Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-06 / 209. szám
1984. szeptember 6. NÉPÚJSÁG 5 Döntött a Legfelsőbb Bíróság Elbocsáthatő-e a tanár bokánrúgásért ? Szabad-e a tanárnak a diákot bokán rúgni? És ha már megtette, lehet-e ezért elbocsátani? Ezek a különös kérdések merültek fel egy perben a Legfelsőbb Bíróság előtt. Az ügy előzménye az, hogy egy szakmunkásképző iskola tanárának felmondtak. Indokul azt hozták fel, hogy az egyik tanuló bántalmazásáért írásbeli figyelmeztetésben részesítették, de nem használt, mert ennek ellenére később ugyanezt ismét megtette. A tanár a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult, amely tanulókat, szülőket hallgatott meg, és arra a következtetésre jutott: nem bizonyosodott be, hogy a bántalmazás testi fenyítés volt. Nem okozott fájdalmat, nem szégyenítette meg a diákot, a tanárral szemben nem váltott ki haragot. A gyerekeknek és a szülőknek egyaránt ez volt a véleménye. A döntőbizottság határozatának megváltoztatásáért, illetve a felmondás hatályban tartásáért, az iskolát fenntartó városi tanács a tanár ellen pert indított. Az első fokon ítélkező bíróság a keresetet elutasította. A tárgyaláson kihallgatott diák elmondta: a tanár kihívta felelni, de a szerkezeti rajzot a táblán nem tudta elkészíteni. Ezért elégtelent kapott, és a helyére küldte. Később az órán megkérdezte: tanár úr, le tudná rajzolni az ábrát? Erre kiküldte a folyosóra. Óra végén felelősségre vonta a szemtelenkedésért és kétszer a bokájába rúgott. Ezt azonban inkább tréfának tekintette, mint fenyegetésnek. Amikor a diákot édesapjával együtt az igazgatóhoz hívatták, meglepetéssel tudta meg, hogy emiatt a tanár ellen eljárás indult. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság megállapította: a felmondó levélben említett első alkalommal a tanárt csak egy egyszerű levélben rótták meg, ez azonban sem formai, sem tartalmi szempontból nem tekinthető fegyelmi határozatnak. A másik felmondási okkal kapcsolatban a határozat rámutatott arra, hogy a szakmunkásképző intézetek rendtartása szerint testi fenyítést, kollektív büntetést alkalmazni és többletmunkával büntetni nem szabad. Tehát azt kellett eldönteni, történt-e testi fenyítés? A diák az esetet többféleképpen adta elő. Az igazgató és az szb-titkár jelenlétében felvett jegyzőkönyv szerint azt mondta: a tanár kizavarta a folyosóra, majd óra után odalépett hozzá és rászólt: hogy képzeled fiam, így pofázhatsz egy tanárral, és háromszor bokán rúgta. Ezt több osztálytársa látta. A munkaügyi döntőbizottság előtt, majd bírósági kihallgatásakor azt vallotta: szemA válás kimondása után a volt házastársak megegyeztek: kétszobás lakásukat közösen használják. Később azonban kitört közöttük a háborúság, mert mindketten azt állították: a másik véglegesen kiköltözött onnan. Ezen a címen az ex-feleség pert indított kérve, hogy volt férjét kötelezzék a neki ítélt szoba elhagyására, mire a férfi ugyanilyen indokkal viszontkeresetet terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság a volt férjet kötelezte, hogy a lakást tizenöt napon belül bocsássa elvált felesége rendelkezésére. A jogerőre emelkedett ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a keresetet elutasította. Egy családi házban bérlőként lakó rokkantnyugdíjas asszonynak a tulajdonos, arra hivatkozva, hogy maga akar oda beköltözni, felmondott és lakótelepi IX. emeleti cserelakást ajánlott fel, de az asszony nem fogadta el. Az emiatt keletkezett perben első fokon a háztulajdonos keresetét elutasították, másodfokon azonban helyt adtak neki. Az ítélet megállapította: a felajánlott lakásba két lépcsőházról is be lehet jutni, és mindegyikben két felvonó van. Gyakorlatilag kizárt, hogy a négy lift egyszerre hibásod- jék meg. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság megállapította: az Igazságügyi Orvosszakértői Intézet véleménye szerint az asszony olyan súlyos szervi szívbajban szenved, hogy emiatt rokkantsági nyugdíjas, és a kilencedik emeleti lakás számára nem alkalmas. Az Egészség- ügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának felülvéleménye ezt mindenben megerősítette, hozzátételen voltam, igaza volt a tanár úrnak. Bokán rúgott, de nem erővel. Nem fájt, tréfás figyelmeztetésnek tartottam. — A történteket újból részletesen tisztázni kell — mondta ki a Legfelsőbb Bíróság. Ki kell hallgatni a diákot, és osztálytársait. A Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és új eljárásra kötelezte. A határozat indokolása szerint a férfi bérlőtársi jogviszonya nem szüntethető meg. Hosszabb ideig külföldön dolgozott, ezért volt távol a lakásból. Tehát az asz- szony állításával szemben nem bizonyosodott be, hogy végleges szándékkal költözött el. Az asszony már a válás előtt egy ideig más városba távozott, és ott létesített munkaviszonyt. Amikor azonban vissza akart térni a lakásba, ebben a volt férje megakadályozta, mert az ajtóra új zárat szerelt és a kulcsot — ismételt felszólítás ellenére — nem volt hajlandó átadni. Tehát az ő bérlőtársi jogviszonya is változatlanul fennáll. ve, hogy a beteg állapota egyre romlik. — Ilyen súlyos betegség esetén az asszony a kilencedik emeleti lakással lényegesen hátrányos helyzetbe kerülne — szögezte le a Legfelsőbb Bíróság. Jelenlegi lakása ugyanis földszintes, kertes, jó levegőjű, csendes. Orvosszakértői vélemény szerint, ha ebből az előnyös környezetből kiköltöztetnék a kilencedik emeleti zárt lakásba, az igen nagy pszichikai megterhelést jelentene neki, de egészségi állapotára is károsan hatna. A cserelakás megfelelőségének elbírálásánál nemcsak mindkét lakás komfortfokozatát, alapterületét, műszaki állapotát, a lakóhelyiségek számát, fekvését kell figyelembe venni, hanem az egészségügyi szempontokat is. A másodfokú bíróság kizárólag a felvonók esetleges meghibásodása szempontjából vizsgálta a kérdést, holott az orvosszakértői vélemények a döntők. Ezért a háztulajdonos keresetét el kellett utasítani. HAJDÚ ENDRE Szívbeteget a IX. emeletre? Válás után - harc a lakásért W Uj könyvesbolt Dombóvárott Korábban hírt adtunk arról, hogy a város központjában lévő könyvesboltot átépítik. Ezt a munkát befejezték és a közelmúltban átadták rendeltetésének. így az épületcsoportban helyet kapott a Művelt Nép könyvesboltja, és az áfész papír- és írószerboltja. A könyvesbolt most nagyobb területen működik, mint korábban, hiszen az utcasarkon lévő ház fodrászüzletét is elfoglalták. Raktár, a dolgozóknak kényelmes „otthont” adó szociális blokk és végül nagyobb eladótér került a kétmillió forintba. Az áfész 1,9 millió forintot költött a papír- és írószerboltra, amely a könyvesbolt szomszédságában van. Itt is jobb a kiszolgálási lehetőség, a raktári munka. A két cég a romos, elhanyagolt épületet felújítva Dombóvár egyik jellegzetes üzletévé tette a Hunyadi utca—Jó- , kai utca kereszteződésében lévő házat. Menyasszony és vőlegény, túl a hetedik X-en A zongorán Liszt Szerelmi álmok c. művének dallama csendül fel, újra az anya- könyvvezető előtt ült az immár 75 éves „vőlegény” Babai Mátyás, és az egy évvel fiatalabb „menyasszony” Babai Mátyásné, szül. Kovács Erzsébet, hogy 50 év után megerősítsék házasságukat. Valami egészen különöset éreztem, amikor a zene dallamait hallva figyeltem a két kis öreget, amint ülnek egymás mellett, és bár arcukat nem láthattam, pontosan tudtam, hogy ebben a pillanatban még a „férjjelölt” is elérzékenyül. Amikor már náluk beszélgettünk, Matyi bácsi nevetve mesélte el, hogy egyébként fegyelmezett, munkára nevelt keze nem akart engedelmeskedni az aranylagzi pezsgős koccintásánál. Nem csoda, hiszen nem gyakori az ilyen ünnep. Babai Mátyás a megyei tanács pénzügyi osztályáról ment nyugdíjba. Vékony testalkatú, élénk tekintetű, fürge mozgású ember. Felesége a tolnai selyemgyár nyugdíjasa. Férjének ellentéte, lassúbb, megfontoltabb. Egy éve élnek az egy plusz két félszobás szekszárdi lakásban, közel a fiúkhoz, az unokákhoz. A lakás egyik félszobájában a fafaragó Babai Mátyás mutatkozik be. Nyugdíjazása óta tagja a művelődési központ fafaragó szakkörének, munkáival nem egy kiállításon szerepelt. A két ember fiatalkori találkozása semmi különlegeset nem rejt magában. Bá- boztak, korzóztak Tolnán, aztán egyszer csak meghittebbé vált a kapcsolat az egymást már régóta ismerő két. fiatal között. Érdekesen indul a házaspár egy-egy napja. Matyi bácsi régi szokása, hogy a reggeli cigaretta helyett „fafaragásra gyújt”. A korai ébredést követő első műveletek a késsel elűzik az álmot, dolgosán kezdődik a nap. Mire Erzsi néni felkel, már újabb motívumokkal gazdagabb a tegnap félbehagyott famunka. Egymás mellett dolgoznak a délelőtt folyamán a lakás egyik helyiségében, amelyben az első három lépést a konyhában tehetjük meg, a következőkkel viszont már Matyi bácsi parányi műhelyét járjuk be. A mindennapok, a két ember élete olyan mozgalmas, szinte nem is hinnénk, hogy hetvenen túli emberek élik meg. A napi séta nem maradhat el. Ez kötelező. Ugyanúgy, mint a rendszeres orvosi ellenőrzésen való megjelenés. Évente 1—2 hetet üdülnek beutalóval az ország más és más vidékén, de szívesen beneveznek a nyugdíjasklub néhány napos kirándulásaira is. Érdeklődnek fővárosunk kulturális ötven éve együtt élete iránt is, fizetővendégszolgálatot igénybe véve látogatnak el Budapest színházaiba, kiállításokra, hangversenyekre. Természetesen látogatják a szekszárdi programokat is. Matyi bácsi most éppen gondban van, mert ő operaházunk meglátogatására készül, viszont felesége még nem kapott kedvet az ötlethez. Az idős emberpár minden mozdulatában látom az egymás iránti tiszteletet, szere- tetet. Kedvesen becézik egymást, s az még véletlenül sem lehet vita tárgya, hogy miről ki mesél. Jó köztük lenni, a nyugalom, a derű engem is megérint. Az ember addig él, amíg álmai, tervei vannak. Babai- éknak vannak. Matyi bácsi például a csinos népi székeket mutatja a lakásban, melyek díszítéséhez még nem jutott hozzá, csak a jövő terve, majd a gázvezetékről mesélnek, melyet a következő évben fognak bevezetni a házba. Míg a tenyeremen tartom Erzsi néni ötven év alatt alaposan megvékonyodott karikagyűrűjét, viselője arról mesél, hogy mi a legfontosabb egy házasságban, két ember kapcsolatában, hogyan alakulhat át szeretetté a szerelem. Szó esik türelemről, közös érdeklődésről, megbecsülésről is. — Csinálnának valamit másképpen, ha néhány évtizeddel visszapörgethetnénk az éveket? — kérdezem. A feleség válaszol: — Mindig azt mondtam, hogy ha a férjem mégegy- szer megkérne, mégegyszer igent mondanék. Most boldog vagyok, hogy ezt néhány napja megtehettem. Matyi bácsi arcán pedig ott látom a büszke mosolyt, miközben feleségét nézi. Nehezen tudok eljönni, beszélgetünk még egy negyedórát az előszoba félhomályában, aztán magammal viszem a képet, ahogy állnak egymás mellett, s elképzelem, ahogy folytatják nyugodt, csendes esti óráikat. SÁRINGER MARTA Kiszámolósdi Sajnos, elég gyakran tapasztalom, a különböző üzletekben és a vendéglátóipari egységekben, hogy a számolás, pontosabban a „kiszámolás” nem erőssége egyikmásik eladónak, felszolgálónak, pénztárosnak. Nem a matematikai zsenit, nem a Pataki-féle fejszámolást hiányolom belőlük, hanem a pontosságot. Nézzünk néhány példát! A mérleg harminc deka kenyeret mér, az eladó hangosan számol. — Tíz deka az egy húsz, akkor. .. húsz deka az kettő negyven. Eddig stimmel, csak ott nem, hogy ezt írja rá a csomagolásra is. Más. A mérlegre tett császárszalonna grammra megegyezik az előttem vásárlóéval. A fejben számoló kislány tekintetét fürkészem. Zavarba jön. A végeredmény: két forint a javamra. Ki károsodott? Nem lehet kérdés. Ellenpéldák. Az esti „csúcsban” előfordul, hogy a pénztáros „eltéveszti” a számokat. Az éber vásárló blokk ellenében ezt korrigálhatja. Természetesen pénzt és ritkán „elnézést” is kap. De mi van akkor, ha régi a pénztárgép és nem adja ki a blokkot? Két dolog következik be. Egyik: csak otthon jövünk rá, hogy átvertek, másik: egy újabb üzletben így nem tudjuk bizonyítani előző árubeszerzésünk helyét. A végeredény magyarázat nélkül is tudott. Még egy példa. Sörivók lettünk. Igaz, a sörkultúránk hagy még kívánnivalót, de a mérés és a számolás is. Mert úgy van az, ha egy pohár sört kérek, akkor majdnem három decit szeretnék kapni és, nem csak — legjobb esetben (!) — két és fél decit. Bosszúságunkat növeli, ha mindezt II. osztályú helyen és áron „biztosítják”. A példák sorolását — sajnos — még folytathatnám, de úgy érzem, ebből is kiviláglik, hogy baj van a „kiszámolással”. Ritkán tévednek ugyanis a tévedők a vásárló javára. Pedig a két véglet közötti kereskedők vannak főbben. —él—
