Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-19 / 246. szám

1984. október 19. ^fÉPÜJSÁG 3 (Folytatás a 2. oldalról) tozatlanok — mondotta. — A jelenlegi nemzetközi helyzet­ben különösen fontosnak tartjuk a Varsói Szerződést, a szervezet munkájában, a szervezet egységének erősíté­sében való részvételünket. A kedvezőtlen nemzetközi, gaz­dasági feltételek, valamint a szocialista építés belső szük­ségletei elengedhetetlenné te­szik a szocialista országok gazdasági együttműködésé­nek továbbfejlesztését, a gaz­dasági integráció tökéletesí­tését, a KGST keretei között. — Kormányunk változatla­nul nagy figyelmet fordít a testvéri szocialista országok­kal fennálló együttműködé­sünk, baráti viszonyunk ápo­lására, fejlesztésére. Megkü­lönböztetett jelentőséget tu­lajdonítunk a Szovjetunióval fennálló kapcsolataink elmé­lyítésének, a magyar—szovjet barátság és együttműködés szüntelen erősítésének. Ba­rátságunk továbbfejlesztésé­ben kiemelkedő szerepet ját­szott a Kádár János elvtárs vezette párt- és kormánykül­döttség tavaly júliusi moszk­vai látogatása, amelynek so­rán nagy munkát végeztek további együttműködésünk tartalmának meghatározásá­ban és az időszerű feladatok kijelölésében. E munkát foly­tatták Kádár elvtárs és Cser- nyenko elvtárs ez év júniusi megbeszélésein. Nagy fontosságot tulajdo­nítunk a szomszédos szocia­lista országokkal fenntartott sokoldalú kapcsolataink ápo-, lásának és erősítésének. Meggyőződésünk szerint a kölcsönös megértés és a ba­rátság erősítésének, a termé­keny együttműködés elmé­lyítésének olyan további for­rásai a hazánkban élő nem­zetiségek, illetve a szomszé­dos országokban élő magyar nemzetiség, amelyek sajátos összekötő kapocs szerepét hi­vatottak betölteni e létfon­tosságú kapcsolatok szoro­sabbra fűzésében. Várkonyi Péter beszédében kiemelte, hogy nemzetközi tevékenységünkben megkü­lönböztetett figyelmet fordí­tunk az Európát közvetle­nül érintő ügyekre. Továbbra is jelentős erőfeszítéseket te­szünk a helsinki és a madridi okmányokban foglaltak meg­valósításáért. Erőfeszítése­ink elismeréseként értékel­jük, hogy 1985-bert hazánk­ban kerül sor az Európai Kulturális Fórum megrende­zésére. Azt kívánjuk, és az értekezlet házigazdájaként mindent megteszünk annak érdekében, hogy a találkozó előmozdítsa az európai né­pek és államok közötti meg­értést és kulturális együttmű­ködést, hozzájáruljon az eu­rópai politikai légkör meg­javításához. Nagy jelentőséget tulajdo­nítunk az Egyesült Nemzetek Szervezetének, amely fon­tos szerepet tölthet be a a v'tás kérdések rendezésében, a globális problémák megol­dásában, a sokoldalú nem­zetközi együttműködés erősí­tésében. Joggal állapíthatjuk meg — mondotta a külügyminisz­ter —, hogy a Magyar Nép­iköztársaság kormánya az el­múlt időszakban is aktív és eredményes nemzetközi te­vékenységet folytatott. A ha­zai háttér, belső helyzetünk stabilitása teszi lehetővé, hogy hazánk nemzetközi jó híre az elmúlt évben is to­vább erősödött, külkapcsola- taink elért szintje a nehezebb körülmények közepette sem szenvedett komolyabb káro­sodást, sőt bizonyos terüle­teken továbbfejlődött. A kormány arra törekszik, hogy külpolitikai irányelve­inkkel összhangban még ha­tékonyabban szolgálja szo­cialista építésünk ügyét nem­zetközi kapcsolataink alakí­tásában és a külpolitikai te­vékenységben. Joggal bíz­hatunk abban, hogy az eh­hez elengedhetetlen előfelté­tel : a béke megvédhető, és a világhelyzet alakulása vissza­terelhető az enyhülés útjá­ra. A Magyar Népköztársa­ság a jövőben is minden tő­le telhetőt meg fog tenni, hogy így legyen — mondot­ta befejezésül Várkonyi Pé­ter. DARVASI ISTVÁN (Bp„ 19. vk.), az országgyűlés kül­ügyi bizottságának titkára a napirendi pont bizottsági elő­adójaként beszámolt arról, hogy a testület megvitatta a külügyminiszteri expozé té­ziseit. Hangsúlyozta: a bi­zottság nemzetközi tevékeny­ségében ugyanazt az állás­pontot képviseli, ugyanazo­kért a célokért dolgozik, amelyek szolgálatában a végrehajtó hatalom, a kor­mány, a Külügyminisztérium tevékenykedik. Ez az össz­hang növeli a Magyar Nép- köztársaság külpolitikájá­nak kiszámíthatóságát és megbízhatóságát, azt a hitelt, amelynek ez a külpolitika világszerte örvend. A külügyi bizottság folya­matosan tájékozódott a nem­zetközi helyzetről és a ma­gyar külpolitika tevékenysé­géről. Az Interparlamentáris Unió magyar csoportja is azon munkálkodik, hogy elő­mozdítsa a különböző orszá­gok parlamentjeinek és tör­vényhozóinak- közeledését, a jó kapcsolatok kialakulását. Darvasi István rámutatott: a nemzetközi életben bekö­vetkezett kedvezőtlen válto­zások nem visszafordíthatat- lanok. Felhívta a figyelmet azonban arra, hogy a folya­matok megállításához, illetve megszüntetéséhez nem ele­gendő a szocialista országok jóakarata, a tárgyalóasztalo­kon fekvő számos javaslata és kitartó munkája, benne a Magyar Népköztársaság — erejéhez mérten — igen nagy erőfeszítése. Ehhez a másik fél politikai elhatározásai is szükségesek. KÁLDY ZOLTÁN (Bp., 53. vk.), az evangélikus egyház országos püspök-elnöke az élet fenyegetettsége miatt ér­zett aggodalmának adott han­got. A biztonság csak a nem­zetek közös vállalkozása le­het. Naivitás a korlátozott nukleáris háború koncepció­ja — mondotta — kiemelve a Varsói Szerződés tagálla­mainak azt a javaslatát, hogy kössenek szerződést a katonai erőszakról való le­mondásról. GOSZTONYI JÁNOS (Vas m., 8. vk.), a Magyarok Vi­lágszövetségének főtitkára felszólalásában emigrációs politikánkra is kitért. Hang­súlyozta: emigrációs politi­kánk elvi politika, amely tel­jes összhangban van politi­kánk egészével. A külorszá­gokban élő magyarsággal ápolt kapcsolatoknak, kor­mányzatunk segítő szándéká­nak egyik legújabb példája­ként említette azt az intéz­kedést, amely lehetővé teszi, hogy olyan nyugdíjas nagy­szülők, akik unokáikkal fog­lalkozni utaznak nyugatra, három évig megszakítás nél­kül kapják idehaza nyugdí­jukat. VÁRKONYI PÉTER kül­ügyminiszter válaszában a többi között elmondotta: az országgyűlés külügyi bizott­sága rendkívül aktívan, je­lentős előzetes vitával járult hozzá a beszámoló összeállí­tásához. Megerősítette, hogy a magyar kormány nagy je­lentőséget tulajdonít a Ma­gyarok Világszövetsége tevé­kenységének, és örömmel ta­pasztalja, hogy az mind ki- terjedtebb. Kitért arra, hogy a magyarországi egyházak tevékenysége nemzetközi té­ren is segíti béketörekvésein­ket. Határozathozatal követke­zett: az országgyűlés a kül­ügyminiszteri beszámolót és a választ jóváhagyólag tu­domásul vette. Ezt követően Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke számolt be a tanácsokról szóló 1971. évi I. törvény végrehajtásáról. Papp Lajos beszéde Papp Lajos államtitkár beszél. (Telefotó) Az államtitkár bevezető­ben elmondotta, hogy az or­szággyűlésnek az 1974. évi őszi ülésszakon számolt be első alkalommal a tanács- törvény végrehajtásáról. A kormány és a tanácsok meg­különböztetett gondot fordí­tottak, intézkedéseket hoztak az akkori vitában elhangzot­tak megvalósítására, a jel­zett hiányosságok kijavításá­ra, felszámolására. Ennek eredményeképpen — csak a legfontosabbakat említve —, szélesebb körű gazdasági, el­látási, igazgatási együttmű­ködés alakult ki a városok és a környező községek kö­zött. A helyi tanácsok fenn­tartásába került a lakosság ellátását szolgáló intézmé­nyek döntő többsége. Na­gyobb figyelmet kapott az állami lakóházak és közin­tézmények felújítása. Az egészségügyi intézmények integrációja jelentősen csök­kentette az ellátás korábbi párhuzamosságait. — Néhány akkor elhang­zott javaslat megvalósítása azonban csak fokozatosan oldható meg — mondotta az államtitkár. így többek kö­zött, a helyi tanácsok önkor­mányzati jellegének erősíté­se, gazdálkodási önállóságá­nak fokozása, kisközségek­ben az ellátás javítása, a községi apparátus felkészült­ségének növelése. Továbbra is fontos feladat a tanácsi szakigazgatási szervezet kor­szerűsítése és az ügyintézés egyszerűsítése. A tanácsok munkáját az elmúlt tíz évben is oly mó- -don kellett fejleszteni, hogy tovább erősödjék népképvi­seleti-önkormányzati jelle­gük és államigazgatási funk­ciójuk. A tanácsüléseken részt vevő képviselők tanú­síthatják, hogy a testületi munka tartalmában is, mód­szereiben is fejlődött. A tes­tületi döntések megalapozot- tabbak, következetesebb a végrehajtás számonkérése, érezhetően nyíltabb lett a ta­nácsok tevékenysége. A ta­nácsülések ugyanakkor még nem mindenütt eléggé aktív és hatékony fórumai a he­lyi politizálásnak, az eltérő érdekek összehangolásának. A testületek tevékenységé­nek továbbfejlesztéséhez — amint ezt a Központi Bizott­ság állásfoglalása is tartal­mazza — mindenekelőtt arra van szükség, hogy növeked­jék szerepük a különböző helyi, területi érdekek fel­tárásában, összehangolásá­ban és érvényesítésében. Biztosítani kell a tanácsok önállóságát a helyi felada­tok meghatározásában, lehe­tőségeiket és érdekeltségüket a helyi források kiaknázásá­ban, anyagi eszközeik fel- használásában, a lakosság mozgósításában. További kö­vetelmény, hogy a tanácsi testületek következetesebben, érdemi módon kérjék számon határozataik, rendeleteik végrehajtását, fordítsanak nagyobb gondot a szakigaz­gatási szerv rendszeres és alapos ellenőrzésére, beszá­moltatására. Fontos, hogy a tisztségviselők a döntések előkészítésében, a végrehaj­tás ellenőrzésében növeljék a tanácsi bizottságok szere­pét, rendszeresebben kérjék ki a tanácstagok a lakos­ság véleményét, gondoskod­janak arról, hogy az appará­tus munkájában következe­tesen érvényesüljön a testü­leti irányítás. — A testületi képviseleti munkában meghatározó sze­repük van a tanácstagoknak. Nagy többségük közéleti fe­lelősséggel tesz eleget meg­tisztelő megbízatásának — mondotta Papp Lajos. Közé­leti tevékenységükhöz a jö­vőben még több támogatást kell nyújtani. Rendszereseb­ben kell tájékoztatni őket a település életét