Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-28 / 254. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIV. évfolyam, 254. szám Ára: 1,40 Ft 1984. október 28., vasárnap Mai számunkból FILMFORGALMAZÁS TOLNA MEGYÉBEN (3. old.) VISSZA A TEVÉKENY ÉLETBE (4. old.) KI MINT VETI ÁGYAT... (5. old.) AZ OLVASÓKÖR HELYÉN KORSZERŰ KISÜZEM (3. old.) Megkezd te tanácskozását a X. országos békekonferencia A számvetés és az előretekintés jegyé­ben kezdte meg munkáját szombaton, az Építők Rózsa Ferenc székhazában a X. országos békekonferencia, csaknem 1200 küldött és meghívott vendég részvételé­vel. A tanácskozáson jelen volt Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára, Méhes Lajos, a Szakszervezetek Országos Taná­csának főtitkára, a Politikai Bizottság tagjai; Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese, valamint az Elnöki Ta­nács több tagja; ott voltak a Hazafias Népfront, a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség, más társadalmi és tömegszervezetek, az egyházak és felekezetek, a kulturális és tudományos élet jeles képviselői. A ta­nácskozás munkájában részt vesz a Béke­világtanács küldöttsége, Romes Csandra elnök vezetésével. Reggel 9 órakor felcsendültek a Him­nusz hangjai, majd Sebestyén Nándor né, az Országos Béketanács elnöke üdvözölte a megjelenteket. Megnyitójában megemlé­kezett az OBT-nek a legutóbbi békekong­resszus óta elhunyt tagjairól, majd szólt a X. országos békekonferencia előkészületei­ről, azokról a megyei és városi fórumok­ról. rendezvényekről, amelyek ismét alkal­mat teremtettek arra, hogy népünk kife­jezhesse békeakaratát. Ezután Barabás Miklós, az OBT főtitká­ra fűzött szóbeli kiegészítést a békemoz­galmi munka elmúlt hat esztendejének eredményeit, tapasztalatait összegző írásos beszámolóhoz. Barabás Miklós vitaindítója Bevezetőben rámutatott: a magyar békemozgalom ügye elválaszthatatlan nemzeti és társadalmi felemelkedésünk­től. Ezért is tekintünk bizai- 1 ómmal és várakozással a Magyar Szocialista Munkás­párt XIII. kongresszusára, — mondotta — amely újabb lendületet adhat a mi mun­kánknak is. Részt kérünk és vállalunk a felkészülésből, közös társadalmi prograj- munk kimunkálásából és megvalósításából. — Világunk állapota most, 1984 őszén okkal és joggal kelt aggodalmat — mondotta a továbbiakban. Növekedett a feszültség, fokozódtak a veszélyek, lefékeződött, meg­torpant, sőt, sok szempontból visszájára fordult az enyhü­lés ígéretes folyamata. A nemzetközi feszültség azon­ban nem elkerülhetetlen és kivédhetetlen etterni csapás. A feszültség éleződésének alapvető oka és tényezője iazoknak a washingtoni és NATO-vezető köröknek a politikája, amelyek kérdéses­sé akarják tenni ,a történel­mileg kialakult, békét biz­tosító egyensúlyt, hogy ka­tonai erőfölénnyel kénysze­rítsék rá elképzeléseiket a világra. Ennek keretében követik egymást a súlyos ki­hívások, az új amerikai kö­zép-hatótávolságú atomesz­közök nyugalt-európai elhe­lyezésétől kezdve az űr tér­ségeinek tervezett miLitari- zálásáig. Ez az alapvető oka annak, hogy az elmúlt évek során lényegesen romlott a két nagyhatalom viszonya, s nem került sor közöttük egyetlen érdemi megállapodásra sem — hangsúlyozta az OBT fő­titkára, majd leszögezte: — Az -amerikai kihívások elkerülhetetlen válaszintéz­kedéseket kényszerítenek ki. így az egyensúly fenntartá­sa ázzál jár hogy ,a fegyver­kezési verseny mind na­gyobb iramú lesz, s iaz egyensúly egyre magasabb szinten áll helyre, ami a hétköznapok nyelvén szólva több költséget, több fegyvert, nagyobb megterhelést és fokozott veszélyeket jelent. A józan ész nevében kérdez­hetjük: ha egyszer a mérleg serpenyői egy-egy vagy öt­öt kilogrammal is egyensúly­ban (tarthatók, miért halmoz­ni a tonnákat, sőt a mega­tonnákat? Meggyőződésünk, hogy bármennyire bonyolult és nehéz a világhelyzet, van kivezető út. Minden felelős kormány elemi kötelessége az egyoldalú előnyökről való lemondás és iái katonai erő­egyensúlynak a fenntartása, a fegyverzetek egyre csökke­nő szintjén. Ez a kölcsönös biztonság egyeltlen lehetsé­ges alakja. — Olyan légkört kell te­remteni, amelyben a vitás kérdéseket jószándékú, a megegyezésre őszintén törek­vő, az egyenlő biztonságon alapuló, a nemzetközi bizal­mat elősegítő tárgyalásokon oldhatják meg. Ehhez meg­vannak a megfelelő kiindu­lópontok: a Szovjetunió és a többi szocialista ország békekezdeményezései, vala­mint más, a realitásokat fi­gyelembe vevő javaslatok. — Az imperialista kihí­vásokra adott válaszként vi­lágszerte fellendült iái béke híveinek mozgalma — mon­dotta a továbbiakban. — Különösen érvényes ez kon­tinensünkre. Az európai bé­kemozgalmaknak új eleme és jellemzője, hogy a ha­gyományos békeerők mellett százezer számra jelentkeztek és álltak csatasorba olyanok iá, akik korábban nem vol­tak e küzdelem szervezett résztvevői. Az Európában, az Amerikai Egyesült Álla­mokban, Kanadában és Ja­pánban kibontakozott béke­mozgalom példa nélkül álló a háború utáni időszakban. Meggyőződésünk, hogy to­vábbi közös és párhuzamos akciókra van szükség. A magyar békemozgalom nyi­tottan fogad minden előre­mutató, hasznos kezdemé­nyezést, kész a közös mun­kára, az együttes fellépésre. — A magyar békemozga­lom erejéhez képest mindent megtesz a nemzetközi béke­erők egységének és harcának elősegítésére. A legnagyobb, legszélesebb nemzetközi bé­kemozgalom, a Béke-világ- tanács tagjai vagyunk; tevé­kenyen részt veszünk céljai­nak és programjának alakí­tásában, az együttesen meg­fogalmazott politikai akciók megvalósításában. Ehhez jó feltételeket te­remt, hogy magunk is széles körű együttműködési politi­kát folytatunk. A gyakorlat­ban igyekszünk megvalósíta­ni azt az alapvelvet, hogy egymás álláspontjának tisz­teletben tartása mellett, nyíltan, őszintén keressük az összekötő szálakat, a kö­zös vagy párhuzamos cse­lekvés lehetőségét mind­azokkal, akik velünk együtt valóban a békét akarják — mondotta Barabás Miklós. Ezután arról szólt, hogy a magyar békemozgalom ki­emelkedő feladatának tekin­ti a nemzeti felszabadulásra ra és a függetlenség meg­szilárdítására irányuló törek­vések támogatását, s a hoz­zájárulást a nemzetközi konfliktusok békés, tárgya­lásos rendezéséhez. Hozzátette: a magyar bé­kemozgalomnak régi hagyo­mánya a szolidaritás azok­kal, akiknek nem jut a bé­kéből, vagy akik ma is szen­vedik a gyarmati idők sú­lyos következményeit. Moz­galmunk joggal lehet büszke arna hogyha a szerény mér­tékben is, de tevőleges jelét tudta adni szolidaritásának, például az évtizedekig har­coló Vietnam támogatásá­val, vagy a kambodzsai gyermekváros felépítésével. A békemozgalomnak most feladata az is, hogy kezde­ményezéseket tegyen az im­perializmus támadásainak kereszttüzében helytálló ni- caraguai nép támogatására, s erősítse szolidaritását Ázsia, Afrika és Latin- Amerika népeivel. A magyar békemozgalom eredményeit, gondjait szám­ba véve rámutatott: az el­múlt hat esztendőben gaz­dagodott a békemozgalmi tevékenység politikai tartal­ma, szélesedett társadalmi bázisa. Erősödött a munká­jára irányuló figyelem is. Mindez megmutatkozott az egyes emberek és a helyi kö­zösségek fokozódó érdeklő­désében, de a társadalmi és tömegszervezetek megnöve­kedett aktivitásában is. Kü­lönösen megélénkült a fia­talok tenniakarása. Ebben jelentős szerepe van a Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szövetséggel kialakított har­monikus együttműködésnek. — Ügy tapasztaljuk, hogy a fiatalok többségének elkö­telezettsége megnyilvánul tetteiben, munkájában, ma­gatartásában. Ez a nemzedék azonban másként kérdez, másként vi­tatkozik és töpreng, mint a megelőző korosztályok. És kérdéseikre válaszolni kell! — hangsúlyozta a főtitkár, majd hozzátette: a legutóbb’ időszak megmutatta, kik azok, akikkel lehet, és szük­séges is vitatkozni, és azt is, hogy kik azok az — egyéb­ként elenyésző számú és társadalmi támasz nélküli — emberek, akiknek az ifjúsági békemozgalom csupán álca és ürügy. Nyílt, őszinte esz­mecseréken, okos szóval, az érzelemre és az értelemre egyaránt hatva kell alakítani gondolkodásmódjukat, segí­teni eligazodásukat a koránt­sem könnyen megválaszol­ható kérdésekben. — Az üzemek munkása*- nak, a mezőgazdaság dol­gozóinak helytállása az or­szágépítő munkában, a béke, a haladás és a szolidaritás ügyének támogatására tett felajánlásaik mozgalmunk sikerének alapvető összetevői voltak és maradnak. Az ér­telmiség, a tudósok, az írók, a művészek (képviselői is te­vékenyen részt vesznék a békemozgalomban, s hagyo­mányosan jelentős részt vál­lalnak a feladatokból a val­lásos emberek és egyházaik. Az utóbbi évek eredménye, hogy a békemozgalomba mind nagyobb mértékben kapcsolódtak be a hazánkban élő nemzetiségek. Az eredmények forrása — Mozgalmunk eredmé­nyeinek forrásja a gyümölcsö­ző együttműködés ia társadal­mi és tömegszervezetekkel, mozgalmakkal és Iaz új béke­mozgalmi közösségekkel. Azt kérjük tőlük, hogy az eddig kialakult jó kapcsolatokat ápolva, továbbra is kiemelt módon szolgálják és képvi­seljék a béke ügyét — mon­dotta az OBT főtitkára, s külön kitért a Hazafias Nép­fronthoz, társadalmunk leg­átfogóbb politikai tömegmoz­galmához fűződő kapcsola­taikra. — A mozgalomban mind nagyobb teret kaptak az egyének és közösségek kez­deményezései, visszaszoruló­ban vannak a formális ele­mek — állapította meg a to­vábbiakban. — Megelégedett­ségre azonban .nincs ok, mert a munka tartalmi gaz­dagítása. az új kezdeménye­zések bátorítása, a jó tapasz­talatok széles körű megismer­tetése és alkalmazása to­vábbra is sürgető feladat. Ennek érdekében támogat­ják például az egyes társa­dalmi csoportok és foglalko­zási ágak képviselőinek — az orvosoknak, a pedagógusok­nak és a fizikusoknak — ön­álló békekezdeményezéseit. — A változó körülmények­hez való rugalmas .alkalmaz­kodás munkánk elengedhe­tetlen feltétele. Az elmúlt időszak bebizonyította: jó úton haladunk. Továbbra is felelősségünk és kötelessé­günk őrizni, (továbbfejleszte­ni és gazdagítani, munkánk­ba beépíteni a 35 éves szer­vezett békemozgialom ered­ményeit és értékeit. — Tanácskozásunktól azt várjuk, hogy széles körű, őszinte eszmecsere bontakoz­zék ki mozgalmunk felada­tairól. A szekcióülések is azt célozzák, hogy minél többen juthassanak szóhoz, s olyan állásfoglalást fogadjunk el, amely világosan megfogal­mazza céljainkat és segíti (Folytatás a 2. oldalon.) KGST-Ulésszak Küldöttségünk elutazott Havannába Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnök- helyettese vezetésével szom­baton küldöttség utazott Ha­vannába, a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsának 39. ülésszakára. A delegáció tagjai: Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára; Marjai Jó­zsef, hazánk állandó KGST- képviselője, Faluvégi Lajos, az Országos Tervhivatal el­nöke, miniszterelnök-helyet­tesek és Nagy János külügyi államtitkár. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Várkonyi Péter külügyminiszter, Bányász Rezső államtitkár, a Minisz­tertanács Tájékoztatási Hi­vatalának elnöke és több más állami vezető búcsúz­tatta. Jelen volt Euclides Vazquez Candela, a Kubai Köztársaság nagykövete. A LENP KB határozata az emberrablás ügyében A LEMP Központi Bizott­sága, amely pénteken ült össze, Wojciech Jaruzelski javaslatára állást foglalt Jer­zy Popieluszko katolikus* pap elrablásával kapcsolatban. „A Központi Bizottság ha­tározottan elítél minden tör­vénytelen cselekedetet és el­járást, akár a hatóságok képviselői, akár az állam­polgárok követik el azokat. A KB teljes nyomatékkai kijelenti, hogy az anarchia és a terrorizmus semmilyen formáját sem fogják elnéz­ni” — áll a nyilatkozatban arra való utalásként, hogy az emberrablás gyanúsítoítjtjai közül az egyik a belügymi­nisztérium varsói funkcio­náriusa. A KB kötelezi a politikai bizottságot, hogy rendkívüli eljárásban vizsgálja meg a belbiztonság párt- és szol­gálati ellenőrzésének kérdé­seit, és az ebből eredő kö­vetkeztetéseket — adott esetben személyi javaslato­kat — a legrövidebb időn belül terjessze a központi bizottság elé. A központi bi­zottság egyidejűleg teljes bizalmáról biztosítja a bel­ügyminisztériumot, és sze­mély szerint a belügyminisz­tert, Czeslaw Kiszczak tá­bornokot. A dolgozók fele 35 éven aluli Ifjúsági parlament a megyei kórházban A Tolna megyei Tanács Balassa János Kórház-Ren­delőintézetének — és a hoz­zá integrálódott intézmé­nyeknek — 1900 dolgozója van, közülük kilencszázhar- minchárman fiatalok, azaz harmincöt éven aluliak. Az ő képviseletükben tanácskoz­tak itegnap délelőtt százhar­mincán Szekszárdon, a me­gyei kórház kultúrtermében rendezett ifjúsági parlamen­ten. Az őszinte légkörben zajlott eseményen részt vett dr. Horváth Jenő megyei fő­orvos, Dévay Zsuzsanna, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese, dr. Kiss Mária, az egészségügyi szakszervezet megyebizottsá­gának titkára, valamint az intézet gazdasági, politikai, szakmai és társadalmi veze­tői. Dr. Molnár Ádám, a kór­ház főigazgató főorvosa be­számolójával kezdődött az értekezlet, melyben érintette az intézet gazdasági helyze­tét, az 1981 óta történt sze­mélyi változásokat; részle­tezte az osztályok parlament­jeinek tapasztalatait, majd arról szólt, hogy mit tettek az elmúlt időszakban a be­tegellátás szakmai színvona­lának javítása érdekében. Az előadó elmondta, hogy a kórházi állások kilencven százaléka van csupán betölt­ve, átlagban 150-en vannak gyesen, s ehhez hozzáadva a táppénzen levőket és más egyéb okok miatt dolgozni nem tudókat, kiderül, hogy az összes kiesés gyakran meghaladja a 25 százalékot. A beszámolót és a követ­kező időszakra vonatkozó in­tézkedési tervjavaslatot meg­vitatták a résztvevők, majd elfogadták az intézkedési tervet, s megszavazták az ifjúságpolitikai célokra for­dítható pénz összegét, s an­nak felhasználási célját. A résztvevők egy csoportja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents