Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-08 / 211. szám

1984. szeptember 8. NÉPÚJSÁG 5 A fiatalok lakáshelyzete A fialtatok lakáshelyzete . . . kezdeitű mondatot sokféle­képpen tehet folytatni, és mindegyik igaz lehet. Ha azt mondjuk, hogy nehéz és egy­re nehezebb, igaz, ugyanígy tény, hogy ebben az ügyben évek óta sok minden történt, tehát van javulás. Vannak ugyanakkor emberek, akik számára az önálló otthon majdnem elérhetetlen, ez alt­itól függ, hogy milyen a csa­ládi és baráti környezet, vagyis mennyi segítségre szá­míthat a fiatal házaspár. A tények A témával minden érde­kelt intézmény, hivatal, szer­vezet foglalkozik. A megyei tanács és munkabizottságai éppúgy, mint a pártszervek és az ifjúsági mozgalom rendszeresen értékeli a hely­zetet és meghatározza a ten­nivalókat. Megyénkben az el­múlt évtizedben valósult meg a legnagyobb arányú lakás­fejlesztés. Az utóbbi évek­ben eltolódás következett be a magántulajdonú lakások, illetve házak irányába, ami nem véletlen, hiszen az in­tézkedések és kedvezmények is ebbe az irányba hatnak. A népszámlálás adatai alapján a megye mennyiségi lakás­hiánya 11 500, aminek felszá­molása a lakosság növekedé­se és a lakásmegszűnések mi­att csak hosszabb távon le­hetséges. A VI. ötéves terv­ben összesen 8900 lakás meg­építését terveztük, ez további arányeltolódással, majdnem meg is valósulhat. A beveze­tett új igénylési rendszer a tényleges helyzet megisme­rését eredményezte, eszerint a lakásigénylők száma közel háromezer, de az igények és lehetőségek nincsenek össz­hangban, mivel az állami la­kásról lassan már csak ál­modni lehet. Fokozatosan Az elképzelés tetszetős, hogy a fiatal házasok három éven belül kapják meg az úgynevezett első lakást, ami­nek a megvalósítása függ például attól is, hogy meny­nyi garzont sikerül felépíte­ni. A paksi negyvenlakásos akcióról, illetve annak sike­réről már részletesen beszá­moltunk. Terveznek KISZ- ilakótelepet Szekszárdon is, azok egyedi társas lakások lennének, a vevő, illetve az építtető kijelölésének joga a városi KISZ-bizottságé lesz. Tolna megyében a kiutalt la­kások 55—60 százalékát fiata­lok, illetve fiatal házasok kapják. Az egyedülálló ila- kásigénylők többsége pálya­kezdő fiaital, tehát a fiatal házas kategóriában nem me­rül ki a fiatal lakásigénylők száma. A helyi ellentmondá­sokra mi sem jellemzőbb, mint az, hogy Pakson az igénylők több mint 80 száza­léka a fiatal. Fonltos része a témának a itelek, aminek tar­tós használatba adásáról me­gyei intézkedés is történt és községekben is az tapasztal­ható, hogy a tanácsok nagy gondot fordítanak ezek ki­alakítására. A közelmúlt ada­tai alapján az tapasztalható, hogy az építkezők 60-70 szá­zaléka fiatal házas, kedvez­ményt általában nem adnak, de előfordul, hogy a kialakí­tás és a közművesítés költ­ségeit nem teljes egészében hárítják át a használókra. Javultak a munkahelyi tá­mogatás tehetőségei • is, amelynek a hatása megyénk­ben már rövid idő alatt is mérhető. Megyénkben a fokozatos­ság elvének a megvalósulá­sát maguk az igénylők is akadályozzák, mivel az ál­lami lakások esetében nem következett be a várit moz­gás, az új igénylő pedig nem hajlandó elfogadni átmeneti megoldásokat. Mindenki vég­leges lakást szeretne. Erre viszont vagy várni, vagy pe­dig költeni kell, mégpedig egyre többet. Még egy lehetőség Például Pakson, állami la­kás nincs, és nem is épül, te­hát a szociális lakáshoz ju­tás tehetősége nemhogy csök­kent, hanem egy időre meg is szűnt. Emiattt aztán néhá- nyan majdnem képtelen helyzetbe kerültek. Van egy négygyermekes fiatalasszony, akinek „csak” negyvenezer forint kellett volna egy ta­nácsi kijelölésű lakásra, de annyi sem volt. Ilyenkor mit tehet a társadalom? Te­hetetlenül szemléli, hogy vannak helyzetek, amelyek­ből nincs kiút? Sajnos hason­ló helyzetben élnek a volt állami gondozottak is, akik mögött nem áll szülő és csa­lád, esetleg még barátok sem. Ezen okokból és miaut, hogy a költségek állandóan nőnek, „új” alapot hozott létre a megyei tanács. Azért az idé­zőjel, mert lehetőség eddig is volt rá, de a gyakorlatban nem képezték. Most viszont van ez évre hárommillió fo­rint, de ez az összeg nem „szentírás”, a jelentkező igé­nyek szerint módosítható, éppúgy mint az ajánlott irányelvek konkrét összegei is, tehát az, hogy egy csa­lád mennyit is kaphat. Az elosztás, illetve a kedvezmé­nyezett kijelölésének joga a helyi tanácsé, hiszen ők is­merik legjobban az igénylő körülményeit. A megyében három év alatt, vagyis 1984-86-ban épülő illetve felszabaduló 600 állami lakás felét kapják fi­atal házasok, akiknek már van gyerekük. A részle­tes feltételek ismertetésére nincs mód, a támogatás lé­nyege az, hogy a jogos lakás­igény alsó határáig adható támogatás, olyan helyeken, ahol nem vagy kevés állami lakás épül azoknak, akik ez­zel és az esetleges munkahe­lyi támogatással már képe­sek építkezésbe kezdeni, vagy lakást vásárolni. A vissza nem térítendő hi­tel a saját erőbe számít bele. A tanácsok ezenfelül is ké­pezhetnek további alapot. Nyilvánvaló, hogy a kijelö­lés nyilvánosan a lakáselosz­tó bizottság bevonásával tör­ténhet. A kedvezményt azok­nak a családoknak célszerű nyújtani, akik saját hibáju­kon kívül sem képesek más módon önálló otthonhoz jut­ni. És még mi minden ! De mennyi, de mennyi ál­dozat szükséges még, hogy egy-egy otthonba beköltözze­nek a fialtatok! Eat akár ve­hetjük természetesnek is, hi­szen áldozatok nélkül sem­mit nem lehet elérni, de ezek mértéke a lakás esetében már megközelíti a kritikus pontot, ugyanis a részletek, a rezsi és az előtakarékosság — a végleges lakásra — hosszú évekre olyan eladóso­dást jelent, hogy azt már alig lehet elviselni. Az egyik házasitárs fizetése azt az ösz- szeget rendszerint nem is fe­dezi. Tervezni pedig mód sincs, legfeljebb álmodozni a jövőről, vagy várni egy lottó- nyereményt, örökségről már talán túlzás szólni. Az áldo­zatok másik és végképp tűr­hetetlen része pedig az épí­tőanyag-ellátásból, illetve hi­ányból következik. A har­madik dolog, ami már köz­ponti intézkedést igényel. Ha a lakásárak jelen ütemű nö­vekedését nem sikerül meg­fékezni, még rosszabb hely­zet állhat elő. Elsősök Hiába a szeptemberi nyár, a lényegen nem változ­tat már ez sem, megkezdődött az 1984—85-ös tanév. Akik már jártak egy évet, tehát például a másodiko­sok, azoknak ez már nem is olyan nagy dolog. Sokkal inkább új ez az első osztályosoknak, akik bizony csak most lépték át az iskola küszöbét. Nekik kell most megszokni a kötöttséget, megismerni az írás és számo­lás alapjait. Acsádi Józsefné tanító néninél huszonhá­rom elsős kisgyermek kezdte el a tanévet Mórágyon, az általános iskolában. . Diurt irMÓ Egy megilletődött hatéves Az első feladat Acsádi Józsefné mesél Egy kicsi mozgás... Az első Iskolai tízórai Érdeklődés Hogyan kell fogni a eeruzát Minti az angyalok Ihárosi Ibolya

Next

/
Thumbnails
Contents