Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-21 / 248. szám

1984. október 21. "tfÉPÜJSÁG 3

Vastagon ül a dér f®'----------2-----------herje a tájon. Visszavonhatatlanul itt az ősz. A vasút kitett magáért. Izzadunk. A szemben ülő utastárs töröl- geti a homlokáról a verejtéket. Mindketten a kis asztalkán könyökölünk az ablak mellett. Az asztalka közepén a fűtésszabályozó. Ha felém húzom, akkor melegebb lesz, ha az útitársam húzza maga felé, akkor enyhül. Van még eshetőség: ha résnyire nyitjuk az ablakot, akkor szellőzik a kupé... Ülünk, izzadunk és nem teszünk semmit. Tétovák vagyunk ... bizonytalanok. Meghúzhatjuk-e a kart, vagy nem húzhatjuk meg? Én az országgyűlésre utazom, társam valami értekezletre. Pest előtt megemberelem magam: próbálom megmozgatni a kart, nem enged. Akkor miért a tétovaság?

A bizonytalanságról hallok az országgyűlésen is. Előbe- szélgetéseim egyikén azt mondja valaki: „Mindent szabad, amit törvény nem tilt”, s mégis százával járnak tanácsért: „Mit lehet tenni?”

Az igazságügyi miniszter, dr. Markója Imre a tisztességtelen gazdasági tevékenység tilalmáról szóló törvény- javaslat előterjesztésében is erről a tétovaságról, a bizonytalanságról beszélt. Arról, hogy a gazdasági élet fejlődésével, a vállalatok önállóvá válásával egy időben nagyobb szerepet kell kapnia a jognak. Természetesen ebből az is következik, hogy egyre inkább érvényesülnie kell a felelősségnek, mert „nem érvényesítjük még nagy gazdasági károk esetén sem a felelősségre vonást”, mondotta a miniszter.

A folyosói beszélgeté- -----------£---------- sekbol is

k

itűnik, hogy a törvény nem vált meg semmit. Csapó Jánosné, megyénk képviselője mondotta: „Vajon csak törvényt alkotunk-e, vagy azt meg tudjuk tölteni tartalommal is, mert ha továbbra is személyes vélemények alapján lesz megítélve egy-egy cselekvés, akkor a törvény szava ismét csorbát szenved.”

A törvény előtt — amit természetesen az országgyűlés elfogadott — is voltak hatályos rendelkezések és ellenőrzési lehetőségek. De,

amikor kibicsaklik az értékelés, akkor sutba lehet dobni a paragrafusokat.

Azt már személyes tapasztalatból tudom, hogy eddig is az a vállalat került furcsa helyzetbe, amelyik jól dolgozott. Ahol több volt a nyereség, ott kezdtek nézelődni, mert biztosan tisztességtelen úton jutottak a jövedelemhez ... Ahol pedig rossz szervezéssel, csapnivaló munkával evickéltek, azokat többnyire sajnáltuk, és soha nem jutott eszünkbe az árakat megvizsgálni, mert úgyis gazdaságtalanok. Pedig az az ár volt tisztességtelen, mert a rossz munkát fizettették meg velünk.

A Hőgyészi Vegyesipari Szövetkezet elnöke panaszkodott: „Ilyen jó évünk nem volt még, a rendeléseknek eleget tettünk, szóval futott a szekér, csak azt nem tudom, hogy év végén miből fizetünk bért, mert a jó munkát meg kellett fizetni, amikor jól dolgoztak az emberek.” Ilyen esetben vajon segít-e a törvény? Természetesen segít, mert az a célja, hogy a jó munkát honorálja. Erről Szurdi István országgyűlési képviselő mondta: „Vigyáznunk kell arra,

hogy nehogy visszájára forduljon — ne gátolja a piacot, a versenyt, a rugalmas gazdálkodást”, mert az eddigi szabályzók nagyon sokszor a lassú növekedésnek, a kevésbé látványos eredménynek kedveztek.

Nem irigylem az. e§y- —---------más mellett ülő Kapolyi László ipari és Somogyi László építési és városfejlesztési minisztert. Többször mintha nekik szegezték volna a kérdéseket a Parlament tanácskozótermében, mert legtöbbet az ipar és az építés „kapott”, a példák arról a tájról jöttek. Eszembe jutott az ülésteremben az az ózdi kohász, aki a napokban panaszkodott:----„Többet----dolgozunk,

m

int évekkel ezelőtt, és mégse jutunk előbbre.” Azt hiszefh, Kapolyi László lehetne a megmondhatója, hogy mit és mennyit tettek az ipar versenyképességéért és ebből mennyi „jött be”.

És már itt is vagyunk a külpiacnál. Szikszai Béla államtitkár, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke jegyezte meg, hogy ennek a törvénynek olyannak kell lennie, hogy a hazai viszonyoknak egyeznie kell a külpiac igényeivel, mert máskülönben elképzelhetetlen helytállni, ezt pedig a törvénynek is elő kell segítenie.

