Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-28 / 254. szám
1984. október 28. TOLNA \ tfÉPÜJSAG 3 Filmforgalmazás Toloa megyékéi Klubmozik - Teljesített kérések - Megtévesztő adatok Az olvasókör helyén korszerű kisüzem — Szeret ön moziba járni? — tettem föl a kérdést többeknek, majd konkretizálva folytattam: — Milyen filmeket kedvel? Mikor volt utoljára filmszínházban? Ki a kedvenc rendezője, filmszínésze? Kit tart rendszeres mozilátogatónak ? Elnézést kérek, de minifölmérésemet nem látom indokoltnak részletezni, így csak a lényeget, az „összesítést” tárom az olvasók elé. S ez tulajdonképpen — hogy is mondjam? — az országos képet tükrözi. S mivel nem akarom a témát könnyedén venni, csupán halvány megjegyzéssel illetem azt a tényt, hogy a megkérdezettek közül senki — sem fiatal, sem idős, sem faluban, sem városban élő — nem válaszolt a réges-régi kupié szövegével, hogy „az egészben legjobb a sötét”. A megkérdezettek több, mint a fele nem szeret moziba járni, mert otthon kényelmesen nézheti a tévét, a legtöbben (70 százalék) egy éven belül nézett filmet filmszínházban — elsősorban úgynevezett szuper- produkciót — a híres nevek közül sok hangzott el; a rendszeres mozilátogatónak pedig jószerivel azokat tartják, akik havonta egyszer legalább ellátogatnak a moziba — természetesen megválogatva érdeklődési körük szerint a filmeket. A szociológiai vizsgálatok szérint az ország lakosságának ma már csak 34 százaléka tekinthető mozilátogató, nak, viszont kilenctizedé tévénéző, s a mozilátogatóknak is közel nyolcvan százaléka nevezhető rendszeres tévénézőnek. Valójában azonban lényegesen megnövekedett a filmet nézők száma, ami a moziban és televízióban együttesen közel nyolc- százmillióra tehető évente. Hazánkban jelenleg 30—40 ezer a videó-lejátszók száma, s e téren a jövőben „be. törés” várható; egyre emelkedik azoknak a száma, akik filmklubokba járnak. * A filmkluboknál, pontosabban azok kapcsán álljunk meg egy kis időre. A Tolna megyei Moziüzemi Vállalatnál hosszasan beszélgettünk e nem újszerű, de napjainkban egyre népszerűbb filmnézési formáról. — Átalakulási folyamat megy végbe. Az emberek szívesebben ülnek be megnézni egy filmet baráti társaságukkal, munkatársaikkal kényelmetlenebb viszonyok közé, mint ötszáz, számukra teljesen idegennel egy rendes moziba — mondják a szakemberek. — Sőt, vállalják, hogy 16 milliméteres filmet (ún. keskenyfilmet) néznek, mert azt utána szűk körben megvitathatják rendszerint izgalmas beszélgetések során. S a leírtakhoz csupán any- nyit, hogy a filmklubokban vetítendő sorozatok témáit a klubok tagjai határozzák meg. Megyénkben pillanatnyilag tizenöt filmklub működik. A klubokon kívül a „kis csoportos mozinézés” más formái is ismertek. Mert Szekszárdra gondolva moziügyben ugye legtöbbünknek Lovász Piuszné a Panoráma és a Nagyvilág filmszínház jut az eszünkbe. Holott a megyeszékhelyen rendszeresen 14 helyen vetítenek filmeket. De szólhatunk az ovimoziról: a moziktól távol épült ötven óvodába a vándor vetítőszolgálat révén jutnak el a filmek. Hosszasan esik szó a kistelepülésekről. A kérdésnek két, sőt több oldala is lehet, séges. Tény, hogy manapság egyre elmélyültebben kell foglalkozni a kistelepülések ellátásával, lakosságmegtartó erejével, s általában: javítani kell az ott élők élet- körülményeit. Moziügyben pedig? Igen nagy a feszültség. Megyénkben 150 vetítőhely van összesen, s közülük tizenhatban szünetel az üzemelés — látogató hiányában ! S ezen a tizenhaton kívül is több olyan kis falu van, ahol egy-egy szuperfilmet kivéve (30—40 látogató) kong a vetítőterem, a mozi bevétele a fűtési költséget, illetve a személyzet fizetését sem fedezi. Ügy vélem, s ezzel a szakemberek is egyetértenek, hogy e téren mielőbb meg kell lelni a megoldást. Farkas Mártával, a vállalat műsorosztójával az ő munkaterületéről, a keskeny- filmeket játszó mozikról beszélgetünk: — Sokan abban