Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-27 / 253. szám
1984. október 27. NÉPÚJSÁG 9 Bulgária - képekben Aki Bulgáriában járt, bizonyára felfigyelt az építészet remekeire, arra, hogy milyen gondosan ötvözik a hagyományokat a kor követelményeivel. Jó példa erre Szmol- jan, a fehér város központja a Rodope-hegységben. Korszerű műszerek egy rend előben. Az országban négyezer rendelő és több mint 180 korszerűen felszerelt kórház van, 22 ezer 800 orvos áll a betegek rendelkezésére. Világhírű a bolgár mezőgazdaság. Az itt dolgozók sokat tettek-tesznek e hírnév öregbítéséért. A plovdivi kísérleti komplexumban a talaj nélküli zöldségtermesztéssel próbálkoznak. A kultúrpalota Szófia egyik látványossága, amelyben a többek közt a leghíresebb bolgár festők alkotásai láthatók. Joan Leviev A tűz című falfestménye az egyik teremben. A kozmoszba vezető nehéz út A felkészülés állomásairól beszél A. Berezovoj űrhajós A szovjet űrhajósok egyre gyakrabban indulnak Föld körüli pályára, több hónapon át dolgoznak a Szaljut állomáson. Az űrhajóskiképzés néhány aspektusáról beszél a kozmosz egyik nagy „öregje”: A. Berezovoj űrhajós pilóta, a Szovjetunió Hőse. — Meggyőződésem, hogy egyetlen űrhajósnak sem volt könnyű a kozmoszba vezető út. Az űrhajósok minden nemzedékének megvoltak a maga sajátosságai. A Vosztok és a Voszhod űrhajókon végzett repülések az ismeretlenbe vezető első űrutazások voltak, amelyek lerakták az alapot. Nélkülük nehéz lenne a mai több hónapos űrutazásokat elképzelni. Az úttörők kiválasztásánál szigorúbbak voltak a feltételek, nehezebbek a centrifugán és a hőkamrában végzett edzések. Úgynevezett „rotorban” gyakoroltak, ahol az ember karosszékben ülve egyidejűleg három síkban forog. Sokat ugrottak ejtőernyővel. Kockázat és feszültség — A Szojuz űrhajók megjelenésével szükségtelenné váltak a korábbi túlterhelésekkel végzett centrifugaedzések. A szabályozott magasságleadás és sima leszállás rendszere ma már lehetővé teszi az űrhajósok számára, hogy egészen a Földre érésig a leszálló egységben maradjanak. Szükségtelenné váltak a hőkamrában folytatott edzések is: az új megbízható módon, kényelmesebb feltételeket teremtett a pályára állítás, valamint a leszállás folyamán. — A korszerű technika ellenére az űrexpedíció ma is kockázattal és maximális feszültséggel jár. Kérdezzenek meg bármely űrhajóst, mi a nehezebb: a földi előkészület vagy a Föld körüli pályán végzett munka — a válasz változatlanul az lesz, hogy egyik sem könnyű. — Az utóbbi években bonyolultabbá váltak egyes próbák, például azok, amelyek pszichológiai terheléssel járnak. Közéjük tartoznak a hangszigetelt kamrában teljesített gyakorlatok. Itt az űrhajós minden parancsot és feladatot kódozott fényjelek formájában kap meg, s minden lépését, mozdulatát éjjelnappal tv-kamerák figyelik, minden szavukat magnetofonszalagon rögzítik. Nekem tíz napot kellett ebben a kamrában eltöltenem, közülük három napot a folytonos tevékenység rendszerében óráig tartó munkaciklust végeznem, mindegyiket alvás, pihenés és a ciklusok közti szünet nélkül... Plusz és mínusz 50 fokban — A repülés előtti edzésbe feltétlenül beletartozik az úgynevezett életben maradási komplexum. Ennek az a célja, hogy az űrhajós a leszállás után a kereső csoportok megérkezéséig megtanulja a keze ügyében lévő eszközök használatát. Ebből a célból fejlesztették ki a Szojuz leszálló egységét a lépő rendszereivel. Az edzésfeltételeket a lehető legközelebb vitték a különleges feltételekhez. Az űrhajósokat hozzászoktatják minden nehézséghez és időjárási viszontagsághoz: a homokviharos sivataghoz és a plusz 50 fokos hőmérséklethez, a tundrához és sztyephez, ahol metsző a szél és mínusz 50 fokot is elér a fagy, a magashegyi oxigénhiányhoz. Az életben maradás felhalmozott tapasztalatát felhasználva az oktatók és orvosok megtanítottak bennünket arra, hogyan kell ejtőernyőből, homokból, kövekből, egyéb kezünk ügyébe kerülő eszközökből fedezéket építeni, takarékoskodni a vízzel, hideg időben megmelegedni, forróságban elkerülni a hőgutát és sok egyébre. — A gyakorlat bebizonyította, hogy a vízre való leszállás az egyik legbonyolultabb helyzet, amelybe az űrhajósok kerülhetnek. Így például V. Zudovval és V. Rozsgyesztvenszkijjel a leszálló egység egy hideg téli éjszaka ködben és hóesésben a félig befagyott Tengiz tóra ereszkedett le. A kásajeges hullámok megakadályozták a keresőket a kabin megközelítésében. Minden erőfeszítés ellenére az űrhajósokat csupán reggelre sikerült evakuálni. A kitartást e nehéz viszonyok között sokban segítették elő azok az edzések, amelyeket az űrhajósok nem egyszer végeztek a hidrolaboratóriumban, majd tavon, s végül tengeren. Egymásra utáltán — Az olykor nehéz edzések lényegesen növelik az összefogást a munkában, kialakítják az egymásra utaltság érzését, a kölcsönös segítségnyújtást, ellenőrzik a legénység pszichikai össze- férhetőségét, a jellemek „be- csiszolásának” képességét. — A mi leszállásunk a kozmoszban eltöltött 211 nap befejeztével nem hozott váratlan fejleményeket. Csupán az volt kissé szokatlan, hogy éjszaka értünk Földet. Az éjszakai leszálláskor a színek és a dinamika megkapó látvány. Ügy repül az ember, mintha minden színt magában foglaló tüzes zsákban lenne. Bizonyára a benyomások újdonsága miatt ment végbe bennünk afféle tudathasadás. Jelentést kellett adni a rendszerek működéséről, mi pedig önkéntelenül fényjelzőt néztünk és lelkendeztünk: milyen szép! Az irányítók számára bizonyára mulatságos volt bennünket hallgatni. Hamarosan éreztük a leszállás okozta lökést, s a készülék oldalára fordult: a szél magával sodorta az ejtőernyőt. Tudomásunk volt a rossz időjárásról és a nehéz körülményekről, de valahogyan biztosak voltunk abban, hogy nem kell sokáig várnunk. Valóban: húsz perc múlva kopogtak a fedélzeten. Megérkeztek a keresők ... Vietnam Különös klub Ho So Minh-városban három évvel ezelőtt alakult meg az a különleges klub, amelyben a hagyományos vietnami gyógymódokkal foglalkozó orvosok, biológusok, tudósok és más szakemberek adnak egymásnak rendszeresen találkozót. A klub korántsem zártkörű. Nemcsak a tagság számára rendeznek itt tudományos tanácskozásokat, vitaesteket, tapasztalatcsere-megbeszéléseket, hanem a nagy- közönséget is szívesen invitálják felvilágosító jellegű, a tudományágat népszerűsítő előadásokra. A laikusok érdeklődése bizony nem mindennapi. Tavaly a tagságon kívül 20 ezren hallgatták meg a klub meghirdetett előadásait, tudományos-felvilá- gosító sorozatait. Az előadásokon bárki megtanulhatta, hogyan kell alkalmazni a gyógyfüveket különböző betegségek, például ves_ezavarok esetén, hogyan ellenőrizheti az ember saját légzését, hogyan tarthatja kordában szervezetének működését. A hagyományos gyógymódokat hasznosító városi kórház orvosai is szoros kapcsolatot tartanak a klubbal. Tanfolyamokat rendeznek hazai és külföldi orvosok és a nagyközönség részére. Ezeken a tanfolyamokon a nyugati gyógyászat 600 orvosa és gyógyszerésze vett részt a három év alatt. A lelkes klubtagság feladatának tekinti a hagyományos gyógyászat egykori receptjeinek összegyűjtését és terjesztését. Szovjet elektromobilok A jereváni autógyár elektromobilja Jugoszlávia Rekordtermés Jugoszláviában az idén is rekordtermés volt gabonából. A gazdaságokban 1 millió 460 ezer hektárról több mint 5,5 millió tonna kenyérgabonát takarítottak be. A jó eredményben nagy részük volt a hazai nemesí- tésű új fajtáknak. Ahol például a Jugoslavia, a Slava, a Novosadska rana 2. és a Balkan búzát vetették el, legalább négy tonna volt a hektáronkénti termés. A Vajdaságban, Jugoszlávia legnagyobb gabonatermő vidékén, az ország magtárában előfordult a hektáronkénti 9 tonnás átlagtermés is. Ezen a vidéken a mintegy 310 ezer hektárnyi vetésterületen hektáronként 5,34 tonnás átlaghozamot értek el, s ezzel megdöntötték az 1977-es rekordot, amikor 5,15 tonna termett hektáronként. Továbbra is nagy gondot fordítanak a termesztési módszerek javítására és az új gabonafajtákkal járó előnyök hasznosítására. Ezenkívül Jugoszláviaszerte növelik a kalászosok termőfelületét. Az idei őszi vetések 268 ezer hektárral nagyobb területet, összesen 2 millió 21 ezer 500 hektárt foglalnak el. Ebből 1 millió 529 ezer hektáron vetettek búzát. Az üzemanyag-megtakarítás és a környezetvédelem az elektromobilokra terelte a figyelmet. A szovjet konstruktőrök erőfeszítései főleg a telepek energiakapacitásának növelésére, a futómű és a karosszéria könnyítésére, végül az üzemeltetés megszervezésére irányulnak. A Szovjetunióban 1970-től kezdve egy sor gépjármű- és elektrotechnikai ipari intézet és üzem foglalkozik elektromobilokkal. Az ulja- novszki autógyárban készülnek például az UAZ—451 MI elektromobilok (féltonnás teherbírással), a rigaiban a nyolcszemélyes RAF—2210 elektrobuszok, a jerevániban a JERAZ—3734 elektromobilok (0,9 tonnások). Ezenkívül viszonylag nagy kísérleti tételeket gyártanak elektromobilokból különböző intézetek és autógyárak. Moszkvában például elektromobilok látják el az iskolai és a pályaudvari büféket, s iránytaxiként használják őket. Togliatti városban VÁZ elektromobilok végzik a postai és a kereskedelmi szállításokat. 1980- ban, a moszkvai olimpián RAF és JERAZ, egyes nemzetközi vásárokon kalinyin- grádi, a Moszkva környéki Podolszk kereskedelmi hálózatában NIIAT A.925.01 elektromobilokat használtak. Milyen kilátásai vannak az elektromobiloknak? Arra nem lehet számítani, hogy felváltják (legalábbis hamarosan nem) az egyéb üzemű autókat; ehhez nincsenek megfelelő áramforrások, meg aztán erre nincs is szükség, mert egyre jobban érvényesül az autók specializálása. Az elektromos hajtás alkalmazása a városon kívül közlekedő kocsiknál nehézkes, sok városi kocsi szempontjából viszont igen kívánatos. így tehát az első következtetés : az elektromobil városi kocsi. A második: az elektromobilok használatát tápforrásul szolgáló telepeket tartalmazó konténerek cseréjére, s nem e telepeknek a kocsikon való újrafel- töltésére kell alapozni. Következésképpen a kocsik konstrukcióját és a felvevőhelyek berendezését a gépesített gyors konténercserével számolva kell kialakítani, s meg kell szervezni a konténerek szállítását a felvevőhelyek és a töltőközpontok között. Jurij Dolmatovszvkij a műszaki tudományok kandidátusa mám