Mindig valamiféle bizsergést érzek, amikor belépek a Parlament kapuján. Akár országgyűlésre megyek, akár a gyerekkori iskolai látgatás- ra gondolok. Ugyanilyen bizsergést érzek, amikor a magyarságról van szó, amikor Magyarország helyéről, szerepéről hallok és jót. Természetesen amikor a parlament foglalkozik a kormány külpolitikai tevékenységével — mert ez volt a második napirend —, szintén érdemes odafigyelni. Arra, hogy egy kis európai ország is lehet jelentős, akkor ha olyan töretleti és hosszú ideig kiszámíthatató külpolitikát folytat, mint Magyar- ország. És külpolitikához tartozik az is, hogy mennyire

felelünk meg a külpiacon, akkor is, amikor Sári József, a paksi minősített hegesztő az NSZK-ban bizonyítja, hogy a magyar munkások is jó szakemberek, de akkor is, ha olasz barátaim itt jártukkor jól érzik magukat. Örülök, amikor magyar származású emberekről esik szó, akik a választott hazában is megállják helyüket. „Azt kívánjuk minden bennünket elhagyónak, hogy legyen jó állampolgára választott hazájának, őrizze meg anyanyelvét és erősítse hazánk és a befogadó ország közötti párbeszédet” — mondotta Gosztonyi János, a Magyarok Világszövetségének főtitkára.

A hírlapírói karzaton -------------- jegyzetelve

f

ölfedezi az ember, hogy ez az őszi országgyűlés is sok olyan fontos kérdést tárgyalt, amely természetesen szétfeszíti az ülésterem falait..., mert az ország gyűlésezik, választott képviselőin keresztül. Hisz mindannyiunk közös ügye a gazdaság, a külügy és természetesen nap mint nap kapcsolatba kerülünk a tanácsi munkával is.

A harmadik napirendi pont az 1971. évi I. törvény, a tanácstörvény végrehajtásának tapasztalatai. Sok vitát érdemelne ez a téma, a hozzászólók nagy száma is mutatja, hogy belpolitikai életünk közelmúlt eseményei közül a tanácsi munka szerepelt az első helyen. Mert nagyon fontos, hogy a megszűnt járások helyett milyen fölállás lett, hogy azután is intézheti az állampolgár ügyes-bajos dolgait, vagy sem, utazni kell-e félnapokat, vagy továbbra is lesz, „otthon” olyan tanácsi szakember, aki segít... Ezer kérdés, ezer válasz. És a beszámoló utáni vitában ilyen ismert — és nem rossz értelemben idézett — dolgokat hallunk: „A tanácstag legyen a pályán és ne a partvonal mellett”, vagy „A bürokrácia újrateremtődik”, vagy „Kell-e a tanácstestületben minden esetben teljes egyetértés?” Ezek nem új kérdések és a válaszok sem azok, de tudomásul kell vennünk, hogy az óhaj még nem eredmény. Amikor azt is tudjuk, hogy a tanácsi szakemberek hiánya ott van, ahol a legtöbb szükség lenne rájuk, hogy községekben ma már nem szívesen maradnak meg szakemberek, mert kevés az anyagi és az erkölcsi elismerés, hogy az utóbbi években csökkent a népképviseleti szervekben dolgozó presztízse...

Csapó Jánosné, megyénk képviselője olyan valós gondot feszegetett, amire még lehet találni megoldást, mert még előtte vagyunk a dolgoknak. „A kisközségekben és a társközségekben nagy várakozás előzi meg az elöljáróságok létrejöttét. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az elöljáróság csak akkor ér valamit, ha anyagi eszközei is lesznek” — mondotta a képviselő és azzal folytatta, hogy jobban kell építeni a lakosság öntevékenységére ... Ekkor jutott eszembe az, hogy éppen Si- montornyán — ahol a képviselőasszony él — építettek úgy uszodát, hogy egy csomó „rizikót” vállaltak. Mert a bőrgyár tartalék vízkészletét tárolják itt. Az, hogy ez a vízkészlet strandként funkcionál, ma már kit érdekel... Szóval arról szólt ez az ülésszak, hogy az ember legyen az első. A gondolkodó, a tenni akaró ember, az a magyar ember, akit szerte a világon becsülnek, tisztelnek munkájáért.

Hazafelé a vonatban a------------------ MÁV ismét

k

egyes volt hozzánk. Okosabbak voltunk: kinyitottuk az ablakot. Kellemesen utaztunk, s erre Tolna felé éreztük, hogy kissé „göcsörtös” az út, késtünk is tíz percet, de megérkeztünk ...

HAZAFI JÓZSEF

Nagyüzem a földeken

(Folytatás az 1. oldalról.) Kölesd

Szép, de nedves kukorica

Varga András, a kölesdi tsz főagronómusa az alábbi tájékoztatást adta:

— Az őszi munkacsúcs a legnagyobb feladat, s most különösen, mert torlódnak a tennivalók. Körültekintő szervezéssel megoldottuk a gépek nagyfokú kihasználását, és a kisegítő munkaerőt is oda csoportosítottuk, ahol a sorrend megkövetelte. Az idén 280 hektáron termesztettünk napraforgót, s jó közepes termést takarítottunk be. A munkával hat nap alatt # végeztünk, s így a szem veszteség minimális, Gondos talajelőkészítést kíván a repce. Kilencvennyolc hektáron került földbe a mag, még szeptember elején. Az előbb említett munkákkal párhuzamosan indultak a műtrágyaszóró gépek. Szaktanács- adás alapján és a helyi sajátosságok figyelembevételével döntöttünk a kiszórt mennyiség felől.

Folyamatos az őszi búza vetése. A lehullott csapadék e tekintetben jó volt: a gépek ideális, morzsalékos

Szép termést hozott a kukorica Kölesden, de nedvesek a

szemek

magágyat tudtak készíteni. Tervünk 708 hektár, s a jövő héten már csak ötven hektáron nem lesz földben a mag. A fajták közül a Ba- ranjka felel meg legjobban talajainknak. A vetőmag mennyisége biztosított. Nagy gond a vetés, s mi nagy figyelmet is szentélünk neki. A munkát egy külön kijelölt vezető irányítja, Baksai Sándor gépcsoport-vezető személyében. A csávázástól a kiszállításon keresztül a vetés befejezéséig mjndenért felel. Nálunk éveken keresztül bevált a vetést, a vetés minőségi munkáját ösztönző bérezés. E szerint a kifizethető bér kétharmad részét kapják meg a munka befejezése után, a többit a mag kelése után a minőségnek megfelelően. Az eredményességet, a minőséget együtt állapítjuk meg a vetés munkálataiban érdekelt traktorvezetőkkel és kisegítőkkel.

Nagy erőkkel dolgozunk a kukoricaföldeken. Szép a szem, de nagyon magas a víztartalma. Ez utóbbi lassítja a szárítás ütemét, és a költségeket növeli. A korábbi évek gyakorlatának megfelelően a Gabonaforgalmi Vállalat most is folyamatosan veszi át tőlünk a kukoricát. S végül még egyet: gépeink szocialista országokból valók, minden alkatrészt időben beszereztünk, s most gondunk-bajunk sincs velük — fejezte be tájékoztatóját Varga András, a kölesdi tsz főagronómusa.

KONRÁD LÁSZLÓ

Népesedéspolitikai intézkedések

Az Országos Tervhivatal irányításával munkaközösség készíti elő a nemrég közzétett népesedéspolitikai célok elérését segítő jogszabályokat, intézkedéseket. Ezek bevezetése — miként dr. Öry Imre, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezető- helyettese, a bizottság tagja az MTI munkatársának elmondta — a következő évektől várható.

Az egyik intézkedés: a korábbinál négy héttel tovább folyósítják a terhességi és gyermekágyi segélyt. Ez a négy hét csak a szülés előtt vehető igénybe, ily módon kívánják általánossá tenni, hogy a kismamák a szülés előtti időszakban otthon maradjanak, fokozottabban óvják egészségüket, rendszeresen megjelenjenek a terhesgondozáson, megfelelően felkészüljenek gyermekük fogadására. Ez ideig sok terhes nő csaknem a szülés időpontjáig dolgozott, veszélyeztette terhességét, s ez is hozzájárult ahhoz, hogy voltak, akik idő előtt hozták világra gyermeküket. Kedvező változás az is, hogy a szülési segély összege — amely jelenleg 2500 forint — emelkedik.

A másik jelentős intézkedés azt szolgálja, hogy a gyermekgondozási segélyt fokozatosan felváltja az úgynevezett gyermekgondozási díj. A terveik szerint az anyák, amíg otthon gondozzák gyermekeiket, az őket járóbetegként megillető táppénz összegével azonos díjat kapnak gyermekük egyéves

koráig. Jelenleg a gyermek gondozását vállaló szülő fizetés nélküli szabadságot, továbbá mintegy ezer forint havi gyermekgondozási segélyt kap. Ez az összeg azonban jóval kevesebb, mint amennyi a havi jövedelme volt. A bevezetendő gondozási díj összege a gyermekek számával arányosan növekszik majd, a kicsik korának emelkedésével azonban csökken. Ebben a juttatásban a továbbiakban is csak a dolgozók részesülhetnék, de gondoskodnak arról, hogy az egyetemi és a főiskolai hallgatók se szenvedjenek anyagi hátrányt azért, mert nincs munkaviszonyuk. Az elképzelések szeriint a távolabbi jövőben gyermekgondozási díjban részesülhet minden szülő nő, akár van munkaviszonya, akár nincs.

Kedvezőbbek lesznek a gyermekápolási táppénz folyósításának feltételei is. A szülők gyermekeik 10 éves koráig vehetik igénybe ezt a juttatást, jelenleg 6 év a korhatár. A gyermeknevelés családi költségeihez ugyancsak nagyobb mértékben járul hozzá az állam.

Azt tervezik,, hogy a három- és a többgyermekesek családi pótlékát már a következő évtől növelik.

A terhesgondozás és a szülészeti ellátás rendszerét is tovább javítja az Egészség- ügyi Minisztérium. Az egyik legfontosabb cél az, hogy a csecsemőhalálozás az ezredfordulóig a jelenleginek a felére csökkenjen.