Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-27 / 253. szám

1984. október 27. s népújság Tigris - látogatóban A közelmúlithan izgalmas esemény zavarta meg egy tá­volkeleti kisváros békés éle­tét az Usszuri Itajgában. Az történt ugyanis, hogy iái gye­rekek nem messzire a házaik­tól, egy erdei tisztáson ját­szottak, s egyszerre azt vet­ték észre, hogy az erdő szé­léről egy tigris figyeli őket. Ügy látszik, nem érdekelte különösebben a látvány, ment aztán leheveredetlt egy dom­bocskára. A gyermekek lé­lekszakadva rohantak a hely­beli vadászhoz. Pjotr Bulgakov, a körzet fővadásza elmondotta, hogy nem (túl gyakran, de időről időre megjelennek ezek a csíkos macskák a települések környékén. A múJJt évben például Gvaszjuga lakói egész nyáron láttáik egy tigrist a falu környékén. A tajgai lá­togató semmi kellemetlen­séget nem okozotit, de az em­berek mégsem örülitek a hol itt, hol ott felbukkanó vad­nak. Pedig a fővadász állítá­sa szerint, nem emlékszik olyan esetre sem, hogy em­berre támadt volna. így volt most is. A tig­rist nem Zavarta, amikor megjelent a vadász, vállán a puskával. Amikor ,a szabályok szerint a levegőbe. Jött, csak akkor tápászkodoftt fel niaigy kényelmesen és elsomfordált az erdőbe. Az usszuri tigris a legna­gyobb és a legszebb laz összes ismert falták között. A vi­lág sok álliatkertje és cirku­sza küld megrendelést ilyen példányokra a távol-keleti vadgazdálkodási központhoz. Az illetékesek csaknem min­den megrendelésnek eleget (tesznek: az állaim vadvédel­mi intézkedései, az általános vadászati tilalom, a szaksze­rűen végzett befogás mind hozzájárult ahhoz, hogy az utóbbi években gyarapodott a számuk. NDK Jótállás hentesárura Gerhard Roost schwerini hentesmester szinte egyedül­álló szolgáltatást nyújt szak­májában: termékei egy ré­szére egyéves jótállást bizto­sít. Hogy miért vállalkozik a szokatlanul hosszú és meg­lehetősen különös garanciá­ra, arra választ adnak az üz­lethelyiségében kifüggesztett oklevelek, fényképek, zász­lók és táviratok, amelyeket egytől-egyig a Déli-sark ku­tatóitól kapott. Az ambiciózus hentesmes­ter 15 éve látja el az An- tarktiszra induló szovjet ex­pedíciók német résztvevőit különféle ínycsiklandó tartó­sított felvágottakkal és hús­áruval. A kutatók a nagy utazásra minden évben 500 kilogramm sonkával, szafalá- déval, szalámival és sonka­szalámival indulnak el. Az egyedi füstölési eljárás kö­vetkeztében ezeknek a hús­áruknak magasabb a fehér­je-, ugyanakkor alacsonyabb a víz- és zsírtartalmuk, mint a máshol árusított készítmé­nyeknek. A Roost-féle hen- ' tesárut különleges dobozok­ba rakják, egyenként hul­lámpapírba csomogalják, s így szállítják a hajótérben rendeltetési helyére, a Déli­sarkra. A trójai háború nyomában Az argonauták útján » A legendás „Argo”-val szemben az új „Argó” nemzetközi legénységgel Indult útnak. Köztük angolok, írek, kanadaiak és dánok. A görög vizeken görög hajósok kezelték a lapátokat. A török vizeken törökök, szovjet felségterületen szovjet hajósok segítették az utazást. deszkákat a régi mesterek mintájára facsapokkal rögzí­tették. A felszereléshez tar­tozó kötélzet erős kenderszá­lakból készült. A téglalap alakú vitorla anyaga lenvá­szon. A gálya víz alatti ré­szét kátránnyal borították. A jobb úszótulajdonság el­érése érdekében a gerincet és az oldalakat a régi recept szerint vastagon lekenték bárányzsírral és fenyőgyan­tával. A hajótest hossza 16 méter 60 centiméter, széles­sége 3 méter. A gálya a híres angol uta­zó és több tengerhajózás­történeti könyv szerzője, Tim Severin számára készült. Az „Argó” útja a Darda­nellákon és a Boszporuszon keresztül a Fekete-tengerbe vezet. A végállomás Poti, majd tovább a Tioni folyón a trójai háború legendás he­lyei. A kísérlet célja bizonyíta­ni az argonauták utazását a nyugati irodalomban elsőként megjelentető leírás hiteles­ségét. E célra épült meg az „Argó”. A görögországi Volosz szi­getéről 1984. május 3-án in­dult útnak az „Argó” elne­vezésű húszevezős gálya. Ez a hajó — a XIII. századi földközi-tengeri hajók pon­tos mása — az argonauták legendás útjának megismét­lésére vállalkozott. Az „Argó” elnevezést a gálya távoli ősének tisztele­tére kapta. Anyaga görög erdei fenyő. A hajótestben nincs egyetlen szög sem, a A grúziai Poti kikötőjében így fogadták az „Argó" uta­sait. Az előtérben Tim Severin, az expedíció vezetője. Holografikus mozi Az első lépések Ebben a moziban egyelőre mindössze két nézőnek jut hely: ugyanis legfeljebb két szék helyezhető el megfele­lő ponton az előtt az egy­méteres átmérőjű holografi­kus tükör előtt, amelyre a világ első holografikus szí­nes filmjeit vetítik mostaná­ban Moszkvában. A sajátságos vetítőterem a moszkvai Fotó- és Filmtudo­mányos Kutató Intézet szte- reómozi-laboratóriumában áll. Egyelőre itt van a világ első, s eddig egyetlen, holo­grafikus színes filmek készí­tésére alkalmas stúdiója. En­nek az intézetnek a tudósai dolgozták ki az új típusú film készítésének techniká­ját és technológiáját, s első ízben idén januárban vetí­tettek egy alig néhány má­sodperces színes holografikus filmet. Nyár végére már el­készült az első egyperces ani­mációs film — főszereplői matrjoskák és (a holografi­kus filmen különösen szépen mutató) csiszolt kristálytár­gyak. Már dolgoznak az el­ső háromperces filmen is. Látszólag gyorsan peregnek az események a színes, holo­grafikus film épp csak el­kezdődött történelmében, ezek azonban ugyanakkor egy sokéves kutatómunka utolsó mérföldkövei. 1948-at írtak, amikor a magyar származású angol kutató, Gábor Dénes felfe­dezte a holográfiának neve­zett eljárást. Ennek lényege a lexikon szerint: „Fénykép- felvételek készítése, ame­lyekben a szigorúan párhuza­mos (lézer) sugarak vissza­verődésének az elsődleges sugarakkal való interferen­ciáját rögzítik, s ezáltal a felvétel nemcsak sík képet ad, hanem lehetővé teszi a tárgy térbeli képének bemu­tatását.” Valójában a ma már széles körben ismert és hasznosí­tott lézerek elméleti és gya­korlati vonatkozásait csak később, az ötvenes évek vé­gén, a hatvanas évek elején dolgozták ki. S bár a holo­grafikus fénykép évek óta is­mert és alkalmazott vív­mány, s a film ez esetben is egyes képek egymásutánjá­ból áll, mégsem volt kis lé­pés eljutni a fényképtől a filmig. Mindenekelőtt megfelelő filmnyersanyagra volt szük­ség: ez különösen finomszem­csés, 70 milliméter széles film, amelyhez speciális elő- hívási technológiát kellett kidolgozni. A fekete-fehér és a színes holografikus film el­ve között nincs különbség. Ha ugyanis a film a lézer- fényforráshoz megfelelő szögben helyezkedik el, ak­kor láthatóvá válik a fekete­fehér ábrázolás, s két lézer­sugár alkalmazása esetén lesz színes a megjelenő kép. A színskála még nem teljes: akárcsak az első színes fil­meknél, itt is hiányzik a kék spektrum, mivel ehhez kék lézerre lenne szükség. Aki magát az exponált és előhí- ’vott filmet kézbe veszi, cso­dálkozni fog, mert a film teljesen átlátszó s csak a raj­ta átfutó lézersugár vetíti ki a filmen rögzített képet. Külön hosszadalmas kuta­tó munkát igényelt a meg­felelő kamera megteremtése. Ebben a ma még hatalmas alkotmányban csak a film­továbbító berendezés és a — 200 milliméteres lencseátmé­rőjű — objektív emlékeztet az ismert kamerákra. A ho­lografikus filmfelvevő belse­jében két lézerből és sok-sok prizmából álló bonyolult op­tikai berendezés rejtőzik. Végezetül a vetítővászon is eltér a filmvászon megszo­kott fajtájától, s formájától: itt ez egy holografikus tükör. A fekete-fehér filmek eseté­ben a ma meglévő „vászon” előtt öt ember foglalhat úgy Nemzetközi pilótaiskola Folyamatosan bővül az együttműködés a Szovjetunió és a KGST-országok, illetve a fejlődő országok között a polgári repülés terén. A leg­korszerűbb szovjet légitech­nika áll a légitársaságok ren­delkezésére. A különböző or­szágokból érkezett repülőket a Szovjetunió oktatási intéz­ményeiben készítik fel. Frun- zében például Mongólia, Viet­nam, Kambodzsa, Angola, Kuba, San Tome és Principi- szigetek fiataljai tanulnak. A külföldi hallgatók, akár­csak a szovjetek, kapnak ösztöndíjat, kollégiumi elhe­lyezést, ingyenes orvosi el­látásban részesülnek. A baráti légkör, amely az idegen országokból érkezett diákokat körülveszi, elősegí­ti a szívélyes viszony kiala­kulását a szovjet emberek­kel. Amikor visszatérnek a szülőhazájukba, nemcsak szép emlékeket visznek ma­gukkal, hanem továbbra is állandó kapcsolatot tartanak fenn azokkal az oktatási in­tézményekkel, amelyekben tanultak. Umberto Santos (Sao Tome és Principe) és a kambodzsai Csoun Szomheaszovanari repülőgép fedélzeti szerelők lesznek. helyet, hogy valóban térbeli képet lásson, színes vetítés esetében ma még csupán ketten nézhetik a filmet. A nézők elől a vetítés alatt mintegy eltűnik a felület, amelyre vetítenek, s úgy tű­nik, mintha maga az ábrá­zolt tárgy jelenne meg a tér­ben. A holografikus fénykép gyorsan meghódította a vilá­got: elég széles körben al­kalmazzák például műkin­csek széles körű bemutatá­sára. A moszkvai intézet munkatársai derűlátóan úgy vélekednek, hogy hasonló gyorsasággal tért hódít majd a holografikus film is — alighanem először az oktató­filmek területén. Jelenleg egy, a mostaninál jóval na­gyobb, mintegy ötméteres átmérőjű „vetítővászon” ki­dolgozásán fáradoznak, s ha ez meglesz, nem lesz akadá­lya annak, hogy tervük való­ra váljon és a következő öt­éves terv időszakában meg­nyíljon az első holografikus mozi a nézők számára is Moszkvában. A mai első berendezés még csupán stúdióban működő­képes, de rövidesen kikerül az intézet falai közül, egye­nesen a Moszfilmhez. Elké­szült már az első háromper­ces színes holografikus film forgatókönyve, s a kivitele­zésében részt vesznek majd a Központi Filmművészeti Fő­iskola hallgatói. S természe­tesen dolgoznak azon is, hogy elkészüljön az első, a szabad­ban is alkalmazható, jól moz­gatható holografikus kamera is. Felgyorsult ennek az új művészeti ágnak a fejlődése, de még nagyon sok munka van hátra a széles körű al­kalmazásig. Ma még senki nem látja világosan, mivel is ajándékozza meg az emberi­séget a holografikus film, amelynek sokszorosítási el­járását már sikerült kidol­gozni. Egy minden mozikedvelő számára fontos alkalmazási területe már ma világos. A színes filmek élettartama — mint ismeretes —, sajnos korlátozott. Előbb-utóbb ki­égnek a színek, s az egész film a spektrum valamelyik színe felé tendál. A holo­grafikus film esetében a színt azonban nem a film­szalag rögzíti, hanem úgy­szólván a lézerek hordozzák, így az ilyen film élettartama gyakorlatilag végtelen. S képzeljük csak el: ha korunk nagy filmművészeti alkotá­sairól rögtön a film forga­tása után készül egy ilyen „őskópia” is, akkor erről bár­mikor készíthető új, friss szí­nekben pompázó kópia — akár 100 év múlva is. S ön­magában ez az egyetlen al­kalmazási terület is mutat­ja, milyen távlatokat nyit meg az új találmány. Horváth Júlia

Next

/
Thumbnails
Contents