Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-09 / 212. szám
TOLNA N * KÉPÚJSÁG 1984. szeptember 9. ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Miért költöztek el? Egy szekszárdi olvasónk felháborodva vette tudomásul, hogy a Szekszárd, Széchenyi utcai divatszalon Tolnára költözött. Nem tudja elképzelni, hogy egy ilyen fontos szolgáltatásnak, miért nincs helye a megyeszékhelyen. A városban nem található több férfi szabóság, pedig igény •lenne rá. Sokan most ha varratni szeretnének, el kell, hogy utazzanak Tollnára. Azt kérdezi: Miért nem maradhatott Szekszárdon ez az igazán fontos lakossági szolgáltatás? A levelet a Szekszárdi Szabó Szövetkezethez továbbítottuk, ahonnét dr. Kalmár József elnök küldte meg a választ. — 1983. I. 1. óta a férfi méretesek, megszüntetve szövetkezetünknél a tagsági viszonyukat, önálló szakcsoporttá alakultak. A szakcsoport elnököt, elnök- helyettest stb. választott magának és attól kezdve a munkájukat teljesen önállóan — a Szekszárdi Szabó Szövetkezettől függetlenül — végzik. Figyelemmel a központi irányelvekre és elvárásokra a szakcsoport tevékenységét szövetkezetünk az alábbiakkal segítette: Szövetkezetünk által bérelt Széchenyi utcai helyiséget rendelkezésükre bocsátottuk, a munkájuk végzéséhez szükséges termelő eszközöket (univerzális és speciálgépe- ket) részükre biztosítottuk, az induláshoz szükséges alapanyagot, kelléket szintén biztosítottuk részűkre, adminisztrációs, könnyvviteli munkájukat segítettük. — A szakcsoportnak nem maradt más feladata, mint a felkínált és biztosított feltételeket kihasználva, tisztességesen dolgozni. Nem kellett saját pénzükön megteremteni a munkafeltételeiket, azt a szövetkezetünk magára vállalta. Mindezeket azért tettük, mert erkölcsi és politikai kötelességünknek éreztük a megye- székhely szolgáltatásának biztosítását és segítését. — Időközben a szekszárdi városi tanács megkezdte a Széchenyi utcai épületek lebontását, illetve tatarozását és felszólította a szakcsoportot, hogy a helyiségből költözzön ki. Cserehelyiséget rengeteg utánjárással kijelöltek ugyan, de erre a szolgáltató tevékenységre az teljességgel alkalmatlan volt. A városi pártbizottság és a KISZÖV segítségével kijelöltek egy másik helyiséget is, ami a helyet és épületet illetően megfelelő lenne, de az ipari áram hiánya miatt, mintegy 150 ezer forint ráfordítás szükséges. (Ezt a helyiséget csak ideiglenesen, egy évre utalták ki.) — Miután a szakcsoportnak ki kellett költözni — az energia kikapcsolása miatt egyébként nem tudtak volna tovább dolgozni — ismét szövetkezetünk segített és miután más helyisége nem volt, a tolnai méretes egységünknél biztosítottunk helyet részükre. Megjegyezni kívánom, hogy az elmúlt időszakban a szakcsoport hozzáállása is enyhén szólva elgondolkodtató, ugyanis ők semmit sem tettek a saját gondjuk megoldása érdekében, csupán mástól várták ajándékként működési feltételeik megteremtését. — Egyébként a Tolna megyei Tanács, miután a történtekről tudomást szerzett, jelezte, hogy pénzügyi segítséggel, valamint megfelelő helyiség biztosításával hozzájárul a szakcsoport megyeszékhelyen történő működéséhez. Mennyi a munkadíj? Mácsik Zoltán Szekszárdi olvasónk szerkesztőségünkhöz írt levelében írja: Nyugdíjas szülei televízió készüléke üzemképtelenné vált, s kihívták a Gelka szerelőjét, aki a bejelentés után hamarosan meg is érkezett és fél óra után a készüléket megjavította, melyért 200 forintot számolt fel. Olvasónk ezt a munkadíjat soknak tartotta már csak azért is, miután a szerelő eltávozott, a televízió továbbra sem működött kifogástalanul, mivel a kép olyan volt, mintha szélesvásznú filmet vetítenének. A levelet a Tolna megyei Tanács V. B. ipari osztályához küldtük el, ahonnét dr. Márkus István osztályvezető a következőket válaszolta: — Mácsik Zoltán jogtalanul magas összegnek tartotta az Elektromos Gépjavító Vállalat műszerésze által felszámított 200 forintos tv-sze- relési munkadíjat, A műszerész három javítási műveletet végzett el a készüléken és ebben az esetben a KGM V/143. számú Díjszabásban előírt díjakat alkalmazhatja — az első műveletet teljes áron, a 2. és 3. műveletet 25 százalékos áron. — A javítási műveletek a következők voltak: 1. 508. Sor. és képeltérítés áramköre, ami 140 forint, 2. 509. Szinkron jel leválasztó fokozat (140/4), ez 35 forint, 3. 510. Tápegység javítása (100/4) 25 forint. Ez ösz- szesen 200 forintra jön ki. Az Elektromos Gépjavító Vállalat elmondása alapján a készüléken idegen beavatkozás jeleit észlelték és a tulajdonos elmondása szerint fia kísérletezett a megjavítással. — Az Elektromos Gépjavító Vállalat beszállította a készüléket és újra megállapította, hogy szakszerűtlen beavatkozás történt. A műszerész díjmentesen megjavította a készüléket. Telefonszámunk: 16-211 Ml VÁLASZOLUNK 4 Munka Törvény- könyve egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló, korábban kiadott művelődési miniszteri rendelet módosítja a művelődési miniszter 14/1984. (VIII. 22.) MM számú rendeleté, mely módosításokból — a terjedelem korlátáira is figyelemmel — itt csupán néhányat emelünk ki, s annyit jegyzünk meg, hogy a módosító és módosított rendelet egységes szerkezetben a Művelődési Közlöny 1984. évi 18. számában olvasható. Kimondja a módosító rendelet, hogy oktatási intézményben pedagógus, oktató, illetőleg ügyintéző munkakörben csak erkölcsi bizonyítvánnyal igazolt, büntetlen előéletű személy alkalmazható. Művelődési szervezetnél — kivéve a pedagógust — a két vagy több műszakos munkarendben dolgozók, továbbá a két vagy több műszakban üzemelő kulturális intézmény dolgozói részére, a munkaügyi szabályzatban (kollektív szerződésben) megállapított, hetenként egynél több szabadnap is biztosítható. Az idényszerűen működő kulturális intézmény dolgozója részére, valamint az oktatási intézmény ügyintéző, ügyviteli és fizikai munkakört betöltő dolgozója részére a szabadnap a munkaügyi szabályzatban meghatározót, tak szerint, a következő idény illetve tanév megkezdéséig összevontan is kiadható. A letelepedési segéllyel kapcsolatban akként rendelkezik a módosító jogszabály, hogy azt a pedagógust, aki a rendelet hatályba lépése után területi pótlékra kijelölt oktatási intézményhez neveznek ki, illetőleg helyeznek át, 3000— 25 000 Ft letelepedési segélyben lehet részesíteni. Nem köthető idevonatkozó megállapodás, oklevelének megszerzéséig, a csak érettségi bizonyítvánnyal rendelkező pedagógussal. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökének 13/1984. (VIII. 22.) ÁBMH számú rendelkezése az alsó- és középfokú nevelési- oktatási intézmények dolgozói munkabéréről szól, s mindenekelőtt rögzíti, hogy annak hatálya kikre terjed ki, illetve kik nem tartoznak a rendelkezés hatálya alá. Ez utóbbiak között sorolja fel a szabályozás pl. a fegyveres erők, a fegyveres testületek és a rendészeti szervek által fenntartott iskola és óvodai intézmények pedagógusait és alkalmazottjait, továbbá a szakmunkástanulók, szakközépiskolai és egészségügyi szakiskolai tanulók gyakorlati oktatását ellátó, vállalati, illetőleg egészség- ügyi intézményi állományba tartozó szakoktatókat. A rendelkezés mellékletei tüntetik fel azokat a bércsoportokat, ahová a pedagógust képesítése "és a munkaviszonyban töltött ideje figyelembevételével be kell sorolni, kimondja a jogszabály, hogy a munkaviszonyban töltött idő megállapítása szempontjából a kezdő év teljes évnek számít, s hogy ha a pedagógus, illetőleg alkalmazott a meglevőnél magasabb képesítést szerez, és ezt az oklevél megszerzését követő három hónapon belül a kinevező szervnél igazolja, akkor az oklevél megszerzését követő hó első napjától kell a képesítésnek megfelelő bércsoportba besorolni. Az említett jobszabályok a Magyar Közlöny idei 34. számában jelentek meg. DR. DEÁK KONRÁD a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke Szekszárd és környéke (U.) Bejárók - nemcsak munkába A szedresi önkiszolgáló üzlet A járási hivatalok megszűnésével, közigazgatásunk korszerűsödésével megváltozott, helyesebben változófélben van a települések egymáshoz való viszonya és természetesen a szerepkörök is alakultak. A változások, az új közigazgatási lehetőségek új megfogalmazásokat „alkottak”, s új bizottságokat „hívtak” életre. Parányi gyerek magánál jóval nagyobb tokba cipzárolt gitárt vonszol le az autóbuszról. — A zeneiskolába * megyek... A délutáni busszal járok Szekszárdra egyedül — mondja büszkén — s apukámmal megyek haza az ötössel. — Hova haza? — Harcra. A szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskolába 770-en járnak, e számba benne foglaltatnak a bátaszéki és a tolnai tagiskolák tanulói is. Végül is a megyeszékhelyen 450 gyerek tanul zenét (az érdeklődés ennél jóval nagyobb), s az említett számból hetvenen a környező községekből járnak be. Ugyancsak a buszmegállóban beszélgettünk a harmadikos gimnazista leánnyal, aki Szedresből jár be naponta. Nem fárasztja a bejárás, legfeljebb az okoz neki gondot, hogy több iskolai külön foglalkozást, délutáni programot képtelen vállalni, mert sok lenne a holt idő. S bizony harmadikban már ugyancsak rá kell hajtani a tanulásra... A 2600 lakosú Szedresből naponta hatszázötvenen járnak be a megyeszékhelyre dolgozni. S valamivel kevesebben, hatszázan találtak munkalehetőséget falujukban. A helybéli általános iskolába 412-en járnak, Szekszárdra, a különböző középfokú tanintézetekbe százötvenen. — Hogy hol találhatnak szórakozási lehetőséget a fiatalok? — kérdez vissza Koleszár Mihály, a szedresi Közös Tanács elnöke. — Részben itthon, részben Szekszárdon. A mi művelődési házunk állapota meglehetősen rossz. Fel kellene újítani... így nagyobb rendezvényeket csak hellyel- közzel tartunk. Viszont jól működik a cigányklub, a fotószakkör és az ifjúsági klub. Többen járnak be Szekszárdra is esténként. Valahányan színházba és hangversenyre, és igen sokan moziba. Aztán a kereskedelmi ellátásról is szó esik: — Jó lenne bővíteni. Egy háromszáz négyzetméter alapterületű ABC-áruháznak lenne helye és forgalma a községben. Telket is tudnánk biztosítani... Az úgynevezett 12. számú önkiszolgáló boltba délelőtt látogattunk... és meglepődtünk. A polcok alaposan megrakva. Lehetett kapni pickszalámit, háztartási kekszet, Lux-szappant, üvegmosó kefét —, hogy csak a gyakori hiánycikkek közül soroljunk. Szűcs József né boltvezető-helyettes pontosan részletezi, hogy milyen áruféleséget honnan rendelnek, illetve a boltvezető hova szokott menni a keresett cikkekért. — Gondunk is van — mondja. — Mégpedig a kenyér és péksütemény szállítással. Ugyanis gyakran csak 8 után ér ide a Sütőipari Vállalat kocsija. Arra hivatkoznak, hogy nincs elég rekeszük, s azokra kell vára- kozniok. Hát ezért a késés. Viszont az üzletben ezért nem kapnak sütőipari terméket azok, akik reggel hétre, vagy nyolcra mennek munkába, illetve iskolába. Pedig a bolt reggel 6-tól este 6-ig tart nyitva. A havi forgalom 1 millió 300 ezer forint körül van. Az utcán beszélgetünk — ugyancsak Szedresben Csurgó Ferencnével, aki ugyan Szekszárdon dolgozik, de pillanatnyilag gyesen van otthon. — Havonta legalább egyszer bemegyek a megyeszékhelyre vásárolni. Olyankor ruhaneműt, vagy nagyobb holmikat, gépeket veszünk. A napi dolgokat itthon is meg tudjuk venni, legfeljebb húst hoznak a szomszédok Szekszárdról — mondja, majd hároméves gyermeke kezét megfogva folytatja: — Nem is hiszem, hogy jó lenne, ha a községekben is megkaphatnánk mindent. Mert akkor az a választék rovására menne. Ezt úgy értem, hogy mindenkinek jobb egy nagyobb üzletben vásárolni, válogatni, mint olyanban, ahova legfeljebb két szobabútor fér csak be... Béres Vilmos, a Szekszárd- Sárköz és Vidéke Áfész elnöke a következő adatokat sorolja: — Kilencven kereskedelmi, ötven vendéglátóegységünk van, s a város és a környék minden településén üzemeltetünk felvásárlóhelyet, van ahol többet is. Lehetőségeinkhez mérten igyekszünk bővíteni a bolthálózatunkat. Decsen, a Fő utca sarkán épülő új élelmiszerüzletnek nagyon örülnek. De mint mondják, örömükbe üröm is vegyül. Mármint az újtelepen élőknek. Szerették volna, ha ők „kapják” az új egységet, mert az ő tájukon csak egy „bódé-bolt” van. A forgalom nagy, télen sorban állni előtte rossz. A város és környéke együtt gondolkodásáról, együtt tervezéséről írni szinte képtelenség úgy, hogy valami ki ne maradjon. így ez a kétrészes riport is kénytelen volt „kihagyni” számtalan fontos dolgot, sokak számára fontos dolgokat. Viszont leszögezhetjük, hogy már most, a „tanulóévekben” is úgy próbálnak együtt dolgozni a városok és környékeik, hogy abból mindannyiunknak csak hasznunk származzék. (Vége) V. Horváth Mária Fotó: Czakó Sándor A decsi nagy forgalmú „bódé-bolt” ... és az épülő új ABC