a tévhitben élnek, hogy a kis mozikba egy-egy új film csak évek múltával jut el. Nem így van. Ugyanis rendszerint keskeny kópiák is elkészülnek ugyanakkor, amikor az úgynevezett normál kópiák. Úgyhogy némelyik kismozi ugyanakkor kezdi játszani a filmet, mint nagy filmszínházak — mondja, majd előveszi a műsorosztás kellékeit, s az elmondottakat bizonyítja is. (Egyébként ezekben a napokban ő már a decemberi filmosztással foglalkozik.) — Persze, sorjában játsz. szák a filmeket a mozik, de megyénk mozihálózatán pontosan 49 hét alatt „futnak” át a filmek. Egyébként meglehetősen sok kérés érkezik a mozik üzemvezetőitől. Szinte hiánytalanul tudjuk teljesíteni azokat. Gyakran egy-egy évfordulóra kérnek megemlékező filmet, vagy ünnepségre; öregek napjára; gyerekeknek... A kéréseknek örülök is, mert azok teszik izgalmassá munkámat, s Vajon mit játszanak Rátán december végén a moziban? olyankor nem azt a mechanikus soros osztást kell végeznem, hanem „kötelező” lesz a variálás. Aztán néhány szót ejtünk a jegyek áráról, amire íme a figyelemre méltó válasz: — Gondolom, hogy az árváltozások közismertek, legalábbis a moziba járók körében. Ök viszont jórészt belátják, hogy a világviszonylatban is híres filmalkotások behozatala az országba nem kis pénz. Ennek az az ára, hogy a nézők is többet fizessenek. Végül is: örüljünk, hogy már jó néhány éve ezek a filmek is eljutnak hozzánk. Egy örömhír (igaz, nem a művészetpolitika tárgyában) jövőre itthon is bemutatják a Cápa című szuperprodukciót. * Lovász Piuszék Kétyen laknak, ök például arról is híresek, hogy a környék mozisai. Ebből következően az óvodástól a nagypapáig mindenki ismeri őket. Látogatásunkkor Lovász Piusznét találtuk otthon, aki az elmúlt húsz „mozis-esztendőjükről” számtalan kedves és vidám emléket idézett föl. Majd munkájukról beszélgettünk. Munkáltatója mindkettőjüknek a Tolna megyei Moziüzemi Vállalat. Lovász Piusz körzetes moziüzemvezető: rendszeresen vetít öt községben: például Tabódon, Kisdorogon, Juhén ... mindig másutt. Felesége pedig Kétyen moziüzem-vezető és gépész, de Zombán is hasonló tisztet tölt be, s ott normál gépen vetít. — Hogy milyen értéke van a mozinak? — kérdez visz- sza Lovász Piuszné. — Szerintem, ahol nincs presszó, ahol nincs semmilyen szórakozóhely, csak a mozi, ott bizony megbecsülik az emberek. Mert hová menjenek szórakozni? Inkább a moziba, mint a kocsmába! Szerintem szükség van a mozira, annak ellenére is, hogy ráfizetéses. Nálunk általában a fiatalok jönnek... Van állandó közönségünk is._ De gyakran vetítünk az időseknek, például Zombára november 19-re az öregek napi ünnepségre régi magyar filmet kértem. A vállalatnál mindig teljesítik a kérést. Zombán nemrégiben átcsoportosították az óvodát, azaz a gyerekek fölkerültek a kastélyba. Korábban a község központjában lévő moziba jártak az ovisok. Most viszont gondot jelent a kilométernyi távolság. Lovász Piuszék bejöttek Szekszárdra a központba, s felajánlották, hogy szerepet cserélnek. Ezután nem a feleség vetít a gyerekeknek a moziban, hanem a férj, vándormozisként fönt az oviban. De megtudtuk azt is, hogy a házaspárnak igen jó a kapcsolata a zombai iskolával, a téesszel is. — Mit mondjak? — kisiskolás korom óta élek-halok a moziért. De azt soha nem gondoltam, hogy valaha is mozigépész leszek — mondja Lovász Piuszné és így folytatja: — Mind a két fiam tud vetíteni, sőt az egyik lányom is. Ök ebbe nőttek bele, én pedig örülök. * Megyünk is moziba, meg nem is. Tévézünk, meg nem is. Van aki várja a videót, van aki nem. De tény, hogy pillanatnyilag művelődés- politikánkban fontos szerep jut még mindig a mozinak, de az is tény, hogy a látogatói szám gyakran megtévesztő. Ugyanis gyakran csak néhányan lézengenek a mozik nézőterén, s ennek ellenére az átlagnézőszám mondjuk egy fél évre magas is lehet. Miért? Mert játszanak olyan filmeket is, mint például az István, a király, vagy pedig a King Kong .. .\ V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: Czakó Sándor Balogh Éva az egyik legjobb dolgozó Csak becsülni lehet, hogy a felszabadulás előtt Nagyszékelyben mennyien űzték a kisipar különféle mesterségét. Kötélcsinálók, bádogosok, kőművesek, asztalosok és más szakmák képviselői több mint félszázan voltak. S az is természetes, hogy összefogásuk már fél évszázadnál régebben elkezdődött, hiszen az iparos olvasókört a húszas évek végén építették, ami a kisipari szövetkezeti mozgalom kezdetéig szolgálta a község lakosságát. Amint csökkent az iparosok száma, felszívta őket a város, a nagyipar, vagy éppen elköltöztek a faluból, az épület funkcióját is megváltoztatták: iskola lett belőle. A körzetesítés folyamataként a felsőtagozatosok a nagyközségbe járnak tanulni, illetőleg a lakosság számának csökkenése miatt a pincehelyi nagyözség — a nagy- székelyi „gazdája” — vezetősége úgy határozott, hogy a helyi munkaerő foglalkoztatására kisüzemet létesíttet. A budapesti Április 4. Ruhaipari Szövetkezettel 1974-ben kezdték meg a tárgyalást, s rövid időn belül mintegy húsz női alkalmazott kezdte meg itt a munkát. Most harmincegyen dolgoznak az üzemben, amelyet korszerűsítettek: hárommillió forintnyi összeget a budapesti szövetkezet adott a fejlesztéshez, és a megyei, illetőleg a pincehelyi tanács is hozzájárult a költségekhez. Az üzemépület felújítása, a dolgozókat szolgáló öltöző, ebédlő kialakítása, a víz- és csatornarendszer elkészítése, valamint belső munkaszermindenütt, ahol gond van a helyi munkaerő foglalkoztatásával. Balázs Imréné üzemvezető mondja: — Konfekoionált árut készítünk, pillanatnyilag köpenyeket exportra, de volt a szalagon mindenféle női fehérnemű és gyermekholmi. Harminc asszony dolgozik nálunk és egy férfi, Csonka János műszerész. Budapestről kapjuk a feldolgozni való anyagot, szaktanácsot és egyebeket, mi pedig kiváló minőségben küldjük az árut Nagy- székelyből a rendeltetési helyére. A pincehelyi Nagyközségi Tanács elnöke, Páli Dezső kiegészíti az üzemvezető által elmondottakat: Szalagrendszer vezés vitte el a pénzt. így olyan korszerű kisüzemet hoztak létre, ami példa lehet — A Tamási Vegyesipari Szövetkezet emberei kiváló munkát végeztek a régi épület átalakítása során. Az asszonyOk-leányok korszerű körülmények között dolgozhatnak. A munkafeltételek jók, s elintéztük, hogy hetenként egyszer üzemorvosi ellátás is legyen, dr. Aknai Imre, pincehelyi orvos látja el ezt a feladatot. Lehetővé tettük, hogy azok a munkás- asszonyok, akiknek gyermekük van, és másak is, akik igénylik, az iskolai napköziben ebédelhessenek. Megfelelő támogatást kap községünk az Április 4. szövetkezettől is, csak egy példa a sok közül: Amikor Szolnokon tartották a falusi sparta- kiádot, az anyaszövetkezet adta a tíztagú kézilabda- csapatnak a felszerelést, melegítőt, . mezeket, stb-t. A kisüzemi jelleg együtt jár Horváth Mihályné, meós, csomagolás előtt ellenőrzi az exportra készített köpenyeket azzál is, hogy itt is éppen úgy érezhető a szocialista ipar hatása, miint az anyaüzemekben. Például a kollektíva küldöttei rendszeresen részt vesznek a budapesti szövetkezeti gyűléseken, üzemlátogatások folyamán gyarapítják tapasztálataikat. S mindezek együttesen a szocialista munkaversenyben domborodnak ki. Most például a munkaverseny legfőbb célja a termékek minőségének állandó magas szinten tartása, annak ellenére, hogy néha- néha különféle anyaghibák, kellékhiányosságok nehezítik a vállalások teljesítését. A legjobb dolgozók között emlegetik Becker Józsefeiét, Szekercés Bálintnét, Bató Bélánét és Balogh Évát. A nagyszékelyi kisüzemből kikerült termékek közül még egy ruha sem került vissza minőségi hiba miatt! S ez a tény magában is megmutatja a harmincegy személy kiváló Csonka János műszerész, az egyetlen férfi munkájának értékét. PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: GOTTVALD KÁROLY
