Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-06 / 209. szám
/^touÜ'N _ u NÉPÚJSÁG 1984. szeptember 8. Az ötszirmú virágról Kijevi művész a Xil. VIT emblémájának díjnyertese FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Kajakversenyen Az indítóbíró, akinek két fia is részt vesz a kajakversenyen, vonalba állítja a rajtoló hajókat. Harsog: — Hármas, előre!... Hatos, egy kicsit hátrébb!... Gyurika, Lacika, előre, a többi hátra!... Kész. Rajt! A szófukar Fiatal pár ül a parki pa- dón, szorongatják egymás kezét, egy szót sem váltva egymással. Eltelik egy óra, kettő, majd a következő is, amikor a fiú végre megszólal: — Feljössz hozzám? — Megdumáltál. A bolygónk öt kontinensét jelképező ötszirmú virág, közepén, a földgömb előtt a békegalamb és a felírás: „XII. Moszkva, 1985” — ez a XII. Világifjúsági Találkozó hivatalos emblémája, melyet Rafael Maszautov kijevi festőművész vázlata alapján alkottak meg. Az embléma elbírálására illetékes zsűri több mint 300, a pályázatra hivatásos és amatőr művészek által beküldött vázlatot nézett át. Az emblémával szemben kezdettől fogva a következő követelményeket állították: tartalmaznia kell a „fesztivál-kamillavirágot”, mely elsőként az 1957-es moszkvai VIT emblémáján tűnt fel. Akkor úgy megtetszett a résztvevőknek, hogy különleges határozatban rögzítették: az összes elkövetkező VIT szimbólumának része legyen (a „kamillavirág” alkotója _ K. Kuzginov szovjet festőművész). Az emblémának tükröznie kell a XH. VIT fő mondanivalóját — „Az antiimperialista szolidaritásért, a békéért és barátságért!” (Ez a fesztivál jelmondata). Végül: az emblémának eredetinek és könyXI MOCKBA 1985 A XII. VIT hivatalos emblémája nyen visszaidézhetőnek kell lennie. Mindezt Rafael Ma- szautovnak sikerült a pályázat többi résztvevőjénél jobban visszaadnia. — Azon az estén már alváshoz készülődtem — emlékszik vissza a győztes, — amikor hirtelen megcsörrent a telefon, és azt hallottam: „Készüljön, Moszkvába utazik, az ön vázlatát találták a legjobbnak”. Művészkörökben Rafael Maszautov mint grafikus-illusztrátor ismert. Egyik legutolsó munkája Homérosz Iliászának illusztrálása volt. Most ,a fesztivál emblémájának elfogadása után tiszteletbeli címeit — nemzetközi pályázatok győztese, az ukrán Komszomol díjának nyertese — még eggyel gyarapította: a XII. VIT díjnyertese. A fesztivál emblémáját hamarosan sok millió példányban sokszorosítják majd — plakátokon, jelvényeken, különböző ajándéktárgyakon. Több tucat szovjet vállalat adott be kérvényt a szovjet előkészítő bizottsághoz, hogy engedélyezze a fesztivál szimbólumának használatát. A könnyűipar vállalatainak kérésére pedig a szovjet ifjúság 12 milliós példányszámú központi lapja, a Kom- szomolszkaja Pravda Szimbólum címmel pályázatot hirdetett könnyűipari mintadarabok létrehozására. A találkozóig hátralévő egy évben — ahogy elmondották a szovjet előkészítő bizottságban — számos pályázatot hirdetnek még meg, a fesztivál legjobb plakátja, dala, fotója címmel. „Felszállt” a Holló! Mármint a fiatal Holló együttes, zenei életünk egére, a hangszeres zene nem kis számú 'képviselői közé. A Holló ez év januárjában alakult, éppen túl van az első szárnypróbálgatáson s a tagok mindegyike játszott már zenekarban. ORI-enge- déllyel május óta rendelkeznek. Legutóbb a megyeszékhelyen szerepeltek nagy sikerrel, a legapróbbaknak szánt „Liliompalota” című műsorukkal. Az együttesnek két bonyhádi és két szekszárdi tagja van, azon tehát kór meditálni, hogy hova tartoznak leginkább. A fontos, hogy megyénkben lett gazdagabb a zenei programkínálat. — Kérlek, mutasd be az együttes tagjait! — fordulok Ritter Péterhez, aki a pengetés hangszerek megszólal- tatója. — Kovács Gábor bőgőn, Sili Károly gitáron, Szabó László — aki vendégzenész az együttesben — hegedűn, tekerőlanton, dudán játszik. Persze a furulya sem maradhat el, s a tagók mindnyájan énekelnek is. — Azt hiszem, a hangszerek sejtetik, mégis megkérem az együttes tagjait, hogy fogalmazzák meg, milyen zenei stílust képviselnek. — Közép-európai népzenén alapuló mai dalokat tartalmaz a műsorunk. Felnőtteknek szánt programunkat a dombóvári Kozsok együttessel közösen adjuk elő. Kovács Gábor azt is elmondja, milyen szívesen játszanak gyerekeknek, s hogy mennyire fontosnak tartják a legkisebbek igényes zeneiirodalmi szórakoztatását. Próbatermet a szekszárdi Munkásotthonban kaptak, itt találkoztam először zenéjükkel. Igazán jól szórakoztam. Dalaik kitűnően hangszereltek, képet kaphattam a tagok sokoldalú hangszertudásáról, dalaik sziporkáznak a derűtől, a jóízű humortól, áthallani a dalokon a lelkesedést, a zene szeretetét, ahogy ténylegesen játszanak a próbán egymással a zenészek, játszanak költészettel és zenével. — Legközelebb hol láthatunk benneteket? — Szeptember 28-án Szek- szárdon a Művészetek Házában lesz közös műsorunk a Kozsok együttessel, címe: „Koncert a sorstársakért”. Készülőben új gyermekműsorunk, melyet Csillagszedő címmel fogunk bemutatni. E műsorban zömmel saját szerzeményeink szerepelnek majd — mondják a Hollóék. „Műsorunk nem pusztán program, hanem az együttlét jókedvű alkalma — kölcsönös találkozás hallgatók, előadók, énekelt versek és hangszerek között” — olvastam az együttes új gyermekműsorának előzetesében, melyet iskolákban is bemutatnak, ha lesz erre igény. A „Gőgös” diákjai Csehszlovákiában (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A kora reggeli órákban benépesült a gimnázium kapuja előtti járda. A hajnali szürkületben nagy csomagokkal és hátizsákokkal fel- pakodt diákok érkeztek. Ók nem az iskolakezdést várták, 'hanem a Csehszlovákiába induló 32 fős diákcsoport tagjai vóltak. A dombóvári Gőgös Ignác Gimnáziumban már az év eleje óta szervezte ezt a kirándulást dr. Szőke Sándor földrajz-kémia szakos tanár, a csoport vezetője. Még jóval hat óra előtt, mindenki nagy örömére, kigördült a busz a gimnázium élői. A kirándulás magyar- országi szakaszán lehetőségünk volt egy kicsit ismerkedni a fővárossal, Váccal, és az Északi-Középhegységgel. Miután átléptük a határt, mindenki még élénkebben figyelt. Sokan közülünk eddig nem jártak külföldön, így minden egyes kilométer új élménnyel szolgált. Az egynapos fárasztó utazás után este fél hét körül megérkeztünk Vemárra, abba a kis alacsony-tátrai faluba, ahol a szállásunk volt. A falu kisvendéglőjében megízlelhettük a szlovák nemzeti ételeket és italokat. Ebbe a községbe az utunk Zólyomon, Besztercebányán és Breznóbányán át vezetett. Zólyomban megcsodálhattuk a gyönyörű várat. Másnap az útirány Késmárk és Lőcse volt. Lőcsén láthattuk az olvasmányainkból már jól ismert városházát, benne a tanácstermet. A városháza megtekintése előtt a neogótikus stílusban épült templom gyönyörű szárnyas oltárában, freskóiban és festett üvegablakaiban gyönyörködhettünk. Ezek után következett a kétnapos magas-tátrai túra, amire már mindenki nagyon készült. Az első túranap még viszonylag könnyű volt, mert az út nagy részét fölfelé buszon tettük meg. Smoko- vecről indultunk el egy rö- videbb gyaloglásra. A második nap azonban következett a nagy erőpróba: a Lomnici csúcs. A gerincig a távolságot lanovkán akartuk megtenni, de a nyári csúcs miatt — háromórás sorbanállást — inkább a hegymászást választottuk. Nem volt könnyű ez a sziklás, meredek terep a Dunántúli-dombság lankáihoz szokott diáknak. De végül is mindenki fölért a lanovka állomásig és máris ott magasodott előttünk a Ma- gas-Tátra legmagasabb csúcsa, a Lomnici csúcs. Az oda felinduló Lanovkára szintén nem kaptunk jegyet, így csak a gerincre indulhattunk el a kétszemélyes libegővei. Aki a gerincig feljutott, nem bánta meg a fáradtságot, mert az eléje táruló látvány mindezt feledtette, és kárpótolta mindenért. Miután kigyönyörködtük magunkat és „lelibegőztünk” a gerincről, egy másik íuristaútvonalon elindultunk lefelé. Közben néhányszor egy-egy csodálatos vízesésnél időzött a társaság, míg végül megérkeztünk a buszhoz. Itt mindenki kissé fáradtan, de élményektől gazdagon foglalta el a helyét. Az ötödik nap reggelén elbúcsúztunk szlovák barátainktól és a kis falucskától, s elindultunk haza. Konrád Zsolt Pályázati felhívás A bonyhádi Vörösmarty Városi Ifjúsági és Művelődési Központ és annak Honismereti köre hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére gyűjtőmunkát indít az 1940-es évekre vonatkozóan. Ma már történelmi értékűek a szemtanúk visz- szaemlékezései, az elsárguló iratok és nyomtatványok. A gyűjtőmunka a következőkre terjedjen ki. — az 1945 előtti antifasiszta magatartás (üzemek, intézmények, szervezetek, hűségmozgalom.) — 1944—1948 között a demokratikus pártok működése (iratok, jegyzőkönyvek, tagsági könyvek, rendezvények, plakátok) stb. — Ki- és betelepítés Bony- hádon (emlékek) iratok. — A fordulat éve (intézmények államosítása, a pártgyűlés, az első termelőszövetkezet). — A gyűjtőmunkához kapcsolódó iratok, fényképek, visszaemlékezések (írásban, hangszalagon)* A pályamunkákat a pályázatot meghirdető szervek képviselőiből alakított bizottság bírálja el és díjazza. Beadási határidő: 1985. március 10. Eredményhirdetés: 1985. április 3. Munkában a KOZSOK együttes A KISZ Tolna megyei Bizottsága az elmúlt vasárnap ismét megrendezte a már hagyományosnak mondható vakációzáró rendezvényét Szekszárdon, a Korzó Áruház, valamint a Babits Mihály Művelődési Központ előtti tereken. A sok érdeklődőt — fiatalokat és idősebbeket is — vonzó rendezvény gazdag programkínálata a helyszínen sajnos leszűkült, elsősorban nemcsak a szervezők hibája, hanem a fiatalok érdektelensége, közömbössége miatt. Régi igazság, a bámészko- dás, a lötyögés nem pótolja az aktív részvétel adta örömöt, az élményt. Ha egyeseknél mégis ezen állítás ellenkezője az igaz, akkor cáfolják ezt meg felvételeink! Kaszás György pol-beat- énekes A három grácia Játékkészítés az édesanya segítségével _________________________________________________________. ______________________'_____________:_____________________________
