Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-11 / 213. szám
ÍOSI. szeptember 11. NÉPÚJSÁG 3 Gondolatok a városkörnyéki településrendszerről 1. Hazánkban talán Erdei Ferenc fogalmazta meg elsőként — valamikor a harmincas évek közepén — azt az igényt, hogy minden vidéknek legyen saját városa. Erdei úgy gondolta, hogy az ország gazdaságilag elmaradott vidékein létrejövő városok missziót teljesítenek. Olyan anyagi és szellemi kultúrát visznek elérhető közelségbe, amellyel megállítható a társadalom peremén élő rétegek sorvadása és ki- vetettsége. Ezek a — sokszor illúzióktól sem mentes — gondolatok rendkívül fontos összefüggéseket villantanak fel. Hiszen a város már önmagában is olyan lehetőségek és társadalmi funkciók hordozója, amelyet a civilizált ember aligha nélkülözhet. Gondoljunk csak a kórházi ellátás, a középszintű oktatás, a közművelődés vagy a* munkalehetőségek széles választékára. Ezekre a funkciókra mindenütt szükség van, az ország összes településén mégsem lehetnek jelen. A mezőgazdasági jellegű vidék középpontjába beépülő kis. város ugyanakkor alapvetően különbözik a metropoliszoktól, mert „környezetkímélő” módon képes ellátni feladatát. A vonzáskörzet településein élő. népesség ugyanis úgy juthat hozzá a városi élettel járó bizonyos előnyökhöz, hogy a hátrányait nem kell vállalnia. Megszokott lakóhelyi környezetében maradhat, nincs kitéve a nagyvárosok sokkoló hatásának, az áttelepüléssel járó megterheléseknek. Ügy tűnik tehát, hogy az a törekvés, amely az elmúlt évtizedben a magyar város- hálózat szélesítését szorgalmazta, jó volt. Tolna megye ebben a törekvésben lépést tudott tartani az ország más vidékeinek fejlődésével. A volt járási székhelyek várossá nyilvánításával — mint tudjuk — ma már öt városa van a megyének. Erdei szavait átvéve mondhatjuk: megyénk minden jelentősebb tájegységének van saját városa. Ha ehhez hozzászámítjuk az erőteljesen városiasodó nagyközségeket, akkor igazán biztatónak látszik a kép. A kialakult helyzet már önmagában is új tartalmak és lehetőségek hordozója. Csakhogy a lehetőség még nem azonos a valósággal. A városkörnyéki településrendszer jelenleg csak az első tétova lépéseit tette meg. Az új rendszerbe szerveződés sikere — a városok és környezetük belső állapotán kívül — attól is függ, hogy felismerjük-e az új helyzet kínálta összefüggéseket. A járások megszüntetésének hírét annak idején vegyes érzelmekkel fogadta megyénk közvéleménye. A végrehajtásért felelős alsó- és középszintű vezetők fegyelmezetten, de kételyeikkel küzdve fogtak munkához. A bizonytalanság okát nemcsak az újtól való féle. lem motiválta, ök azok, akik az elmúlt években végrehajtott átszervezések során a pozitív tapasztalatok mellett negatívokat is szereztek. A körzetesítések kedvezőtlen fogadtatása, a kis települések elnéptelenedése miatt kibontakozó össznépi aggodalom, a korábbi településfejlesztési politikát ért kritikák elégséges magyarázatot adhatnak arra, hogy az újabb átszervezés gondolata miért nem talált lelkes fogadtatásra. Volt, aki azért nyugtalankodott, mert személyében is érintette az átszervezés. De akadtak olyanok is, akiket egyszerűen a hagyományféltés, a tradíciókhoz való ragaszkodás késztetett móltatlankodásra. Az átszervezés óta eltelt néhány hónap elég volt arra, hogy a megye közvéleménye tudó. másul vegye és elfogadja: „a járások teljesítették történelmi szerepüket” és a múlt süllyesztőjébe kerültek. Annyi bizonyos, hogy a járás intézménye — mint a magyar közigazgatás és államiság egyik pillére — hosszú ideig dacolt a történelem változásaival. Keletkezése a 13. századi feudális anarchia ködébe vész, amikor a királyi szolgálatban álló szabad magyarok és a köznemesség a tartományurak és bárók korlátlan hatalmának és önkényeskedésének ellensúlyozására megteremtették a nemesi vármegyét. A