Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-30 / 230. szám

1984. szeptember 30. “ftEPÜJSÄG 3 A holnap találkozója Bábolnán Jiso ráz ríbjátá! Orosz órán — negyedikeseknél Mondjuk csak együtt! (Folytatás az 1. oldalról.) A juhászat ipari ágazattá lép elő, hiszen azt tervezik, hogy a berregtetéstől, a szőr­me áruvá történő feldolgozá­sáig egy vertikumban, gaz­dasági társaságban történ­jék. Ez a módszer nyeresé­gessé teszi az ágazatot. Az­által is, hogy az állatok ta­karmányozását a legutóbbi kutatási eredmények fel- használásával végzik el. Az IKR, a kukoricaterme­lés és az ehhez kapcsolódó vertikum, határainkon túl is hódított, de még e területen is tud a kombinát újat ad­ni — láthattuk a kísérleti parcellákon. Újdonság minden, ami Bá­bolnán látható volt a négy nap folyamán. Leginkább az tűnt fel, hogy sokkal több külföldi vett részt a rendez­vényen, mint a korábbi években. Ez a jelenség pedig azt jelzi, hogy az üzleti szem­pontokra erősen ügyelő kül­földi gépgyártók látnak a magyar élelmiszergazdaság­ban felvevő piacot. Ezért olyan, és csakis olyan gép, felszerelés, berendezés volt látható, amelyre üzletkötési remény is van. Láthattunk például olyan traktorokat, amelyeket itt állítottak ki először a világon. Példának okáért csak a Mercedes trak­tort említsük, amely elöl három ekével, hátul pedig négy ekefejjel kapcsolva szántott... De még nagyobb volt a meglepetésünk, ami­kor a Rába 280-ias traktort láttuk, ami a maga kategór ríájában világszínvonal, és ugyancsak egyedülálló. A gyakorlati gépbemutató vonzotta a legtöbb embert. Érthető, hiszen újdonság az NDK kombájnja (SZCSK), a Bizon 2—80-as lengyel kom­bájn, s a Deutz-,Fahr. A kü­lönféle szárzúzók, szecskázók, önjáró és vontatott kivitel­ben éppen úgy a meglepe­tést hozták, mint a szilárd- műtrágya-szórök, például a Kamaz-Bóre gép. A gépújdonságok közé so­rolhatók például az olyan traktorok, mint a Sohlüter Super Track, vagy a Rába— Steiger 300-as, de ott van a „névsorban” a Laver,da- kombájn, a Rollant 44-es há­lós bálázó, és a Rába—1H 800 vetőgép. Bár nem újdonsággal, de a Szekszárdi Mezőgép Válla­lat is részt vett a bemuta­tón. Ott volt Bábolnán a szekszárdiak RTA 602-es cu­bemutatták e típus újabb változatát az RTA 602 M-et, a BCR cukorrépafelszedő kocsit, és az RB 06 trac- rendszerű cukorrépa-betaka- rító gépcsoportot. Amint Zsi- govits Ferenc igazgató a ki­állítási tapasztalatokat ösz- szegezte, bízhatunk abban, hogy a jövőben nagyobb lesz a vevők száma gépeikre. Sok volt az érdeklődő, és akadt olyan cég is, amelyik part­nerként ajánlkozott. Az együttműködés. Külön cikk témája volna összegez­ni, feldolgozni azt a tényt, hogy az ipar miként műkö­dik együtt hazai és külföldi gépgyártó cégekkel. Jó példa erre a Claas cég. Ugyanis a 106-os kombájnhoz nem ke­vesebb, mint 196 alkatrészt készítenek magyar vállala­tok, s az általunk gyártott részegységeket is, nemcsak egy-egy alkatrészt, a Claas más országba exportált gé­peibe is magyar alkatrészt szerel. A számítástechnika min­dennapi résztvevője az élel­miszergazdaságnak. Nemcsak az ivadékés a fajta kiválasz­tása, hanem az egész terme­lés-tenyésztés folyamatát vé­gig lehet már kísérni-ele- mezni a legújabb számítás- technikai eszközökkel. E cél­ra használható berendezések­ből is meglehetősen sokat láthattunk a rendezvény so­rán, természetesen működés közben. Sőt, módja volt a pavilonokban bárkinek hoz­zányúlni a géphez, adatot visszakérni, elemzést végez­tetni — például egy Tolna megyei téesz-élnök, ha a helyszínen birtokában vol­tak különféle adatok, választ kaphatott volna a szarvas­marha-ágazatának várható nyereségéről, vagy éppen a takarmányozás legoptimáli­sabb módszerének megvá­lasztásához. Az Agárdi Állami Gazda­ság olyan szélmotort mutatott be, amely a szekszárdi sző­lőhegy bármely pontján jól szolgálná a kiskerttulajdono- soíkat. A kisgazdaságok ré­szére készített és bemutatott különféle baromfi- és nyúl- etető-tartó felszerelések saj­nos a Tolnából érkező szá­mára csak látvány, amint az a sok különféle méretű mű­anyag szüretelőkád, amelyet a tatabányai Delta állított ki és vállalkozna szállításra. A korábbi években látbattunk- fogyaszthattunk baromfiból készített virslit, húskrémet. Most a hernádi- Március 15. Mgtsz olyan baromfiszalámit mutatott be, amely nem pé­pes, valóságos szalámi for­mája van, s aki akarta a helyszínen is vehetett is be­lőle. Vásárolhattunk kukori­ca-étolajat, kukoricacukrot és irhabundát, szőlőzúzót, kon­téneres szőlőt és Nagy Jó­zsef tolnai népi iparművész kékfestőiből levághattunk volna egy kötényre valót, s végül ehettünk birkapörtköl- töt, baromfisültet is, móri­val öntözve, nem kevés pén­zért. PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: Kapfinger András Meglepetések Már az osztályterem előtt ér az első meglepetés. Épp hogy becsöngettek, a gyere­kek még el sem foglalhatták helyüket... De a szekszárdi 5-ös iskola negyedik „E” osztályából egy hang sem hallatszik a folyosóra. — Csoportbontásban tanít­juk az orosz nyelvet — szól Kelemen Istvánné, akit órá­jára kísértünk. — Az anya­nyelvben elért eredmények alapján osztottuk két cso­portra a gyerekeket. A má­sik „csapatot” Szabóné Kiss Erzsébet tanítja. (Jó, hogy 16—17 gyerkőc kisebb lármával van, mint a duplája, de zajongani ők is tudnak. S mégsem teszik!) Belépünk a terembe. Min­denki feláll. S ettől a perctől kezdve szinte csak orosz sza­vak hangzanak el — halkan, tagoltan, de szuggesztíven. Itt ér a második meglepetés. (Sőt, kettőt is egy csapásra.) Ugyanis kiderül, hogy ez még csak a nyolcadik orosz nyelvi óra. Már-már hihetet­len, hogy ily rövid idő alatt ennyi mindent tudnak a gye­rekek. S az is meglepő, hogy a „disputa” halkan folyik, fegyelmezni nem kell az osz­tályt (fél osztályt). — Jiso ráz ribjátá! azaz még egyszer, gyerekek! — ezek a leggyakrabban elhang­zó szavak. Hogy miért a gya­koriságuk? Mert a szavak, mondatok, mondókák, játé­kok többszöri ismétlésével szinte az órán megtanulják a tananyagot a gyerekek. De gyakran hangzanak el (jogosan!) a dicsérő szavak. — Hárásó, ribjátá! Például akkor, amikor Beáta, István, Csaba, Gábor, Zolika, Ildikó bemutatkozik; amikor Edit- ke, Bea és János szabatos bemutatkozása hallik, ami­kor Jancsi bemutatja Mónit a felnőttet játszó Beának. És álljunk meg egy pilla­natra a „játszó” szónál. Tu­lajdonképpen az egész tan­óra játék. Mármint a gyere­kek számára. Élvezik a per­ceket, a ritmust, a pergést, a sok-sok új feladatot. Észre sem veszik, hogy az idegen szavakon gondolkodva ujjú­kat szájukba teszik, vagy ép­pen a pulcsi ujját tolják feljebb. Kissé szabálytalanul súgom kis padtársam felé a kérdést: — Miért szereted az oroszt ? — Mert annyi ismeretlent tanulunk! Ez olyan izgalmas — súgja vissza Tóth Editke, de keze máris jelentkezőn a magasban. Kilenc óra huszonöt perc. Ablaknyitás. Kilégző-belégző gyakorlatok — szépen, egy­szerre. Ezután újabb izgalom: Különféle iskolai tárgyak orosz megfelelőit kérdezik egymástól a gyerekek. Egyet­len szóval, a tyitrággyal (fü­zet) van némi gond, többen nehezen ejtik ki. Később csodálkozom, talán meglepő­döm mert a tanárnő nem használja a mágneses táblát, kézben tartja az applikációs képeket __ Go ndok a szemléltető eszközök körül... Orosz óra után Kékesi Já­nosnak, az ezerkétszáz kis­diák igazgatójának irodájá­ban ülünk, s beszélgetünk négyesben: Kelemen István­ná, Kékesi János, Bakóné Grósz Márta (szintén orosz szakos is) és az újságíró. — Rengeteget küzdenek a pedagógusok a személtető eszközök hiánya miatt. Pedig szinte állandó kapcsolatot tartunk a TANÉRT-tel — így indítja a beszélgetést az igaz­gató. Szavaihoz Kelemen Ist­vánné csatlakozik, miközben rám vet egy pillantást: — A régi applikációs ké­peink vannak. Ezeket egy­szerűen fölösleges föltenni a mágneses táblára, hiszen úgyis lepotyognak... Az újakból még nem kaptunk ... — Az audiovizuális eszkö­zöket is hiába várjuk — mondja Bakóné Grósz Márta. — Pedig az orosz nyelv taní­tásánál igen fontosak lenné­nek. E szavak közben az igazgató dossziét vesz elő, s a TANÉRT-nek írt megren­deléseket, pótrendeléseket, sőt, pótpót-rendeléseket mu­tatja. Mind, mind tavalyiak. Ilyen körülmények között (pontosabban körülmények nélkül) komoly erőfeszítést, rengeteg pluszmunkát jelent a pedagógusoknak az okta­tás. Rengeteg mindent ma­szek úton szereznek be, ott­hon készítenek el. Magnóka­zettákat kérnek kölcsön más iskoláktól, s a hétvégeken bemennek munkahelyükre, hogy azokat másolják. Vagy például még a betűkártyákat is hiányo-an kapták meg. A nyomtatottak már megvan­nak ... — Viszont az írott betűket másolgatjuk, rajzolgatjuk — mondja Kelemen Istvánné. — Pedig ez is a minimumok kategóriájába tartozik ... Ahogyan a tematikus képek biztosítása. — Mindezek ellenére az elmúlt tanévben ragyogó ki­állítást rendeztek a pedagó­gusok orosz jellegű dolgok­ból, szakköri anyagokból, a gyerekek orosz nyelvi leve­lezéséből — részletezi Kékesi János, majd szót ejtünk a tankönyvekről is, melyekről Bakóné Grósz Márta így vall: — A negyedik és az ötödik osztályos jó. Egymásra épül­nek, színesek, játékosak, ezenkívül munkáltató köny­vek. — Viszont a hatodikosoké nem munkatankönyv jellegű, nem épül az előzőekre — folytatja Kelemen Istvánné. — Nagy hiba, hogy a hato­dik osztályba járókra szinte zúdul a nyelvtan. Nézze csak. Esztétikai kívánnivalót is hagy maga után ez a tan­könyv ... Hogy is fogalmaz­zak? Ekkor megy el a gyere­keknek a kedvük az orosz nyelv tanulásától. A tévé és a rádió kirukkolt A napokban Budapesten voltam, a tévében, sajtóbe­mutatón. Mondhatom, remek dolgokat láthattunk. Az Is­kolatelevízió és az Iskola­rádió — párhuzamos szer­kesztésben — kicsiknek szóló orosz nyelvlecke-sorozatot készített. A harminc epizódra tervezett sorozatból a rádió­nál 15, a tévénél 11 rész ké­szült el. Az alkotók különös gondot fordítottak a szemlé­letességre, a fokozatosságra, az egyes kifejezések ismétlé­sére, variálására. Már ebben a tanévben láthatják, hall­hatják a Fortocska című nyelcleckét a gyerekek, épít­hetnek rá a pedagógusok. A siker nem lehet kétséges! — Van videomagnója az is­kolának — mondja Kékesi János. — Viszont át kell ala­kíttatnunk, hogy felvehessük a tévéadásokat. Mert az meg­oldhatatlan, hogy tanórán minden csoport nézze a mű­sort. Legfeljebb egy! — Vasárnap délelőttönként megismétlik az adásokat — teszi hozzá Kelemen István­ná. — Ha meg tudják nézni a gyerekek, az jó! De köte­leződé tenni nem lehet! Nem Írszem, hogy a riport végére bármilyen összegzés szükségeltetne. Hiszen vilá­gosan kiderült, hogy a nyelv- tanulás a legideálisabb élet­korban kezdődik, a gyerekek lelkesek, fogékonyak. S az­tán sorra jönnek a gondok! Szóljon még Kelemen Ist­vánná, akinek optimizmusa példásan egészíti ki tanári hivatása melletti elkötele­zettségét : — Persze, igyekszünk a gyerekeknek úgy tálalni az anyagot, hogy talán nem lesz gond. Van az iskolánkban olyan orosz munkaközösség, mely képes megoldani a le­hetetlennek látszó dolgokat is! V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: CZAKÖ SÁNDOR. korrépa-betakarító gépe és A kombinát vetömagüzemében mindig ennyi ember volt A traktorokat nehéz terepen mutatták be Füzet... füzet... Nem karandás... tyitrágy! A gabonaipar kínálata Tetra kakasok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents