Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-06 / 209. szám

/^touÜ'N _ u NÉPÚJSÁG 1984. szeptember 8. Az ötszirmú virágról Kijevi művész a Xil. VIT emblémájának díjnyertese FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Kajakversenyen Az indítóbíró, akinek két fia is részt vesz a kajakver­senyen, vonalba állítja a raj­toló hajókat. Harsog: — Hármas, előre!... Ha­tos, egy kicsit hátrébb!... Gyurika, Lacika, előre, a többi hátra!... Kész. Rajt! A szófukar Fiatal pár ül a parki pa- dón, szorongatják egymás kezét, egy szót sem váltva egymással. Eltelik egy óra, kettő, majd a következő is, amikor a fiú végre megszó­lal: — Feljössz hozzám? — Megdumáltál. A bolygónk öt kontinen­sét jelképező ötszirmú virág, közepén, a földgömb előtt a békegalamb és a felírás: „XII. Moszkva, 1985” — ez a XII. Világifjúsági Talál­kozó hivatalos emblémája, melyet Rafael Maszautov ki­jevi festőművész vázlata alapján alkottak meg. Az embléma elbírálására illetékes zsűri több mint 300, a pályázatra hivatásos és amatőr művészek által be­küldött vázlatot nézett át. Az emblémával szemben kezdettől fogva a következő követelményeket állították: tartalmaznia kell a „feszti­vál-kamillavirágot”, mely el­sőként az 1957-es moszkvai VIT emblémáján tűnt fel. Akkor úgy megtetszett a résztvevőknek, hogy külön­leges határozatban rögzítet­ték: az összes elkövetkező VIT szimbólumának része legyen (a „kamillavirág” al­kotója _ K. Kuzginov szovjet festőművész). Az emblémá­nak tükröznie kell a XH. VIT fő mondanivalóját — „Az antiimperialista szolida­ritásért, a békéért és barát­ságért!” (Ez a fesztivál jel­mondata). Végül: az emblé­mának eredetinek és köny­XI MOCKBA 1985 A XII. VIT hivatalos emb­lémája nyen visszaidézhetőnek kell lennie. Mindezt Rafael Ma- szautovnak sikerült a pályá­zat többi résztvevőjénél job­ban visszaadnia. — Azon az estén már al­váshoz készülődtem — em­lékszik vissza a győztes, — amikor hirtelen megcsörrent a telefon, és azt hallottam: „Készüljön, Moszkvába uta­zik, az ön vázlatát találták a legjobbnak”. Művészkörökben Rafael Maszautov mint grafikus-il­lusztrátor ismert. Egyik leg­utolsó munkája Homérosz Iliászának illusztrálása volt. Most ,a fesztivál emblémá­jának elfogadása után tisz­teletbeli címeit — nemzetkö­zi pályázatok győztese, az ukrán Komszomol díjának nyertese — még eggyel gya­rapította: a XII. VIT díj­nyertese. A fesztivál emblémáját ha­marosan sok millió példány­ban sokszorosítják majd — plakátokon, jelvényeken, kü­lönböző ajándéktárgyakon. Több tucat szovjet vállalat adott be kérvényt a szovjet előkészítő bizottsághoz, hogy engedélyezze a fesztivál szimbólumának használatát. A könnyűipar vállalatainak kérésére pedig a szovjet if­júság 12 milliós példányszá­mú központi lapja, a Kom- szomolszkaja Pravda Szim­bólum címmel pályázatot hirdetett könnyűipari minta­darabok létrehozására. A találkozóig hátralévő egy évben — ahogy elmondot­ták a szovjet előkészítő bi­zottságban — számos pályá­zatot hirdetnek még meg, a fesztivál legjobb plakátja, dala, fotója címmel. „Felszállt” a Holló! Mármint a fiatal Holló együttes, zenei életünk egé­re, a hangszeres zene nem kis számú 'képviselői közé. A Holló ez év januárjában alakult, éppen túl van az el­ső szárnypróbálgatáson s a tagok mindegyike játszott már zenekarban. ORI-enge- déllyel május óta rendelkez­nek. Legutóbb a megyeszék­helyen szerepeltek nagy si­kerrel, a legapróbbaknak szánt „Liliompalota” című műsorukkal. Az együttesnek két bony­hádi és két szekszárdi tag­ja van, azon tehát kór medi­tálni, hogy hova tartoznak leginkább. A fontos, hogy megyénkben lett gazdagabb a zenei programkínálat. — Kérlek, mutasd be az együttes tagjait! — fordulok Ritter Péterhez, aki a pen­getés hangszerek megszólal- tatója. — Kovács Gábor bőgőn, Sili Károly gitáron, Szabó László — aki vendégzenész az együttesben — hegedűn, tekerőlanton, dudán játszik. Persze a furulya sem marad­hat el, s a tagók mindnyá­jan énekelnek is. — Azt hiszem, a hangsze­rek sejtetik, mégis megké­rem az együttes tagjait, hogy fogalmazzák meg, milyen ze­nei stílust képviselnek. — Közép-európai népzenén alapuló mai dalokat tartal­maz a műsorunk. Felnőttek­nek szánt programunkat a dombóvári Kozsok együttes­sel közösen adjuk elő. Kovács Gábor azt is el­mondja, milyen szívesen ját­szanak gyerekeknek, s hogy mennyire fontosnak tartják a legkisebbek igényes zenei­irodalmi szórakoztatását. Próbatermet a szekszárdi Munkásotthonban kaptak, itt találkoztam először zenéjük­kel. Igazán jól szórakoztam. Dalaik kitűnően hangszerel­tek, képet kaphattam a ta­gok sokoldalú hangszertudá­sáról, dalaik sziporkáznak a derűtől, a jóízű humortól, áthallani a dalokon a lelke­sedést, a zene szeretetét, ahogy ténylegesen játszanak a próbán egymással a zené­szek, játszanak költészettel és zenével. — Legközelebb hol látha­tunk benneteket? — Szeptember 28-án Szek- szárdon a Művészetek Házá­ban lesz közös műsorunk a Kozsok együttessel, címe: „Koncert a sorstársakért”. Készülőben új gyermekmű­sorunk, melyet Csillagszedő címmel fogunk bemutatni. E műsorban zömmel saját szerzeményeink szerepelnek majd — mondják a Hollóék. „Műsorunk nem pusztán program, hanem az együttlét jókedvű alkalma — kölcsö­nös találkozás hallgatók, elő­adók, énekelt versek és hang­szerek között” — olvastam az együttes új gyermekmű­sorának előzetesében, melyet iskolákban is bemutatnak, ha lesz erre igény. A „Gőgös” diákjai Csehszlovákiában (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A kora reggeli órákban benépesült a gimnázium ka­puja előtti járda. A hajnali szürkületben nagy csoma­gokkal és hátizsákokkal fel- pakodt diákok érkeztek. Ók nem az iskolakezdést várták, 'hanem a Csehszlovákiába induló 32 fős diákcsoport tagjai vóltak. A dombóvári Gőgös Ig­nác Gimnáziumban már az év eleje óta szervezte ezt a kirándulást dr. Szőke Sán­dor földrajz-kémia szakos tanár, a csoport vezetője. Még jóval hat óra előtt, mindenki nagy örömére, ki­gördült a busz a gimnázium élői. A kirándulás magyar- országi szakaszán lehetősé­günk volt egy kicsit ismer­kedni a fővárossal, Váccal, és az Északi-Középhegység­gel. Miután átléptük a ha­tárt, mindenki még élén­kebben figyelt. Sokan kö­zülünk eddig nem jártak külföldön, így minden egyes kilométer új élménnyel szol­gált. Az egynapos fárasztó utazás után este fél hét kö­rül megérkeztünk Vemárra, abba a kis alacsony-tátrai faluba, ahol a szállásunk volt. A falu kisvendéglőjé­ben megízlelhettük a szlo­vák nemzeti ételeket és ita­lokat. Ebbe a községbe az utunk Zólyomon, Beszterce­bányán és Breznóbányán át vezetett. Zólyomban megcso­dálhattuk a gyönyörű várat. Másnap az útirány Késmárk és Lőcse volt. Lőcsén láthat­tuk az olvasmányainkból már jól ismert városházát, benne a tanácstermet. A vá­rosháza megtekintése előtt a neogótikus stílusban épült templom gyönyörű szárnyas oltárában, freskóiban és fes­tett üvegablakaiban gyö­nyörködhettünk. Ezek után következett a kétnapos magas-tátrai túra, amire már mindenki nagyon készült. Az első túranap még viszonylag könnyű volt, mert az út nagy részét fölfelé bu­szon tettük meg. Smoko- vecről indultunk el egy rö- videbb gyaloglásra. A má­sodik nap azonban követke­zett a nagy erőpróba: a Lomnici csúcs. A gerincig a távolságot lanovkán akar­tuk megtenni, de a nyári csúcs miatt — háromórás sorbanállást — inkább a hegymászást választottuk. Nem volt könnyű ez a sziklás, meredek terep a Du­nántúli-dombság lankáihoz szokott diáknak. De végül is mindenki fölért a lanov­ka állomásig és máris ott magasodott előttünk a Ma- gas-Tátra legmagasabb csú­csa, a Lomnici csúcs. Az oda felinduló Lanovkára szintén nem kaptunk jegyet, így csak a gerincre indulhattunk el a kétszemélyes libegővei. Aki a gerincig feljutott, nem bánta meg a fáradtságot, mert az eléje táruló látvány mindezt feledtette, és kárpótolta mindenért. Miután kigyö­nyörködtük magunkat és „lelibegőztünk” a gerincről, egy másik íuristaútvonalon elindultunk lefelé. Közben néhányszor egy-egy csodá­latos vízesésnél időzött a tár­saság, míg végül megérkez­tünk a buszhoz. Itt min­denki kissé fáradtan, de élményektől gazdagon fog­lalta el a helyét. Az ötö­dik nap reggelén elbúcsúz­tunk szlovák barátainktól és a kis falucskától, s elindul­tunk haza. Konrád Zsolt Pályázati felhívás A bonyhádi Vörösmarty Városi Ifjúsági és Művelődé­si Központ és annak Honis­mereti köre hazánk felsza­badulásának 40. évfordulója tiszteletére gyűjtőmunkát in­dít az 1940-es évekre vonat­kozóan. Ma már történelmi értékűek a szemtanúk visz- szaemlékezései, az elsárguló iratok és nyomtatványok. A gyűjtőmunka a követ­kezőkre terjedjen ki. — az 1945 előtti antifasisz­ta magatartás (üzemek, in­tézmények, szervezetek, hű­ségmozgalom.) — 1944—1948 között a demokratikus pártok műkö­dése (iratok, jegyzőkönyvek, tagsági könyvek, rendezvé­nyek, plakátok) stb. — Ki- és betelepítés Bony- hádon (emlékek) iratok. — A fordulat éve (intéz­mények államosítása, a párt­gyűlés, az első termelőszö­vetkezet). — A gyűjtőmunkához kap­csolódó iratok, fényképek, visszaemlékezések (írásban, hangszalagon)* A pályamunkákat a pá­lyázatot meghirdető szervek képviselőiből alakított bi­zottság bírálja el és díjazza. Beadási határidő: 1985. már­cius 10. Eredményhirdetés: 1985. április 3. Munkában a KOZSOK együttes A KISZ Tolna megyei Bi­zottsága az elmúlt vasárnap ismét megrendezte a már hagyományosnak mondható vakációzáró rendezvényét Szekszárdon, a Korzó Áru­ház, valamint a Babits Mi­hály Művelődési Központ előtti tereken. A sok érdek­lődőt — fiatalokat és idő­sebbeket is — vonzó rendez­vény gazdag programkínála­ta a helyszínen sajnos leszű­kült, elsősorban nemcsak a szervezők hibája, hanem a fiatalok érdektelensége, kö­zömbössége miatt. Régi igazság, a bámészko- dás, a lötyögés nem pótolja az aktív részvétel adta örö­möt, az élményt. Ha egye­seknél mégis ezen állítás el­lenkezője az igaz, akkor cá­folják ezt meg felvételeink! Kaszás György pol-beat- énekes A három grácia Játékkészítés az édesanya segítségével _________________________________________________________. ______________________'_____________:_____________________________

Next

/
Thumbnails
Contents