Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-14 / 242. szám

1984. október 14. NÉPÚJSÁG 3 Próbaüzem a BVK szekszárdi gyárában A keresett cikkeket folyamatosan gyártják A Borsodi Vegyi Kombi­nát szekszárdi gyáregységé­ben 1983-tól hét méretben gyártanak dréncsövet. A 83- as év volt a fordulópont, mert addig csak az 50, 65, 80 és 100 milliméter átmérő­jű csöveket állították elő, majd a jelzett évtől a 125, 160 és 200 milliméteres ter­mékekkel a hozzá tartozó kö­tőelemekkel együtt jelentek meg a piacon. Napjainkban nem gyárta­nak dréncsöveket a meg­csappant kereslet miatt. Je­lenleg nagyobb igény jelent­kezik, — mint ahogy azt Somorjai Lajos, a gyáregy­ség főmérnöke elmondta — a különböző színű falburko­latok és redőnyök iránt. A makói Redőnygyártó Vállalattal kötött szerződés alapján egy új harmonika- ajtó profiljait készítik. Az ajtó tökéletesebb, mint a ko­rábban forgalmazott, Ez idáig 28 000 négyzetmétert készí­tettek el és a negyedik ne­gyedévre is biztosított a meg­rendelés. Az eladók szerint a termék várakozáson felüli sikert aratott. Egy új termék gyártásának beüzemelési próbáját kezd­ték meg szerdán a kora dél­utáni órákban. Az építőipar­ban — nálunk még nem használt műanyag födém- rendszer elkészítésével is 'kí­sérleteznek. Dréncsövek elszállítás előtt a METALLOGLOBUS szekszárdi telepén ÍIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII «IIIIIIII1 szövegét. Ebből bizony sen­ki nem tudhatja meg, vajon mi a kormányzó igazi szán­déka: tárgyal a fegyverszü­netről, s addig tovább harcol csapataival, vagy a maga ré­széről a háborút befejezte, s lelteszi a fegyvert. Minden­esetre egyetlen szó sem esik arról, hogy ez a megszállók számára hatalmas könnyebb­ség. A némötek természete­sen hozzálátnak, hogy végre­hajtsák a Panzerfaust ter­vet, s nem közömbös szá­mukra, milyen ellenállással számolhatnak, sőt a magyar hadsereg szembefordulása meg is hiúsíthatja elképze­léseiket ... Horthy, miután kézfogás­sal búcsúzik Rahnitól, visz- szatér miniszterei körébe, akiktől kiveszi az esküt. Azután, mivel iltt ,az ebéd ideje, elbocsátja őket, s ma­ga is az ebédlőjébe vonul. Csupán Vörös János számá­ra szab még egy teendőt: meghagyja neki, juttassák el a csapatokhoz azt a tiltkos jelszót, amelynek értelmét már ismerik a hadseregpa­rancsnokok: „1920. március 1-i rendeletem végrehajtan­dó”. Ez annyit jelent, hogy végre kell hajítani az 1. és 2. magyar hadsereg parancs­nokainál lévő tiltkos paran­csot. Be kell szüntetni a harcot a szovjet csapaltok­kal, fel kell venni velük az érintkezésit és meg kell kez­deni a németek elleni har­cot. A parancs tartalmát a 2. magyar hadsereg parancs­nokának összekötő tiszltje már előzőleg elárulta a né­meteknek. Így a vezérkari főnökségen a nyilas zsoldban álló tisztek megakadályozzák a távmondalt kiadását. A kormányzó azonban minderről mirt sem tud. Csa­ládjával az ebédlőasztalhoz ül. Üresen mariad az utolsó Horthy gyerek helye, Mag­dolna asszony sírdogál, alig eszik néhány falatot, és a férjének sincs étvágya. A rádió nyitva, de a megálla- podás ellenére nem ismétli a kormányzói proklamációt, hanem német kaitonai indu­lókat közvetít. Sőt, Vörös Já­nos nevében sűrűn ismétel­geti, hogy a magyar csapa­tok folytatják a háborút. A vezérkari főnök, miuitán megjelenik a szobájában Veesenmayer, hozzájárul ah­hoz, hogy nevében parancs menjen ki: a legfőbb hadúri szózatból senki ne vonja le azt a következtetést, hogy ia magyar hadsereg leteszi a fegyvert. A fegyverszüneti tárgyalások befejezéséig folytatni kell a harcot... A kormányzó felkapja a fejét — ez vajon mit jelent? Jön Vörös János, megkér­dezheti tőle magától. A ve­zérkari főnök azt állítja, hogy a hadparancs hamisít­vány. A kormányzónak eszé­be sem jut, hogy azt vissza kellene vonni, s más paran­csot adni a csapatoknak. S most már hiába próbál­ja fejét homokba dugni Horthy, kénytelen tudomá­sul venni az egyre-másra érkező kellemetlen jelenté­seket. A hitleristák meg­szállták nemcsak iá Rádiót, hanem a főváros valameny- nyi fontos pontját. Minde­nütt a németek az urak. Le­tartóztatták Aggteleky altá­bornagyot, Budapest város- parancsnokát, akire Horthy — a főváros védelmét bízta Mit tesz most a kormány­zó? Egyetlen katonai irttéz- kezdést hoz: megparancsolja Lázárnak, hogy szervezze meg a Vár védelmét. A Vá­rat körülveszik aknákkal. Az aknák lehetetlenné te­szik, hogy Utassy ezredes és Nádas ezredes elhagyja a várat, útnak induljon Ma'.i- novszkij marsallhoz. Igaz, Nádas ezredesben amúgy sincs nagy hajlandóság erre az utazásra, ö azokkal tart, akik most szembefordulnak Honthyvál, hűségesebbek a német szövetségeshez, minit hozzá. S amikor sorra ér­keznek a jelentések, ame­lyek közlik: a tisztikar nagy része a németekkel tart. va­jon gondol-e arra1, milyen figyelmeztetést kapott esz­tendőkkel előbb Bajcsy-Zsi- linszky Endrétől, milyen ve­szedelmet jelent neki magá­nak is a németbarát, nyilas érzelmű tisztikar? Igaz, vannak, akik hűek maradnak hozzá most is. La- katos jelentkezik, s azt in­dítványozza, hogy ajánlják fel: ha a németek szabadon engedik a kormányzó fiát és Bakay Szilárdot, a csapatok tovább harcolnak — egyéb­ként úgyis ezt teszik. Hor­thy hálásan mond igent, s Lakatos elmegy Veesenma- yerhez, akinek természete­sen nem megfelelő ez a ne­vetséges ajánlat, ö már tud­ja, amit Horthy és Lakatos még legfeljebb csak sejt: Szálasi már ott üli a német követségen, készül a nyilas kormány, amely minden fel­tétel nélkül hajlandó az utolsó csepp magyar vérig harcolni a hitleri Németor­szág oldalán. A birodalmi megbízott azonban szeretné, ha Horthy átadná Szállási­nak a hatalmat, és aláírná kinevezését: a „jogfolytonos­ság” és „alkotmányosság” látszata nem mellékes szem­pont számára. Szálasi nai- gyobb ellenállással számol­hat, ha a kormányzó akarata ellenére költözik be a Várba. Mert beköltözik, ez már biztos: a Panzerfaust terv sikerült, a nehezén már túl vannak, s mindeddig egyet­len puskalövés sem esett. S jóllehet, a Vár még Horthyé, nincs jaikiadálya annak, hogy bejelentsék a nyilas hata­lomátvételt Este háromnegyed tíz táj­ban elhangzik a Rádióban Szálasi kiáltványa. Ebben a főnyilas nyíltan megtagadja szellemi nevelőapját, Hor­thy Miklósit: „öncélú érdek- cimbonaság élősködőit ed­dig nemzetünk életén... Ez a cimboraság volt az, amely a kormányzót önös érdekei­nek eszközévé tette, őt a nemzettel szembeállította. Nemzetünk élni akarása el­távolítja a létét veszélyezte­tő akadályokat”. Horthy dühösen hallgatja az „idióta” sértegetéseit. És aiztán másnap, amikor a né­metek azt ígérik, hogy ólt és családját biztonságba helye­zik, és rangjukhoz méltó kö­rülményeket biztosítanak számukra, lemond a javára és megbízza őt „a nemzeti összefogás kormányának megalakításával.” Kelt Budapesten, 1944. évi október havának 16. napján. És utána következik Horthy életének utolsó kormányzói aláírása. Horthy ment, jött Szálasi, a „nemzetvezető”, tovább vérzett az ország. Ez azonban már egy másik tra­gikus történet. PINTÉR ISTVÁN — Vége. — Paks és a városkörnyék Most: Duiafiildvár a soros házigazda A piac utáni várakozók a buszmegállóban Paks, Dunaföldvár, Nagy- dorog, Bölcske, Madocsa, Dunaszentgyörgy, Gerjen, Németkér, Györköny, Kaj- dacs, Sárszentlőrme, Pálfa... Kinek mi jut eszébe e tele­püléseink felsorolása nyo­mán? Ugye, sóik minden. De nem szeretnénk senkit barkoohbára „kényszeríteni” még néhány sor elolvasása idejére sem, így nyomban le is írom — persze lehet, hogy a címből már kitalálták — Paks és a városkörnyék a helyes megfejtés, mármint e riport kapcsán. A járások megszűnését kö­vetően iaz óv elején a felso­rolt tizenkét község megala­kította a városkörnyéki bi­zottságot, aminek működése a közös érdekeltségeken ala­pulhat, fontos feladatai közé tartozik a gazdasági és anya­gi erők koordinálása, de nem elhanyagolható a rendszeres összejöveteleik tapasztalat- csere jellege sem, azaz köz- igazgatási tevékenységük hasznos módszereinek átadá­sa, átvétele. Még háromnegyed tíz sincs, amikor megérkeztünk a Dunaföldvári nagyközségi tanácsra. Az elnök, Jákli Péter irodájába megyünk. Igaz, a bizottság ülése tíz­kor kezdődik, de a helyiség­ben már többen vannak, úgyhogy nem titkolt szándé­kunk — ami a korai jövetel­lel függ össze, s némi előze­tes tájékoztatást jelentene — csak 'alig jön össze. Érthe­tő is, mert a bizottság tag­jai a város és a községek elnökei szemmel láthatóan örülnek az újbóli találkozás­nak, s nekik is sok megbe­szélnivalójuk van... Ebben a formában most ta­lálkoznak harmadik alka­lommal és negyedévenként tartják soros üléseiket. Még­pedig munkaterv alapján. Ami a napirendi pontokat il­leti: részben megtárgyalják például szolgáltatási, vagy munkaerőgondjaikat, s kö­zösen igyekeznek meglelni a megfelelő írt. Majd a ven­déglátók dlmélyült ismerte­tést adnak településükről. Az ismertetéseket úgy igyekszünk összeállítani, hogy a település megismerte­tésén túlmenően munkamód­szerükbe, egy-egy jónak vélt ötletükbe is betekintést nyer­hessenek kollégáink — mondja Jákli Péter, aki most kétszeresen is elnöke a bi­zottságnak. Tudni illik, a paksi városi tanács elnöke, dr. Dallos Tibor és a duna­földvári tanácselnök a bi­zottság két elnöke, a soros elnök pedig az, aki egyben a házigazda is. Dunaföldvár városkör­nyéki bizottságban való léte­zése kissé tisztázatlan szá­momra. ugyanis megyénk azon három nagyközségének egyike — Tolnával és Simon- •ornvával együtt — melvek közvetlenül a megyei tanács irányítása alá tartoznak. — Dunaföldvár úgymond önként kapcsolódott be a városkörnyéki bizottság munkájába — mondja dr. Harmat Béla vb-titkár. — Részben a kötődés miatt, részben pedig azért, mert úgy érezzük, hogy a bizottságok együttes tevékenységében nagy lehetőségek rejlenek. — Viszont közismertek Dunaföldvár dunaújvárosi kapcsolatai, sőt a Duna túl­oldalán levő településekkel is együttműködnek, ami ter­mészetes egy megyehatáron levő település esetében. — Sőt, Dunaújvárossal, Solttal, Előszállással konk­rét dolgokban is együtt dolgozunk — szód a tanácsel­nök. — S mi több, a nycillc- száz dolgozni eljáró duna­földvári 90 százaléka Duna­újvárosban talált munkalehe­tőséget. Ezenkívül sokan ide járnak vásárolni a környe­ző településekről!. Amit nem lehet csodálni, hiszen közismert: az egy la­kosra jutó bolti eladótér nagysága tekintetében Duna­földvár az ország első öt te­lepülése között van. Vagyis kereskedelmi hálózata jól kiépült, az üzletek választéka példás. Űgyhogy amennyire Dunaföldvámak más „ügy­ben” hasznos a városkörnyé­ki együttműködés, a többi te­lepülés kihasználhatja a nagyközség nyújtotta keres­kedelmi lehetőségeket. Igaz, be nem csengetnek, de az elnökök órájukra pil­lantva pontban tízkor elfog­lalják helyüket a tanácsko­zó teremben, s máris meg­kezdődik az ülés, amit mind­végig áthat az az elv, hogyha volt paksi járás területén vannak olyan ellátási funk­ciók, melyeket nem Paks- nak, a városnak kell megol­dania. Viszont a város olyan A dunaföldvári ABC-be sokan járnak vásárolni beruházásra is áldoz a közös érdek szám előtt tartásával, mely nem Pakson valósul meg. A bizottság legutóbbi ülé­sén Dunaszentgyörgyön már szó volt az úgynevezett la- Kásépítési és lakásvásárlási alap létrehozásánál. Most vi­szont dlkészült a kidolgozott terv, az elnökök megbeszél­hették otthon: hogyan dönt­senek. Mielőtt voksolnának, Rigóczki István, a paksi vá­rosi pártbizottság első titká­ra kér szót: — Kiválónak tartom az öt­letet. Ugyanis, ha sikerül létrehozni a közös pénz­ügyi alapot, ezzel növelhető lesz a kisebb települések né­pességmegtartó ereje, a fia­tal szakemberek letelepedé­sének fontos segítője. És következik a szavazás, nyíltan, őszintén, a „neme­ket” néhány indokló szó kö­veti. Nagydorog: nem. Ma­docsa: igen... A következő napirendi pont: a közös pénzügyi alap képzésének, felhasználásá­nak és kezelésének szabályo­zása, amit most még csu­pán ismertetnek, azután kö­vetkezik megint az otthoni megbeszélés, amit az év utolsó — paksi — bizottsági ülésén „szentesítenek”. — Vállalnunk kell annak ódiumát — jegyzi meg Jákli Péter —, hogy saját kárun­kon tanulunk, illetve mások tanultnak a miénken. Hiszen ilyen alapok képzésének még nincs hagyománya. De hasz­nosnak, jónak tűnik mind­egyik. Legfeljebb furcsa, ahogyan az minden újra jel­lemző. Községpolitika — lakásépí­tés — idegenforgalom, fej­lesztési politika — sport — közművelődés. Ezek a cím­szavai a dunaföldvári ta­nácselnök tájékoztatójának, ami gonddal állítódott össze, s a mások által használható, átvehető módszerek, ötletek körül időz, azokat részletezi, a többi elnök pedig jegyzetel. És érzik, sőt tudják, hogy közős munkával — együttes anyagi és szellemi befekte­téssel léphetnek tovább — együtt. V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: CZAKÖ SÁNDOR Tanácskoznak az elnökök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents