Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-17 / 244. szám
a Képújság 1984. október 17. Richárd éje után - Bolingbrok hajnala AII. Richárd a Vígszínházban A király és Bolingbrok jelenete az előadásból Mintha régi képeskönyv elevenedne meg a Vígszínház színpadán, amikor elkezdődik a II. Richárd előadása. Valamennyi szereplő díszes ruhában egy-egy kis kazettában állll, melyek együtt sötét, emeletes épületet alkotnak. Előttük trónusán a király. Elkülönülve, rendíthetetlennek, örökkévalónak látszik, míg meg nem szólal. Mert hanghordozása, beszéde lerombolja ezt a képet. Cini- kus, önmagában sem bízó ember. Különös darab Shakespeare királydrámái közt a II. Richárd. Nincs benne senki, akiért lelkesedni lehetne. A király határozatlan, nem ért a kormányzáshoz. Egy dologban biztos, hogy őt, mint fölszentelt, törvényes uralkodót semmi sem ingathatja meg. Legfőbb ellenfele Bőd ing- brok (aki majd követi őt a trónon) — ö sem Igazán céltudatos, valójában csak a körülmények teszik király- lyá. Az udvar legtöbb embere talpnyalló, oda állnak, hol erőt éreznek. A dráma mégis fontos dolgokat feszeget, tanulságul szolgálva minden koroknak. * Szükség van-e a hatalomnak magabiztosságra és felelősségre, meg lehet-e bármelyik nélkül? A Rózsák véres harcának előestéjén 'vagyunk, II. Richard egy konszolidáltnak mondható kor utolsó királya. Hatálmában biztos, épp ezért megtartásáért semmit nem tesz. Elherdálja az ország vagyonát, szövetségesek helyett ellenfeleket szerez magának, még saját helyzetét sem képes átlátni. Nem népszerű, nem is tartja fontosnak. így aztán, mikor a legkisebb rés támad a monarchia szövetén, rögtön fölfeslik az egész. Szükségszerű, hogy Richárd megváljon hatálmától. Marton László hagyományokat őrző rendezésében — Somlyó György fordítását használva — pontos képiét rajzol erről a saját szerepében pózoló királyról, akinek minél bizonytalanabb lesz a hatalma, annál erősebb a befelé fordulása. A Ric- hárdot alakító Gálffi László olyan embert ábrázol, akinek a saját lelki nyugalma a legfontosabb. A Lukács Sándor alakította Bolingbrok igylesz pandanja, ö lát, a megfelelő helyzetekre figyel, vár s használni is tudja a lehetőségeket. Eszmék harcáról van most szó — mondhatjuk leegyszerűsítve. Éppen ezért nem könnyű a színpadi megvalósítása. Egy-egy hosszabb szövegnél néha lassul az előadás, mintha a szócsaták a színészeket is untatnák. LOKOS ILDIKÓ Somogyi Néplap Európa harmadik legnagyobb összefüggő vadászterületén, a Dél-Somogyi Állalmi Gazdaság erdőiben már j árvában tant az őszi vadászszezon. Augusztus ötödikén hallották az első szarvasbő- gést. Ezen ia vidéken ez egy cseppet sem szokatlan. Az úgynevezett „előbőgés” szeptember első napjáig Hárított, s csak utána' kezdődött az igazi. Eddig 53 bika került terítékre a gazdaság területén. Szenzációs trófeájú azonban ez ideig még nem került a nimródok lába elé. (Egyetlenegy 12 kilónál nagyobb súlyú agancs sem.) Ám a tudatos vadgazdálkodásnak köszönhető, hogy sikerült olyan állományt (létrehozni, egyetlenegy vendég puskás sem panaszkodhat, mert az eddig bírált agancsok közül 15 aranyérmes és csak egy-kettő van, amely nem méltó ilyen elismerésre. Egy NSZK- ból érkezett vadásznak különösen kedvezett a szerencse: hét bikát ejtett el, s ebből ötnek a trófeája volt aranyérmes, egy ezüstöt kapott, a hetedik pedig majdnem bronzérmes lett. A szerencse persze nemcsak a vadászoknak kedvezett, hanem a vadaknak is. A kerületnél legalább négy olyan bikát tartanak számon, amelyek ez ideig elkerülték a golyót, de olyan trófeával büszkélkednek, amelyek meglepetést okozhatnak a szakemberek körében. Tudják ezt a vendégek is, ezért is jönnek szívesen Somogyba. Főképp az NSZK- beliek kedvelik ezt a vidéket, de jönnek Ausztriából és az idén francia vendégek is voltak Pethősmalomnál, Niagysallérban és Rinya tamásiban. A közelmúltban egy nyugatnémet vadász mesélte, ha elefántvadászatra szdty- tyan kedve Afrikába utazik, de ha szarvast akar elejteni, akkor a Lábod környéki erdőket keresi föl... Neki és a hozzá hasonlóknak köszönhető, hogy a kerület nevét ismerik az NSZK-ban. Ám az idén a vártnál kevesebben jöttek az őszi szarvas- bőgésre. Dr. Galamb Gábor ennek ellenére elégedett: ha kevesebb volt is a vadász, aiz elejtett vadak minősége, értéke pótolja a kiesést. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP A megyei pártbizottság székházában megbeszélést tartottak a megyei pártbizottság vezető munkatársai és a városi, illetve városi jogú nagyközségi pártbizottságok első titkárai. Megállapították, hogy mind mennyiségi szempontból, mind választék szempontjából kielégítő a lakosság ellátása húsból, kenyérből és tejből is. Az ellátás a dunaújvárosi körzetben különösen jó. Egyéb körzetekben a gondatlan rendelések, a szállítási szervezetlenségek okoznak kisebb átmeneti zavarokat, amelyeket a lakosság a tanácsi szerveknek visszajelzett. A megyei pártvezetés ajánlotta az első titkároknak: tö_ rekedjenek a nagyüzemek és a helyi tanácsok között szorosabb kapcsolatot kialakíta. ni, hogy a megtermelt hatalmas terméstömegből a helyi piacokra is kerülhessen. Különösen a zöldség- és gyümölcsárak szokatlan felszökése indokolná a kereskedelmi lánc helyi lerövidítését. Takács Imre, a megyei pártbizottság első titkára a vita összefoglalójában méltatta a gazdaságok munkáját, hogy az idén sikerült a megyében minden idők legjobb búzatermését betakarítani. A gazdaságok pénzügyi helyzetének javítására — hangsúlyozta — most a beta, karítás időszakában még sok lehetőség van, ha az őszi betakarítást, szervezetten, kis veszteséggel tudják megoldani. Elmondta, hogy a lakosság ellátásával csupán mintegy tucatnyi vállalat foglalkozik. Ideje túllépni végre azon a helyzeten, hogy a lakosság akár csak egy napra, vagy egy-egy helységben hiányt szenvedjen olyan termékekből, amelyek egyébként bőségesen állnak rendelkezésre. A tehetetlenséget, a hanyagságot ne tűrjék el a helyi pártszervek és tanácsok, vonják felelősségre, akik gondatlanságból ellátási zavart idéznek elő. Hasonlóképpen tegyék a boltvezetők kötelességévé, hogy annyit rendeljenek húsból, tejből, kenyérből, amennyit a vásárlóközönség igényel. Ugyancsak a tehetetlenséget jelzi, hogy megtermelt, sőt leszedett jó minőségű gyümölcsöt, zöldséget képtelenek vagyunk a piacra juttatni, ahol egyébként csillagászati szintet érnek el a gyümölcsös zöldségárak. Az ellentmondás feloldásának segítését kérte az első titkár a párt- és tanácsi vezetőktől. Dunántúlt napló A Pécsi Bőrgyár pártvégrehajtó bizottsága a közelmúltban tárgyalta a vállalati dolgozók építési és lakásvásárlási igényeinek alakulását, számot adva arról, hogy az elmúlt négy évben — 1981-től 1984-ig — mit tudtak tenni. Nézzük sorjában az éveket. Heten kaptak 1981-ben lakásépítési támogatást: ösz- szesen félmillió forintot, öt család lakásvásárlását támogatták 340 000 forinttal. A következő évben — 1982-ben — 14-en kaptak lakásépítési hozzájárulást 1,3 millió forint összértékben és nyolcán kaptak közel 650 000 forintot lakásvásárlásra. 1983-ban hét dolgozó 700 000 forintot kapott lakásépítésre, 22-en pedig közel kétmillió forintot lakásvásárlásra. Az idén tízen kaptak összességében egymilliót építésre és ez ide. ig hárman 116 ezret lakás- vásárlásra. E mellett további támogatásként szinte minden évben 50—100 dolgozó kapott kedvezményes szállítást, soknak jutott bontási anyag. Egyéb vonalon is sikerült néhány lakást biztosítani, így összességében 1981 és 1984 között 83 vállalati dolgozó lakáshoz jutásában segített a Pécsi Bőrgyár. így sikerült elérni, hogy jelenleg csak 51 dolgozójuk lakással kapcsolatos kérését tartják nyilván. Hárman kértek építési kölcsönt, hu- szonketten lakásra várnak, heten lakáscsereigényüket nyújtották be, s tizenkilencen kértek lakásvásárlási kölcsönt. Ez adja a vállalat és a vállalati lakáselosztó társadalmi bizottság soron következő feladatait is. Már aláírtak egy szerződést az OTP Baranya megyei Igazgatóságával, hogy egy építkezés keretében újabb 11 lakást kapnak majd — itt a beköltözés 1986-ban várható. A jövőben is további 60— 80—100 ezer forintos összegekkel segítik dolgozóik lakásvásárlási-építési kéréseit. PETŐFI mén Három éve jelentős fordulat következett be a magyar paradicsomnemesítésben. Sikerült olyan piacképes fajtá. kát előállítani, amelyek iránt külföldön is nagy az érdeklődés. Megkezdődött a kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézet Fejlesztő Vállalatnál előállított fajták magjának exportja. Az idén nyolc új fajta 70 tonna vetőmagját szállítják külföldre. Ez bizony jelentős mennyiség. Viszonyításként érdemes megemlíteni, hogy hazánk évi szükséglete összesen 3 tonna. A szaporítóanyagot angol, holland, dán, olasz vetőmag-forgalmazó cégek szállítják a világ minden tájára. Nagy siker, hogy a paradicsom termesztéséről híres Egyesült Államokban is van piacuk a magyar fajtáknak. Szó van arról, hogy a Royal Sluis nevű holland vállalat megbízza az intézet kutatóit egy hibridprogram végrehajtásával. Az új fajták exportja tovább növelte a kecskeméti intézet kutatóinak hírnevét. Érthető, hogy egyre többen — különösen a fejlődő országokból — utaznak ide tanulni, tudományos képesítést szerezni azzal a céllal, hogy hazájukban hasznosítsák az itt szerzett ismereteket. A napokban Nabil Abdul Latif Mahmud iraki főiskolai tanár sikeresen védte meg disszertációját, amelynek címe: Paradicsomhibridek előállítása fólia alatti hajtatásra. Az arab kutató megszerezte a biológiai tudományok kandidátusa címet. Farkas József irányításával végezte a kísérleteit, bővítette ismereteit, tanító mestere ezt a tudományos fokozatot már korábban megszerezte. A sikeres védés után elmondta, náluk a paradicsom fontos népélelmezési cikk. Nyersen és feldolgozva egyaránt szinte mindennap fogyasztják. Nagy gondjuk, hogy alacsony a termésátlag, a magyarországi hozamoknak még a felét sem éri el. Korszerűsíteniük kell tehát a termelési módszereiket, új, magasabb hozamú fajtákra van szükségük. A magyarországi sikerekről értesülve elhatározta, hogy idejön tapasztalatokat gyűjteni. Hozzátette, hogy — a kecskeméti kutatók segítségével — sikerült egy olyan új hibridet előállítani, amelyet ha. zájában valószínűleg sikerrel termelnek majd. „A város magáénak érzi a zenekart” Sabaci-paksi fúvósbarátság — Ahol a fúvószenekar jár, mindenütt vidámabbak lesznek az emberek — mondja Petrflisin Durutovic, a sabaci fúvósok elnöke. S nem csupán a közönségünk, de mi magunk is jó kedvre derülünk, hiai hangszereinkkel a várost járjuk, fellépünk — próbálunk, egyszóval együtt vagyunk. A sabaci Abrasevic zenekar (a névadó a századfordulón élő, 21 évesen elhunyt munkásköltő) e napokban vendége a paksi fúvósoknak, illetve a Munkásművelődési Központnak. A vendégeskedés tulajdonképpen viszonzása annak a június 27-i, sabaci turnénak, melyre a mi zenekarunkat hívták meg. Mielőtt a kapcsolattartásról érdeklődtünk volna, jugoszláv vendégeinket, Petrasin Durutovic elnököt, Ja- kov Zivanovic karmestert, valamint a sabaci zeneiskola igazgatóját, Mezei Józsefeit, zenekaruk történetéről kérdeztük. — Régebben nem is egy zenekara volt a városnak, azonban az utóbbi negyedszázadban mintha kevésbé ápoltuk volna a hagyományokat. Mostanában azonban ismét fellendülőben van a zene ügye. Zenekarunk 1981-ben alakult, s tulajdonképpen úgy, mint az önöké, a zeneiskolai együttesből nőtte ki magát. Vagyis sok tanuló nem tette le a trombitát, a klarinétot, a dobot, hanem már „felnőttként” is nálunk folytatta. De vannak, nem kis számmal, akik előzmények nélkül csatlakoztak hozzánk. — Ki a zenekar patrónusa? Kapnak-e valamiféle honoráriumot a tagok? — A városi tanács támogat bennünket, természetesen ebből az összegből semmit nem tudunk fizetni tagjainknak. De nem is várják el, hiszen aki köztünk van, annak hobbija, szívügye a zenélés. Arra a kérdésre, hogy hogyan fogadja koncertjeiket a közönség, jugoszláv vendégeink határozottan válaszolták, hogy a város magáénak érzi ezt a zenekart is. Különösen nagyobb ünnepeken aratnak L sikert, ilyenkor érzik, hogy igazából jó kedvre derítik az emberekét. Ahogy járják a várost, a gyerekek vidáman szaladnak utánuk, a felnőttek integetnek, étel- lel-itallal kínálják őket. — Hogyan vötték fel a kapcsolatot a paksiakkal ? — Tulajdonképpen az azóta megszűnt szekszárdi zenekarral szerettünk volna megismerkedni, de örültünk, amikor Paksról jött meg a levél. A beszélgetésbe ezen a ponton kapcsolódtak be a házigazdák; Bordás István, az MMK igazgatója és Hartmann József, a paksi fúvósok vezetője. Elmondják, hogy fejlődésük szempontjából fontosnak ítélték meg ezt a turnét, ráadásul 15 éve először mérettetett meg paksi művészegyüttes külföldön. Négy nap alatt sokfelé jártak, s az öt koncert közül az ezer szereplős bubányi volt a legemlékezetesebb. A szép számú közönség mindenütt tapssal, szeretettel fogadta a mieinket. A zenekar két tagja, idősebb és ifjabb László Károly (apa és fia) legszívesebben a vendéglátó családokra, illetve a Ijubjianai tv-felvételre emlékezitek. Remélhetőleg hasonló élményei lesznek itt Pakson, a középiskola első osztályába járó Bránko Vrmovacnak is. — Hat éve klarinétozom, zeneiskolába jártam — mondja folyékony angolsággal —, gyerekkoromban gitároztam. Azt mondják társaim, hogy inkább egy beat- vagy rockzenekarban lenne a helyem; szeretem is ezt a fajta muzsikát, de csak hallgatni. Igazi szerelmem a klarinét. Na és persze szeretem a koncertek hangulatát, s az olyasfajta utazásokat, mint most, ez a paksi. A sabaciak változatos programja szabadtéri fellépést, közös koncertet, városnézést és sok minden mást ígér. — A továbbiakban is jó lenne tartani a kapcsolatot, most már esetleg zeneiskolai szinten is — mondják a magyar zenekar vezetői. A sabaciak pedig hozzáteszik: — Fontos, hogy a nagy közös nyelv, a zene, valóban ne ismerje az országhatárokat. Zsigmond Dezső
