Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-14 / 242. szám

1984. október 14. f TOLNÁN "lílÉPÜJSÁG 5 Házipatika Még ha a második házban is vám tőlünk a gyógyszer- tár, akkor is hasznos, ha rendelkezünk egy kis házipa- .tikával. Nem arról van szó, hogy fiókokat rakjunk meg dugig különböző gyógysze­rekkel, rakjunk el minden megmaradt tablettát, kenő­csöt, amit a családban va­lakinek valamikor felírt az orvos. Ellenkezőleg. Ez igen káros szokás, gyógyítás he­lyett inkább bajt okozha­tunk olyan szerrel, ami va­lamikor használt, de nem biztos, hogy más helyzetben is ugyanolyan hatású. Ellenben mindenkor le­gyen otthon néhány alapvető gyógyszer. fájdalomcsilla­pító, fertőtlenítő és kötszer, hogyha bármi baj történik, kéznél legyen az első segít­ség. Azt mondanunk sem kell, hogy mindenféle ilyen szert biztonságos, elzárható, gyerek által el nem érhető helyen tartsunk. Nem szeretnénk az ön- gyógyszerezők számát növel­ni, sajnos világszerte elké­pesztően megnőtt a számuk, s a bevett orvosságok meny- nyisége tonnákban mérhető. Persze, csábít erre az egyre több forgalomban lévő gyógyszer is. Egy kimutatás közölte, hogy a századelőn mintegy 50 féle gyógyszer volc az általános, ma több tízezer fajta között válogat az oivos, amíg kikeresi a célnak leginkább megfelelőt. A hazai gyógyszertárak tu­catjával adnak ki olyan ké­szítményt, amelyhez nem kell vény, tehát feltételez­hetően nem okozhatnak jó­vátehetetlen károsodást sem. Ezek után vegyük sorra, mit tartsunk a házipatiká- ban? Kisebb sérülés ellátásá­ra steril vattát és gézt, kötö­zőpólyát, jódot és sebbenzint. Legyen benne egy tompa he­gyű olló, néhány biztosító­tű. ragtapasz, valamint seb- hintŐFor. Gyomorégés ellen tartsunk szódabikarbónát, Alumíni- umhidroxid tablettát, hány­ingert szüntet a Deadalon. Emésztési zavarokat korrigál, könnyíti a gyomor munkáját a Bilagit, a Dipankrin, vala­mint az Enteroseptol, és a Sulfaguanidin, bélfertőzés­nél jó hatású az orvosi szén. Gyomorrantáskor, csalánki­ütéskor a Suprastin, vagy a Sandosten használ, külsőleg a Phlogosan kenőcs és a Fto- rocit. Váratlan görcsöt eny­hít a No-Spa, a menstruáci­ós fájdalmat enyhíti a Me- ristin, de jó hatású lehet a nyugitató Sevenaletta, vagy az Andaxdn is. Kisebb égési sérülésre, na­pozáskor keletkezett bőrpír ellen az Alsói és a Phlogosan használ, torok- és szájgyulla­dáskor Phlogosol oldattal öb­lögessünk. És ami magától értetődik: a házi gyógyszer- tárból nem hiányozhat a Hypérol fertőtlenítő tabletta és a jó öreg kamillatea sem. A legfontosabb szerek a fájdalom- és lázcsillapítók. Általánosan ismert a Kal- mopyrin, az Istopyryn, az Antineuralgica. Erős csilla­pító az Algopyrin, a fogfájást leginkább Demalgonmal eny­híthetjük. Jó ha tartunk otthon láz- csillapításra felnőttnek Arni- d'-zophen végbélkúpot, gver- rnek részére Germieidet. Vég- belfájdalmaknál segít a He- morid kúp és kenőcs. Nem hiányozhat a házipatikából valamilyen hashajtó sem, például a Tisasen. Végül pe­dig emlékezzünk meg a könnyű altatókról: ilyen az Eunoctin, a Noxiron, az An- daxin. Együtt könnyebb... Nyakunkon az őszi nagy- takarítás. Ilyenkor rendsze­rint a családanya feje fő: mit, mikor, hogyan oldjon meg. Talán ott kellene megkez­deni, hogy ne egyedül az ő feje főjjön, és ez rajta is múlik. Üljön le a család a következő hét végén, és be­széljék meg együtt, hogy mit, milyen sorrendben kel­lene csinálni. Ha ebben adhatunk taná­csot, akkor talán csak any- nyit: felülről lefelé kezdjük a takarítást, és előbb a szo­bákat, utána a vizes, illetve mellékhelyiségeket. Ám fontosak a részletek is, és még fontosabb, hogy ezeket a család — szülők, gyerekek — együtt beszéljék meg, már csak azért is, mert többen okosabbak, talán praktikusabbak is vagyunk, de azért is, mert így a csa­lád minden tagja jobban ér­zékeli, hogy mennyi, milyen sokféle munkáról van szó, mennyi mindent kell elvé­gezni ahhoz, hogy valóban ragyogjon minden. De ennél is többről van szó: ne csak együtt döntsenek arról, hogy mit kell csinálni, hanem ab­ban is, hogy ki mit vállal, és amit vállalt, azt mikor vég­zi el. Az édesapa most végezheti el az elmaradt apróbb sze­reléseket, javítgatásokat. A nagyobb gyerekek segíthet­nek a szekrények kitakarí­tásánál, szép, mintás csíko­kat készíthetnek a kamra­polcokra, és természetesen nagytakarítást csinálhatnak saját „birodalmukban” — le­gyen az külön szoba, vagy akárcsak egy sarok a szobá­ban. Hogy miért fontos mindezt közösen végezni? Nemcsak azért, hogy ne a család egyik tagján — rend­szerint az édesanyán — le­gyen a teher. Ez fontos, de talán még fontosabb az, hogy amit mi magunk, illetve mi magunk is végzünk, azt job­ban megbecsüljük. Ha a gye­rekek is részt vesznek a nagytakarításban, akkor utá­na jobban fognak vigyázni a rendre, a tisztaságra. S. M. Velőstekercs csiperkegom­ba mártással: Hozzávalók: 6—8 szelet sertésfelsál, 15 dkg szalonna, 5 dkg sonka, 2—3 db sertés­velő, petrezselyemzöld, gyöngyhagyma, 2 tojás sár­gája, 2 dl tejföl, só, bors, 25 dkg csiperkegomba, 5 dkg vaj, 1 evőkanál liszt, 1,5 dl fehér bor. A hússzeleteket vékonyan kiverjük, sózzuk. A szalon­nát, a sonkát, a gyöngyhagy­mát apróra vágjuk, hozzá­adjuk a nagyobb darabokra hagyott sertésvelőt. Apróra vágott petrezselyemzöldet és egy evőkanál tejfölt adunk hozzá. Fűszerezzük, jól ösz- szekeverjük, majd egyenlően elosztva a hússzeletekre ken­jük. A szeleteket feltekerjük, hústűvel megtüzzük. Egy lá­bos aljára füstölt szalonna­szeleteket teszünk. Pároljuk a tekercset és beborítjuk szalonnával. Letakarva tűzre tesszük. Később kevés fehér • bort és húslét (vizet) öntünk alá, és a tekercseket puhára pároljuk. Közben elkészítjük a gombamártást: a gombát szeletekre vágjuk. Kevés va­jon pároljuk, majd hozzáad­juk a petrezselyemzöldet. Mikor elfőtte a levét, liszt­tel meghintjük, elkeverjük, kicsit pirítjuk és felöntjük borral és kevés levessel (víz­zel). Hozzáadjuk a tejfölt és felforraljuk. A tálalásnál a tálban sorba rakjuk a teker­cseket, leöntjük a mártással. A maradék mártást külön tálaljuk. Petrezselymes rizst adunk mellé. Sertésdagadó zöldborsóval töltve: Hozzávalók: 1 sertésdaga­dó, 2 zsemle, 20 dkg zöld­borsó, petrezselyemzöld, 2 to­jás, 2 dkg vaj, só, bors. A sertésdagadót felszúr­juk. A zsemléket tejben meg­áztatjuk. A vajban kissé megfuttatjuk a finomra vá­gott petrezselyemzöldet, és hozzáadjuk a zöldborsót (konzerv is lehet). Kissé át­pároljuk, majd hozzáadjuk az áttört, áztatott zsemlét, a tojásokat és fűszerezzük. Jól összekeverjük és betöltjük a dagadó nyílásán. Lassú tű­zön, sütőben pirosra sütjük. Burgonyapürét adunk köret­nek. Mellényke - gyermekeknek +8+U)4­l 5 30 Ü +18—f Kabát alatt, ing vagy blúz felett szinte nélkülözhetet­len a könnyű, vékony fonal­ból kötött melllónytke. Lá­nyoknak, fiúknak egyaránt praktikus. Szabásmintánk 110 om magas gyermekre ké­szült. Hozzávalók: 15 dkg KALO­CSA gyapjúfonal, 2,5-es, 3- as kötőtű, 2,5-es körkötőtű Munkamenet: az eleje-há­ta munkadarabokat 2,5-es kö­tőtűvel 70 szemre kezdjük, 1 sima, 1 fordított patentmin­tával 5 om magas kezdőszélt kötünk. A következő sortól 3-as kötőtűvel, a munka jobb oldalán sima, a bal ol­dalon fordított szemekkel dolgozunk. Az első sorban minden 9. szemre 1 új sze­met szaporítunk (78). Háta: a kezdéstől számított 40 cm elérése után a szemeket egyenként lefogyasztjuk. Ele­je: a kezdéstől számított 35 cm elérése után a középré­szen nyakkerekítést készí­tünk, tartaléktűre veszünk 14, majd ennek mindkét oldal­szélén, minden 2. sorban 4, 3, 2, 2x1 szemet. A oldal vállrészeken a megmaradó 21 szemet, a kezdéstől számí­tott 40 cm elérése után egyenként, lazán lefogyaszt­juk. összeállítás: az elkészült vállrészen szemet utánzó öl­tésekkel, az oldalszéltől kiin­dulva, a közép nyakszél felé haladva összevarrjuk. 2,5-es kötőtűre felvesszük az eleje nyakszél tartalékszemeit az oldali szélszemekre, minden szélszemre 1 új szemet ké­szítünk, majd a háta nyak- szélre új szemeket készítünk, 58 szemmel, patentmintával 6 sort kötünk, végül a sze­meket egyenként az alap­szemnek megfelelően lefo­gyasztjuk. Az újjaszélsze- mekre 2x13 cm = 64 szem­mel patentmintávail, hasonló pántot készítünk. PV Láncos fénycsőcsillár Napjainkban a lakások­ban is, de még inkább a hivatalokban, intézmények­ben használják elterjedten a fénycsövet. Az ún. ar­matúrát, a világító testet, általában csövekkel füg­gesztik fel. A lakásokban a csöves fényforrásokat másképpen is felszerelhet­jük. A biztonságosan sze­relt és bekötött fénycsövek állítható magasságúak lesz­nek, ha cső helyett tetsze­tős fém, vagy műanyag láncot használunk. Milyen kevés elég... Beteg lett az ötéves Peti. Jó három hétig tar­tott a betegsége és a má­sodik hét végén egy szép, rajzos képeslapot kapott. Feladó: Anikó és Tériké nénik, a két huszonéves óvónő. A szöveget a kis­fiú édesanyja olvasta fel. Annyi állít a lapon: „Na­gyon sajnáljuk Pétiké, hogy beteg vagy, igyekezz meggyógyulni, mert már nagyon várnak a társaid.” Peti szinte kivirult, olyan mélységes boldogság töltötte el, hiszen ez volt az első posta az életében, amit egyenesen neki cí­meztek, és az állt a levél­ben, hogy valahol várják. A harmadik héten valóban a reméltnél is gyorsabban gyógyult, és alig várta a napot, amikor a doktor bá­csi visszaengedi az óvodá­ba. Milyen kevés kell az embernek, akár gyerek, akár fiatalember, akár már nagymama-nagypapa korú! Talán nem is kell más, mint egy kis jelzés arról, hogy valahol szükség van rá. Adhatja ezt a jelet a család is. Hány tizenéves sorsa múlik azon, hogy úgy érzi, otthon nem fi­gyelnek rá, esetleg nem bíznak benne, nem érdek­lődnek arról, ami neki na­gyon fontos. Vagy hány idős szülő vár egy kis jelet: „...Anyu­ka, nem főznél egy olyan igazi .töltött káposztát?” „...Apuka, nem jönnél el néha a kis Karcsival írást gyakordlni? Rád hallgat a gyerek, és neked annyi tü­relmed van...” Jólesik a dicséret, a kö­szönet is, de talán ennél is fontosabb éreztetni a má­sikkal, hogy szükség van rá, szükség van arra, amit ő tud akár a családban, akár a munkahelyen, akár a lakóközösségben. Kapasz­kodóra nem mindenki szo­rul, hiszen az emberek többsége áll a maga lábán, de figyelemre, jó szóra, szükségének tudatára min­denkinek — ha szót is kell ismételnem, leírom —, szüksége van. (sárdi) A megszégyenített gyermek Számos szülő azzal igyek­szik bizonyítani demokraiti- kus nevelői elveit, hogy fennen hangoztatja: gyerme­két soha nem veri meg, in­kább rápirít, hta valami rossz fát ítész ® tűzre. Tüze­tesebb rákérdezésre azonban majdnem mindig kiderül, hogy ez a „rápirítás” olykor nem más, mint a gyermek kíméletlen megszégyenítése. Jóllehet, ezt a módszerlt a szülők kíméletesebbnek itart- ják például, minft a verést, ám ha egy gyereket kérde­zünk meg arról, hogy egy pofont vagy a megszégyenü- lést válaszltaná-e, minden bizonnyal az előbbi mellett döntene. Úgy tűnik, hogy a megszégyenülés kínja sokkal nagyobb a verés okozta fáj­dalomnál. Különösen nagy megpróbáltatás elszenvedni, ha annak Ibanúi is vannak. A szülők kedvelt eljárásai közé tartozik a nyílit szem­besítés. Nézzünk egy példát: Jánoska hazahozna az isko­lából padtársa radírgumiját. Lehet, hogy véletlenül, de az is liehet, hogy szándéko­san csenlte el. A „jóindulatú és felvilágosult” szülő nem bántja Jánoskát. Ám más­nap reggel bekíséri az isko­lába, s ott az egész osztály előtt nyilvános színvallásra, majd bűnbánatra kényszeríti a kisfiút. Jánoska valahogy úgy érezheti magát, mint hajdanán a megbélyegzet­tek a pellengéren. Mennyi­vel könnyebben elviselt voá- na bármilyen más büntetést, mint a nyilvános meghur- colást! Ez utóbbinak ráadá­sul távolabbi következmé­nyei is vannak: osztálytársai még hosszú időn át napiren­den tartják az ügyet, csúfol­ják Jánoskát, s az is meg­eshet, hogy visszavonhatat­lanul a gyermekközösség peremére került. A megszégyenítés mindig a kirekesztettségtől való fé­lelmet ébreszti fel a gyer­mekben: úgy érzi, viselke­dése miiaitt méltatlanná vált az emberek bizalmára, ia szülők szeretetére, a társak megbecsülésére. Ha a szülei részéről szenvedte el a meg­szégyenítést, úgy érzi, a szü­lői szeretet melegségéből száműzték, ha tanítója jár így el, azt hiszi, soha töb­bé nem tarthat számot meg­becsülésére, támogatására, s ha a gyermektársak szégye- nítették meg, az őt eddig befogadó közösséget veszíti el. A kisgyerek sokkal jobban fél az elszigeteltségtől, mint a felnőtt, hiszen egymagában tehetetlen, és minden vonat­kozásban a felinőttek gondos­kodására szorul. De éppen így függ a gyermektársaktól is, ugyanis önértékelése és társas magatartása kialaku­lásához elengedhetetlenek azok a visszajelzések, ame­lyeket a kortárs csoport tagjaitól kap. Az elszigetelő­déstől való szorongás gyak­ran olyan súlyos mértéket ölthet, hogy évekre szóló, maradandó sérülések kivál­tója lehelt. Néha egyetlen megrázó élmény elegendő ahhoz, hogy egy gyermek elveszítse a szüleibe vetett bizalmát, meggyűlölje az is­kolát, gyanakvóvá és ellen­ségessé váljék társaival) szemben. Egy idő után szin­te kideríthetetlen: mi volit a kiváltó oka nagyfokú gátlá­sosságának, aszociális maga­tartásának. Számos csavar­gó, iskolakerülő, hazudós gyerek éppen egy megszégye­nítés élményét követően In­dult el azon az úton, ami személyiségzavarához veze­tett. A megszégyenítés legtöbb­ször tudatosan alkalmazott fegyelmezési eszköz. Ilyen, ha az éjszaka ágyba vizelő gyerekkel ikimosatják a fe­hérneműt, és a szomszédok szeme láttára neki kell ki­teregetnie a lepedőt; ha tün­tetőén, epés megjegyzések kíséretében vesznek ki min­dent a „kétbalkezes” kislány kezéből”, ha ügyetlenkedik, vagy ha a félénksége miatt visszahúzódó kisfiúit lányru­hába öltöztetve akarják me­rész kiállásra sarkallni. Ám az iskolák sem száműzték falaik közül a szamárpadot, s néhol még napjainkban is dívik a sarokba állítás, a szorgalmi leckeként feladott önérzetromboló mondatocs- kák ötvenszer-százszor való leírása, a pedagógus szájából megfellebbezhetetlen ítélet­ként hangzó ironikus észre­vételek hangoztatása. Olykor akaratlanul is meg­szégyeníthetjük a gyereket. A felnőttek gyakran észre sem veszik, hogy egy-egy odavetett szavuk milyen sú­lyos ártalmakat okozhat. Az igyekvő gyerekre rápiríitami ügyetlensége miatt, csak azért, mert türelmetlenek vagyunk, a „te ehhez még kicsi vagy”, a „te ehhez még buta vagy” kijelentésekkel lekicsinyleni az új ismere­tekre szomjúhozőt — meg­alázó, értelmetlen eljárás. A felnőttek dolga az vol­na, hogy minden esetben le­állítsák a gyerekek közötti gyakori kíméletlen gúnyoló­dást, egymás megszégyeníté­sét, a kölcsönös gyalázko- dást. A társak olykor ke­gyetlenebbek, mint akár­hány ironizáló felnőtt. Olyan tulajdonságaik és adottságaik miatt is előszeretettel csú­folják társaikat, amiről az végképp nem tehet. Sok tes­ti hibás, érzékszervi fogya­tékos, esetleg rosszabbul öl­tözött, avítt játékokkal ren­delkező gyerek válik a gú­nyolódok céltáblájává. Az ilyen hadjáratokban elsősor­ban azok bizonyulnak élen­járónak, akik maguk is gyakran elszenvedték a meg­szégyenítést. A következmé­nyeket ők éppen úgy nem tudják felmérni, mint a ve­lük szemben hasonlóképpen eljáró szüleik sem. Nem jut eszükbe, hogy áldozataikkal együtt ők maguk is a kikö­zösítettek sorsát fogják élni a gyermekközösségben. Mindig észre kell vennünk, ha egy gyerek megszégyení­tett helyzetbe került, akár mi magunk, akár mások voltak ebben a vétkesek. Ha dacos, félrevonul, makacs- kodik és szótlan, ne tetézzük a bajt azzal, hogy ezért is megbüntetjük, hiszen éppen ezekkel a magatartásbeli furcsaságokkal jelzi, hogy bajban van, segítségre szo­rul. Ha mi hibáztunk, úgy mi miagunk hozzuk rendbe, amit élrontottunk: szerezzük vissza a gyerek bizalmát, erősítsük még megingott hi­tében, hogy szeretjük, bízunk benne, s továbbra is számít­hat ránk. De inkább arra ügyeljünk, hogy ne hozzunk senkiit ilyen helyzetbe. Gon­doljuk meg tehát, kik előtt, mikor, hogyan szólunk rá ... s egyáltalán érdemes-e, sza­bad-e bármilyen vétséget olyan eszközzel büntetni, ami jóvátehetetlenül meg- ronithatja kapcsolatunkat gyermekünkkel. FLAMM ZSUZSA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents