Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-17 / 244. szám
1984. október 17. ^ÍÉPÜJSÁG5 I/' ^ ^ A Közgazdasági Kislexikon szerint a !*■ vállalati kockázat a termelési és értékesítési tevékenységgel szükségszerűen együtt járó bizonytalansági tényező, amely magába foglalja a veszteség lehetőségeit is. A kockázat egy részének mértéke valószínűségszámítással előre megállapítható, de legalábbis valószínűsíthető a tapasztalati tények alapján, így kalkulálható. Vajon ugyanez érvényes-e az emberre, az egyénre, a családra, az egész társadalomra? Nyerőszámok - számokban A prérifarkasbőr Prérifarkasbunda a BNV-n. _______________________________________________________________________I F eltételezhető, hogy a „kockázat” szavunk, az ókori Róma közkedvelt szerencsejátékáról, a kockázásról kapta a nevét, innen származik. A mai szerencsejáték a totó és a lottó, ez utóbbit már a múlt század elején is sokan űzték Itáliában, idehaza akkortájt a lutri járta. Fortuna istenasszony kegyeiért sokan esdekelnek, s ha meghallgatásra találnak, kis összeg befektetésével tetemes nyereséghez juthatnak. A sportfogadás hazai történetében ez év szeptember 9-én született rekordnyeremény. Az új totócsúcs 4 212 553 forint, felülmúlta a hat éve felállított lottórekordot, amikor is a szerencsés nyertes 3 889 234 forintot kapott. A nyertes szeűlvények nyerési módjáról, a Heti Világgazdaság című hetilapunkban olvashattunk a közelmúltban. Amint megtudtuk, a totó- szelvények árának 10 százaléka a postai és a forgalmazási költségeket fedezi. Az ezután fennmaradó (szelvényenként 4,50 forintos) bruttó bevétel 60 százaléka kerül vissza nyereményként a fogadókhoz, a további 40 százalék az állami költségvetésé. A teljes nyereményösz- szeg kilenctized része képezi az úgynevezett heti nyereményalapot, ebből1 fizetik ki a 13 találatos, a 12, a 11 és a 10 találatos szelvények nyereményét, míg a fennmaradó tíz százalék kilenctized része a 13+1 találatos szelvények külön jutalomalapját képezi. Az ezután még fennmaradó egytized részt a jogosnak talált reklamált nyeremények kifizetésére és a nyereményösszegek kerekítésére, valamint az esetenként rendezett akciók és sorsolások nyereményeire költik. A nyertes szelvények a következő arányban részesülnek a nyereményalapból: A 13 találatosok összesen a nyereményalap 30 százalékát, a 12 találatosok a 20 százalékát, a 11 találatosok a 20 százalékát, a 10 találatosok a 30 százál'ékát kapják. Ha egy héten nincs 13 találatos szelvény, akkor az így fel nem használt nyereményalapot hozzáadják a 12 találatosok nyereményalapjához, ha pedig sem 13, sem 12 találatos nincs, akkor ezek heti nyereményalapja a 11 és 10 találatosok között oszlik meg. Ha 11-es sincs, akkor a nyereményalap teljes egészében a 10 találatos szelvények díjazására szoűigál. A 13+1 talállatos szelvények a külön jutalomalapból egyenlő arányban részesülnek. Ha egy héten nincs 13+1-es, úgy a külön jutalomalapot a következő hét jutalomalapjához kell adni, és ezt egészen addig kell folytatni, amíg ezt a pénzt a 13+1 találatos szelvényekre ki lehet fizetni. A lottó részvételi szabályzata alapján a szelvényenként ugyancsak 4,50 forintos bruttó bevétel 50 százaléka a heti nyereményalap, további 10 százalék a külön nyereményalap. A költség- vetés haszna itt is 40 százalék. A heti nyereményalapból, ha egy 5 találatos van, az 5 találatos 10 százalékos, a 4 találatosok összesen 40 százalékos, a 3 találatosok ösz- szesen 25 százalékos, a 2 találatosok összesen 25 százalékos arányban részesülnek. Ha több 5 találatos van, az 5 találatosok összesen 15 százalékos, a 4 találatosok ösz- szesen 35 százalékos, a 3 és 2 talállötosok összesen 25—25 százalékos arányban részesülnek a nyereményalapból. Ha az egyik nyerőosztályban nincs találat, akkor az idetartpzó nyereményösszeget az eggyel alacsonyabb nyerőosztály nyereményösz- szegéhez kell csatolni. A bruttó bevétel 10 százalékát kitevő külön nyeremény- alapból a jogos felszólamlások alapján járó nyereményeket fizetik ki, majd az ezután fennmaradó részből a Lottóigazgatóság havonta tárgynyeremény-sorsolásokat rendez. Két daru, egy tartály Most már meg lehet írni a történetet, amely sok tanulsággal szolgál. Tizenöt éve történt. A várdomibi—újbereki sertéstelep építése folyamán szükség volt egy nagy tartály földbe helyezésére. Annak rendje és módja szerint a gyártó cég trélerrel leszállította a tartályt. A gond akkor kezdődött, amikor gondosan leszigetelték és új helyére akarták tenni. A megyeszékhelyen, de Tolna megyében sem volt fellelhető olyan daru, amely a nagy súlyt biztonságosan a földbe, a végleges helyére tette volna. Végül a gazdaság igazgatójának támadt az az ötlete, hogy félmaszek-módszerrel oldja meg a kérdést. Akkor még nem voltak géfemkák, meg különféle közösségek, így az igazgató felkeresett két Tatna-darus embert, valahol a megyében. Egyezkedett a „fiúkkal”. A két kiváló szákember a helyszínre utazott a gazdaság személykocsijával, alaposain körbejárták a hatalmas tartályt, •nézték, hova köthetik a sodronyt, milyen állásról emelhetnek, hogyan lehet irányítani a munkát. S végül megegyeztek. A két Tatna-darus felvonult másnap délután, munkaidő után, a saját cégük engedélyével a zsebükben, s hozzáfogtak az emeléshez.' Két óra múltán jelentették, végeztek a munkával, helyén a tartály, fizessék 'ki őket. A pénzt is, a bort is megkapták. A tartály még mindig a földben, a két darus meg ki tudja, hogy most, ebben a vállalkozói világban .höl kockáztat? Miként keresik a veszélyes munkát, airnély mindig kockázattal jár, de ha alaposan felkészülnek rá, kiszámítják, hol, mit kell tenniük, akkor érdemes kockáztatni. A prérifarkas bőréből készült bunda ott díszelgett a BNV-n, aSimontomyai Bőrés Szőrmefeldolgozó Vállalat standján. Az új konfekciós termék egy érdekes kapcsolat alapján került Simontor- nyára. Csehszlovák gyárral kooperálnak. A simontornyai- ak nyersbőrt kapnak munkájukért, így olcsóbb alapanyagból készíthetnek készterméket. Egyszerű együttműködés. A veszélyt az jelenti, hogy a simonltornyialak azt az árut kínálták fel exportra^ ami még nincs is. Decemberi szállítást vállaltak és még egyetlen darab prérifarkas- bőrük sincs. A bonyodalom ott kezdődött, vagyis tetőzött, amikor a két ország külkereskedői kezditek tárgyalni egymással. A gyakorlat általában az, hogy amikor már a gyárak megegyeznek egymással, a külkereskedők hamarosan nyélbe ütik hivatalosan az ügyletet. Most nem ez történt ,.. Cak azt nem .tudni, hogy miképpen lehet ezután megfelelni a másik szerződésnek, mert a simontornyaiak már régen eladták azt a bőrt, ami még nincs. Kockázat a javából. A következő is az. Szerződést kötöttek az Amerikai Egyesült Államok részére autó-üléshuzat gyártására juhszőrmébői. A szerződés szerint naponta 130 üléshuzatot gyártanak. Ha az üzlet sikerül, a népgazdaság kemény valutához jut. A si- monitornyai gyár pedig 2—3 millió forintos nyereséget könyvelhet el. A bökkenő Ott van, hogy még egyetlenegy gép sincs meg a gyártáshoz. Amennyire ismerjük a si- monjtornyaiakat: ennél nehezebb helyzetből is kilábaltak már. Mi és mennyi az ésszerű kockázat? A gyárban azlt mondják: „Mindig csak annyit, amit a vállalat elbír megrázkódtatás nélkül.” Ez egyértelmű. Arról általában nem szoktunk beszélni, hogy akkor mennyi a kockázat, ha valaki egyáltalán nem kockáztat. Szerintem itöbb, mint a prérifarkasbőr és az üléshuzat együttvéve. „Mert van olyan eset — mindkettőt annak (tartjuk — amikor bűn kihagyni az üzletet” —, mondják Simontornyán. Nekik van igazuk. Kedd délelőtt még csendes a szekszárdi lottóiroda Kinek mondjam ? Majd kiderül A kereskedelmi szakember középvezető. Üzletvezető-helyettes. — Azt leírhatja — kérdezi tőlem —, hogy .nem értek egyet a cégem vezetőivel ? — Leírhatom. Akkor, ha ön ezt kimondja. De, először beszéljük meg, miről van szó. — Szeretnék bevezetni a jöved elemérdekel tségeit. — Ez ellen van? — Igen, de nem a jövedelemérdekeltség ellen, hanem a módja bosszant. Idejött az egyik vezető — aki sohasem Szili Ferenc rendőr őrmesterrel a közelmúltban Dunaföldvár térségében ellenőrzésen vettünk részt. Meglepő, milyen felelőtlenek az emberek! Az egyik pesti sofőr, anyagbeszerző, Pécsre indult a fővárosból tükörsima gumikkal. Amikor számon kérte az ősmester, hogy miért jár iltyen rossz gumikkal, elővette a sofőr a számlát, amelyen előző napi dátum volt, s arról szólt, hogy öt gumit vett a Ladára, ötezer forintért. — „Az öt gumi ára fél perc alatt ötszáz forinttal több lesz — vagy azonnal leszereli a rendszámot” — volt dolgozott még boltban —, és két nappál elseje előtt bejelentette, 'hogy ezután ilyen formában dolgozunk. —Ez nem sóik idő. — Éppen ezért vitatkoztam vele. És tudja, erre azt mondta, hogy akkor nyugodtan elmehetek. Tizenöt éve vagyok itt, de még ilyen pökhendi módon nem beszéltek velem. — Ezért akarja, hogy megírjam a dolgot? — Nem is tudom. Lehet, hogy akkor azért rúgnak ki? — Hát sehol sem szeretik, ha (kiteregetik a szennyest, a „vigasztalás”. S az sem derítette fel az illetőt, hogy közölték vele, előfordulhat, hogy Pécsig még többször megállítják, s az első „mosolycsekk” nem mentesít a többi fizetésétől. Ugyanis a járművek csak biztonságos, közlekedésre alkalmas gumikkal közlekedhetnek. Nem érdemes kockáztatni, arra számítva, hogy ha öt évig nem ellenőriztek, miért éppen most kapnának éli. Tapasztalhatjuk, országúton járók, hogy mindig akkor kerülünk az ellenőrzés forgatagába, ha lejárt a jogosítvány, ha sima a gumi, vagy ha „éppen tegnap szakadt le” a sárfogó... de az embernek vállalnia kell a kellemetlen dolgokat is. — Ez tényleg nem újságba valló, túl kockázatos. — Szívesen leírom a cég nevét, sőt azt is megkeresem, aki magával nem megfelelő hangnemben beszélt. — Azért azt nem, csak arra lettem volna kíváncsi, hogy hova fordulhat az ember Ilyen esetben. — Ezt én sem tudom. — Na, jó. Hagyjuk az egészet. — Hagyjuk. így legalább nem kockáztatunk... au mi Az oldalt készítették: D. Varga Márta, Hazafi József, Pálkovács Jenő és Szarvas Antal. Fotó: Cza- kó Sándor és Gottvald Károly. Nem régi ez a vállalkozás, azóta több minden változott ebben a cukrászdában, mint emlékezetem szerint az elmúlt öt évben. Az asztalokat, székeket kicserélték, új, tiszta terítő és virág került az asztalra, bővült az ital, az édesség és a dohányáruk választéka, a mellékhelyiség tiszta, a felszolgálók udvariasak, a kiszolgálás gyors. Egy szerződéses üzemeltetésű cukrászdánál, presszónál — ha igényes a vállalkozó — szinte rendszerint megváltozik a berendezés, a kiszolgálás minősége, de sok esetben a közönség is. Elgondolkoztató, hogy a korábbi üzemeltetőnek nem érte meg a befektetés, a vállalkozónak igen. — Ne értsen félre, de nem kívánom, hogy leírja a nevemet, nem félek, de nincs szükségem a felesleges megjegyzésekre — mondja az üzletvezető, aki harmadmagával vett ki egy cukrászdát. — Mégis mi indította arra, hogy a biztos munkahelyet felcserélje erre a mostanira? — Ügy gondolja ezt a mostanit, hogy erre a bizonytalanra ? — Így gondolhatom. — Kényszerűségből, mert az előző munkahelyem megszűnt, — az épületet is lebontották —, és tizenöt éves munkaviszony után meggon. dolja az ember mihez is fogjon. — Hogyan jutott a cukrászdához? — A szokásos módon, versenytárgyaláson vettünk részt és megnyertük. — Megkapott minden adatot a tárgyalás előtt ahhoz, hogy bátran ígérjen a versenytársakkal szemben? — Akkor azt gondoltam, hogy igen, de most látom, hogy nem. — Mit értsek ezen? — Azt például, hogy négy dolgozóra adták ki az egységet, s később kiderült, hogy ilyen létszámmal nem ty- dunk eredményesen üzemelni. — Milyen megoldást talált? — Üj munkaerőt kellett felvennem, természetesen a várt nyereség terhére. — Miben különbözik ön szerint ez az üzlet a korábbitól? — A berendezésen biztosan észrevenni, hogy ha minimálisan is, de igyekeztünk emberibbé, barátságosabbá tenni. — Látom, de csak ezzel aligha növekedhet a forgalom. — No persze, csak ezzel nem. Rendszeresen szervezünk táncesteket, discókat, bővítettük a választékot, és én úgy ítélem meg, hogy a felszolgáló munkánk is javult. — önnek mennyiben változott meg a munkája, az élete, amióta ezt az egységet vezeti? — Korábban csak felszolgálói munkát végeztem. Most feladatom az üzemeltetéssel járó valamennyi teendő ellátása, anyagbeszerzés, adminisztráció, és természetesen én is felszolgálok azokon a napokon, amikor rám kerül a sor. — Nem tehetné meg, hogy csupán az üzletvezetéssel foglalkozzon? — Nem, mert akkor helyettem minden harmadik napon egy újabb személyt kellene foglalkoztatnom. Ez a mi esetünkben igen nagy luxus lenne. — A bérbe adót mennyire érdekli az üzlet működése azóta, amióta' önök dolgoznak itt? — Van egy megállapodásunk a működés feltételeire, ezt időnként ellenőrzik, de alapvetően egy dologban érdekeltek, hogy a szerződéses üzemeltetésben vállalt havi összeget maradéktalanul kifizessük. Minden egyéb jelentkező problémát nekünk kell megoldani. — Végezetül, megmondaná, mi mindent kockáztat ezzel a vállalkozással? — Amit elmondtam, abból is kiderül, de röviden: azt hiszem, sok mindent, a családom mindennapi megélhetését, az anyagi biztonságot, szakmai tudásomat, rátermettségemet, az elismerést, a sikert és a kudarcot egyaránt. — Megéri mindez? — Erre most még nem tudok válaszolni! • • Ötszáz forint, vagy a rendszám