kis- és középnemesség ekkor kapta meg azt a jogot, hogy saját soraiból választhat megyénként négy szolgabírát (iudices nobi'li- um), akik egy-egy ,,járásnyi” területen őrködtek a nemesi jogok sérthetetlensége és a jobbágyok zavartalan kizsákmányolása felett. Az egy „járásnyi” területen fekvő településeket a hivatalos ösz- szetartozáson kívül legtöbbször demográfiai, kulturális, tájegységi stb. szálak is egymáshoz fűzték. A felszabadulás után újjászervezett demokratikus köz- igazgatás a járások szerepét nem csökkentette, hanem sajátos módon megerősítette. A kibontakozó népi demokratikus forradalom első intézkedéseivel a faluhálózat fejlődését segítette elő. A földosztás, a telepítések, a városi lakosság falura költözése olyan folyamatokat indított el, amelyekkel hosszú távon számolni kellett. Szinte minden kis településen önálló közigazgatás, alsófokú oktatás stb. szerveződöttt. A kisparaszti gazdálkodást űző falu tehát olyan lakó- és munkahely lett, amely nagyon fontos politikai, igazgatási, művelődési és ellátási feladatok színtere is volt. Ennek a falusi településrendszernek szüksége volt a közvetlen napi segítségre, felsőbb irányításra. Annál is inkább, mivel a népi demokratikus forradalom a községi közigazgatás és a politikai élet vezető funkcióiba iskolázatlan, és az ezen a területen járatlan káderek ezreit állította be. Ebben a helyzetben célszerűnek látszott a járási politikai és közigazgatási szervek megerősítése, illetve az operatív feladatok ellátásához szűk. séges önállóságuk megteremtése. A járások ugyanis a felszabadulás előtt -nem rendelkeztek önálló képviselő- testületekkel. Az új helyzetnek megfelelő hatékony politikai és igazgatási rendszer kiépítését az MKP kezdte el az 1946-ban megtartott III. kongresszusa után. Életre hívta a járási pártbizottságokat, a területért felelős választott politikai testületeket. Amikor 1950-ben a közigazgatás átszervezésére is sor került, már minden járásban önálló járási tanácsi testületeket választottak. A járások felszabadulás utáni megnövekedett szerepe azonban csak átmenetinek bizonyult. A társadalom fejlődése szinte lépésről lépésre haladva tette feleslegessé, illetve nélkülözhetővé a járásokat. Bizonyításképpen talán elég néhány közismert tényt megismételnünk. Még 1964-ben is csak egy városa és 107 önálló községi tanácsa volt Tolna megyének. A termelőszövetkezetek úgy jöttek létre, hogy egy településen gyakran 2—3 is alakult. Az elmúlt évtizedben viszont létrejöttek a több települést átkaroló közös tanácsok és mezőgazdasági termelőszövetkezetek. Lezajlott az általános iskolák körzetesítése. Fuzionáltak az áfészek, a takarékszövetkezetek, a vízügyi szervek, a tsz-szövetsé- gek stb. Az iparosítás — rhivel mobilizálta a népességet — még a legzártabb falusi közösségeket is megbontotta.' A lezajlott folyamatot tényként kell elfogadnunk, még akkor is, ha tudjuk: talán helyenként és esetenként erőltetett, az indokoltnál gyorsabb ütemű volt ez az átrendeződés. Az is nyilvánvaló, hogv a gazdaságilag és szakmailag megerősödött termelőszövetkezetek már nem szorultak a járások közvetlen gyámkodására. De a megnövekedett szerepkörű községi tanácsok, valamint oktatási és más intézmények sem igénylik a napi segítségnyújtást. Az elmondottak miatt a járások korábbi szerepköre az elmúlt években egyre szűkült. Kiderült, hogy a járásbíróságok, ügyészségek, a népi ellenőrzési szervek, a Statisztikai Hivatal kirendeltségei, a Nemzeti Bank-fiókok egyszerre több járás igényeit is képesek kielégíteni. Közben nemcsak a járások hagyományos szervei és korábbi funkciói váltak nélkülözhetővé, hanem egyes járások is. Már korábban megszűnt a gyönki, najd a dombóvári és a bonyhádi járás. Amikor az összes járást megszüntető döntés megszületett, ez már csak egy évekkel előbb elkezdődött folyamat logikus lezárása volt. (Folytatjuk.) DR. LÁSZLÓ PÉTER Bővíti tevékenységét az Építőipari Innovációs Alap Tovább bővíti tevékenységét az Építőipari Innovációs Alap: kölcsönnyújtás és végleges alapjuttatás mellett újabban vállalják szabad vállalati fejlesztési források kihelyezését, feleslegessé vált, használt állóeszközök értékesítését — tájékoztatta az MTI munkatársát Varga Tamás, az Alap igazgatója. A pénzintézet megalakulása óta eltelt 14 hónap alatt több, mint félszáz javaslatot, innovációs pályázatot vizsgált meg, s ezek közül 27-re kötött szerződést. Innovációs kölcsön, illetve végleges alapjuttatás formájában mintegy negyedmilliárd forint értékű fejlesztés megvalósítását segítik elő, amelyekhez a kisbank 161,5 millió forinttal járul hozzá. A pénzintézet alaptőkéjének bővítése érdekében a közelmúltban ötven miliő forint névértékben kötvényt bocsátott ki. - A kibocsátott értékpapírokat az Építésügyi és Városfejlesztési, illetve a Közlekedési Minisztérium irányítása alá tartozó vállalatok teljes egészében megvásárolták. A sikeres akció után tervezik, hogy a vállalatok megbízása alapján is megszervezik a kötvénykibocsátást. Az innovációs pénzintézet újabban a vállalatok szabad fejlesztési forrásainak hasznosítására, befektetésére is vállalkozik. Komplex szolgáltatást ajánl fel a befektetőknek, vagyis megkeresi a beruházni, fejlezteni szándékozó partnert, vizsgálja az akció jövedelmezőségét, és részletesen elemzi a vállalat hitelképességét is. Mindezzel azt kívánják lehetővé tenni, hogy a hazai vállalatok körében gyorsuljon a tőkeátcsoportosítás, ugyanakkor a befektetők számára az üzleti vállalkozás az eddigieknél biztonságosabb és jövedelmezőbb legyen. A pénzintézet a lebonyolításért szerény díjat számol fel. Eddig a kisbank mintegy 60 millió forint vállalati fejlesztési forrás átcsoportosításában segédkezett. Aulák, motorok műszaki vizsgája A kölcsönkért kerekek Magam elé képzelem a jelenetet, amit Ravasz Nándortól hallottam. A tulajdonos kihozza autóját a garázsból, az ajtót csukja be, hozzálép egy ismeretlen, udvariasan köszön, és már mondja is a kívánságát. — Mester, ne haragudjon, de holnap kell műszaki vizsgára vinnem a kocsimat. Olyan príma gumikat látok a magáén ..., nem adná kölcsön őket... csak egy napra kellene, amíg a gép átmegy a műszakin. Holnap már hoznám is vissza mind a négyet. Mert négy elég, tudja, a pótkereket nem kérhetik számon a vizsgáztatók. — Ne haragudjon, de azoknak a vizsgáztatóknak én vagyok a főnöke, és ugye, megérti, hogy ez bizony nem megy, így Ravasz Nándor, a Tolna megyei Közlekedési Felügyelet igazgatója. — Ez az én formám — hangzik a válasz, és hirtelen elporzik az illető a „tett” színhelyéről. — Kérem, mondja el, mivel is foglalkoznak önök, a Közlekedési Felügyeleten. — A legismertebb munkánk a járművek műszaki vizsgáztatás^. Rajtunk kívül, az úgynevezett zárt-technológiás rendszerben — ami any- nyit jelent, hogy az autójavító kisvállalatok, autóklubok és a nagyvállalatok (mint üzemben tartók) is rendelkeznek e vizsgáztatási joggal, — természetesen megfelelő személyi és technikai feltételek mellett, s a Közlekedési Felügyelet nevében vizsgáztatnak. — Még mivel foglalkoznak? — A lakosságot és a közü- leteket is érintő gépjárművek összeépítésének, átalakításának az engedélyezésével. Például, ha valaki a személykocsiból teherautót akar kialakítani, utánfutót üzembe helyezni, erősebb motort beépíteni, azt nálunk intézheti el. A tájékoztatás, segítségnyújtás is feladatunk. A kevésbé ismertek közül valók a fogyasztásellenőrzé- sék a KPM rendelete alapján. A normákon belüli üzemelést, energiatakarékossá. A „mumus”, a fékhatás- mérö-muszer Orbán János vizsgabiztos kezelésében got, környezetszennyezést stabil állapotban (pádon) és mobil helyzetben vizsgáljuk a közutakon. Ez műszaki, a másik forgalmi jellegű tevékenység. — Csak a hazai járműveket? — A külföldi kamionokat és vezetőiket is megvizsgáljuk, — a fuvarozások nemzetközi jogi vonatkozásait, útvonalelhagyásokat és a csempészést kívánva ezzel megakadályozni. — Térjünk most át a személygépkocsikra és motorokra. Milyen kötelességei vannak az autósoknak és motorosoknak? — Erre két rendelet is tartalmaz szabályokat. A 23/1975-ös számú KPM-ren- delet — a műszaki KRESZ — kimondja, hogy milyen műszaki követelményeknek kell megfelelnie a járműveknek, hogy a közúti forgalomban részt vehessenek. Teljesen aprólékos, de nem fölösleges áráshalmaz ez. Az autós-motoros ebből annyit érez, amennyit a 8/1977-es rendelet kimond: az első hat évben háromévenként, 6—10 évig kétévenként, tíz év felett pedig évenként kell műszaki vizsgára bocsátani a járművet. — Milyen tapasztalataik vannak a felkészítést illetően? — Igen változatos a járművek műszaki állapota. Egyéves autón, amire vonóhorgot szereltek, és hozták műszaki ellenőrzésre, találtunk már alkalmatlan fékberendezést. A másik véglet az, hogy 15 éves kocsi is kifogástalan, mintaszerű állapotban került a vizsgáztatók elé. Mondjam azt, hogy amilyen a gazda, olyan a kocsija is?! — Milyen képzettségű szakembergárda vizsgáztat? — Technikusok és szakmunkások, akik komoly gyakorlati háttérrel is rendelkeznek. — Kizárható a szubjektivitás? — Amennyire a szubjektivitás általában kizárható, annyira biztosan. Van egy vizsgálati technológia, amiben-benne van a részletes követelményrendszer. A vizsgáztatóink jól ismerik, évente továbbképzésekre járnak, és vizsgáznak ők is. — Mennyi autót ellenőriz, nek általában? — 1984. első félévében 12 667 jármű vizsgázott, ebből 8610 a Közlekedési Felügyeletnél, és 4057 az említett zárt-teohnológiában. Reggel 6 óra van, a tolnai GÉM bejárójában nagy a zsúfoltság. Autók hosszú sora, cigarettázó, beszélgető emberek csoportja várakozik a műszaki vizsgára. Jó részük nyugodt, hiszen még új az autója, — itt nem lehet hiba, mások kevésbé azok, hiszen nem mai már a négykerekű. iMa délelőtt itt minden eldől. Orbán János vizsgabiztossal beszélgetünk. — „Kinnt” hallottam: az is számít, hogy milyen lábbal kelt fél a vizsgáztató ... — Na, azt azért mégsem, itt szabályok vannak, azokat pedig be kell tartani. Amelyik jármű annak megfelel, az mind kap műszakit, hibáknál pedig elutasítást. A saját érdekében, ezt nem győzőm nangsuiyozm: — Mióta vizsgáztat, és mi a tapasztalata? mérhető valamiféle izgalom az autósokon ilyen alkalmakkor? — Négy éve vizsgáztatok, Egresi József előadóval, Molnár József és Vadász András segéd-vizsgabiztosokkal egy csapatot alkotunk. Minden megy flottul, naponta 50—55 járművet vizsgálunk át. Aki már valamilyen formában vizsgázott, azon érezhető egyfajta drukk. Itt is így van, csak a régi ^kuncsaftjaink” igazán nyugodtak. Segítünk, ha lehet, — laza csavar, fényszóróbeállítás, tanácsadás ... Az öregebb autókat, motorokat nem szabad házilagos kivitelezésben büty- kölgetni. — Érdekes történet volt-e mostanában? — Idős bácsi, idős GAZ- kocsijával jön a vizsgára. Lemosta, de alaposan látszott rajta a viselet, szabályos vizsgabejelentővel érkezett. Megkérdezte tőlünk: — „Er. ről papírt is adnak nekem?!” Adtunk, mert százötven forintért komplett hibafelvételt csináltunk az átvizsgáláskor ... Elhozta, hogy megtudja, mit kell javíttatni rajta. Molnár György másodállásban foglalkozik autójavítással. Nem ez az első autó, amit vizsgára hoz. Ez éppen az öccse hároméves Ladája, elsővizsgás autó. — De mit kell rajta javítani? — Fékcsöveket és fékbetéteket cseréltünk, természetesen fékfolyadékot is, és vonóhorgot szereltünk az autóra, remélem, minden simán megy, így egyszerre két legyet ütünk. A vizsga után kiderült, ütöttek is. Jól felkészített ko. esi volt. Vallatáson az öreg Volkswagen SZABÓ SÁNDOR Fotó: KAPFINGER ANDRÁS
