Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-30 / 230. szám
1984. szeptember 30. /'TOLNA'' 2 NÉPÚJSÁG Ezt hozta a hét a külpolitikában Hétfő: New Yorkban megkezdődött az ENSZ-közgyűlés 39. ülésszakának általános vitája, amelynek során hétfőn Reagan elnök, csütörtökön Gromiko szovjet külügyminiszter mondott beszédet, sorozatos külügyminiszteri találkozók és tárgyalások az ülésszak kapcsán. Kedd: Szovjet—finn kormányfői megbeszélések Moszkvában. — A Nemzetközi Valutaalap és a Világbank közgyűlése. — Béketalálkozó Stockholmban. — Csernyenko beszéde a szovjet írók ünnepi összejövetelén. Szerda: Jordánia ismét diplomáciai kapcsolatokat létesít Egyiptommal, elítélő nyilatkozatok az arab világban. — Pekingben aláírják a Hongkong jövőjét érintő kínai— brit megállapodást. Csütörtök: Bécsben, a 34. fordulóval folytatja munkáját a haderőcsökkentési értekezlet. — Sinowatz osztrák kancellár bulgáriai látogatása. — Konsztantyin Csernyenko magas kitüntetése. Péntek: Reagan—Gromiko találkozó Washingtonban. — Görögország nem kíván hozzájárulni területén nukleáris fegyverek állomásoztatásához. — Líbiai—francia tanácskozás a csádi csapatkivonásról. Szombat: Választási előkészületek Nicaraguában, nyilvánosságra hozzák a Contadora-csoport közép-amerikai béketervét. A hét 2 kérdése 1. Milyen eseményeket hozott a New York-i „diplomáciai nagyhét”? Joggal használták a „diplomáciai nagyhét” kifejezését az elmúlt napokkal kapcsolatban.-Már önmagában az is kiemelkedő jelentőségű lehetett, hogy az ENSZ-közgyűlés 39. ülésszakán megkezdődött az általános vita, mintegy másfél tucatnyi állam- és kormányfő, valamint kilencvenkilenc külügyminiszter részvételével. A beszédek mellett már eddig is több mint kétszázötven, különböző szintű találkozóra került sor, szinte érezhetően magasabb sebességfokozatra kapcsolt a nemzetközi tárgyalások gépezete. Reagan és Gromiko a Fehér Ház tanácstermében. Shultz amerikai külügyminiszter „hasznosnak és intenzívnek” nevezte a találkozót, szovjet részről továbbra is úgy vélik, hogy a két ország kapcsolatának normalizálásához konkrét tettekre van szükség. (Telefotó) Mozgás történt a legfontosabb viszonylatban is, a szovjet—amerikai kapcsolatokban. Reagan, majd Gromiko beszéde módot nyújtott a két nagyhatalom álláspontjának ismételt megismerésére, a januári stockholmi összejövetel óta először történt újabb Gromiko—Shultz találkozó s a szovjet külügyminiszter három és fél órát töltött a washingtoni Fehér Házban. (1980 óta első ízben került sor a korábban minden szeptemberben megszokott találkozóra, s túl ezen: Ronald Reagan immár csaknem négyéves elnöksége alatt, Gromikót megelőzően, még nem találkozott a legfelsőbb szovjet vezetés valamelyik tagjával.) Mindezek a megbeszélések, előre betervezettek voltak, de közvetlenül a szovjet külügyminiszter hazautazása előtt még egy külügyminiszteri találkozót bonyolítottak le. Gromiko egyébként a demokrata jelölttel, Walter Mondale-lel is eszmecserét folytatott. A diplomáciai körképet még teljesebbé tette, hogy a héten három alkalommal is beszédet mondott Konsztantyin Csernyenko (a szovjet írók jubileumi összejövetelén, a példamutató békés egymás mellett élési viszonyt tükröző szovjet—finn tárgyalások kapcsán, illetve magas kitüntetése alkalmából), s ugyancsak értékelte a szovjet— amerikai kapcsolatokat. De, ha nem is éppen a túlzott derűlátás jegyében, szovjet és amerikai szakértők találkoztak, tizenhét másik ország képviselőinek társaságában Bécsben is, ahol kezdetét vette a haderőcsökkentési értekezlet 34. fordulója. A tizenkettedik évükbe lépett tárgyalások, a NATO-államok magatartása miatt, egyelőre holtponton vannak, de a világ és Európa mégis odafigyelt, hiszen ez a konferencia jelenleg az egyetlen olyan kelet—nyugati fórum, ahol tényleges fegyverzetkorlátozásról próbálnak megállapodást kötni. (A szovjet—amerikai párbeszéd mellett New Yorkban a nemzetközi érintkezés más területein is szembetűnő élénkség mutatkozott. A szovjet külügyminiszter tanácskozott olasz, nyugatnémet, francia és több más európai partnerével; hosszú idő óta először tárgyalt külügyminiszteri szinten a Szovjetunió és Kína; a Gromiko—Samir találkozó annyiból is érdeklődést keltett, hogy a két ország között tizenhét éve nincsenek diplomáciai kapcsolatok.) Térjünk azonban vissza a szovjet—amerikai találkozósorozatra. Végleges értékelést még nehéz lenne adni, de a beszédek és nyilatkozatok mégis sok mindenre engednek következtetni. A hivatalos Amerika igyekezett mindenképpen dübörgő optimizmust sugározni és „sikerre ítélni” a találkozókat. Ennek hátterében egyetlen kulcsszó ad magyarázatot: elnökválasztás. Az Egyesült Államokban harminchét nap múlva az urnákhoz járulnak és Reagan leggyengébb pontja, hogy Herbert Hoover elnöksége óta az ő négy esztendeje alatt voltak a legkevésbé élők a szovjet—amerikai kapcsolatok. Reagan, aki néhány hónap óta hangnemet váltott és finomabb, árnyaltabb retorikát használ, az ENSZ szószékén is igyekezett békeapostolként megjelenni. Még az amerikai lapok is sorra megjegyezték: mennyivel hatásosabb és eredményesebb lehetett volna, ha az elnök hat héttel a beiktatása után használja ezt a hangot, s nem hat héttel a remélt újjáválasztása előtt... A világsajtónak különben is gyakori foglalatossága, hogy egymás mellé teszi az elnöki beszédeket, az egy szájból való hideg-meleg fújást, 1983- ban, illetve 1984-ben. A Szovjetunió realizmussal közelített a találkozókhoz. Moszkvában érthetően beszámították a választási tényezőt (Gromiko nem véletlenül találkozott a másik elnökjelölttel is), ugyanakkor változatlanul kiemelt helyen kezelik a két ország kapcsolatait. Készek a párbeszédre, a holtpontról való elmozdulásra, a viszony javítására. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha az Egyesült Államok nem csupán szavakban, de a gyakorlati tettekben is kész politikájának módosítására, ha lemond az egyensúly megbontására, az egyoldalú katonai fölény megszerzésére irányuló törekvéseiről. Amint tudjuk, a tárgyalások alapjának semmissé tételével, magyarán: a rakétatelepítéssel és kész helyzet teremtésével, éppen ez az amerikai politika torpedózta meg a genfi konferenciát, s ilyen körülmények között nincs mód valódi, célravezető tárgyalásokra. Ezért kerülhetett előtérbe az űr militarizálásának megakadályozását szolgáló párbeszéd, amely a hírek szerint komoly figyelmet kapott a mostani megbeszéléseken is. A kozmoszban ma még elejét lehetne venni a (pgyver- kezési hajszának, erre vonatkozó javaslatot terjesztett az ENSZ közgyűlése elé Gromiko, s ez lenne ma a fegyverzetkorlátozási lehetőségek legtöbbet ígérő területe. A szovjet—amerikai találkozók eredményességének igazi próbája a következő időszak lesz, amikor majd kitűnik, hogyan alakulnak a további tárgyalások frontjai. 2. Hol tartanak a választási előkészületek Nicaraguában? November elején Nicaraguában is választásokat rendeznek, méghozzá két nappal az amerikai elnökválasztások előtt. A választási előkészületek rendkívül nehéz körülmények közöt folynak: ä sandinista vezetésnek változatlanul szembe kell néznie az ellenforradalmár osztagok sorozatos betörésével, a gyilkosságokkal, szabotázzsal, a gazdasági élet lerombolását célzó akciókkal. Nicaragua mindennek ellenére nem halasztotta el a választásokat, s a legdemokratikusabb feltételeket teremtette meg az ország eddigi történelme során. (Hét ellenzéki párt indulását engedélyezték, minden irányzat azonos anyagi támogatásban, televíziós műsoridőben stb. részesül, lehetőség van külföldi megfigyelők részvételére.) Ha tehát a sandinisták és a velük szövetséges erők szerzik meg a többséget, ez minden kétséget kizáró törvényes legitimitást, jogi és politikai megerősödést jelentene. Ez az oka annak, hogy az ellenzék egy része, (s a háttérben Washington), amely korábban a választásokat sürgette, most azok elhalasztását próbálja keresztülvinni. Éppen az elmúlt héten hosszabbították meg ismét az ellenzéki pártok nevezési-jelölési határidejét, de úgy tűnik, hogy több irányzat távol akarja tartani magát az urnáktól. A taktika célja nyilvánvaló: így azt állíthatnák, hogy a választások nem voltak általánosak... Nicaragua közben még egy fontos lépést tett, jóllehet, annak több észrevételével nem értett teljesen egyet, mégis elfbgadta a négyes Contadora-csoport (Panama, Mexikó, Venezuela, Kolumbia) béketervét. Ez, végső soron olyan kompromisszumos alapot kínál, amely csökkenthetné a válságszintet Közép-Amerikában. De vajon a többi érdekeltek hajlandók lesznek-e elfogadni a kibontakozásnak e lehetőségét? RÉTI ERVIN Megkezdődtek a helyreállítási munkák a bejrúti amerikai nagykövetség felrobbantott épületszárnyában. Gromiko tegnap ismét találkozott Shultzcal Andréj Gromiko szovjet és George Shultz amerikai külügyminiszter második találkozója szombaton délelőtt — magyar idő szerint délután négy órakor — kezdődött meg Washingtonban. Az újabb találkozót azt követően jelentették be, hogy pénteken Washingtonban megtartották Gromiko és Reagan elnök találkozóját. A két külügyminiszter tárgyalása — az eredetileg jelzett egy óra helyett — két óra hosszat tartott. Gromiko a tárgyalásról távozva nem nyilatkozott a nagy számban várakozó újságíróknak. Shultz külügyminiszter mindössze annyit mondott, hogy „érdemi” tárgyalást folytattak, s megállapodtak abban, hogy a kapcsolatot diplomáciai csatornákon keresztül tartják fenn, mégpedig „nem alkalmilag, hanem igen alapos módon”. * Az amerikai tömegtájékoztatási eszközök pénteken déltől kezdve folyamatosan beszámoltak Gromiko és Reagan több órás tanácskozásának nyilvánosságra hozott részletéről. Általában annak jelentőségét húzták alá, hogy a találkozóra egyáltalán sor került, s rámutattak, hogy annak célja szemmel láthatóan az álláspontok kölcsönös kifejtése és meghallgatása volt. Ismertették Shultz külügyminiszter értékelését, amely szerint a megbeszélés légköre nyugodt és tárgyszerű volt, az amerikai elnök és a szovjet külügyminiszter hasznos és intenzív eszmecserét folytatott egymással. Az amerikai—szovjet ellentétek megmaradtak, de legalább már beszélnek róluk — ez a nyugatnémet sajtó összefoglaló értékelése az Egyesült Államok és a Szovjetunió viszonyáról a Reagan—Gromiko találkozót követően. Brüsszeli kommentárok szerint Reagant elsősorban választási célok vezették a találkozó megtartásában. A Reagan—Gromiko találkozó legfőbb jelentősége abban van, hogy egyáltalán létrejött a mai jeges kelet—nyugati viszony idején — írta szombaton a brüsszeli Le Soir. Az olasz sajtó szombaton, egyéb részletek híján, a Reagan—Gromiko megbeszélés hosszú időtartamára hívta fel a figyelmet. Valameny- nyi kommentár egyetért abban, hogy maga a kapcsolat- felvétel is nagy jelentőségű és kedvező jelnek minősítette, hogy a szovjet külügyminiszter szombaton ismét találkozott amerikai kollégájával. A L’Unitá hangsúlyozta, hogy a két nagyhatalom vezető képviselőinek találkozója nem hasonlítható a korábbi, magas szintű megbeszélésekhez, mert egyetlen esetben sem volt annyira feszült a nemzetközi helyzet, mint most és sohasem fordult elő, hogy amerikai elnök valaha is olyan sértő kifejezésekkel illette volna a Szovjetuniót, mint Reagan. Japán és francia küldöttség Varsóban Japán politikusok és francia üzletemberek lehetőséget látnak arra, hogy országuk javítsa a kapcsolatokat Lengyelországgal — ezt a következtetést lehet levonni egy japán parlamenti delegáció és francia iparosok küldöttségének szombaton befejeződött varsói tárgyalásaiból. A japán—lengyel kapcsolatokat vissza lehetne állítani a hetvenes évek szintjére, sőt ahhoz is megvannak a feltételek, hogy jelentősen bővüljenek — jelentette ki Kacu- mata Szeicsi, a japán képviselőház alelnöke, aki a lengyel Szejm elnökének idei japáni látogatását viszonozva négy napot töltött a héten Lengyelországban, japán parlamenti képviselők küldöttsége élén. Kacumata kedve-, zően nyilatkozott látogatása végén a lengyel belpolitikai helyzetről, és a lengyel kormányzat politikájáról. A lengyel—japán gazdasági kapcsolatok visszaestek a hetvenes évekhez képest. A kereskedelmi forgalom fele annyi csak, mint 1980-ban volt, amikor még 300 millió dollárt tett ki. Kacumata szerint lehetséges a fejlesztés. Említette, hogy Wojciech Jaruzelski miniszterelnökkel tárgyalt a lengyel—japán robottechnikai együttműködés lehetőségeiről is. A japán küldöttséggel egyidejűleg tartózkodott Lengyelországban a Francia Munkáltatók Országos Tanácsának (a francia ipari, közlekedési és kereskedelmi vállalatokat tömörítő szervezetnek) a delegációja. A küldöttség vezetője, Jean- Claude Achille annak a véleményének adott hangot, hogy látogatása hamarosan látható és mindkét felet kielégítő eredményeket fog hozni. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy néhány vállalkozásban már a látogatása idején megállapodás született, holott hasonló esetekben általában hónapokig folynak a tárgyalások. PANORÁMA BUDAPEST A Kínai Népköztársaság megalakulásának 35. évfordulója alkalmából Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke táviratban üdvözölte Li Hszíien- nien államelnököt és Csao Ce-ijangot, az Államtanács elnökét. * A fegyveres erők napja alkalmából koszorúzási ünnepséget rendeztek Budapesten, a Hősök terén, a Magyar Hősök Emlékművénél. A Magyar Népköztársaság fegyveres erői nevében Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, Horváth István belügyminiszter és Borbély Sándor, a Munkásőrség országos parancsnoka helyezett el koszorút. * Az európai biztonság és együttműködés magyar nemzeti bizottsága meghívására szeptember 25. és 29. között hazánkban tartózkodott az európai biztonság és együttműködés NDK-beli bizottságának küldöttsége, Fritz Liebscher professzornak, a bizottság elnökének vezetésével. A delegációt magyar- országi tartózkodása során fogadta Kállai Gyula, a magyar bizottság elnöke, Berecz János, a Népszabadság fő- szerkesztője, a magyar bizottság alelnöke és Káldy Zoltán evangélikus püstök, a Lutheránus Világszövetség elnöke. MOSZKVA Tízévi munka után, egy évvel a kijelölt határidő előtt az utolsó sínszakasz is helyére került szombaton a Bajkál—Amur vasútvonalon, így a Bajkál-tótól az Amurig 3102 kilométernyi sínpár húzódik. A keletről és nyugatról egymás felé haladó építőbrigádok a vasútvonal 877. kilométerénél találkoztak.