Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-14 / 242. szám

( tolna \ U NÉPÚJSÁG 1984. október 14. • • ON KERDEZ Levélcímünk: 7101' Szekszárd, Postafiók: 71 Változik-e az útburkolat? Kovács Ferenc őcsényi ol­vasónk itöbb szomorú autós­társa nevében kérdezte, hogy a KPM miért a rég elavult, szurokba szórt kavics- illet­ve vágattkőboríitást ad la környék útjainak? A kérdésre a választ Péter Oszkár, ,a Pécsi Közúti Igaz­gatóság műszaki igazgatója adta meg: — Az elavult módszernek nevezett munka ia felületti bevonás régebben is és je­lenleg is közismert, haszná­latos javítási mód. Az út­burkolatokra időszakonként: vízzáró képességének javítá­sai, felületi kopásainak el­tüntetése, a biztonságosabb közlekedésit szolgáló érdes felület előállítása érdekében hígított bitumenes (alsóbb rendű utakon), illetve emul­ziós (főutakon) felületi be­vonást készít ,a területileg il­letékes üzemmérnökség. A felületi bevonás célja, hogy a nagyobb mértékű burko­latromlások keletkezése elke­rülhető legyen. A munka velejárója, hogy a ragasztó­anyagra terített zúzalék hen­gerlés után — nagy sebes­séggel való haladás esetén — helyéről elmozdulva pereg. — A munkavégzés alatt és közvetlen a beépítést követő időben, sebességkorlátozást elrendelő kavicsfelverődés- veszélyt jelző táblákkal je­lölik az utazó közönségnek, hogy az úttest laza szerke­zete miatt — nem megfele­lően választott sebesség esetén — a jármű kerekei kavicsfelverődést idézhetnek Telefonszámunk: 16-211 elő. Tapasztalatunk szerint a járművezetők egy része a táblákat figyelmen kívül hagyja, ezzel esetenként a végzett munkában, Siaját, közlekedő társai gépjárművé­ben is kárt okoz. — Anyagi lehetőségek mi­att várhatóan még évekig a felületi bevonás jelenti a burkolatokon végzendő terv­szerű megelőző karbantartás jelentős részét. Miért bontották fel a szerződést? Szilágyi József simontor- nyai olvasónk levelében ír­ta, hogy 1980 augusztusában átalánydíjas szerződést kötött színes televíziókészülékére. Az eltelt négy év alatt csu­pán egyetlen képcsőcserére került sor. 1983. év végén a Tamási TAGÉP központi an­tennát szerelt fel a lakó­épületre, ami sok szempont­ból nem vcüt megfelelő. Meg­jegyzésére, hogy a felszerelt központi tv-antenna vétele készülékén rossz, a helyszí­nen lévő szakemberek azt válaszolták, a tv képcsöve lemerült, rossz. Ekkor kérte, hogy ezt cseréljék ki. Anyag hiányában erre 1984. június 22-én került sor, miután a készüléket beszállították a szervizbe. Ez év szeptembe­rében kapott egy levelet, melyben felmondja a szerviz a színes televízióra kötött átalánydíjas szerződését. Olvasónk kérdésére, hdgy miért következhetett ez be, a választ Schiszler István, a tamási Városi Tanács V. B. műszaki és termelés-ellátás- felügyeleti osztálya csoport- vezetője küldte meg: — Simontornyán a közpon­ti antenna felszerelése során ígéretet tettek a szervizben olvasójuknak a televízió képcsövének kicserélésére, megjegyezve azt, hogy a te­levízió rendeltetésszerűen használható, a képernyő szí­nei a használat során halvá­nyodtak. A képcsövet meg­rendelték, de különböző anyagellátási problémák miatt 1984. júniusában a megrendelttől eltérő típust kaptak. Az eltérő típus miatt —, hogy azt a televízióba szerelhessék — asztalosmun­kát is kellett végezni. Ezt egy kisiparossal végeztették el. Ebből adódóan a készülék javítása és kiszállítása elhú­zódott. — Az átalánydíjas szerző­dés felbontásával kapcsolat­ban: a TAGÉP-szerviz gaz­dasági számításokat végzett, és az eredmény birtokában minden színes televízióra kö­tött szerződést 1985. január 1-től felbontanak. A TAGÉP ez irányú döntését a felügye­leti szerve tudomásul vette. Erre a szerződés mind a TAGÉP-nek, mind az ügy­félnek lehetőséget biztosít. A szerződés felbontásáról az ügyfelet időben tájékoztat­ták. — Az átalánydíjas szerző­dés felbontása tehát nem­csak olvasójukra vonatkozik. Fizet-e a biztosító ? Tolnáról kaptunk levelet, melyben egy édesanya írja, hogy lánya lába a nyár végén elkezdett fáj­ni, kis idő múlva orvoshoz fordult, majd a szekszárdi SZTK-ban dunsztkötést tet­tek rá, rönltgeneztték, de tö­rést nem állapítottak meg. Három hót múlva ismét röntgen, és akkor az kimu­tatta, hogy a láb középső ujja el van törve. Azt kér­dezi, hogy ilyen esetben a biztosító fizet-e, mivel még a lánya sem (tudja ponto­san megmondani, hogy ho­gyan és mikor tört el a lába? A levelet az Állami Biz­tosító Tolna megyei Igazga­tóságához továbbítottuk, ahonnét Papp Júlia igazgai- tónő a következő választ küldte meg: — Csonttöréssel járó testi sérülésnél, amennyiben az ügyfél baleseti kockázatot tartalmazó biztosítással ren­delkezik, ilyenek a tanuló- biztosítás, háztartási bizto­sítás, valamint a CSÉB-biz- tosítások, minden esetben meg kell valósulnia az Ál­lami Biztosító által megha­tározott baleseti esetnek. Ez áll: az akaraton kívüliség, a hirtelenség, a külső behatás és mindezek következmé­nyeként, a testi sérülés, egészségkárosodás, vagy ha­lál együttes fennállásából. — Amennyiben olvasójuk lánya CSÉB/80, vagy CSÉB/ 150 forintos biztosítással rendelkezik, úgy az esetben is térít aiz Állami Biztosító, amennyiben a fent jelzett ismérvek valamelyikének hiányában az igényt baleset­ként nem áll módunkban el­fogadni, tekintettel, hogy ezen CSÉB-módozaltokban a nem baleseti eredetű beteg­ség esetén fennálló táppén­zes állományra vállal koc­kázatot intézetünk. Ml VÁLASZOLUNK----—— A Magyar Közlöny f idei 39. számában olvasható a művelő- V} dési miniszter, a J belkereskedelmi mi- : nlszrter és a mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter 18/1984. (IX. 25.) MM—©kM—MÉM számú együttes rendelete, . amely o szakmunkástanulók tanul­mányi versenyeiről szól, s e versenyek célját a résztve­vők kiemelkedő teljesítmé­nyére való ösztönzésiben, korszerű műveltsége gyara­pításának elősegítésében, a közösségi szellem, valamint a szocialista muimkaerkölcs fej­lesztésében jelöli meg. A szakmunkástanulók részére ■iskolai, fővárosi, megyei, il­letőleg országos — „a szak­ma kiváló tanulója” minősí­tésért folyó, szakmai és tan­tárgyi tanulmányi versenyek hirdethetek, és tudni kell, hogy az iskolai tanulmányi versenyt az iskolában okta­tott valamennyi szakmában és tantárgyból a szakmun­kásképző iskola hirdetheti meg. A jogszabály előírja a meghirdetés módját, s mel­lékletként tartalmazza a szakmunkástanulók orszá­gos tanulmányi versenyeinek versenyszabályzatát. Ez a jogszabály a kihirde­tése napján (szeptember 25- sn) hatályba lépett. Indokoltnak tartjuk felhív­ni a figyelmet az Ipari Köz­löny idei 14. számában meg­jelent, több országos hatás­körű szerv részéről kiadott együttes irányelvre, amelyből itt csupán az aláb­biakat idézzük: „... az áru- választék javításával egyide­jűleg megfelelő árválaszté- kot is biztosítani kell külö­nös tekintettel az olcsóbb cikkek kínálatára.. . Az alap­ellátást szolgáló tömegigé­nyeket kielégítő árukból fo­lyamatosan javítani kell a kí­nálatot. .. A forgalmazók rosszul értelmezett gazdálko­dási érdekei ne veszélyez­tessék a lakosság ellátá­sát. ..” Az együttes irányelv határ­időket is előír meghatározott tájékoztatások elkészítésére. DR. DEÁK KONRÁD a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke Fischer Ódám chicagói sikere „Fischer Ádám: tiszta sti­lus és érzékeny ösztönök” — ez áll a .magyar karmesterről közölt fénykép alatt a Chi­cago Tribune pénteki számá­ban a művész fellépéséről int kritika bevezetőjében. A fiatal magyar karmestert — akinek ugyancsak dirigens fi­vére Fischer Iván is nemzet­közi elismerésnek örvend — először hallotta a chicagói kö­zönség a Chicagói Filhar- moniilkusökkal. Olyan művé­szek között kellett megáll­nia a helyét, mint Claudio Abbado és Solti György. Igen nehéz feladat hárult rá, hiszen rövid idő alatt, né­hány próba után kellett bi­zonyságot adnia felkészültsé­géről. Minden nehézség el­lenére sikerült olyan együtt­működést kialakítani a chicagói zenekarral, amely bői nem hiányzott a sponta­neitás, a melegség és a hu­mor erénye sem. A cikk szer­zője máris biztosra veszi, hogy Fischer Ádám újabb amerikai vendégszereplésre fog meghívást kapni és mél­tó utódja lehet a nagyra be­csült Ferencsik Jánosnak. Október 15. A fehér bot napja megadják a szükséges segít­séget. A tagfelvétel az ön­kéntesség elvének betartásá­val történik. A tagsági vi­szony létesítésének korhatá­ra 14 éves életkor. Természe­tesen igen nagy figyelemmel kell kísérni a 14 évesnél fia­Dél van. Dombóvár köz­pontjában hangos fékezéssel áll meg egy személyautó. A járdáról egy idős férfi lépett le, kezében fehér bot. * — Kellemetlen vinni a fe­hér botot a járókelők között — igazít fekete szemüvegén Nagy Györgyné, a Vakok és Gyengénlátók Tolna megyei szervezetének titkára. Any- nyira megnőtt a gépkocsifor­galom, hogy kénytelenek va­P A közlekedésben ma nél­külözhetetlen támasz a fi­gyelemkeltő bot gyünk ezzel! közlekedni. Nem szánni kell bennünket, ha­nem kinek-kinek ott segíteni ahol szükséges. Nem va­gyunk világtalanok, ahogy néha hallani, csak szürkébb, vagy talán nagyon szürke a mi életünk, a látó embere­kéhez viszonyítva... Nagy Györgyné 25 éve lát­ja el a titkári teendőket, sorstársai nagy megelégedé­sére. ötéves korában veszí­tette el látását. Budapesten a vakok intézetében tanult, dolgozott, majd hazajött Dombóvárra. — Szerencsés voltam — vallja, mert az itthoniak megkövetelték tőlem, ha ta­nultam, akkor dolgozzam is. Férje Rábacsanakon szüle­tett műszerész és villanysze­relő volt, amikor egyik nap­ról a másikra elveszítette lá­tását. Három gyermekük van. Két felnőtt fiú és egy lány. Közülük Nagy László, a szer­vezet „adminisztrátora”. Munkahelyén, a dombóvári bútorboltban az üzletvezető helyettese. Ebéd idő van amikor beszélgetünk. Az ét­kezőasztalnál foglalnak he­lyet. Pillanatra csönd támad. Az édesanya ujjai a leveses- tányér szélén csúszva, meg­érintik az evőeszközt. Villa koccan a tányérhoz. A fiú feláll, szó nélkül kicseréli anyja kezében a villát ka­nálra. — Büszke vagyok édes­anyámra — mondja alig hallhatóan Nagy László. Min­dent elvégez, amit más asz- szonyok is. Főz, vasal, ellát­ja az unokáját, bevásárol és nagyon szépen énekel. Öröm látni, amikor műsoros ren­dezvényen három-négyszáz ember szemébe könnyeket csal dalaival. Valamikor na­gyon szerettem volna, ha lát is bennünket, nemcsak simo­gat.. . — A Magyarországon élő1 vak és gyengénlátó emberek érdekvédelmét az 1918-ban alakult Vakok Szövetsége látja el — folytatja. — A II. világháború végéig a szö­vetségnek csak néhány száz tagja vált. A tagság főleg Budapesten, Szegeden, Mis­kolcon és Szombathelyen élt. A vak emberek szempontjá­ból sorsdöntő jelentőségű volt az az 1949-ben megje­lent miniszteri rendelet, amely kimondja, hogy Ma­gyarországon a vakokról va­ló gondoskodás állami fel­adat. E rendelet nyomán vált lehetségessé a munkaképes látássérült emberek foglal­koztatása, az ellátatlanok rendszeres szociális segélye­zése, a vakok személyi jára­dékának bevezetése, a Brail- le-könyvtár létesítése, fej­lesztése és sok egyéb intéz­kedés, amelyek a jobb élet- feltételeket szolgálják. A szö­vetség taglétszáma jelenleg húszezer fő. Minden megyé­ben működik szervezet. Alapvető törekvés, hogy minden látássérült részére talabb gyermekek sorsát is. Képzésük, oktatásuk na­gyon fontos, hogy felnőtt ko­rukra megszerezzék az önál­ló életvitelhez szükséges ké­pességeket. A vak munka- vállalók száma három- és négyezer között ingadozik. Tolna megyében is különbö­ző munkakörökben szolgál­nak. Van közöttük jogász, lelkész, tanár, iparos, tele­fonközpontos is. A néhány nappal ezelőtt megtartott ünnepi taggyűlé­sen. a dombóvári városi mű­velődési központban, megje­lent az országos szövetség főtitkára, dr. Bódi István és a szakmai csoportvezető, Gerdelics Ferenc is. Eredmé­nyekről, tervekről, gondok­ról szóltak. Egyebek között arról, hogy 1985-től Luis Braille-érdemérmet három fokozatban — arany, ezüst, bronz — adományozzák majd a megyei szervezetek javas­latai alapján. A gyógyüdül- tetési lehetőségekről is be­széltek. Nagy Györgyné ar­ról számólt be, hogy sikerült mélyebb kapcsolatot terem­I-------------------------------------------------------------------1 N agy Györgyné (balról) alkalmi segítőjével Benkő Pál fekete zongoránál fehér botjával teni a városban működő in­tézményekkel, vállalatokkal. Az elmúlt esztendő sikeres programjai közül kiemelte a közös kirándulásokat, ame­lyek Harkány, Fonyód, Ba­dacsony, Gunaras nevezetes­ségeit ismertették meg a résztvevőkkel. Gondok kö­zött említette az idős, beteg emberek segítését, segélyezé­sét, gyógyszerek, tüzelő be­szerzését... Legfontosabbnak ítélte a sorstársak egymás közötti kapcsolattartását, mert csak így lehetséges a nehezen múló kisebbségi ér­zés leküzdése. A megyei találkozók állan­dó résztvevője, a zenés mű­sorok szereplője a Tamási­ban élő Benkő Pál, Születé­sétől vak. Orvosi beavatko­zás néhány évre látni enged­te gyermekként a világot, de újabb műtéti kísérletek után végleg elveszítette látását. Néhány tárgy színére emlék­szik még. A ház fogalmát ha hallja, apró földszintes épü­letre gondol. Virágokat illat­ról különböztet meg. Elkép­zelte már, hogy milyen a re­pülő, a hajó, de nem látta a Dunát. Most 64 éves. Minde­ne a zene. Hegedül, orgonái, zongorázik, mikor melyik hangszerhez szólítja a köte­lesség. így adva hírül örö­mét, bánatát. * A Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége Tolna megyei szervezetének négy­százharmincöt tagja van. ök Dombóváron évente kért alkalommal tartanak taggyű­lést, májusban és október­ben. Idén október 15-e a „fehér bőt” napja. DECSI KISS JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents