már említett, nem hagyományos dixi-ele- mek elburjánzása az előadás­ban. A félreértések elkerülé­se végett szögezzük le: nem rossz ez így!... Csak most még álmélkodunk, mint az a bizonyos kakaska a piros kukoricán ... Valaminek azonban mély főhajtás jár: mert Benkó Sándor, Nagy Iván, Zoltán Béla, Halmos Vilmos, Vajda Sándor, Járay János és Nagy Jenő világában nem múlhat el koncert a nagy példakép, Louis Armstrong megidézése nélkül (az indító számok: Hello Dolly, All of Me ...); s bár most konvencióról, ha­gyománytiszteletről beszé­lünk, reméljük, hogy a be­köszöntő újdonságnak is jó hagyományú indíttatást ad a Benkó-művészet, mert a rö­videsen megjelenő első ma­gyar videokazettán Benkó Sándor és együttese fog mu­zsikálni ... DOBAI TAMÁS Kiállítás A művészetté magasult munka Évente négy képzőművé­szeti kiállítást rendez Gyün­kön a körzeti művelődési ház és könyvtár. Október 25- től november 10-ig Kiss Ti­bor festőművész alkotásai láthatók itt a kiállítóterem­ben. A fiatal művész 1955-ben Budapesten született. A kép­zőművészeti főiskolát Ger- zson Pál tanítványaként vé­gezte el 1979-ben. Jelenleg a főiskolán az anatómia tan­széken tanársegéd. Fiatal ko. ra ellenére sok mindent megismert. Az értelmiségi család gyermekét a kézmű­ves mesterségek vonzották. Kovácsolt, esztergált, ötvös­munkákat végzett. Beat-ze­nekarban gitározott, orgonáit is. Mi az amiről a Gyönkön kiállított rajzai és festmé­nyei meggyőznek? Az, hogy egy roppant érzékeny mű­vésszel állunk szemben. Az embert, a tájat, a természe­tet a „csontokig boncolva” figyeli, tanulmányozza a szerkezetet. Képein nincs megoldatlan részlet. Felület­kezelése egyszerű, nem mond le a klasszikus megoldások­ról. Színei harmonikusan kiegészítve egymást egységes egésszé teljesednek. Kiss Tibor festményein a tisztességgel, szeretettel vég­zett munka magasult művé­szetté. —decsi— Babits Mihály Királygyilkosság Bokor Péter új történelmi dokumentumfilmjét előbb a mozikban mutatták be, majd hirtelen levették a mű­sorról, feltehetően azért, mert csekély érdeklődést kel­tett. Így került a tévébe, nem is alaptalanul, mert műfa­ját tekintve távolról sem játékfilm, hanem a történelmi események felelevenítése, bőven és jól válogatva az egy­kori filmhíradókból, tehát tökéletesen hitelesen. A né­ző azonban zavartan feszeng a székében, mert Bokor Pé­ter megpróbálja regényesíteni a történelmet, színészeket vonultat fel, akiknek ott kell folytatniuk, ahol az ere­deti dokumentumok megszakadnak. Ez a kettősség olyan éles ellentétet jelent, ami kihat a film egészére, s mind­végig nem kapunk feleletet arra, amit végtére mégis csak jó lenne tudni, hogy játékfilmnek szánta-e szerző­je a Királygyilkosságot vagy történelmi ismeretterjesz­tésnek. Az utóbbinak megteszi, mert mindaz, ami a filmben eredeti, tehát hamisítatlan történelem, nem téveszti el hatását, bár rögtön újabb kérdés merül fel: miért fon­tos, hogy minden részletében felidézzük azt, ami 1934. októberében Marseille-ben történt? Merényletet követtek el Sándor jugoszláv király ellen, s vele együtt megölték Barthou francia külügyminisztert is. A merénylet tet­tesei horváth usztasák voltak, akiknek vezérét, Ante Pa- velics poglavnikot, Hitler a horvát bábállam élére ál­lította. Pavelics ezzel együtt is a történelem silány mel­lékszereplője, akinek nem volt hatása a világpolitika ala­kulására. Az usztasa terroristákat a magyarországi Janka-pusz- tán képezték ki, illetve itt volt egyik bázisuk. Van-e en­nek valami jelentősége, hisz kisebb-nagyobb usztasa- . táborokat másutt is kialakítottak, s külön kérdés, hogy mi volt ebben a magyar állam szerepe? Horthynak eh­hez aligha fűződhetett érdeke, erre egyébként nincs is adat. Akkor pedig a helyszín végtére közömbös, hisz Európa nem egy országában volt hasonló, a semleges Svájcról nem is beszélve. Az is kérdés, — s erre kellett volna felelnie a filmnek — hogy maga a marseille-i gyilkosság milyen hatással volt a világpolitikára? Vagy inkább a lehetőség adta az ötletet, miután Janka-pusztán élnek néhányan, akik an­nak idején látták a titokzatos vendégeket. Bokor Péter új műfajt teremtett a történelmi doku­mentumfilmekkel, ebben az esetben azonban saját szín­vonala alatt maradt, s elsősorban csak az az érdeme, hogy régi híradórészletekkel hitelesen idézett fel egy kort. Cs. L. Fricska Vasárnap délután a Műsorainkat ajánljuk tévéműsor- . ban Berkes Zsuzsa meginterjúvolta Mester Ákost — a beszélgetés a két és fél éves Hírháttérről folyt. A né­zőt némi kulisszatitokba is beavatták, melyekről szólva Berkes Zsuzsa feltette a „nagy” kérdést, miszerint nem tudja, hogy ebből mennyit érdemes „a nézők orrára kötni”? Fricska volt ez a javából! Még akkor is, ha meggondo­latlanság szülte a nézők lekicsinylését sugalló mondatot. S most jövök rá, hogy írásom elején nem voltam stílsze­rű. Mert írhattam volna, hogy Berkes Zsuzsa egy kis du- málásra hívta a stúdióba Mester Ákost, s a tere-fere a Hírháttérről folyt, de a tévébemondónő elég vontatottan szövegelt... De nem! Maradjunk az első változatnál, mert ilyen dolgokra nem szabad kicsinyesen reagálni! —' hm — Szent Kristóf kápolnája Ha az ember elolvas egy könyvet, általában gondolat­ban levetíti maga előtt, a legtöbb ember fantáziájában filmként jelenik meg a regény, vagy novella. Aztán ké­sőbb, ha találkozik annak ténylegesen megfilmesített változatával, az a legritkább esetben lesz azonos az el­képzelnél. Vasárnap este ilyen ritka eset fordult elő velem. Gal- góczi Erzsébet kisregénye, a Szent Kristóf kápolnája már a Kortársbeli megjelenésekor is nagyon tetszett, ké­sőbb újra olvastam, amikor a Törvényen kívül című kötetben megjelent és csak sajnáltam, hogy azt ott ez­zel együtt megjelent másik kisregényből előbb lett film. (Egy-másra nézve). Szerencsére Nemere László filmrendező felfedezte a kisregényben rejlő filmes lehetőségeket, így vasárnap este a tévé műsorán találkozhattunk újra a Szent Kris­tóf kápolna titkával. Miként a kisregényben, a filmben is párhuzamos két történet fut, kapcsolódik egybe. A templomfestőnő boldogtalan szerelme és a kápolnában elrejtett kincs rejtélye, az öreg esperes vívódása. (A tör­ténetnek egyébként valóságos alapja is van, 1979-ben Győr megyében kerültek elő így egyházi kincsek.) Nemere Lászlónak a kisregény értékeihez méltó szí- j nészgárdát sikerült megnyernie. Páger Antal esperes- alakítása hűen tükrözi a regény hangulatát, mondandó­ját, az, hogy a kincs visszaadásának lelki motívumai nem jelennek meg oly erőteljesen, mint a regényben, nem a színész, hanem a forgatókönyv bűne. Páger alakí­tására sokáig fog emlékezni, aki látta. Ugyanígy telita­lálat szereplőválasztás volt Bodnár Erika templomfestő­nője. Szuggesztív játékkal, mélyen átérezve és éreztetve jelenítette meg ez: a szerencsétlen sorsú, gondjai elől már-már az alkoholizmusba menekülő, de az ellen is küszködő művész alakját. Gobbi Hilda és Temessy Hédi Ágnes nénije, illetve Pirókája úgyszólván tökéletes volt. A színészeknél maradva talán csak Bács Ferenc nyúj­tott tehetségéhez mérten szerény alakítást. Nem találta meg, így árázolni sem tudta a földbirtokos-gyerek alak­ját. Épp ezért játéka szürke, hiteltelen volt. Ugyanígy pa­pírfigura volt a filmbeli miniszter alakja is. Érthetet­lenné vált, miért szenved e jelentéktelen alak miatt a festőnő. Mindezek ellenére a Szent Kristóf kápolnája nagyon jó tévéfilm. Tj. -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents