Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-16 / 243. szám

1984. október 16. 2 rtÉPÜJSÁG (Folytatás az 1. oldalról.) századokon át más utakon jártunk, szükségessé teszik, hogy kölcsönös erőfeszítése­ket tegyünk a jobb megértés érdekében. Megtettük és to­vább folytatjuk ezt az erőfe­szítést. Ezért örülök annak, hogy ma 'elmélyíthetjük azt a párbeszédet, amelyet hiva­talosan 1982-ben kezdtünk meg, de amelyet önnel már korábban is folytattam. 1982-ben elhatároztuk, hogy új lendületet adunk kapcsolatainknak. Ma, két évvel később, elmondhatjuk: a merleg egészében véve po­zitív. Jó irányba haladunk, de még többet is tehetünk. Kulturális kapcsolataink élénikebbé váltak, de még to­vább kéll fejlesztenünk azo­kat. Mi pályázatot hirdet­tünk az új budapesti fran­cia intézetre, s rövidesen francia delegáció keresi fel majd önöket, hogy bemutas­sák ezt a tervet. Kulturális miniszterünk kérésemre megindította azt a folyama­tot, amelynek keretében le­fordítják a magyar irodalom értékes kincseit, amelyek ed­dig ’hozzáférhetetlenek vol­tak a francia közönség szá­mára, Kezdik meghozni gyü­mölcseiket azok az akciók is, amelyeket önök folytatnak Magyarországon a mi nyel­vünk tanítására. A francia nyelvoktatás fejlődik Ma­gyarországon, és ezért sze­mélyesen köszönetét mon­dok önnek. Az elnök ezután rámuta­tott arra, hogy gazdasági té­ren az eredmények nem fe­lelnek meg a közös törekvé­seknek. Pedig ezen a téren is vannak távlatok. A magyar gazdaság jól fejlődik, kor­szerűbbé vált, s több terü­leten, így a vegyipar, a gyógyszeripar terén a fran­cia—magyar együttműködés példássá válhat. Az ön mostani látogatása, első titkár úr, olyan jelentő­séget nyer, amely messze meghaladja a kétoldalú kap­csolatok közös vizsgálatának területét — folytatta Mitter­rand elnök. — Közösen vizs­gáljuk meg a világ helyze­tét, s ezen a téren nincs ti­los téma. Mindkettőnket egy­aránt érdekel minden, ami a békével és a béke megte­remtésének feltételeivel kap­csolatos. Van mondanivalónk ezen a téren. Mi a világpoli­tikának nem tárgyai va­gyunk, hanem alanyai, sze­replői és igényeljük azt a lehetőséget, hogy a bennün­ket megillető szerepet tölt­sük be. Politikai és társadal­mi-gazdasági opcióink ugyan különbözőek, de keressük azt, ami közelebb hoz bennünket egymáshoz. Egyaránt ragasz­kodunk a béke és a nemze­tek közötti megértés eszméi­hez. Teljesen tudatában va­gyunk annak, hogy Európá­hoz tartozunk, és ez mind­két nép történelméből fakad. A két ország közötti reális különbségeken felülkereked­ve, kezet nyújthatunk egy­másnak, és megtanulhatjuk egymás nyelvét. Európa tud­ja azt, hogy mivel tartozik a magyar népnek, amely oly büszke hagyományaira, nyel­vére, s mely bátorságot ta­núsít a viszontagságok kö­zepette is, és nyitott a kül­világ felé. Tudom, hogy önt nagyon érdekli mindaz, amit Fran­ciaország tesz és mond, ér­dekli Franciaország politiká­ja, a világban elfoglalt he­lye. Ez az érdeklődés köl­csönös. Én személyesen nagy rokonszenvvek és pontosan figyelem azt a politikát, ame­lyet ön folytat a Duna part­ján. Azt óhajtom, hogy a kétoldalú kapcsolatok konst­ruktív szelleme hasson ihle- tően akcióinkra azokban a nemzetközi szervezetekben, amelyekben jelen vagyunk. Így például a genfi konfe­rencián, ahol globális tárgya­lás indult meg a vegyi fegy­verek teljes kiküszöbölésére. Megállapítható, hogy a kelet —nyugati viszony nehézségei ellenére is az utóbbi időben bizonyos haladás mutatko­zott itt a párbeszédben. Azt óhajtjuk, hogy a stockholmi konferencia mun­kája is jobban haladjon elő­re. Európa a Helsinki Záró­okmány vonalán haladva lesz Kadar János Párizsban Kádár János és Francois Mitterrand tárgyalás közben (Telefotó) hű saját sorsához, csak ez te­heti lehetővé, hogy népeink hivatásuknak megfelelően él­hessenek, hogy Európa, mint földrajzi egység hallassa sza­vát a világban. Íme néhány konkrét példa arra, hogy mit tehet együtt két európai ország, mely kü­lönböző rendszerekhez tarto­zik, mihelyt az a közös aka­rat vezérli őket, hogy le­küzdjék a bizalmatlanságot és hozzájáruljanak a nem­zetközi feszültség tényezőinek kiküszöböléséhez. Ezt az Európát kell építenünk, vagy jobban mondva, újjáépíte­nünk. Meg kell szilárdítani biztonságának és virágzásá­nak alapjait. Mi a magunk részéről nagy fontosságot tu­lajdonítunk az Európai Gazdasági Közösség fejlesz­tésének, mert az nélkülöz­hetetlen eleme a globális európai építésnek. Üjra fel kell venni a pár­beszéd szálait a kontinens másik felében. Magyarország közép-európai helyzeténél fogva e vállalkozás egyik fő láncszemét képezi. Az elnök azután arról szólt, hogy Magyarország kulturális területen eminens szerepet játszik, és e szere­pének jelentőségét még in­kább fokozza majd az 1985- ben Budapesten tartandó kulturális fórum. Ezzel kap­csolatban azt az óhaját fe­jezte ki, hogy a kulturális fórum munkája sikeres le­gyen, és képezzen kiinduló­pontot arra, hogy még gaz­dagabb kapcsolatok alakul­janak ki az európai országok értelmiségei és művészei kö­zött. A közelmúltban a ma­gyar és a francia rádió 48 órás adásban sugárzott közös programot, melyet a franciák és a magyarok egy időben hallhattak. Ez egy nagyon sikeres premiér volt, és újabb lépést jelent a koráb­ban megállapított irányban. Mitterrand elnök utalt ar­ra is, hogy Kádár János pá­rizsi tartózkodása alatt talál­kozni fog francia gazdasági és ipari vezetőkkel, s hang­súlyozta, hogy ő a maga ré­széről mindent meg kíván tenni a két ország közötti gazdasági kapcsolatok elő­mozdítása érdekében. Nagyon vonz bennünket az — mondotta ezután —, hogy a magyar nép évszá­zadokon át hű maradt önma­gához nagy veszélyek köze­pette is, s ez kétségtelenül a magyar nép mély belső tu­lajdonságainak köszönhető. Nekem, mint franciának, meg kell mondanom, hogy Ma­gyarországot ólyan ország­nak látom, amely bebizonyí­totta: az akarat nemcsak az életben maradást biztosítja, hanem az előrehaladást is. E szavakkal elismerésemet szeretném kifejezésre juttat­ni a magyar nép iránt, s azt óhajtom, hogy a magyar nép a távolból is átérezze, milyen különös jelentőséget tulajdo­nítunk az ön látogatásának itt a Szajna partján. Az elnök végül a magyar nép boldog jövőjére, és Ká­dár János egészségére ürítet­te poharát. Francois Mitterrand köz- társasági elnök pohárköszön- tőjére Kádár János vála­szolt : Kádár János: A Magyar Népköztársaság a jövőben is megbízható partner lesz a nemzetközi együttműködésben Mélyen Tisztelt Köztársa­sági Elnök Ür! Francia Barátaink! A magam és kíséretemben levő honfitársaim nevében őszinte köszönetét mondok a meghívásért, a szívélyes fo­gadtatásért, a Magyarország iránti érdeklődésért és ro- konszenvért, amely elnök úr szavaiból is megnyilvánult. Mi, a Magyar Népköztár­saság képviselői abba a di­cső történelmű Francia Köz­társaságba érkeztünk, amely a nemzetközi élet, különös­képpen az európai helyzet alakulásának nagy és fon­tos tényezője. Örömmel te­szek eleget annak a megbí­zatásomnak, hogy átadjam a Francia Köztársaság vezetői­nek a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa, kormá­nya és népe szívélyes üd­vözletét és jókívánságait. A magyar nép nagyra érté­keli országaink jó és széle­sedő kapcsolatait, kiemelke­dő eseményként tartja szá­mon elnök úr 1982. évi ma­gyarországi látogatását. Min­den bizonnyal mostani tár­gyalásaink is eredményesek lesznek, és a közös szándé­koknak, a reális lehetőségek­nek megfelelően lendületet adnak minden téren a ma­gyar—francia kapcsolatok továbbfejlesztésének. Bizo­nyos, hogy ezzel nemcsak or­szágaink. hanem kontinen­sünk népeinek érdekeit is szolgáljuk. Megbeszélésünk mai kezdete is meggyőzött arról, hogy ez a várakozás reális. Meggyőződésem, hogy további véleménycserénket is a konstruktív szellem, a kölcsönös jószándék fogja jellemzeni. Tisztelt Elnök Ür! ön az előbb szólt arról, hogy országaink társadalmi berendezkedése eltérő, és más szövetségi rendszerek­hez tartoznak; másként ítél­jük meg a nemzetközi hely­zet több kérdését. Fontos azonban az, hogy nézeteink­ben és törekvéseinkben lé­nyeges találkozási pontok vannak, és ezekre a jövőben is építeni lehet. Kapcsola­taink meghatározó eleme, hogy egyik nép, egyik 'kor­mány sem akar háborút, s ez ad súlyt és tartalmat a bé­ke megőrzéséről folytatott véleménycserénknek. Talál­koznak törekvéseink abban is, hogy a különböző társa­dalmi berendezkedésű orszá­gok a békés egymás mellett élés elve alapján fejlesszék kölcsönösen előnyös kapcso­lataikat. Sajnálatos, hogy legutóbbi találkozásunk óta is folyta­tódott a fegyverkezési ver­seny, szaporodtak a kon- frontációs elemek a nemzet­közi életben. Mindez olyan időszakban történik, amikor az atomfegyverek száma rendkívül megnőtt, s a tö­megpusztító fegyverek újabb és fejlettebb fajtái jelennek meg. Meggyőződésünk, hogy a több nukleáris fegyver nem növeli, hanem csökkenti a biztonságot. Akik egy atom­háború megnyerhetőségéről, egy korlátozott nukleáris összecsapás lehetőségéről fe­lelőtlenül beszélnek, ember­milliók sorsát, Európa és a világ holnapját teszik koc­kára. A Magyar Népköztársaság tevékenyen működött közre a Varsói Szerződés számos, ma is érvényes állásfoglalá­sának és javaslatának a ki­dolgozásában. A Varsói Szer­ződés tagállamai nem törek­szenek katonai erőfölényre, de a másik félnek sem en­gedhetik meg a fölény meg­szerzését. Mi a jelen időszak fő feladatának olyan szerző­dések kidolgozását és meg­kötését tartjuk, amelyek ga­rantálják a felek egyenlő biztonságát a fegyverzetek alacsonyabb szintjén. Érvé­nyes az a javaslatunk, hogy a Varsói Szerződés és a NATO országai — első lépés­ként — kössenek megállapo­dást az erő alkalmazásáról való lemondásról — és a bé­kés kapcsolatok fejlesztésé­ről. Egy ilyen megállapodás jelentősen hozzájárulna a fe­szültség csökkentéséhez Eu­rópában, s kedvező feltétele, két teremtene a leszerelési tárgyalások előmozdításához. Támogatjuk a Szovjetunió javaslatát a világűr demili- tarizálására, és üdvözöljük a vegyi fegyverek betiltására vonatkozó tárgyalások meg­kezdését. Konkrét eredmé­nyeket várunk a stockholmi bizalomerősítő és leszerelési konferenciától, s a helsinki folyamatba illeszkedő többi tárgyalási fórumtól, így az 1985. évi budapesti kulturá­lis fórumtól is. Megtisztelte­tésnek vesszük, hogy Ma­gyarországra bízták e fontos tanácskozás megrendezését, s e megbízatásnak megfelelően eleget fogunk tenni. Európa népeinek történel­mi tapasztalatai arra intenek mindnyájunkat, hogy minden lehetségest tegyünk meg földrészünk békéjének meg­őrzéséért, a megértés, a köl­csönös bizalom és az együtt­működés erősítéséért. Európa térképe tele van a korábbi nagy csaták színhelyeire em. lékeztető jelzésekkel. Ezek nagy része az emberiség ed­digi történelmének legpusztí­tóbb háborúját, a fasiszták által kirobbantott II. világ­háborút idézi. A katonasírok mellett ott vannak a megsemmisítő tá­borok, az ártatlan áldozatok millióinak emlékhelyei. Néhány hónap múlva lesz a fasizmus feletti történelmi jelentőségű győzelem 40. év­fordulója. Négy évtized táv­lata sem csökkentheti a há­lát azon népek és fiaik, köz­tük a francia ellenállás hő­sei és a franciá földön is küzdő magyar antifasiszták iránt, akik vállvetve harcol­tak a náci barbárság ellen. Az idő múlása sem homályo- síthatja el emlékezetünkben a történteket; elítéljük a fa­sizmus akár új köntöst vise­lő, bárhol jelentkező kísértő árnyait. Határozottan visz- szautasítjuk azokat a veszé­lyes törekvéseket, amelyek megkérdőjelezik az antifa­siszta koalíció áldozatos har­ca nyomán kialakult európai realitásokat. Kádár János ezt követően hangsúlyozta: a Magyar Nép- köztársaság következetesen kitart a béke és a biztonság megszilárdítása, a nemzetkö­zi együttműködés erősítése mellett. Változatlanul nagy jelentőséget tulajdonítunk annak a dokumentumnak, amelyet csaknem 10 évvel ez­előtt önökkel együtt írtunk alá a finn fővárosban. A kö­zeledő évfordulót akkor le­hetne a legméltóbban meg­ünnepelni, ha ismét a helsin­ki záróokmány betűje és szelleme hatná át Európa po­litikai életét. A Magyar Népköztársaság külpolitikája abból indul ki, hogy az enyhülésnek nincs ésszerű, elfogadható alterna­tívája. Támogatunk minden olyan érdemi tárgyalást, amely konkrét problémák megoldására, rendezésére irányul. A kétoldalú megbe­szélések hasznosan járulhat­nak hozzá ahhoz, hogy a konfrontáció helyett a tár­gyalások és a megegyezések, a feszültség növekedése he­lyett ismét az enyhülés jel­lemezze a nemzetközi hely­zet alakulását. Elnök Ür! Kétoldalú kapcsolatainkat áttekintve már nem egyszer szót váltottunk a világgazda­sági válságról és a nemzet­közi gazdasági kapcsolatok­ról is. Bár vannak javulást ígérő halvány kedvező jelek, de ezek hatása kontinensün­kön még nem érzékelhető eléggé. Ebben a helyzetben senkinek nem használ, ha a kelet—nyugati gazdasági együttműködés szűkül, és még politikai indíttatású in­tézkedések is hátráltatják. Hozzá kell tenni, hogy Ma­gyarország a jövőben sem az elzárkózás, hanem a nemzet­közi munkamegosztásban va­ló aktívabb bekapcsolódás útján kíván járni. Meggyő­ződésem, hogy a különböző társadalmi berendezkedésű, más-más szövetségi rendszer­hez tartozó országok gazda­sági kapcsolatainak fejlődé­se mindkét fél érdekeit szol­gálja, hozzájárulhat mind a gazdasági fellendüléshez, mind az enyhülés ügyéhez. Erre, és a sok eddig ki nem aknázott lehetőségre is gon­dolva a magyar—francia gaz­dasági kapcsolatok fejleszté­sét igyekszünk előmozdítani. A Magyar Népköztársaság a jövőben is állhatatos és megbízható partner lesz a nemzetközi együttműködés­ben. Ezen az alapon készek vagyunk a magyar—francia kapcsolatok további, sokol­dalú fejlesztésére és gazda­gítására az élet minden te­rületén. Tisztelt Elnök Ür! Élve az alkalommal őszin­te köszönetét mondok ön­nek mindazért, amit a sok­oldalú magyar—francia kap­csolatok fejlesztéséért tett. Megköszönöm önnek azt a korrekt, rendkívül jó légkört, amely eddigi és a ma meg­kezdett tárgyalásainkat is jellemezte, és azokat a me­leg szavakat, amelyeket a magyar néphez intézett. A munkát folytatnunk kell. Tisztelettel átadom önnek a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa meghívását, hogy arra alkalmas időpont­ban ismét látogasson el Ma­gyarországra. Látogatását magam is örömmel üdvözöl­ném. Mi magyarok nagyra érté­keljük Franciaország nem­zetközi szerepét és az ijn személyes erőfeszítéseit. Franciaországnak jelentős tekintélye és súlya van a vi­lágban, s ezért sokat tehet a nemzetközi viszonyok job­bításáért. A maga lehetősé­geinek keretein belül) a Ma­gyar Népköztársaság is erre törekszik. A nagy francia népnek minden jót, sikere­ket kívánok, s azt, hogy bé­kében élvezhesse munkájá­nak gyümölcseit. Kádár János végül a fran­cia népre, Mitterrand köz- társasági elnök, a jelenlevő francia személyiségek egész­ségére, a magyar—francia kapcsolatok fejlődésére, a bé­kére emelte poharát. • Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára hétfő délután a Ma­gyar Népköztársaság párizsi nagykövetségének épületében találkozott Georges Mar- chais-val, a Francia Kommu­nista Párt főtitkárával, majd Lionel Jospinnel, a francia Szocialista Párt első titkárá­val. Kádár János és Georges Marchais szívélyes, elvtársi légkörű találkozóján az FKP főtitkára hangsúlyozta, hogy a fejlődő magyar—francia kapcsolatok nemcsak a két ország, hanem kontinensünk minden népének érdekeit is szolgálják. Egyetértettek ab­ban, hogy a Magyar Nép- köztársaság és a Francia Köztársaság együttműködé­sének bővítése hozzájárul az európai népek közötti meg­értés erősítéséhez, az enyhü­lési politika eredményeinek megőrzéséhez. Megerősítették, hogy a kommunistáknak kü­lönösen nagy a felelősségük és a szerepük a nemzetközi politikában az emberiséget fenyegető veszélyek elhárítá­sában és felszámolásában. Az MSZMP és az FKP to­vábbra is ezért tevékenyke­dik á két párt kapcsolatait jellemző elvtársi együttmű­ködés és szolidaritás szelle­mében. Kádár János és Lionel Jos­pin megbeszélésén hangoz­tatták, hogy az MSZMP és a Szocialista Párt szilárd tö­rekvése előmozditani a Ma­gyar Népköztársaság és a Francia Köztársaság kölcsö­nösen előnyös, sokoldalú kapcsolatainak fejlesztését. Egyetértés volt abban, hogy a különböző társadalmi rend­szerű államok békés egymás mellett élésének nincs ész­szerű, elfogadható alternatí­vája. Az MSZMP és a Szo­cialista Párt kész tevéke­nyen fellépni a nemzetközi légkör javításáért, a béke és a társadalmi haladás egyete­mes ügyének előmozdításá­ért. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első tikára, az Elnöki Tanács tag­ja, délután szálláshelyén, a Marigny-palotában találko­zott Claude Cheyssonnal, a Francia Köztársaság külügy. miniszterével. Nyílt, őszinte légkörű vé­leménycserét folytattak a nemzetközi, s különösen az európai helyzet legfontosabb kérdéseiről. Egyetértettek abban, hogy minden állam­nak — társadalmi rendsze­rétől és szövetségi rendszer­hez való tartozásától függet­lenül — a nemzetközi fe­szültség csökkentésén kell munkálkodnia. Megállapítot­ták, hogy a magyar—francia kapcsolatok, a rendszeres magas szintű találkozók és a különböző területeken foly­tatott együttműködés jól szolgálják az eltérő társa­dalmi rendszerű országok bé­kés egymás mellett élését. Este a külügyminisztérium­ban Laurent Fabiu? francia miniszterelnök vacsorát adott Kádár János tiszteletére. A vacsorán Laurent Fabius és Kádár János rövid pohárkö- szöntőt mondott.

Next

/
Thumbnails
Contents