Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-06 / 209. szám
1984. szeptember 6. NÉPÚJSÁG 3 Csökemencék exportra A Csepel Művek Egyedi Gépgyára az első félévben száznegyvenmillió forint értékben exportált csőgyári berendezéseket, gumiipari présgépeket a szocialista országokba. Tőkés piacra gépalkatrészeket, illetve — az Országos Bányagépgyártó Vállalattal kooperálva, egy nyugatnémet cég megbízásából — forgó csőkemence elemeket is gyártottak. A gyár rubel elszámolású exporttervét, (melynek 80—90 százaléka a Szovjetunióba irányul), húszmillió forinttal túlteljesítette. Megyei MAGÉV-fiókok - csökkenő készletek Lakótársam — egykori rádióamatőr — egy kartondobozban öreg, de használható tranzisztorok, tekercsek tucatjait vitte az udvarra a legutóbbi lomtalanításkor, szomszédja tizenéves fiának rosszallására. „Laci bácsi!” — szörnyülködött a gyerek — „Én ilyeneket veszek a zsebpénzemből, maga meg kidobná?” Laci bácsi pedig, kapva az ötleten, egy vak és süket televízió dobozát mentette meg magának, hogy abból barkácsoljon a megszokottól eltérő formájú akváriumot. Kisegítik egymást a KGST-országok Köztudott, hogy ólfekvő készletek nem csupán a pincékben, éléskamrákban, kerti sufnikban vannak, hanem vállalataink raktáraiban is, sőt, ott találhatók csak igazán. Csakhogy ami az egyik vállalatnál fölösleges, az a másiknál hiánycikk lehet. És fordítva. Hogy a kereslet-kínálat találkozhassék, annak érdekében tevékenykedik Magyarországon egy szervezet, a 30 éve megalakult Műszaki Anyag, és Gépkereskedelmi Vállalat, a MAGÉV. Az egyik nagyvállalatunk különböző méretű és típusú japán, valamint svéd golyóscsapágyakért ostromolta a külkereskedelmet. A MA- GÉV-hez befutó keresem-kí- nálom jegyzőkönyvek ellenőrzése során kitűnt, hogy ezekből a csapágyakból más vállalatok számottevő készlettel rendelkeznek, összegyűjtve a felesleget, került annyi, amennyire szükség volt. Kevesen tudják: nem csupán a hazai vállalatok, hanem a KGST-országok között is sor kerül a készletek cseréjére. Pontosan 1975 óta, amikor is Várnában a KGST-országok képviselői erről megegyeztek egymással. Új bolt a lakosságnak Karcza György vezérigazgató szerint a MAGÉV figyelmét nagyobbrészt a ha. zaii piac köti le. Az utóbbi években azon belül is a vidék, amely a vállalat forgalmából a korábbi kedvezőtlen hányaddal szemben ma már bő ötven százalékkal részesedik.^ Az arány aligha-, nem még inkább a vidék javára módosul, amint tovább csökken a ma már többnyire indokolatlan beidegződés, miszerint „vásárolni Pesten lehet”. A vállalat az utóbbi években ugyanis erőteljesen fejlesztette vidéki hálózatát, amely jelenleg 5 alapközpontból, egy-egy (hat-hat üzletágat összefogó) MA- GÉV-fiókból áll. Közülük a Veszprém, Komárom, Vas és Győr-Sopron megyében érdekelt győri alközpont bonyolítja le a legnagyobb forgalmat, ami természetes, hiszen ez működik a legrégebben, továbbá a környék az ország erősen iparosodott területei közé tartozik. Eddig a vállalat jórészt inkább iparban használatos anyagok, gépek és berendezések kereskedelmével foglalkozott. Az utóbbi időben azonban mindinkább kiterjed a figyelme a kisvállalkozásokra és a lakosságra is. Jellemző a vállalati törekvésekre: az első, kizárólag a lakosság számára árusító MAGÉV- bolt nem Budapesten, hanem Győrben nyílt meg, még tavaly. Van mivel kereskedni A kis teljesítményű mező- gazdasági gépek és berendezések, valamint anyagok forgalmazásában elsősorban a Békésben, Bács-Kiskunban és Csongrádban honos szegedi, továbbá a Somogybán, Zalában és Baranyában illetékes pécsi alközpontok te. hetnek a legtöbbet. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a többiek nem törekedhetnek forgalmuk (ez. zel nyereségük) számottevő növelésére. A MAGÉV tavalyi forgalma meghaladta a 3 milliárd forintot, ám a számításokon alapuló becslések szerint a magyar gazdálkodó szervezetek raktárainak polcain — a börzék ellenére — még mindig körülbelül 40—50 milliárd forintot érő anyag, alkatrész, részegység stb. porosodik. Van mivel kereskedni. MÖNUS MIKLÓS Tanácsülés Bonyhádon A lejárt határidejű tanácshatározatokról szóló tanácselnöki tájékoztatással kezdődött tegnap délelőtt a bonyhádi Városi Tanács ülése. Ezt követően dr. Sebestyén István vb-titkár számolt be a lakosságot érintő hatósági munkáról *és az igazgatás korszerűsítéséről. A végrehajtó bizottság titkára megállapította, hogy szakigazgatási szervük az elmúlt években folyamatosan törekedett arra, hogy a jogi szabályozás betartása mellett jobb munkaszervezéssel, az eljárások bizonyos egyszerűsítésével és a tanácsi apparátus szakmai-politikai képzettségének növelésével eredményesebbé tegyék a tanácsi munkát, az ügyintézést. Ennek alapján létrehozták a leíró . irodát, bevezették a központi iktatást és más korszerűsítéseket hajtottak végre. Beszámolójának további részében a különböző ügyfajták végzésének törvényességéről volt szó. A tanácsülés további részében a „Bejelentések” elhangzását követően Ezer Mihály tanácselnök szóban tájékoztatta a testület tagjait a városi gázellátás helyzetéről és a további feladatokról. Befejeződött a lenbetakarítás Befejeződött a len betakarítása a Budakalászi Rost- lentermelési Rendszerhez tartozó harminc dunántúli termelőszövetkezetben. A len termelésének kedvező esős májusi időjárásnak köszönhetően az idén jól termett ebből az ipari növényből: 5 és fél tonnát takarítottak be hektáronként a taggazdaságok. Minőségét és beltartal- mi értékeit illetően is kiváló az idei termés: a szálhozam a korábbi éveknek másfélszerese. A len nyűvé- sét az összterület kilencven százalékán, új típusú, széles nyűvőgépekkel, kötözését pedig valamennyi gazdaságban nagy teljesítményű henger- bálázó gépekkel végezték. A korábbi évekhez képest kevesebb volt a betakarítási veszteség is. Atomerőmű-építkezés Szekszárdi építők Pakson A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói közül sokan dicsekedhetnek azzal: „felépítettük az atomvárost”. Köztudomású, hogy a szekszárdi vállalat kezdetektől fogva épít lakásokat, iskolákat, óvodákat Pakson. Arról már kevesebben tudnak, hogy van egy építésvezetőség, amely három éve az erőmű építésében is részt vesz. Pedig ez a csapat megérdemli, hogy a krónika róla is szóljon. A munkát a dunántúli építésvezetőségtől vették át. Az építésvezetőség annak idején azért alakult, hogy a környező megyék nagy építővállalatai segítsenek a létszámgondokkal küszködő 22-es vállalatnak, a generálkivitelezőnek. A feladatot a „dunántúliak” végrehajtották, tőlük vette át a terepet 1981 őszén a TÁÉV. Az akkori számítások szerint mintegy 40 millió forint értékű munkáról volt szó, de az idő másképpen rendezte el a dolgokat, hiszen ez az egység csak 1984- ben megközelíti a 40 millió forintos termelést. Pedig most már utólag be lehet vallani, hogy a TÁÉV dolgozói nem lelkesedtek ezért a munkáért — örültek volna annak idején, ha gyorsan teljesítik a kirótt 40 milliót, és aztán irány tovább, lakásokat, szociális épületeket készíteni. . Bandi Béla, a dunántúliak építésvezetője is csak kölcsönbe került a Zala megyei Építőipari Vállalattól át a szekszárdi székhelyű céghez. Kölcsönbe, míg a feladatot nem teljesítik. Az ideiglenességet letelepdés követte, majd egyezség a két építővállalat között. Bandi Béla ma már teljes jogú munkatársa a TÁÉV-nak. Azt mondja a fáma, hogy evés közben jön meg az étvágy. Az itteni építésvezetőség is kezdetben csak a szervezési és anyaghiányok miatt vállalt más munkát, később egyre többször segítettek a 22-esnek. Az 1984-es terveket is úgy állították össze, hogy 15 millió forintot „termelnek”. A negyvenfős építésvezetőségnek már az év folyamán külső munkákat is szántak. Közben az lett ebből a tervből, hogy már az első félévben 24 millió forintnál többet teljesítettek. — A készség mindig megvolt ebben a gárdában, hogy jól együttműködjön a generálkivitelezővel — mondja Bandi Béla építésvezető. — Mi a mostani feladat? — A 3—4-es blokk központi részén dolgozunk. A reaktortér feletti szint vasbeton szerkezeteinek építését végezzük és a négyes blokk keresztirányú villamos galéria hagyományos kőművesmunkáit. Természetesen ez a három év nem múlott el zökkenő- mentesen. Az ipari építkezés más feladatot jelent minden szakmunkás részére és minden vezetőnek is. A paksi munka abban is különbözik az addig végetektől, hogy itt sok vállalkozóval kell kapcsolatot tartani. És azt is elmondhatjuk, hogy sok TÁÉV-es itt lett igazán szakmunkás, mestere a szakmájának. Erről Wenhardt Ádám lakatos brigádvezető többet tud mondani. A TÁÉV-nél tanulta a szakmát és a kezdettől' fogva részt vesz a paksi munkában. — Furcsa volt megszokni ezt a munkát, az itteni légkört. Nyolcán vagyunk a brigádban, most a négyes blokkvezénylő padlókereteit csináljuk. Belejöttünk. Amikor Hollós István, a 22-es ÁÉV építésvezetője azt mondja, hogy korrekt viszony alakult ki a szekszárdiakkal, ez alatt azt kell érteni, hogy mint fővállalkozó minden esetben számíthatott az építésvezetőség munkájára. — Esetenként nehezen lehet őket a gyors, azonnali munkára „befogni” — mondja Hollós István kritika gyanánt. Erre azonban Bandi Béla is kész a válasszal: — Eltérő munkarendben dolgozunk. A 22-es, vagyis az itteni vállalatok ciklusban dolgoznak, mi továbbra is megmaradtunk az 5+2-es munkarendnél. Ezért nem tudnak bennünket hét végén foglalkoztatni. Nekünk ez a munkarend fölei meg. A mi dolgozóink azért is maradtak meg a vállalatnál, mert a hét végét a családjukkal tölthetik. A másik gond: abba nem szívesen megyek bele, hogy a hét közben szervezési hibából el nem végzett munkát rohamtempóban a hét végén pótoljuk. A hét öt napjában kell úgy dolgozni, hogy ne legyen szükséges a túlóra. Ez nem jelenti azt, hogy esetenként, ha a munka úgy kívánja, akkor se módosítunk a munkaidőn. Dolgoztunk mi már éjjel is, mert akkor kaptunk darut. De csak akkor szabad ilyent csinálni, ha azt a munka kívánja meg és nem a rossz szervezés. Takács István művezetőnek is más feladatot jelentett az itteni munka. A szervezés, a kapcsolattartás más vállalatokkal, a részhatáridők komoly előkészítő tevékenységet igényeltek. Ezenfelül a lakatosok, a kőművesek, az ácsok, a hegesztők teljesítményben dolgoznak, ami azt is jelenti, hogy számukra minden körülmények között anyagot, munka- területet kell biztosítani. — Egyösszegű bérutalványra dolgoznak az emberek — mondja Bandi Béla. — Minden munkának megvan az ára. Nincs órabéres beosztás. Ebből érezheti, hogy mindenki dolgozni akar, mert csak akkor lesz vastagabb a boríték. A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat atomerőművet építő építésvezetősége pár hónap múlva befejezi vállalt kötelezettségét. Az új munkaterületen minden bizonnyal hasznosítani fogják tapasztalataikat, mert abban mindannyian megegyeznek, hogy ez a három év minden embernek — építésvezetőnek, művezetőnek, lakatosnak — igényesebb feladatot jelentett, olyat, ami szakmailag is előrelépés. H. J.—G. K. A munkaterület a négyes blokkban Hollós István és Bandi Béla Wenhardt Adám brigádvezető