érintő kérdé­sekről, tervekről, elképzelé­sekről. Kapjanak több meg­bízást a tanács képviseleté­re, a tisztségviselők és az apparátus dolgozói jobban támaszkodjanak véleményük­re. A tanácstörvény és más magas szintű jogszabályok számottevően növelték a ta­nácsok terület- és település- fejlesztési, lakosságellátási feladatait. Alapvetően fontos ezért népképviseleti-önkor­mányzati tevékenységük gaz­dasági megalapozása. — A kedvezőbb körülmé­nyek és a tanácsok tervsze­rűbb gazdálkodásának ered­ményeként a beszámolási időszakban számottevően fejlődött a lakossági infra­struktúra. Az előirányzottat túlteljesítve, csaknem 870 ezer lakás létesült, ami érzé­kelhetően enyhítette a lakás­gondokat. A tanulólétszám növekedésének mértékét meghaladva — több mint 10 ezerrel — gyarapodott az ál­talános iskolai osztálytermek száma. Fokozatosan kialakul­tak a csaknem teljes körű óvodai és az igényeket meg­közelítő bölcsődei ellátás fel­tételei. Enyhültek az egész­ségügyi és a szociális ellátás legégetőbb gondjai, gyors ütemben bővültek a lakossá­gi és a kommunális szolgál­tatások, tovább fejlődött a kereskedelmi és vendéglátó hálózat. Az utóbbi években — a népgazdaság általános helyzetéhez hasonlóan — ne­hezebbé váltak a tanácsi gaz­dálkodás, így a településfej­lesztés és intézményfenntar­tás körülményei. Jogos igény és követel­mény, hogy az állampolgá­rok ügyeivel foglalkozó, a la­kosság szolgálatában álló ál­lamigazgatási dolgozók követ­kezetesen tartsák meg a jog­szabályokat, mindig kultú­ráltan, segítőkészen, udvaria­san járjanak el. A bürokra­tizmus felszámolásában a központi szerveknek is van­nak feladatai. Elsősorban az eljárások további egyszerűsí­tésére, a hatóságokat és az állampolgárokat egyaránt terhelő, felesleges előírások, kötöttségek megszüntetésére gondolok — mondotta Papp Lajos. Az államtitkár szólt a me­gyei, a fővárosi, illetve a ke­rületi tanácsok munkájáról is, majd megemlítette: a je­lentős hatáskör- és feladat- növekedés ellenére 1975. és 1984. között mintegy három­ezerrel csökkent a tanácsap­parátus létszáma. — Háromnegyed év telt el azóta, hogy áttértünk a helyi párt-, állami és társadalmi szervek irányításának új rendjére. Az átszervezés lé­nyegében rendben megtör­tént. A községi lakosság ügyeinek intézésében átme­netileg sem következett be nagyobb fennakadás. A ta­pasztalatok szerint helyesnek bizonyult a 139 városkörnyék kialakítása, központjaik ki­választása és a községek városkörnyéki beosztása. A megyei tanácsok a megszűnt járási hivatalok személyi ál­lományából, létszámából és béralapjából — feladataik növekedésével arányosan — a helyi tanácsokat erősítet­ték meg. Megnyugtató, hogy a községek nagy többsége a járások nélkül is jól megáll a lábán, sok községben a ko­rábbiaknál önállóbban, önte­vékenyebben dolgozik a ta­nács. A következő években az új irányítási rendszer sta­bilizálását, a tanácsi appa­rátus biztonságérzetének erő­sítését és munkájának tar­talmi javítását tekintjük el­sődleges feladatnak — mon­dotta befejezésül Papp La­jos. GAJDÖCSI ISTVÁN (Bács- Kiskun m., 13. vk.), a Bács- Kiskun megyei Tanács el­nöke, az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bi­zottságának elnöke, a napi­rendi pont bizottsági előadója elmondotta: a képviselők egyöntetűen szükségesnek ítélték a tanácsok — főleg a helyi tanácsok — önálló­ságának további növelését. Elsősorban a gazdasági ön­állóság szélesítését sürget­ték, szorgalmazva, hogy a tanácsok rendelkezzenek megbízható pénzügyi forrá­sokkal, kapják meg azok közérdekű felhasználásának szabadságát, a központi szer­vek ne tereljék kényszerpá­lyára a heyieket megillető pénzeket. így a tanácsok gazdálkodásuk eredményei­től függően érhetnek el si­kereket, vagy vallanak ku­darcot. A bizottsági eszme­csere során szó esett még a tanácstestület és -apparátus kapcsolatáról, a területfej­lesztés tanácsi tennivalóiról, az állampolgárok ügyeinek intézéséről. Ez utóbbival kapcsolatban felhívta a fi­gyelmet a bürokrácia újra­termelődésére, a lélektelen ügyintézésre, amelyet a ta­nácsi szolgálat megcsúfolá­sának neveztek a képviselők. Szükség van a tisztviselői munkában és viselkedésben az egyszerűségre, a gyorsa­ságra, a humanitásra és az emberek gátlásait feloldó tárgyalókészségre — hangsú­lyozta a bizottság elnöke. S. HEGEDŰS LÁSZLÓ (Pest m., 24. vk.), a Hazafias Népfront Országos tanácsá­nak titkára felszólalásában felhívta a figyelmet: a helyi önállóság növelésének fon­tos feltétele, hogy pontosab­ban meghatározzák a kor­mányzat, a megyei tanács és a helyi tanács feladatkörét, döntési jogosultságát és fele­lősségét. Javasolta annak megfontolását is, hogy az alapvető és hosszú időre szó­ló, vagy a társadalmat köz­vetlenül érintő kérdésekben az érintettek körében tar­tott szavazás döntsön. Ilyen lehet például a községegye­sítés, -szétválás, intéz­mény megszüntetése, beol­vasztása. vagy alapítása, fon­tos adózási vagy fejlesztési kérdés. HORVÁTH LAJOS (Bara­nya m., 3. vk.), a Baranya megyei tanács elnöke egye­bek között arról szólt, hogy leginkább a községek, de a kisebb városok, s a ■megye- székhelyek tanácsainál is egyre kevesebb a szakember. A hiány okát abban látta, hogy a képzett dolgozók bi­zonytalannak érzik jövőjü­ket a tanácsnál, elsősorban a gyakori belső átszervezés mi­att. E szakemberek hiányát főleg a községek érzik; sok­rétű munkálkodás vár min­den illetékesre, hogy az egy­re akutabb gondon segíteni lehessen. Megemlítette: amíg az országos érdekek közvetítése — éppen a me­gyei tanácsok végrehajtó tes­tületéinek segítségével — a kívántak szerint alakult, ad­dig a helyi és területi taná­csi érdekek képviselete még nem megfelelő. GULYÁS EMILNÉ: (Sza- bolos-Szatmár m., 14. vk.), a Hazafias Népfront Sza- bolcs-Szatmár megyei bizott­ságának titkára választóinak véleményét tolmácsolva tá­mogatta a kormánynak azt a törekvését, hogy a tanácsok a gazdálkodásban is kapjanak nagyobb önállóságot — han­goztatta: ha mindenhol meg­teremtik a beleszólási jogot a közügyek intézésébe, akkor az emberek támogatják a ki­tűzött célok megvalósítását, és ha szükséges, áldozatokat is vállalnák. BIRÖ JÓZSEF (Győr-Sop- ron m., 6. vk.), nyugalmazott külkereskedelmi miniszter felszólalásában azt állapítot­ta meg, hogy a járások meg­szűntetésével a lakosság ügyeinek intézésében fenn­akadás nem volt, ez is bizo­nyítéka az új tanácstörvény helyességének, a községi ta­nácsok érettségének. Pilla­natnyilag a legsürgősebbnek látszik — mondotta —, hogy a községek még ebben az év­ben megismerjék a terület- fejlesztésükhöz saját bevé­teleiken felül rendelkezésre bocsátott pénzügyi források nagyságát. Csak így tudnak megbízhatóan tervezni. CSAPÓ JÁNOSNÉ (Tolna m., 7. vk.), a Simontornyai Bőrgyár igazgatóhelyettese a kormány figyelmébe ajánlot­ta, hogy változtatni kellene a tanácsi fejlesztési alapok el­osztásának jelenlegi arányain — a kisközségek javára. A képviselő idézte a tanácsi munkáról készült írásos je­lentésből, hogy a kisközségek részesedése a megyei taná­csok fejlesztési alapjából a VI. ötéves tervidőszakban a korábbi 10-ről 20—21 száza­lékra nőtt; s hozzátette, alig­ha lehet számolni a követ­kező esztendőkben ilyen megduplázódással. Az eloszt­ható pénzből azonban jobban kell részesülniük a kisköz­ségeknek, mert különben el­maradunk településfejlesztési politikánk céljainak megva­lósításától. BÓKA MIHÁLY (Békés m., 5. vk.), a méhkeréki Községi Tanács elnöke a ta­nácsülések nyilvánosságának szükségességére hívta fel a figyelmet. A lakosság tájé­koztatásának ezt a közvetlen módját az eddigieknél job­ban kellene kihasználni, kü­lönösen a kiemelt közérdekű ügyek tárgyalásakor. A köz- igazgatás korszerűsítéséről kifejtette: a járások, a járá­si hivatalok megszüntetése — köszönhetően a megfelelő előkészítésnek — jól sikerült. A helyi önállóság fokozása, a lakossági ügyek mind na-- gyobb részének helyi intézé­se az állampolgárok egyet­értésével találkozott. TÓTH LÁSZLÓ (Csongrád m., 12. vk.), a szegvári Pus­kin Tsz termelési elnökhe­lyettese a településfejlesztést és -fenntartást segítő társa­dalmi munkáról szólva meg­állapította: a társadalmi erő­források éppen ott kapcsolód­tak be a fejlesztésbe és fenn­tartásba, ahol és amire nem jutott, nem juthatott elegen­dő állami pénz. Ezt a folya­matot — a gazdálkodást és a lakosság önszervező készsé­gét — a helyi tanácsoknak kell felkarolniuk és szaksze­rűen, felelősséggel koordinál­niuk. Több felszólalás nem volt, a képviselők észrevételeire Papp Lajos válaszolt, majd határozathozatal következett: az országgyűlés a Miniszter- tanács Tanácsi Hivatala el­nökének beszámolóját a ta­nácsokról szóló 1974. évi I. törvény végrehajtásáról, va­lamint a felszólalásokra adott válaszát egyhangúlag elfogadta. TURCSEK FERENC (Pest m., 8. vk.), az albertirsai Di­mitrov Tsz agronómusa Ur- bán Lajos közlekedési mi­niszterhez intézett interpel­lációjában az albertirsai vasútállomásnak és környé­kének leromlott állapotára hívta fel a figyelmet. Arra kért választ, mikor kezdik meg, 'illetve mikor fejezik be az albertirsai állomásépü­let és a vasúti pálya fel­újítását. Az interpellációra a közlekedési miniszter ked­vező választ adott. Mint mondotta: a Budapest— Szolnok vonalon a rekonst­rukció a terveknek megfele­lően halad, s az építők most érkeztek el Albertirsához. Az országgyűlés és a kép­viselő a közlekedési minisz­ter válaszát tudomásul vette. MÉREI EMIL (Baranya m., 7. vk.), a Mecseki Szén­bányák vezérigazgatója Kom­ló város vízellátási gondjai­nak megoldása tárgyában az Országos Vízügyi Hivatal el­nökéhez interpellált. Kovács Antal államtitkár válaszát az interpelláló képviselő és az országgyűlés — egy ellen- szavazat ellenében — elfo­gadta. Ezzel az országgyűlés őszi ülésszaka — amelyen Apró Antal, Cservenka Ferencné és Péter János felváltva el­nökölt —, véget ért. Az országgyűlés őszi ütésszaka

Next

/
Thumbnails
Contents