Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-01 / 205. szám

1984. szeptember I. ( TOLNA \ NÉPÚJSÁG 7 I Jegenyés hétköznapja | — HIM ........... .... ' «SS ' K ukoricaföld, akácerdő. bálakaziak, silófalak. földút, házsor, kerítésen száradó ru­hák , beszélgető fiaítlasszo- nyok, szaladgáló gyerekek — hétköznap délelőtti életkép Jegenyésből. A puszlta a Szekszárdi Ál­lami Gazdasághoz tartozik, a tehenészeti telep szomszéd­ságában lévő házsorban olyan családok laknak, akik itt a telepen kaptak munkát. A kerítésre támaszkodva fej­kendős asszony szól: „Ment­sen meg innen a jóisten min­denkit, büntetés iitt az élet. Az ember csak azért marad, mert nincs módja elmenni. Én már harmincötödik esz­tendeje itt lakom, de csak addig maradok, míg a gyere­kek fejlődésben vannak. A nagyobbik betöltötte a 15-öt, és a szőlészetben dolgozik. A kicsi még kicsi, most viszem be nyiratkozni Szedresbe, ne legyen borzas az iskolában". — Mivel foglalkozik, mennyit keres? — A teheneket hajtom a fejőházhoz, és a családi pót­lékkal megkeresem a hatez­ret. A lakás havonta 59 fo­rintba kerül, egyszobás, szá­raz, rendes és olcsó. Száraz és rendes? A ki­csiny udvaron évtizedes sze­mét, a kacsák a lépcsőn ül­nek, és odapiszkítanak. „Ma még nem értem rá seperni, de majd fogok” — mondja az asszony és hátat fordít. Vékonyka szemüveges fia­talasszony, Csankó Györgyné, a legszélső lakásból. — Két éve könyörgünk, hogy javítsák meg a tetőt, de hiába. Beázik a szoba. Most várjuk, hogy valaki elköltöz­zön innen, azitán átmegyünk egy másik lakásba. Erre a vége felé szárazabbak a la­kások, jobbak, igaz itt meg estefelé nem hagynak unat­kozni az egerek. Elkezdtük irtani, hiába, az egyiket meg­fogjuk jön a másik. Száraz Istvánná reggel mo­sott, s már szedi is le a ke­rítésre teregetett ruhákat. Borús, és kedvetlen. — Elmegyünk innen, akár­hogyan is, de elmegyünk. Ha lehet már a jövő hónapban. A gazdaság segít a házvá­sárlásnál, Júlia majorban vennénk. Júliában mégiscsak van bolt, meg a gyerekeket is beviszik az óvodába. Dol­gozni kellene, ment én nem kapom a gyest. Szakmám sincsen, csak egy évet tanul­tam férfiszabónak, de el kel­lett menni dolgozni, ment a nagymamám nevelt, és nem tudott megtámasztani. Négy éve, 17 évesen mentem férj­hez. jöttek a gyerekek, az uram nem engedett innen két műszakba. Ö itt dolgozik a tehenészeti telepen, hegesz­tő. De a havi 1800 a gyere­kek után hiányzik. — Szerétnek itt lakni? — Azt éppen nem . lehet mondani, hogy rossz, de a telefon az egyetlen, ami ösz- szeköt a külvilággal. Ha Szedresen van dolgunk, a gazdaság mikrobusza hoz- visz, rjön reggel, délben, este. Csak el kéne azért menni, néztünk most is egy jó pa­rasztházat Tengelicen, de 400 ezret kérnek érte. Kinek van ennyi pénze? Margitka, Csankó György­né, a szép kis szelíd asszony­ka jön ismét: befőzőgumit kér kölcsön, a férje javítja éppen a magnóit, és ékszíj­nak kellene. — Rengeteg itt körben a gyom, felverte a parlag, de s^n gyümölcsöt, sem zöldsé­get nem látok sehol. — Pedig elvetjük a magot, meg krumplit is ültéttünk, csak a kapálással maradtunk el valahogy. Nem is igen ér­demes, ha terem valami, el­viszik a kétlábú rókák. Ma­rad a fizetés, de az is el­megy: tápot kell hozni a jó­szágnak. Most vettünk egy kéthónapos malacot, száz csi­bém, meg harminc kacsám van. A férjem takarmányos itt a telepen, a fizetés el­megy a megélhetésre, és a gyerekeket is ruházni kell. — Jól megvannak itt egy­mással a családok? — Panaszkodjunk? Minek. Hol összeveszünk, hol kibé­külünk. Az egyiket a gyerek­lárma zavarja, a másiknak a jószág van útban. — Napközben sokan van­nak itthon? — Majd minden házban. A kilenc lakásból ötben élnek fiatalok gyerekekkel, főzünk, mosunk elbeszélgetünk. Az emberek váltóműszakban dolgoznak, minden másnap­juk szabad. Mozog az élet itt a házakban, a házak előtt. — A lakásokon nemigen látszik a férfikéz nyoma. — Elhanyagolnak bennün­ket, de az is lehet, hogy már az ősszel lebontják, minek költsön rá az ember, minek gondozza? Ügy mondják, ha innen el kell menni, lakást adnak Kajmádon. Akkor oda megyünk. Jegenyésen van egy „kas­tély” is, udvarház inkább. Az ablakokon nincs üveg, az ajtó zárva. Az ispánházban Dundics Lászlóné lakik, táp­pénzen van az ízületeivel már három hónapja. Franyuk Jakabnc: Aki pusztán él, ne hagyja cl magát — Alsópélből jöttünk ide, s azért, merit a lakás mesz- sze volt a munkahelyemtől. A férjem a tejházban dolgo­zik, én meg borjús vagyok. Nehéz a munka, de rendes a lakás. A gyerekek is meg­szoktak iitlt, jó helyen vannak Tengelicen, a hétközi kollé­giumban. — Önök is szeretnének in­nen elköltözni? — Mehetnénk más gazda­ságba is, meg házalt is lehet venni a gazdaságon keresz­tül. Csakhogy alá kell írni vagy 10—15 évet. Viszont ki tudja, mi lesz velünk öt vagy tíz év múlva? Itt azért a munkahely jó, a kereset meglehetős, a telep közel van, és a főnökömmel sem volt soha semmi problémám Franyuk Jakabné, Kati né­ni a kertből jön, karján ko­sár, benne uborka, zöldség, káposzta. Jegenyésben 1940 óta lakik: — Ez a puszta Bezerédj Mária Ottiliáé volt, Hidján élit, és hintával járta a birto­kolt. Nála voltunk kommen- ciós cselédek. Áprilistól ok­tóberig szerződtünk le, télen meg a napszámba jártunk a magtárba. Aztán Serneváll- telep lettt itt, akkor építették a kulitúrtt, a fürdőt, meg az ebédlőit. A kastélyban iskola működött, 63 gyerek volt ak­kor a pusztán. Később az ál­lami gazdasághoz kerültünk, s lassan-lassan kezdett Itt tönkre menni minden. A kul- Itúrból, ahol a mozi is volt, futballpályát csináltak a gye­rekek, hogy esőben is tud­janak focizni. Négy-öt éve, mióta szó van arról, hogy megszüntetik a pusztát, igen elhanyagol bennünket a gaz­daság, s az emberek is félig itt, félig ott, nem törődnek semmivel. — A porta, a fürdőépület­ből kialakított lakás, ahol él­nek szép és gondozott. — Igyekszik az ember, bár­ha pusztán él is. Sertéseket hizlalok, tizet adtam le idén. több mint egy mázsa hagy­mát és én mindent, de min­dent megtermelek, ami ne­künk, meg az öt gyereknek, a családjuknak kell. S pénz­zel is segítem őket, ahogy csak tudom. Mert már nyug­díjban vagyok, mégis dolgo­zom. Éjjeli elletős, meg bor­jús vagyok, keresek is szé­pen. — Szeret itt élni? — Nagyon. És nem is kí­vánkozom el sehova, itt min­denem megvan, megterem, s nem igaz az, hogyha pusz­tán él valaki, távol a világ­tól, el kell hagynia magát. Én szeretek gazdálkodni, szeretem a szépet, a tiszta­ságot, a szép életnek, a gye­rekeknek, meg a munkának élek. Indulunk visszafelé, végig a házsor előtti földúton. Csankóné átöltözött, Margit­ka, a szépséges pici lány a kertkapuban álldogál. Há­roméves elmúlt, s ősztől óvo­dába megy. D. VARGA MARTA Fotó: CZAKÓ SÁNDOR Fodpálya a kultúrban Javul a tégla éa a cserép minősége Folyamatos, program szerinti munka Bátaszéken A bátaszéki Cserép- és Vázkerámiagyár termelésé­nek alakulásával a közel­múltban foglalkozott az MSZMP megyei bizottsága mellett működő gazdasági és szövetkezetpolitikai munka- bizottság. Ott (hangzott el az a megállapítás az előterjesz­tés, a bizottság tagjainak ta­pasztalatai és a vita alapján, - hogy a gyárban a termelés stabilizálása egyre erőtelje­sebb, a termékek minősége jelentősen javult. A gyár fennállása óta több alkalommal volt szerencsénk írni a termelés alakulásáról, a munkáskollektíva megerő­södéséről, a termelés szak­mai színvonalának növeke­déséről — ám az évek folya­mán nehezen bontakozott ki az a kép, amely kívánatos és ma fogadja a látogatót. Sze­repet játszott ebben az is, hogy vezetői posztokon vál­tozás történt, javították a gé­pek műszaki színvonalát, s az emberek is megtanulták a meglehetősen bonyolult ter­melési folyamatok irányítá­sát, abban hatékonyan vesz­nek részt. Példázza ezt az a tény is, hogy 1982-ben a falazó- és födémáru-termelés megha­ladta a 77 milliót, 1983-ban a 76 milliót, s (az idei terv is hasonló, s az év időará­nyos tervét 29,5 (milliós kis­méretű téglaegységben szá­molva, 32,8 milliós a telje­sítés. Elérték, hogy idén feb­ruár óta folyamatosan bizto­sítják az égetésre váró szá­raz téglával rakott kemence­kocsik folyamatos tolását, azaz az égetést, tehát nin­csen üresjárat a drága tü­zelőanyagot fogyasztó kemen­ceberendezésben. A gyár termékszerkezeté­ben már csak korszerű ter­mék található. A cserépter­mékek mellett fokozott a hő­szigetelő képességű poroton falazóblokk, födémbéléstest és 10 centiméteres válasz­fallap aránya. A cserép ter­melése az év első hónapjai­ban nem volt zavartalan. A termelési lemaradást csak május végére tudták pótol­ni, illetve már némi túltel­jesítés is van, a tervhez ké­pest. A termelés folyamatos­ságát megteremtő intézkedé­sek nyomán várható, hogy az év további részében, fo­lyamatos, egyenletes lesz a tetőfedő anyag gyártása. A termelés folyamatossá­gának egyik alapvető befo- lyásolója az alkatrészellátás milyensége. Az importált gé­pekhez nehezen, vagy egyál­talán nem tudnak minden alkatrészt beszerezni. Az al­katrészeket gyáitó hazai ipar lassan igazodik nemcsak a bátaszéki, hanem a hazai más korszerű téglagyárak ilyen igényéhez is. így szük­séges rugalmasabb eljárások kidolgozása egyes gépek ja­vításánál; sőt a szükséges alkatrészek gyártását is meg­szervezni saját műhelyben, illetőleg más cégeknél. A korábbi egyről az idén áttéritek a több csatornás ér­tékesítési rendszerre, ez pe­dig kiemelten a magánerős építkezések támogatását szol­gálja. A gyár a szállítási szerződésben vállalt köteles­ségeit időarányosan teljesíti — annak ellenére, hogy igen sokan sorban állanak a külön­féle termékekért a gyárka­puban. A termék fuvarozását általában a Volán 11-es Vál­lalat végzi. A felfokozott ke­reslet miatt a gyárudvaron minimális a készlet — szem­ben a 2—3 évvel ezelőtti helyzettel, amikor is több tízezer blokktégla és cserép várt mindig vevőre. Jelentős műszaki fejlesz­tést is végrehajtottak. Kidol­gozták a számítógépes adat­feldolgozást, a készletgazdál­kodáshoz pontosabb infor­mációk állnak rendelkezé­sükre. Bővítették a raktár- területet, így gondosabban tudják a különféle anyago­kat, árukat tárolni. —Pj — Jj­A gázfűtés elosztó csőrendszere A gépeket automatika irányítja Kgységrakatokba csomagolják az árut

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents