Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-01 / 205. szám
Q^EPÜJSÄG 1984. szeptember 1. Mongólia Mongol-szovjet gazdasági kapcsolatok A mongol népgazdaság fejlesztéséhez szükséges gépeket, berendezéseket, üzemanyagot kezdettől fogva a Szovjetunió szállította az or szágnak. Mongólia eleinte ugyancsak a Szovjetuniótól kapta a fogyasztási cikkek nagy részét is. Egészen az ötvenes évekig a Szovjetunió volt Mongólia egyetlen külkereskedelmi partnere. Az árucsere-forgalom keretében a Szovjetunió ma 40 ezer terméket szállít Mongóliának, az ország tartós fogyasztási cikk igényének 50, gépszükségletének kilencven százalékát. „Magyar" műhold az Egyenlítőn Egységes URH-radíősaiv Ki ne ismerné a gondot korszerű, hordozható rádió- készülékeinkkel, az autórádiókkal, ha „Keletről” „Nyugatra”, vagy visszafelé átlépjük a határt? Hiába a ki- váló hang, a szép doboz, a pompás Sony épp oly kevéssé használható az URH-sá- von, mint az Orion vagy a Szaljut. A jelenségnek semmi köze a készülékek minőségéhez, pusztán arról van szó, hogy annak idején, az URH-rádiózás elterjedésekor (főként politikai meggondolásokból) más frekvencián kezdték meg a műsorszórást a tőkés, megint máson a szocialista országokban. Így aztán vagy át kell hangol- tatnunk készülékeinket, ami nem olcsó mulatság — s nem is mindig tesz jót azoknak, — vagy lemondunk a közép- hullámú adásokénál jobb hangminőségről. Arról nem is beszélve, hogy mind több adó, főként a sök zenével szolgáló „háttér-iadók” ma már csak URH-n adnak. A megoldás mégis megszületett — tudhatjuk meg a Nemzetközi Távközlési Unió (ITU) genfi központjában. Jelenleg a szocialista országok a 66—73 megahertzes, a világ többi állama a 88—100 megahertzes frekvencián sugározza URH-mű- sorait. A nemzetközi megállapodások értelmében fokozatosan megszüntetik a 66—73 mHz-es sáv használatát műsorszórásra. Az új, egységes sáv 88—108 mHz között helyezkedik el. Az átállás természetesen bonyolult, költséges és hosz- szadalmas folyamat, amely — várhatóan — az ezredfordulóig húzódik majd. A kezdeteken mindenesetre már túl vagyunk, így pl. hazánkban is már régebben olyan rádiók készülnek, amelyek mindkét sáv vételére alkalmasak, s fokozatosan (az adók jövendő átállításával párhuzamosan) gyáraink beépítik az új, egységes vételi sávot a készülékekbe. (A jelenleg Kelet- Európában használt frekven- ciatartományt a jövőben is hasznosítják, mégpedig a mozgó adó-vevő berendezések forgalmánál.) Az URH-adók egységesítése könnyű feladata volt az ITU-nak ahhoz képest, amit a műsorszórást szolgáló rö- vidhullám-isávok újrafelosztása jelent. Idén januárban tartották Genfben az 1987-es világkonferencia első előkészítő értekezletét. E konferencia feladata, hogy véglegesen kijelölje: melyik ország milyen frekvenciákon szórhat rövidhullámon műsort. Jelenleg mintegy 500 rövidhullámú adó működik, de meghatározó szerepük az „óriásoknak” van: A BBC, a washingtoni, a moszkvai rádió, Párizs, Bonn s néhány más, nagy ország sok tucat nyelvén, gyakorlatilag a nap minden percében sugározza műsorait. A fejlődő országok közül is mind többen kapcsolódnak be a rádiózásba s igénylik ennek lehetőségét. Műszaki szempontból még fontosabb, hogy a nagy távolságú hírközlés e nélkülözhetetlen eszközét nemcsak műsorszórásra, hanem egy sor létfontosságú szolgáltatásra, köztük a légi-, a tengeri közlekedés irányítására is használják. Jelenleg számítógépek segítségével dolgoznak az ITU szakemberei az éter újrafelosztásán —, de nyilván még sok szakmai és politikai harcra kerül majd sor, amíg e több éves tárgyalások, egyeztetések után megszületnek a végső, kötelező döntések. Jóllehet a közvetlen, műholdas tv-műsorsugárzás még a kezdeteknél tart, a 157 országot tömörítő ITU-nak ez is mind több munkát ad. Nemzetközi megállapodás született már arról, hogy minden ország csak saját területére sugározhat műholdról televíziós programokat — mégpedig csak saját nemzeti nyelvén, vagy nyelvein; így tehát egy ország másik állom területére, az érintett hozzájárulása nélkül az űrből tv-műsort nem sugározhat. A várható viták elkerülésére az ITU valamennyi tagállamának kijelöli az „égen” azt a sávot, ahonnan majdan saját, vagy bérelt műholdja segítségével műsorait sugározhatja. Ügynevezett geostacionárius, azaz a Földhöz képest állandó pályán lévő műholdakról van szó, amelyek az Egyenlítő síkjában, Földünk felett mintegy 36 000 km-re helyezkednek el. Ilyen műholdak egyébként már hosszú évek óta biztosítanak hírközlési kapcsolatot mind a tőkés, mind a szocialista világban, polgári és katonai célokra egyaránt. A nyugati Intelsat- nak 105 ország tagja, a szocialista országok Interszput- nyik szervezetének 17 tagállama van, de legújabban bekerült például a nyilvántartásokba az Arabsat-társa- ság is: Szaúd-Arábia vezetésével (és anyagi erejével) 21 arab állam készül a televíziós jövőre. A jövendő „magyar” műhold helyét az Atlanti-óceán felett, Mauritánia partjaitól nyugatra jelölték ki. Ha majd — a szocialista országok együttműködése keretében — megkezdődik a műholdas tv-műsorszórás hazánk területére is, az adások természetesen — műszaki okokból — szélesebb területeken is vehetők lesznek. A műhold-frekvenciák kijelölése egyébként nem jelent különösebb gondot, mondják az ITU szakemberei, „hely” van elég. Annál fontosabb, hogy a használt, vagy a tervezett frekvenciákat egyeztessék a földi adókkal, hiszen a 36 km magasságból sugárzó műholdak különben zavarokat okoznának a műsorszórásban, a hírközlésben. Hogy ez egyébként a hírközlés minden területén egyre ritkábban történik, abban döntő szerepe van e 109 éves nemzetközi szervezetnek, amelyben mindig elismert szerepet játszottak és játszanak a magyar szakemberek is. HELTAI ANDRÄS KNDK főváros: Phenjan A Taedong folyó, amely kettészeli a várost A Phenjanba érkező utas csalódik, ha nyomban ázsiai jellegzetességeket igyekszik felfedezni a népi Korea fővárosában. Az utcákat szomorúfűzek szegélyezik, s a fák és virágok alig különböznek az itthoniaktól. A tájékozott vendéglátók arra sem mulasztják el felhívni a figyelmet, hogy a széles Taedong folyó éppúgy szeli ketté a várost, mint a Duna Budapestet, csak éppen Phen- janban a hegyes-dombos „budai” oldal van a bal parton. Az új lakótelepek sem sokban különböznek a megszokottól, régi épületeket nem lehet látni. Phenjant a koreai háború után a szó szoros értelmében újra fel kellett építeni. A műemlékszámba menő, pagodatetejű folyóparti őrtornyok is csak másai a régieknek. A város legjellegzetesebb középületei vadonatújak. Nagyvonalú városépítészeti megoldással a Taedong folyó két partján két hatalmas tér került egymással szembe, s az így kialakult tengely két végén áll a két monumentális építmény: a Dzsucse-torony és a Népi Tanulás Palotája. A toronnyal szemben a belváros központjában épült fel a könyvtár, művelődési ház, nyelviskola szerepét egyaránt betöltő, valóban palotának beillő épület, amely stílusában egyszerre idézi a régi pagodák és a más szocialista országokban is látható hasonló építmények stílusjegyeit. Phenjan képéhez a tízezrével épülő új lakások éppúgy hozzátartoznak, mint a pazar kivitelű középületek. A szülészeti klinikát nemcsak a legkorszerűbb külföldi berendezésekkel szerelték fel, hanem a belső tereket drágakövekkel díszítették. BEDÖ IVÄN i ^. __________________________ I ' | ; . / Az újjáépült Phenjan Lengyel-magyar gazdasági együttműködés A lengyel—magyar gazdasági együttműködés sokéves múltra, régi hagyományokra tekint vissza. Elég csak megemlíteni a Lengyelországban közkedvelt Ikarus autóbuszokat és a Magyarországon tekintélyes számban futó Polski Fiatokat. A két ország kereskedelmi áruforgalmának értéke 1983-han 890 millió rubel volt. Az importban 13, az exportban pedig 6 százalékkal magasabb értéket értek el, mint a megelőző évben. A kereskedelmi forgalom ilyen ütemű növekedése mellett kiegyenlítődött a Lengyelország szempontjából passzívummal zárult 1981-es évi forgalom. A lengyel külkereskedelemben 1981 rendkívül kritikus évnek számított, ám a magyar piacra irányuló lengyel kivitel mindössze 5 százalékkal volt alacsonyabb, mint az e téren legkedvezőbbnek tekintett 1978- as esztendőben. A .kölcsönös árucsere értéke az idén várhatóan eléri az egymilliárd rubelt. Az áruforgalomban — a többi KGST-országhoz viszonyítva — jelentős a lengyel és a magyar üzemek közötti együttműködésből származó termékek aránya. Különösen érvényes ez a közúti járműiparban. Évente 1600 Ikarus autóbusz érkezik Lengyelországba, s 1984^től kezdve a magyar fél motorral együtt komplett autóbusz-alvázakat szállít, amelyekre a lengyel üzemekben szerelik fel a karosszériát és a belső berendezéseket. Lengyelország mindemellett dízelmotorokat és hátsó hidakat is importál Magyarországról a jelezi autóbuszgyár számára, az ott készülő Berliet autóbuszokhoz. Ugyancsak Magyarországról kapják a különböző alkatrészeket a Bielsko-Bia- lában és Tychyben gyártott Polski Fiatokhoz. Lengyelországból a Polskik mellett újabban Star tehergépkocsik is érkeznek Magyarországra. Sok lehetőséget ígér a két ország áruforgalmának kibővítésében az elektronikai ipar is. A legjobb példa erre a színes televíziók gyártásában kialakult kooperációs termelés. A gazdaságos, az eddigieknél kevesebb áramot fogyasztó piaseeznói „in-line” képcsövekért cserébe káva nélküli magyar készülékeket kap Lengyelország. 1983-ban a lengyel ipar 100 ezer képcsövet szállított Magyarországra. Az együttműködés a késztermékek egyes elemeinek és részegységeinek szállításán kívül kiterjed a termeléshez szükséges anyagok továbbítására is. A gazdasági együttműködés számos más iparágat is érint. Így a lengyel bányagépek és -berendezések, az útépítő gépek, az építőipari berendezések keresettek Magyarországon. Lengyelország pedig szívesen importál magyar ellenőrző berendezéseket, mérőműszereket és élelmiszeripari termékeket. Kialakult az elmúlt években a vegyipari termelési kooperáció is. Szélesedik a mezőgazda- sági és élelmiszergazdasági együttműködés. Az 1990-ig terjedő időszakra vonatkozó együttműködési megállapodások a növénytermesztés és az állattenyésztés öt részágát, az állategészségügy kérdéseit, a meliorációs technikát, a mezőgazdasági nyersanyagok feldolgozását, továbbá a szakemberképzést érintik. Jugoszlávia Az ingyenes oktatás és a realitások Horvátországban Déli szomszédainknál — akárcsak nálunk — már megkezdődött a szokásos őszi nagy tanszer- és taneszközvásár. A cél ott is nyilván az. hogy jusson idő a vásárlásra, ne kelljen sorban állni. loholni a tanítás megkezdésekor. A zágrábi Vjesnik nemrégiben terjedelmes cikkben foglalkozott a horvátországi szülők, gyerekek tanév előtti gondjaival. Jugoszláviában a nyolc- osztályos kötelező általános iskolában az oktatás ingyenes, de az utóbbi években felmerült gazdasági nehézségek miatt mind kevesebbet áldoznak az ingyenesség fenntartására. A stabilizációs program, amely minden anyagi eszközt a gazdaság megszilárdításának érdekében kíván mozgósítani, nem teszi lehetővé, hogy ingyen adják a tankönyveket. Ahhoz, hogy minden általános iskolás ingyen tankönyvet kaphasson, újabb 420 millió dinárral kellene megemelni Horvátországban a tanügyi költségvetést, holott a jelenleg rendelkezésre álló összegek is apadnak, értékük fokozatosan csökken. A hivatalos adatok szerint ez év első három hónapjában a személyi jövedelmek a tavalyi első negyedévhez képest 3 százalékkal csökkentek.-- A drágulás — amelyet a korábban bevezetett és nemrégiben feloldott árstop sem tudott mérsékelni — következtében az általános iskolai tankönyvek 27, a középiskolaiak ára pedig 23 százalékkal növekedett. Horvátországban egy második osztályba járó kisdiák számára átlagosan 894 dinéért lehet megvásárolni a kötelezően előírt tankönyveket, a nyolcadik osztályosok tankönyveiért már 1300 dinárt kell fizetni, A gyakorló szülők persze azt is tudják, hogy a tankönyv megvásárlása csak az első a tanév előtti kiadások között. A füzetek, rajzeszközök, tornaruhák, -cipők, írószerek,' számológépek ára is feljebb ment az utóbbi hónapokban. Kiszámították, hogy Horvátországban egy kétgyermekes család számára — ahol a fiú negyedikes, s a lány nyolcadikos — 15 230 dinár többletkiadást jelent a tanévkezdés. És a tanévkezdés kiadásai a vásárlásokkal még nem fejeződnek be. Az iskolában elő kell fizetni a gyereklapokra, az iskolatejre, az uzsonnára, be illik lépni a Vöröskereszt Szervezet be, ki kell fizetni a kötelező diákbiztosítást, a különböző kirándulások költségeit... és így tovább. Mivel Jugoszláviában az egy főre jutó tiszta személyi jövedelem — a legutóbbi statisztikai felmérés szerint 19 767 dinár volt, könnyen kiszámítható, hogy a kétgyerekes családoknál a családfő teljes havi keresetét elviszik a tanévkezdéssel járó kiadások.
