Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-12 / 214. szám
1984. szeptember 12. /''rőüups KÉPÚJSÁG 3 Gondolatok a városkörnyéki településrendszerről ii. A megye településeinek új rendszerbe szerveződése már a járások védőszárnyai alatt elkezdődött. Kialakultak olyan településcsoportok, amelyeket egyre szorosabb kötelékek fűztek egymáshoz. Ezeket a településeket nemcsak a közigazgatás kapcsolta össze, hanem a gazdaság, az ellátás, az egészségügy, az oktatás területén jelentkező érdekek összhangja is. Az egyre kézzelfoghatóbban kirajzolódó jelenséget az államigazgatás szervei igyekeztek tervezéssel segíteni, illetve a folyamatot gyorsítani. 1972-ben elkészült a megye átfogó településfejlesztési terve, amely egyrészt felvázolta a már létező vonzáskörzeteket, másrészt kijelölte az elképzelt új vonzás- körzetek központjait. Bonyolult átrendeződési folyamat vette kezdetét, amely még ma sem került nyugvópontra. A körzetesítések és ösz- szevonások eredményeképpen a települések egyik része az anyagi és szellemi potenciál növekedése folytán a többinél kedvezőbb helyzetbe került. A települések másik csoportja viszont helyzeténél fogva egyik napról a másikra leértékelődött, népességmegtartó ereje a minimálisra csökkent. Volt, ahol a székhely jellegű község kijelölése magától értetődőnek tűnt, mert a tradíciók és a földrajzi fekvés magától kínálta a megoldást. Gyönköt és Hőgyészt pl. természetes gazdasági, kulturális és politikai központjának fogta fel a környező apró falvak népessége. Más esetekben azonban, amikor két vagy több, hozzávetőleg hasonló nagyságú település közül kellett egyiket a „többi fölé” helyezni, már magasra csaptak az indulatok hullámai. Ilyen esetekben arra is találunk példát, hogy kompromisszumból vagy egyéb okból más-más községbe került a közigazgatás, a termelőszövetkezet, vagy a körzetesített általános iskola központja. Az elmondottak felelevenítésével az volt a célunk, hogy jelezzük: a települések új rendszerbe szerveződése ellentmondásoktól terhes folyamat. Azokat az elképzeléseket és terveket, amelyek a megye településeinek és településcsoportjainak különböző szerepköröket osztogattak, már menet közben módosítani kellett, s valószínűleg a jövőben is folyamatosan felülvizsgálatra szorulnak. Kiderült, hogy „szerepkör nélküli települések” csak papíron létezhetnek. Rá kellett jönnünk, hogy a településcsoportok összetartozását vagy szétválasztását adminisztratív eszközökkel csak ideiglenesen lehet szabályozni. A mobilizálódott népesség új érdekei más megvilágítást adtak egyes települések összetartozásának. Olyan törvényszerűségek munkálnak, amelyek túlmutatnak nemcsak egyes településcsoportok, hanem még a megyék határain is. Dombóvár várossá nyilvánításával egy időben pl. már a megyehatárt is módosítani kellett. A tervezésre a jövőben is szükség van, de ezzel együtt tiszteletben kell tartanunk a fejlődés objektív mozgatórugóit, biztosítanunk kell a folyamat nyitottságát. Tehát még az sem kizárt, hogy a mai ismereteink alapján „leértékelt” település vagy településcsoport a jövőben valamilyen belső vagy külső oknál fogva gyors fejlődésnek indul és nem a számára kijelölt utat futja be. A települések fejlődésének, stagnálásának vagy éppen elsorvadásának okai nagyon különbözőek lehetnek. Legtöbbször azonban megtalálható az a döntő mozzanat vagv ok, amely egy adott történelmi periódusban meghatározó erejűvé válik. * Az a mélyreható változás, amely a felszabadulást követően a magyar társadalomban végbement, a településrendszert sem hagyta érintetlenül. Különösen a mezőgazdaság szocialista átszervezését, a szocializmus alapjainak lerakását követő állapotváltozások tükröződtek közvetlenül a megye településein. Azok a települések indultak gyors fejlődésnek, amelyek vagy rendelkeztek gyorsan, extenzív úton is fejleszthető iparral, vagy „kaptak” ilyen üzemeket. Az ország azon tájegységei, amelyek nem tudták kielégíteni a népesség új igényeit. néhány év alatt szinte kiürültek, mások viszont gyorsan fejlődtek, nemegyszer elviselhetetlenül túlzsúfolttá váltak. Az iparban szegénv Tolna megye ezekben az években a lassan kiürülő t.áiak közé tartozott. 19R0—1970. között a megye 108 településéből 93-ban csökkent a népesség. A megye településeinek alacsony népességmegtartó ereje abból adódott, hogy a 108 településből — az ott lakók foglalkozását figyelembe véve — 95 mezőgazdasági, 7 ipari (Bonyhád, Kismányok, Máza, Váralja, Nagymányok, Simontornya, Tolna), 2 közlekedési (Dombóvár, Báta- szék) és 4 vegyes jellegű (Szekszárd, Hőgyész, Paks, Dunaföldvár) volt. Az egyetlen városban (Szekszárdion) a megye népességének mindössze 7,2 százaléka élt. A megye iparosítása tehát ezekben az években úgy fogalmazódott meg, mint a népességmegtartó erő növelésének szinte egyedüli eszköze. A megye első átfogó jellegű területfejlesztési és ipar- telepítési programja 1965. decemberében került az MSZMP Politikai Bizottsága elé. Ez az elképzelés célul tűzte a meglévő ipari üzemek rekonstrukcióját, valamint a helyi és szövetkezeti ipar erőteljes fejlesztését. A határozat kitért arra, hogy a Budapestről kitelepítésre kerülő üzemekből Tolna megye is kapjon. Elvi döntés született arról, hogy a majdan épülő atomerőmű valahova a Tolna megyei Duna- szakaszra kerüljön. A Politikai Bizottság határozata után erőteljes és látványos fejlődés kezdődött Tolna megye iparában. Elindult a Paksi Konzervgyár, a Simontornyai Bőrgyár és a Zománcipari Művek bonyhádi gyárának rekonstrukciója. Tárgyalások kezdődtek az Ifjúsági Cipőgyár Bonyhádra telepítéséről. Hozzáfogtak az önálló Tolna megyei építőipari vállalat létrehozásához. A megye vezetői és a szakminisztériumok között tárgyalások kezdődtek a dombóvári és a szekszárdi ipari park létesítéséről. Az Orion gyár egyik részlege Tamásiba települt, stb. A településfejlesztés első mozzanataként már 1966- ban elképzelés született Dombóvár várossá fejlesztésére. Megfigyelhető, hogy az ipartelepítés a megyén belül is a megyeszékhelyre és a járási székhelyekre koncentrálva történt. Ez a döntés megalapozta a kiemelt települések urbanizálódását, erőteljes vonzáskörzeteket teremtett. A megvalósítást kísérő bírálatok mégsem alaptalanok, hiszen a városok létrehozásával párhuzamosan végbement a települések másik csoportjának a leértékelődése, az ellátási feltételek romlása. (Folytatjuk.) DR. LÁSZLÓ PÉTER Karl-marx-stadti előadó megyénkben Gyugyi János (a kép jobb oldalán) üdvözli Horst Scheinfusst Karl-Marx-Stadt és Tolna megye között hagyománya van az őszi, úgynevezett előadó cseréknek. Szeptember közepén vagy íestvérme- gyénkből érkezik hozzánk, vagy tőlünk megy Karl- Marx-Stadtba néhány napra egy megyei vezető, aki előadássorozatot tart aktuális témákról, s ismerteti hazája, illetve megyéje eredményeit, gondjait, terveit. Hétfőn délelőtt Karl-Marx- Stadt megyéből érkezett 6 napra megyénkbe Horst Scheinfuss, a rochlici járási pártbizottság első titkára. Ezen a napon ismerkedett a megyeszékhellyel. Tegnap reggel Gyugyi János, a megyei pártbizottság titkára fogadta az MSZMP Tolna megyei Bizottságának székházában a vendéget, s kölcsönösen tájékoztatták egymást megyéjük fejlődéséről, a várható évfordulók megünneplésének előkészületeiről. Ezután Horst Scheinfuss Szabó Gézának, a megyei pártbizottság osztályvezetőjének társaságában a mérőműszergyárba látogatott, délután pedig az oktatási igazgatóságra ment, ahol „Az NDK 35 éves tapasztalatai a szocialista társadalom fejlődésében” címmel tartott előadást. Ezután Sióagárdra utazott, ahol megnézte a tájházat. Vendégünk a mai napot Tolnán tölti, látogatást tesz a PATEX-nél, majd előadást tart. ezt követően pedig megtekinti az Aranykalász termelőszövetkezetet. Csütörtökön a reggeli órákban Duna. földvárra utazik, ahol a Fa- és Építőipari Szövetkezetnél tesz látogatást, illetve délután a pártbizottságon tart előadást. Pénteken Tamásiban folytatódik programja, ahol megnézi az ORION gyáregységét, ugyancsak előadást tart, majd délután Iregszemcsén testvér termelőszövetkezetük gazdáival találkozik. Horst Scheinfuss szombaton utazik vissza az NDK-ba. A felelősséget senki sem akarja áthárítani Ellátási mélypont Szekszárdin Minden „összejött” Az utóbbi két hétben napról napra, fokozatosan romlott Szekszárd ellátása, beleértve az alapvető élelmiszereket is. Körülbelül az elmúlt hét végén, illetve hétfőn következett be a mélypont, amikor ha az ember bement a boltba, biztos azt nem kapott, amit éppen akart... Egyedüli kivétel a tejipar, az ő termékeikből nem volt ellátási zavar, ha véletlenül még náluk is „közbejön,, valami, rossz elgondolni a következményeket. • Szabó József, a Tolna megyei Sütőipari Vállalat igazgatója „bírja a kiképzést”, minden lakossági észrevételre, bárki közvetítse is azt, nyugodtan és ellátási felelősségük teljes tudatában válaszol. Kéthetenként értékelik a megyei tanácson koordinációs megbeszélésen az alapvető élelmiszerek ellátási helyzetét, ez a megbeszélés éppen e hét elejére esett, amikor a húsiparral és velük is volt „egyeztetés”, de ettől függetlenül is minden korábbinál jobb a kapcsolat az államigazgatás, az ipar és a kereskedelem között. Nyilván ennek is köszönhető, hogy javult az utóbbi időben a megye kereskedelmi ellátottsága — alapvető élelmiszerekből — beleértve a szállítási fegyelmet is. De most nézzük konkrétan a helyzetet. — Mi történt a sütőiparnál, mi ez az „apály”! — Mennyiségi hiányról nem tudunk, ilyen jelzés nem érkezett hozzánk, kapacitásunk van, tudnánk többet is termelni. Mi nem egészen úgy érzékeljük a helyzetet, ahogy a fogyasztó a boltban esetleg tapasztalhatja is. Hétfőn műszaki problémáink voltak, emiatt késtek a szállítások, a boltok délután nem is vették át a Sió-zsemle kétharmadát. Anélkül, hogy a labdát visszadobnám a kereskedelemnek, el kell mondanom, hogy mi még megrendelés nélkül is gyártunk többet egy-egy újfajta termékből, ha azt látjuk, hogy van rá kereslet. Itt van például a franciakenyér, hetekig nem tudtunk elmozdulni a napi 100 darabról. Magunk emeltük 300-ra a termelést, ez is elfogy, talán a jövő héten megkockáztatjuk az ötszázat. — Péksüteményből is hiány volt, arról nem is szólva, hogy láttam égett kiflit a boltokban, no és a minőség! — A termelésünk növekedett, hiszen megkezdődött a tanítás, de attól tartok, hogy erre a boltok nem reagáltak elég rugalmasan. A városban mindössze két üzlet növelte a péksütemény-rendelését, mi ennek ellenére kétezerrel több kiflit gyártunk és azt egy-egy túrában 2— 300 darabonként ki is szállítjuk. Hinnék ellenére előfordulhat, hogy egy-egy üzletben a tanítás megkezdéséig elfogy a péksütemény. — Melyik két bolt rendelt többet? — Engedje meg, hogy ne hozzam a többieket előnytelen helyzetbe, az se biztos, hogy jól emlékszem. Ha égett volt a kifli, az egyértelműen a mi hibánk, de ha barnább, annak oka van. — Akkor beszéljünk a minőségről. — Minden reklamáció jogos, a minőség visszaesett, éppen a napokban tárgyaltunk a malomiparral. Az új lisztből nem lehet jó minőséget sütni, és előfordult, hogy éjjel őröltek, amiből nekünk másnap dolgozni kellett, holott a szabvány ötnapos pihenést ír elő. Azt sem mondom, hogy ők a hibásak, mert ma már kaptunk Dombóvárról lisztet, és leállították a megyéből a kiszállítást addig, amíg ösz- sze nem gyűlik a megfelelő készlet. A barnaság is ebből adódik, hiszen meg kell sütni, de az új lisztből készült gyorsabban pirul. Szállítási gondjaink is vannak, sok a műszaki hiba. A megrendelt járművet például a harmadik negyedévre igazolták vissza, annak még nincs vége, mondja a szállító, szerintünk meg már régen elkezdődött. A Szekszárdi Húsipari Vállalat belkereskedelmi főosztályának vezetőjével, Ulakcsai Antallal csak egy rövid telefonbeszélgetésre volt mód, amelyben elmondta, hogy „kétélű a dolog”, mert ő ugyan nem a „labdát” akarja visszadobni, de nem mindig feltétlenül az ipart kell szidni, előfordul, hogy a kereskedelem nem rendel, hozzájuk pluszigény és reklamáció nem érkezett. Mindezt egy tény egészíti, az újságíró példának azt mondta, hogy a szekszárdi „ötvenesben” sincs még egy tábla szalonna és semmi füstölt áru sem. Délután már volt, bár tény, hogy a rendes túrajárat is akkor érkezett meg. Egy másik tény, hogy a saját mintaboltjukban sincs mindig választék. Az is igaz, hogy a kereskedelmi főosztályvezető a „keresztkérdésre”, hogy mindig mindent mindenhova tudnak-e szállítani, kitérően válaszolt. Csütörtökön délelőtt a megyei tanács kereskedelmi osztályán próbáltuk összerakni a helyzetképet, és ösz- szegezni a tanulságokat. A beszélgetésben részt vett Andrási Imre osztályvezető, Takács István, a helyettese, és Horváth Kálmán főelőadó. A lényeg röviden a következő: a húsipar kínálati pozícióban van ugyan, de választékban nem tud megfelelni az igényeknek. A korábban bemutatott új termékek gyártására a héten jött meg az engedély, tehát abból mennyiséget csak ezután tudnak gyártani. Az olcsó töltelékáruból jobb a helyzet, mint országosan, pedig az is hatvanszázalékos arány. A minőségi — tehát a drágább árukból — nem tudnak választékot biztosítani. Tőkehúsból nincs arányban a kínálat a kereslettel, karaj és comb ugyanis mindig van. Száztízért. Le kell szögezni, hogy az ellátás az egész megyében jobb mint korábban volt. A boltok között is vannak különbségek. A Népbolt piaci üzletében például mindig nagyobb a választék, mint másutt. Több üzlet magának köszönheti, ha „nincset” kell mondaniuk. Rendes szalonnájuk pedig azért nincs esetenként, mert a hússertésekből nem lehet gyártani. A Hőgyészi Állami Gazdaság azért tud szép és jó császár- és kolozsvári szalonnát adni, mert van hozzá „alapanyaga”. Az üres boltok látványához hozzájárult, hogy a FŰSZERT leltározott, amit időben közöltek is, de a boltok nem készültek fel rá, vagy a korlátozott készletgazdálkodás miatt nem tudtak. Nyáron a szavatossági idők is rövidebbek, ez okozhatja a gyorsan romló töltelékek időszakos hiányát is. Édességből a kereslet nagyobb volt, mert nem terelődött át a még mindig drága gyümölcsre. Vegyi áru ügyben nagy a hapc „belker” szinten is, az import alapanyagok miatt. Az ingerült hangulathoz hozzájárult, hogy nincs választék iskolaköpenyből, hogy bevonulás miatt nagyobb volt a kereslet fogkrémből, férfi kozmetikai cikkekből, sőt még cipőkrémből is. Kedden-szerdán megérkeztek a FŰSZERT árui, a sütőipar már kapott jobb lisztet, az iskola-, óvodakezdés miatt megbomlott egyensúly egy hét alatt helyreállhat péksüteményből, a húsipar gyárthatja új termékeit. A bevonultak sem itt veszik a következő tubus fogkrémet... Tehát a feszültség feloldódik. Marad a tanulság, hogy a jelen gazdasági és ezzel együtt a társadalmi körülmények között a közvélemény — esetünkben a vásárló — részben igényesebb, részben pedig érzékenyebb lett. Igényesebb, mert a pénzéért minőséget követel —, egyébként joggal — érzékenyebb, mert nehezebb ugyanabból a pénzből megélni, mint korábban, mindenki gazdálkodik és mindenkinek / takarékosabbnak kell lennie. A társadalmi közérzet sokkal gyorsabban és élénkebben reagál minden hiányra, és ami az alapvető élelmiszereket illeti, minden helyzetben ás körülmények között joggal követeli meg a zavarmentes ellátást és elutasít minden üres magyarázkodást. IHÁROSI IBOLYA Vb-ülés Tamásiban Tegnap délután tartotta meg soros ülését a Tamási városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. A testület meghallgatta Grill Ferenc tanácselnök jelentését a lejárt határidejű vb-határozatok végrehajtásáról a végrehajtó bizottság két ülése között — a hatáskörébe tartozó ügyekben — hozott tanácselnöki döntésekről, intézkedésekről. Ezt követően Csík Jánosné, a pénzügyi, terv- és munkaügyi osztály vezetője számolt be az 1984. évi működési költségvetés és fejlesztési alap I. félévi teljesítéséről. A testület megállapította, hogy az év hátralévő részében a pénzügyi lehetőségekkel- összehangolt, visszafogott, takarékos gazdálkodásra törekedve lehet csak biztosítani az intézmények feladatainak zavartalan ellátását. Ezért a kötelezettségvállalásnál nagy gonddal és megfontoltan kell eljárni. Kalmár István, a TA-LUX Villamosipari Szövetkezet elnöke számolt be ezután a dolgozók érdekében hozott művelődésügyi, egészségügyi, szociális és munkaügyi jogszabályok megtartásáról, amelyhez a városi tanács művelődési, egészségügyi, szociálpolitikai bizottsága fűzött kiegészítést. Végül a harmadik negyedévi tanácsülés előkészítésével foglalkozott a testület.
