Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-28 / 254. szám
2 Képújság 1984. október 28. Megkezdte tanácskozását a X. országos békekonferencia (Folytatás az 1. oldalról.) napi munkánkat — mondotta végezetül Barabás Miklós. Ezután megkezdődött a vita az OBT beszámolója és a konferencia elé terjesztett állásfoglalás-ftervezet felett. A vitában felszólalt Németh Károly. Németh Károly felszólalása Elöljáróhan köszöntötte a tanácskozás résztvevőit, s átadta az MSZMP Központi Bizottságai, és személy szerint Kádár János szívélyes üdvözletét, jókívánságait. — A X. országos békekonferencia hazánk fontos politikai eseménye, hiszen önök olyan kérdésekről tanácskoznak itt amelyek népünk, s az egész emberiség szempontjából — a szó szoros értelmében — életbevágóak. Tanácskozásuknak súlyt és tekintélyt kölcsönöz az a munka, .amelyet az elmúlt években aiz Országos Béketanács folytatott, és égisze alatt a cselekedni kész, bé- keszerető honfitársaink végeztek. Az egységes magyar békemozgalom teret és kibontakozási lehetőséget ad a kezdeményezéseknek; igazi közössége a különböző (társadalmi rétegekhez és korosztályokhoz tartozó, világnézetüket tekintve gyakran különböző embereknek — hangsúlyozta. — örvendetes, hogy mind a munkában, mind ;a konferencia küldöttei közt megnőtt a fiatalok száma és aránya. Lendületük, itettrekész- ségük éppen úgy nélkülözhetetlen a békéért vívott küzdelemben, közös ügyünk továbbvitelében, mint az idősebb nemzedékek életta- pasztal’lata. Meggyőződésünk, hogy a magyar béke mozgalom a jövőben is aktívan kiveszi részét a békéért folyó világméretű küzdelemből. Honfitársaink ott vo’tiak a szervezett béke-világmozgalom születésénél, és nem hiányoztunk azóta sem a küzdők közül. Éppen napjainkban van a, nemzetközi békemozgalom létrejöttének, szervezeti kialakulásának 35. évfordulója. A történetem tanulságait felismerve, nagy felelősséggel jártaik el mindazok, akik erejüket latba vetve munkálkodtak a wroc- illawi és a párizsi békekonferenciák összehívásán, a Béke-világtanács megalapításán. Felismerték, hogy a. II. világháború szörnyű pusztítása után » közvélemény a politika fontos tényezőjévé lép elő; ia tömegek megnyerése és mozgósítása megsokszorozhatja. a békemozeailom ereiét. A vitás 35 év a.laltt sokat változott. ez a felismerés azonban időtállónak bizonyult. Ezt. tanúsítják .azok iaz új béke- mözgaí'mak is, amelyek az élrhú’lt években jöttek létre a világ különböző részein, elsősorban az amerikai közepes hatótávolságú rakéták túszává tett Nyugat-Európá- ban. — Népünk, minden ember boldogulásénak legfontosabb feltétele a béke — mondotta a továbbiakban. — A feszültebbé vált nemzetközi légkör, a világgazdaság változásai próbatételek elé állítanak bennünket, de gondjaink ellenére békében élünk. Igaz, a földkerekség több pontján véres összecsapások zajlanak, de nem lehet eléggé becsülni, hogy Európában, ahol a két világrendszer közvetlenül érintkezik, s ahol máig is a legnagyobb a katonai szembenállás mértéke, már csaknem 40 esztendeje sikerült megőrizni a békét. Ez nyújt lehetőséget az anyagi, szellemi, erkölcsi gyarapodásra, ad alapot arra, hogy az emberek, családok, kisebb-na- gycbb közösségek normálisan élhessenek, célokat tűzhessenek maguk elé, megtervezhessék jövőjüket. A különböző társadalmi berendezkedésű országok békés egymás mellett élésének körülményei között a gazdasági kapcsolatokból kölcsönös haszon származik, a nemzetközi munkamegosztás előnyeit százmilliók élvezik. Századunk népvándorlása, a turizmus a személyes élmények és kapcsolatok erejével köti össze a népeket, erősíti barátságukat, békevágyukat. Az emberiség valódi kulturális értékei hamarabb válnak közkinccsé. Emlékezzünk és emlékeztessünk a hidegháborús korszakra, amikor mindez elérhetetlen volt, amikor népek szigételődtek el egymástól. Mindennek kárvallottja az emberiség volt. A magyarság több mint ezer éve Európa közepén él, itt, ahol a történelem során a hadak útjai oly sokszor találkoztak, s a fegyvereket any- nyiszor mérték össze. Sorsunk úgy alakult, hogy a mi népünk többet szenvedett háborúktól, elnyomástól, mint sok más nép. Magyarország — történelmi okokból — sohasem volt olyan gazdag, mint például az angol, a holland vagy a francia birodalom, sőt, népünk többször is szinte gyarmati sorban élt, s fájdalmasabban, nehezebben tört előre a társadalmi haladás is országunkban. Az a nép, amely annyit szenvedett, mint a miénk, soha nem felejtheti el, hogy mit jelent számára a béke. Az a nép, amelynek nemzeti létét nem egyszer fenyegette végveszély, igazán tudhatja és értékelheti, mit jelent számára, hogy kevés híján négy évtizede szabad, a társadalmi haladás élvonalában menetel. Történelmünk tanulságai Megőriztük és ma is őrizzük történelmi sorsfordulónk tanulságait. Elsősorban azt, hogy békénk megőrzése, gazdasági és társadalmi fejlődésünk csak a haladás oldalán, a szocialista országokkal szoros szövetségben biztosítható. Ezért — miközben ma is tisztelettel adózunk a fasizmus szétzúzásában döntő részt vállaló szovjet népnek — békepolitikánk sarkkövének tartjuk együttműködésünk, barátságunk, szövetségünk erősítését a Szovjetunióval és a szocialista közösség országaival. Az a meggyőződés vezérel bennünket, hogy nemzeti érdekeinket és a béke ügyét is akkor szolgáljuk legjobban, ha a két világrendszer küzdelmében egyértelműen állást foglalunk, és a társadalmi igazságosságért, az emberibb jövőért, a szocializmusért küzdő erőkkel szövetségben haladunk. őrizzük és változatlanul időszerűnek tartjuk azt a tanulságot is, hogy az agresz- szió, a háború erői megfé- kezhetők és legyőzhetők, ha az emberiség józanul gondolkodó, nagyobbik része összefog a legfontosabb, az élet megőrzése érdekében. Pártunk és kormányunk ennek szellemében tevékenykedik a nemzetközi életben. Következetesen törekszünk arra, hogy bővítsük országunk politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatait, a kü. lönböző társadalmi berendezkedésű országok állampolgárainak találkozási, ismerkedési lehetőségeit. Keressük a közös fellépés lehetőségét mindazokkal, akik felismerték: a fegyverkezési hajsza, a konfrontáció politikája értelmetlen, veszélyes és minden népnek, keleten és nyugaton egyaránt felmérhetetlen károkat okoz. Németh Károly ezután arról szólt, hogy napjainkban nagy veszély fenyegeti földrészünk és a világ békéjét. A fegyvergyártásban érdekelt és a realitásokat figyelmen kívül hagyó imperialista körök mindent elkövetnek azért, hogy eltemessék helsinki szellemét. A politikai enyhülés nem volt ínyükre, hiszen az a katonai enyhülés felé mutat. Rágalmazzák a hékemozgalmakat, a keletieket és a nyugatiakat egyaránt. Hatalmas eszközöket fordítanak erre, és ha nem megy kívülről, megpróbálnak a mozgalmon belül zavart kelteni. A fegyverkezési verseny fokozásával azt a nem titkolt céljukat is szeretnék elérni, hogy gazdasági nehézségeket okozzanak a szocialista országoknak. Az emberiségnek tudnia kell, hogy lakhelyüket, a Földet kik fenyegetik pusztulással, hogy kiknek a lelkén szárad az anyagi és szellemi erőforrások mérhetetlen pazarlása, miközben vérlázító nyomorban élnek embermilliók. A fegyverekre költött hatalmas összegek bőven elegendőek lennének ahhoz, hogy a földkerekségen mindenki boldogulhasson, emberi körülmények közé kerüljön, hogy a világon minden gyermek iskolába járhasson. Ezt ki kell harcolnia az emberiségnek. A nemzetközi helyzetet azok a szélsőséges imperialista körök élezik, amelyek a fegyverkezési versenyt fokozni akarják. Önös érdekből arna törekszenek, hogy a tönténeftmileg kialakuld katonai erőegyensúlyt — melynek létrehozása a szocialista közösség országainak nem kis anyagi áldozatba került —, felborítsák, s erőföiliényre tegyenek szerit. A Szovjetunió, a szocialista országok ezt semmiképpen sem engedhetik meg. Nemcsak a szocialisita országok népeinek, de minden más népnek is életbevágó érdeke, hogy az erőegyensúly fennmaradjon. Mi, a Varsói Szerződés többi tagállamával együtt azt hirdetjük, arra hívunk fel, hogy ne fegyverkezzünk, hanem tárgyaljunk, mégpedig olyan megállapodásról, amelyen minden érdekelt fél egyenlő biztonságát garantálja:, a fegyverzet mainál lényegesen alacsonyabb szintjén. Közös nemzetközi állásfoglalásainkat, önálló külpolitikai lépéseinket az vezérli, hogy iái békére szóló felhívásaink visszhangra Italáljainak, s győzzön a kérdések realista megközelítése. Erősítjük, védjük vívmányainkat Pártunk, kormányunk nemzetközi tevékenységét népünknek az iá legfőbb óhaja vezérli, hogy szocialista építőmunkáját békében folytathassa, és valamennyi népnek azt kívánja, hogy békében élvezhesse munkájának gyümölcsét. Ennek érdekében összefogunk minden békeszerető erővel, együttműködünk mindenkivel, aki kész részt venni abban a küzdelemben, amely az egész- emberiséget pusztulással fenyegető világháború elhárításáért folyik. Örömmel látjuk, hogy a magyar békemozgalom, a társadalom különböző erői — köatük a (társadalmi szervezetek, a tömegszervezetek, a Itömegmozgalmak, az egyházak — e tekintetben azonos célokat követnek. A rendkívül nehéz nemzetközi helyzetben fellépésük hozzájárul ahhoz, hogy helyreállítsuk a bizalom (légkörét, gá- itat vessünk a fegyverkezési hajszának, hogy ia két világrendszer vitája ne a harcmezőn, hanem békés versengésben dőljön el. Helyeseljük, hogy a magyar békemozgalom növelni kívánja erőfeszítéseit ezen ;a téren. Érdemes megőrizni, sőt gyarapítani azit a nemzetközi megbecsülést és tekintélyt, amelyet a párbeszéd, a nyitottság és ,a megértésre való törekvés híveiként mozgalmunknak és hazánknak szereztek — hangoztatta a Központi Bizottság titkára, majd így folytatta: — A világ közös ügyeiért akkor tesszük a legtöbbet, h,a itthon sikerrel intézzük dolgainkat, eredményesen munkálkodunk azért, amiért közvetlenül felelősek vagyunk. Több a gondunk, nagyobbak a feladataink, de napról napra azt is érezzük és tapasztaljuk. hogy a hatékonyabb cselekvés szolgálatába állítható társadalmi erő is gyarapszik. Egyre szilárdabb az emberek elhatározottsága, hogy történelmi vívmánym- kát. amelyekért megküzdöttünk. eredményeinket, amelyeket évek során sok erőfeszítéssel elértünk, megvéd- jük-és továbbfejlesztjük. Ez a határozott szándéka pártunknak is. amely XIII. kongresszusára készül. Az elmúlt évek nem voltak könnyűek, és az a program, amelyet az előző kongresszuson vállaltunk, még a vártnál is nagyobb erőfeszítéseket igényelt. Bár a végleges mérleg még nem kész, azt felelősen elmondhatjuk, hogy helytálltunk a nehéz körülmények közt, az ország fejlődött. s ez dolgozó népünk érdeme — hangoztatta a többi között Németh Károly. • A konferencián felszólalt Romes Csandra; tolmácsolta a tanácskozás résztvevőinek a Béke-világtanács üdvözletét, s hangsúlyozta a nukleáris háború elleni világméretű összefogás szükségességét. A vitában résztvevők meggyőződéssel vallották: a világháború elkerülhető, a béke megőrzése elérhető cél. Még akkor is így van ez, ha napjainkban feszültebbé vált a nemzetközi helyzet, lefékeződött az enyhülési folyamat: nem reménytelen az Európában milliókat megmozgató békevágy. nem hiábavalóak e békeakairat újabb és újabb megnyilvánulásai — hangoztatták a felszólalók. Az eredményes küzdelemhez azonban az szükséges, hogy a békemozgalmak világszerte mind több embert késztessenek szembenézésre a háborús veszély okaival, okozóival; a fegyverkezési verseny, a tömegpusztító eszközök növekedéséből fakadó súlyos problémákkal, a tőkés világ — mindenekelőtt az Egyesült Államok szélsőségesen reakciós köreinek — törekvéseivel. A nemzetközi politikai viszonyok befolyásolásában megnőtt a népek szerepe. Ma már nem lehet figyelmen kívül hagyni az egyszerű emberek millióinak békeakcióit — hangoztatták a felszólalók. Csakis a világot átfogó békemozgalmak alkothatják azt az erőt. amely kéoes egy újabb világégést msgakadá- Ivozni Ennek az összefogásnak szerény, de felelősségteljes, tevékeny részese a magyar békemozgalom. A hozzászólók úgy ítélik meg. hogy a magyar békemozgalom az élet. a változó körülmények állította új követelményekhez igazodva folyamatosan megújul. Tevékenységében nagyobb teret kapnak az egyének és a kö- 7ÜscégQk hékeakaratát kifejező k“zdeménvezések. fgv programjai megmozdulásai tartalmasabbak, szfnocohbek. vonzóbbak lettek. Ennek is köszönhető, hogy a fiatalok egyre aktívabban vesznek részt a békemozgalom munkájában, életkorukból fakadó Itettvágyuk, dinamizmusuk gazdagítja, színesíti azt. A nőmozgalomban is egyre nagyobb szerepet kapnak a béke megőrzésének, a leszerelésnek, a fegyverkezési hajsza megállításának kérdései — hangzott el a vitában. A nők békéért folytatott küzdelmének egyik legfontosabb feladata a felnövekvő generáció,* vagyis gyermekeink békére nevelése. Ennek a folyamatnak magában kell foglalnia a háborút nem ismerő nemzedék rádöbbenését egymás pusztításának esztelen, abszurd mivoltára. De e nevelésnek el kell érnie azt is, hogy a fiatalok sajátjuknak vallják a társadalmi igazságosság, a szolidaritás, más népek megbecsülésének eszméjét, megismerjék népünk történelmét, és az igaz hazaszeretet fogalmát is. Az úgynevezett békegeneráció nevében felszólalók arról szóltak, hogy az ifjú nemzedéknek létérdeke a béke védelme, s annak megőrzéséért tettekre is kész. Bizonyították ezt a szándékukat a legutóbbi napok tízezreket mozgósító, fiatalok szervezte békedemonstrációi is. A tudomány, a művészetek, a kultúra művelőinek pótolhatatlan a szerepük abban — hangsúlyozták mások —, hogy az emberi érzelmekre ható műalkotásokkal, valamint cáfolhatatlan érvekkel, tényekkel támasszák alá az újabb és újabb tömegpusztító eszközök gyártásának értelmetlenségét. A magyar békemozgalom feladatairól szólva többen hangoztatták, hogy széles körű együttműködésre, nyílt párbeszédre kell törekedni a világ minden, reálisan gondolkodó és cselekvő erőjével, személyiségével. Alapvető fontosságú, hogy a mozgalom munkáját mind szélesebb tömegek ismerjék meg, s legyenek részesei az akcióknak. A konferencia első napjának plenáris vitájában felszólalt Bánffy György színművész; Pongrácz Tiborné, a KSH tudományos főmunkatársa; Boldizsár Iván író, Debrei Csaba, az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem hallgatója; Szántó Péter, a mezőkovácsházi Üj Alkotmány Termelőszövetkezet fő- ágazatvezetője; Meruk József, a Magyar Távirati Iroda munkatársa; Simái Mihály akadémikus; Menyhárt Lajos, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem docense; Paskai László, kalocsai koadjutor érsek, Pólyák Ferenc fafaragó népművész és Molnár György, a mecseki szénbányák vájára. A hozzászólásokat követően Sztanyik B. László, az OBT elnökhelyettese bejelentette: az 1978-ban, a IX. magyar békekongresszuson megválasztott Országos Béketanács mandátuma lejárt. A Itesltület tagjainak köszönetét mondott munkájukért. Ezután Vályi Gábor, a jelölő bizottság vezetője ismertette iaz új, a konferencián megalakuló 379 tagú (tanács létre jölttének körülményeit. Elmondotta, hogy — a küldöttváljasztás és a tagok jelölésének jogát ezúttal azok a közösségek — vállalatok, intézmények, (társadalmi és tömegszervezetek — gyakorolták, amelyek az elmúlt években számottevően hozzájárultak a bóke- mozgatani feladatok megoldásához. Az új testület ösz- szetátele megfelelően tükrözi a lakosság foglalkozási és életkori jellemzőit, földrajzi megoszlását. A (testület tagjai közül csaknem kétszázan vidéken élnek és dolgoznak, s több mint százan még nem töditötiték be 35. életévüket. A Béketanácshan helyet kaptak a fizikai munkások, az alkalmazottak, az értelmiségiek, az egyházak képviselői egyaránt. A X. országos békekonferencia plénuma egyhangúlag kimondta az új testület megalakulását, majd döntött az „Országos Béketanács tiszteletbeli tagja” cím meg- ialapíltásáról is, s megerősítette a jdlölő bizottság javaslatát: húsz, a békemozgalomban évtizedeken át eredményes munkát kifejtett személyiségnek ítélte oda a megtisztelő címet. A konferencia színhelyére a délelőtti plenáris ülés szünetében érkezett meg a hét elején indult békestaféta, amely hazánk valamennyi megyéjét, 450 (települését érintve békeüzenetek sokaságát hozta magával. A váltók a SOTE Nagyvárad téri Ifjúsági Békecenitrumából indultaik el és a Csepel SC kerékpárosainak kíséretében futottak be a Dózsa György úti székházba. A mai- gyar békemozgalom nevében Fodor Isltván, az Országos Béketanács (titkára vette át az üzenetcsokrot, és mondott köszönetét mindazoknak, akik a csaknem 4000 kilométeres út egy-egy szakaszán (tagjai voltak a stafétának. A békekonferencia délután szekciókban folytatta munkáját. A békemozgalom időszerű kérdéseivel foglalkozó munkacsoport ülésén a felszólalók arra keresték a választ: hol tart a magyar békemozgalom megújulási folyamata. Elismeréssel szóltak a fejlődésről, bár hangsúlyozták, hogy sokszor még nincs kellő összhang a célok és az eszközök között. A békemozgalom propagandája gyakorta nem segíti megfelelő érvekkel, tények sokoldalú bemutatásával az eligazodást a világ mind bonyolultabb kérdéseiben. A formalitások, noha visszaszorulóban vannak, még mindig szép számmal fellelhetők a mozgalomban. Amiről viszont egyöntetű elismeréssel szóltak: mind többen keresik a lehetőséget, hogy bekapcsolódjanak a bé- kemozgalom munkájába. A társadalmi bázis kiszélesedése és megerősödése a továbblépés elengedhetetlen feltétele — állapították meg. Az európai biztonság, leszerelés és enyhülés kérdéseivel foglalkozó szekcióülés résztvevői rámutattak: bebizonyosodott, hogy az együttműködési politikának mély gyökerei alakultak ki. Számolni lehet olyan tartalékokkal is, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy kilábaljunk a jelenlegi feszült helyzetből. Az enyhülés élet. képességét hangsúlyozva bizonyságul kiemelték a kétoldalú politikai, gazdaságikereskedelmi és a kulturálishumanitárius kapcsolatok fejlesztésének fontosságát. Nincs igazi béke a fejlődő országok előrehaladása nélkül, s nincs fejlődés béke nélkül — állapították meg a „Fejlődés, béke, szolidaritás” témakörét megvitató munkacsoport résztvevői. Közös érdekünk, hogy — erőnkhöz, lehetőségeinkhez mérten — támogassuk ezen államok harcát egy igazságosabb gazdasági világrend kialakításáért, s nemzetközi politikai fórumokon is kifejezzük a velük, ügyükkel vállalt szolidaritásunkat. A békemozgalom küzdelme csak akkor lehet eredményes, ha összefogja a társadalmi haladásért küzdő erőket, s együttesen lép fel az emberiséget fenyegető veszélyek ellen. Az ifjúsági szekció ülésén kiemelték: a békeharcra meg kell tanítani a fiatalokat, s ebben jelentős szerepe van a haizafiságna, az internacionalizmusra nevelésnek is. A hozzászólásokban hangot kapott: kívánatos, hogy a békemozgalom legyen egységes, ugyanakkor éppen a tevékenységi formák gazdagságával fogja* át a társadalom különböző rétegeit, csoportjait. A magyar tudósok, művészek, a tömegkommunikáció területén dolgozók, csakúgy, mint a világ bármely más részén élő kollégáik, sokiat tehetnek a háború elkerülése a béke megvédése érdekében, hangozhatták szekcióülésükön tudományos, kulturális életünk közismert személyiségei. A békekonferencia ma ismét plenáris üléssel folytatja munkáját.
