Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-04 / 233. szám
1984. október 4. ( TOLNA \ "iníÉPÜJSÁG 3 Érdekes statisztika a kereskedelemről Eltérések a megyék között A napokban jelent meg a Belkereskedelmi statisztikai évkönyv, 1983, — amely tájékoztat a belkereskedelmi vállalatok és szövetkezetek gazdálkodásáról, forgalmáról, létszám- és béradatairól, valamint készleteik alakulásáról. Beszámol az üzlethálózat és az értékesítési formák fejlődéséről, az árak változásairól, és — összehasonlításul — más országok hasonló statisztikáiból is közöl táblázatokat. A kötet az áruforgalmi adatokat különféle bontásokban is ismerteti, így például szektorok, vevők, fizetési módok, árufőcsoportok szerint és regionális felosztásban. Ez utóbbi módot nyújt arra, hogy a megyék egymástól meglehetősen eltérő adatait is megismerjük. Az egy lakosra jutó kiskereskedelmi eladási forgalom tavaly országos átlagban 41 287 forint volt; ezen belül a budapesti átlag 56 886, a megyék átlaga pedig 37 555 forint. A meglehetősen nagy eltérések természetesen nem csupán a fizetőképes kereslet különbségeivel magyarázhatók; a fővárosban a nem helyi lakosok — vidékiek és külföldiek — nagyobb arányban vásárolnak, mint másutt. Sokat számít az idegenforgalom A megyék közül tavaly és tavalyelőtt egyaránt Győr- Sopron megyében volt a legnagyobb az egy lakosra jutó eladási forgalom: 40 333, illetve 43 635 forint, amibe feltehetőleg szintén erősen belejátszik ennek a tájnak közismerten élénk idegen- forgalma. A második helyen szerepel a múlt évet bemutató adatsorban Csongrád, ahol az egy lakosra jutó forgalom megközelítette a negyvenkétezer forintot. A megyei átlag körüli értékesítést ért el a többi között Komárom, Fejér, Szolnok, Heves, Tolna és Hajdú-Bihar megye. A statisztikusok azt is kiszámították, hogy hol, milyen áruféleségekből vásároltak többet, illetve kevesebbet. Az élelmiszerek egy lakosra jutó eladása Veszprém megyében volt a legnagyobb értékű: 13 157 forint. Ezt követte Komárom, Győr-Sop- ron, illetve Somogy megye. A legalacsonyabb forgalam- mal ebben a bontásban Tolna megye szerepelt. 9 828 forinttal. Keveset költünk ruhára Ruházati cikkekre a magyar állampolgár tavaly mindössze 5073 forintot fordított, ami meglehetősen alacsony ahhoz képest, hogy egyéb iparcikkekre 18 776, élelmiszerekre 12 578, vendéglői szolgáltatásokra pedig 4860 forintot költött. A megyei bontás a ruházati cikkek esetében csak kisebb eltérést mutat; Győr-Sopron áll az első helyen 5251 forinttal, de Békésben, Bács- Kiskunban, Borsodban, Csongrádban, Fejér megyében, Hajdú-Biharban, Hevesben, Komáromban, Somogybán, Tolnában, Vasban és Szolnok megyében is meghaladta az egy lakosra jutó ruházati forgalom a négyezer forintot. Feltehetőleg az egyéb, az úgynevezett vegyes iparcikkek értékesítése mutatja viszonylag tisztábban a fizetőképes kereslet regionális különbségeit, hiszen ilyeneket a turisták kevésbé vásárolnak, és ezek értékesítése kevéssé függ attól, hogy a területen mennyire fejlett a mezőgazdaság, az állattenyésztés. Ilyen iparcikkekre tavaly országos átlagban egy lakos 18 776 forintot költött; ezen belül a budapesti értékesítés 25 151, a megyei átlag pedig 17 252 forint volt. A vegyes iparcikkek egy lakosra jutó forgalma a megyék közül Bács-Kiskunban volt a legmagasabb: 21344 forint. Ezt követte Csongrád, Győr-Sopron és Borsod húszezer forint feletti összeggel, utánuk Zala, Veszprém, Somogy és Tolna következett. A legkisebb forgalmat ebben az árufőcsoportban Szabolcs- Szatmárban (13 390) és Nóg- rádban (13 517), illetve Csongrádban (13 762) mérték. A budapesti értékesítés ennék majdnem kétszerese, 25 151 forint volt. Fogyasztási szerkezet A vendéglátóhelyek forgalma is a fővárosban volt a legnagyobb: az országos 4860 forintos, és a megyei 4546 forintos forgalommal szemben 6 171 forint, ami feltehetőleg szintén részben a nagy idegenforgalommal magyarázható. A megyék közül a vendéglátóhelyek — egy lakosra számítva — Somogybán és Veszprémben tettek szert a legmagasabb árbevételre, a fővárost és a két balatoni megyét ebben a vonatkozásban Békés, Győr-Sopron, Heves és Fejér követte ötezer forint feletti forgalommal. A négyezer forintot sem érte el Szabolcs-Szatmár vendéglátásának egy lakosra eső forgalma, s csak kevéssel haladta meg Tolnáé és Zaláé. A statisztikai kimutatások az egyes megyék áruforgalmának fejlődéséről is felvilágosítást nyújtanak. Az előző évhez képest tavaly a legnagyobb arányban, 8,8 százalékkal Fejér megyében nőtt a kiskereskedelem értékesítése, ezt követte 8,2 százalékos fejlődéssel Győr-Sopron megye. Hajdúban 7,9, Vasban 7,8, Bács-Kiskunban 7,6, Veszprémben 7,4 százalékkal adtak el több árut 1983-ban, mint az azt megelőző esztendőben. A legszerényebb fejlődést Komárom mutatta 5,5 százalékkal, illetve Tolna 6,3 százalékkal. Az egyes megyék forgalmának növekedésében minden bizonnyal szerepet játszik az is, hogy hol, mekkora új áruházát nyitottak. GÁL ZSUZSA Őszi lehalászás :::: (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Az őszi lehalászás során a kölesdi Egyetértés Tsz nyolcvanhárom hektáros halastavából kifogott kilón felüli pettyes és fehér busából az első napokban 11,5 tonnát szállítottak a bikali halfeldolgozó üzembe. Már az első húzás jókora meglepetéssel szolgált: a hálóba akadt az alsó tó feltehetően legnagyobb hala, egy méternél hosszabb, közel harminckilós harcsa. KONRAD LÁSZLÓ Szorul a háló Gyors válogatás Kollektív munka, demokratikus légkörben Bodony Lajos Amikor beléptem az irodájába, éppen postát bontott, telefonált, intézkedett. Aztán az első lélekzetvételnyi szünetben hellyel kínált Bo- dony Lajos, a Bátaszék- és Vidéke Áfész elnöke. — Senki sem -próféta a maga hazájában — tartja a régi közmondás, ön kivétel. Elmondaná, hogyan lesz valakiből elsőszámú vezető ott, ahol valamikor pályáját kezdte? — 1955. szeptember 1-én, mint tanuló helyezkedtem el a szövetkezetnél. Gyöngyösön végeztem a SZÖVOSZ szakmunkásképzőt. A bizonyítvány megszerzése után a vas-műszaki boltba kerültem eladónak. Három évet dolgoztam kereskedő-segédként. 1961-ben iratkoztam be a Szekszárdi Közgazdasági Technikumba. Nem sokkal később a központba helyeztek hálózati ellenőrnek. Ezt követően különböző feladatokat kaptam. Voltam vendéglátóipari, majd kereskedelemszervezési előadó, később ismét ellenőr. 1969-től hat éven át vezettem a vasműszaki boltot. 1975. végén kineveztek az áfész kereskedelmi osztályának vezetőjévé. Négy évvel ezelőtt lettem főosztályvezető és egyben elnökhelyettes. 1983 tavaszán választottak meg a szövetkezet elnökévé. — Majd’ három évtizede dolgozik az áfésznél. Előnyt, vagy hátrányt jelent ez az ön irányító munkájában? — Is, is. A dolog tulajdonképpen ellentmondásos. Segít a vezetésben, hogy bejártam az úgynevezett létrafokokat, tudom, hogy az egyes beosztásokban mit lehet és kell tenni. Ismerem a körülményeket, a feltételeket, a helyi lehetőségeket, adottságokat és a munkatársaimat. Tudom, kitől, mit várhatok, ki mire képes. Annak viszont, hogy itt nőttem fel, természetesen következménye, hogy pályám — ahogy mondani szokás — nyitott könyv a kollégák előtt, s a régi ismerettség, netán barátság alapján mindenkinek Lajos, vagy Lajoskám vagyok. Ilyen közegben kell megtalálnom a helyes utat ahhoz. hogy elfogadjanak, mint első számú vezetőt. Sohasem szóval hangsúlyozom, hogy én vagyok az elnök, hanem az irányítási módszereim eredményességével és személyes példamutatással igyekszem naponta bizonyítani. Munkatársaim intézkedéseimet respektálják és végrehajtják. Ezek után azt mondhatom, könnyű helyzetben vagyok. — Elnökké választásával egy időben más, fontos személyi változás is történt a bátaszéki nfésznél. Hallhatnánk erröl~ — Igen. B. Tóth József, a korábbi ellenőrzési osztály- vezető került a kulcsfontosságú kereskedelmi főosztály élére, aki elnökhelyettes is. Fiatal, agilis, szakmailag képzett, ambiciózus ember. Az ő temperamentuma az én nagyobb tapasztalatommal, higgadtságommal szerencsésen találkozott. Jól kiegészítjük egymást. — A szövetkezet gazdálkodásában már az elmúlt évben figyelemreméltó javulás következett be. 1984. első félévében pedig a megye áfész-ei között a bátaszéki fejlődött legdinamikusabban. Megnégyszerezték nyereségüket. Mi a „titka” e tisztes előrelépésnek? — Röviden úgy válaszolhatnék, igyekszünk feltárni a tartalékokat. Nagy gondot fordítunk az eszközök kellő kihasználására. Folyamatosan felszámoljuk és megszüntetjük az eddig oly költséges, idegen bérleményeket. Takarékoskodunk az anyaggal, energiával, létszámmal és bérrel. Határozottan előre léptünk az új üzemelési formák bevezetésében. Ma már valamennyi vendéglátóipari egység szerződéses formában üzemel és szorgalmazzuk egyre több kiskereskedelmi egység kiadását. A minden- irányú komplex intézkedések sora, a tagság és a dolgozók szorgalmas munkája eredményezte a gazdálkodási mutatók örvendetes javulását. — Az új üzemelési formák bevezetése nyilván szükségessé tette a vezetés belső mechanizmusának korszerűsítését. — Természetesen. Ezt is hozzáigazítottuk, illetve folyamatosan hozzáigazítjuk a megváltozott körülményekhez. így például a korábbi vendéglátóipari tevékenység vezetője kapcsolt munkakörben, a szerződéses üzem- ág vezetőjeként működik, és ellátja a központi raktár irányítását. De mondhatok más példát is. Költséges volta miatt csökkentettük szállítási kapacitásunkat és a szállítási feladatokat részben a tsz-szel, részben magánfuvarozókkal oldjuk meg — gazdaságosabban. E tevékenység szervezését a felvásárlási előadóra bíztuk. A felsorolt példák mellett további elképzeléseink is vannak a belső mechanizmus korszerűsítésére, az optimális igazgatási létszám kialakítására. — Hogyan alakultak az áfész piaci pozíciói? — Újólag felkerestünk minden szállító vállalatot. Döntőnek tartjuk a partnerekhez fűződő kapcsolatok erősítését. Közös érdekeken alapuló korrekt, személyes nexusra törekszünk. Szélesítettük élelmiszer beszerzési forrásainkat. Sok mindent közvetlenül termelő üzemektől kívánunk vásárolni. Úgy érezzük, hogy a Szekszárd— Baja—Mohács háromszögben megnyugtatóan biztosítottuk a szövetkezet létének és működésének feltételeit. — Az örvendetesen javuló eredményekben milyen szerepe van a tagságnak, a választott testületeknek, a mozgalmi munkának? — Döntő fontosságú. A tagság, a választott testületek támogatása, bizalma nélkül nem tudnánk előrelépni. Ezért minden lehetséges módon erősíteni kívánjuk kapcsolatainkat a tagokkal és fokozott mértékben igyekszünk támaszkodni segítségükre. Legutóbb például cél-részjegy jegyzési akciót indítottunk Bátán. 700 ezer forintot sikerült összegyűjteni. Ennek az összegnek a felhasználásával a faluban egy korszerű önkiszolgáló élelmiszer boltot hoztunk létre és új épületbe költözhetett a TÜZÉP, a felvásárlás és a textil-hulladék bolt. Részt vállalunk a működési területünkön élő tagság sport és kulturális igényeinek kielégítésében is. Nemrég mi rendeztük Bátaszé- ken a MÉSZÖV—KPVDSZ Kupa versenyeket. Felkaroltuk a helyi német ajkú hagyományőrző együttest. Kiállításokat, irodalmi esteket szervezünk. Anyagi támogatást nyújtunk a községeinkben dolgozó művelődési házaknak, sportegyesületeknek. Szinte felsorolni is nehéz volna azt a széles körű mozgalmi tevékenységet, melyet tagjaink érdekében végzünk. — Az elmondottakból kiviláglik, milyen sokrétű, felelősségteljes az elnök munkája. Hogy jut ideje és ereje mindenre? És mik a további tervei? — Előre átgondolt időbeosztással, a tennivalók sú- lyott és rendszerezett számbavételével. Az erőgyűjtésben sokat segít a családom. Otthon nyugalmat, megértést biztosítanak számomra. így feloldódnak bennem a napközben keletkezett feszültségek. Terveim? Ügy irányítani a bátaszéki áfészt, hogy eleget tudjon tenni a népgazdasági elvárásokból adódó helyi feladatainak, a lakosság minél színvonalasabb ellátásának. Ehhez mindenekelőtt az eddig elért eredményeket kell stabilizálni, ha lehetséges, fokozni. Fontos, hogy olyan nyereséget érjünk el, mely megfelel a szövetkezet nagyságrendjének és tartósan biztosítja helyünket a jó hatékonyságú szövetkezetek között. E célkitűzések megvalósításában messzemenően számítok munkatársaimra, a választott testületekre, egész tagságunkra. Meggyőződésem, hogy csak demokratikus légkörben, kollektív munka nyomán születnek megalapozott sikerek. — Köszönjük a beszélgetést. Lemle Zoltán Irány a bikali feldolgozó
