Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-30 / 230. szám

1984. szeptember 30. /'TOLNA'' 2 NÉPÚJSÁG Ezt hozta a hét a külpolitikában Hétfő: New Yorkban megkezdődött az ENSZ-közgyűlés 39. ülésszakának általános vitája, amelynek során hétfőn Reagan elnök, csütörtökön Gromiko szovjet külügymi­niszter mondott beszédet, sorozatos külügyminiszteri ta­lálkozók és tárgyalások az ülésszak kapcsán. Kedd: Szovjet—finn kormányfői megbeszélések Moszk­vában. — A Nemzetközi Valutaalap és a Világbank köz­gyűlése. — Béketalálkozó Stockholmban. — Csernyenko beszéde a szovjet írók ünnepi összejövetelén. Szerda: Jordánia ismét diplomáciai kapcsolatokat léte­sít Egyiptommal, elítélő nyilatkozatok az arab világban. — Pekingben aláírják a Hongkong jövőjét érintő kínai— brit megállapodást. Csütörtök: Bécsben, a 34. fordulóval folytatja munká­ját a haderőcsökkentési értekezlet. — Sinowatz osztrák kancellár bulgáriai látogatása. — Konsztantyin Csernyen­ko magas kitüntetése. Péntek: Reagan—Gromiko találkozó Washingtonban. — Görögország nem kíván hozzájárulni területén nukleáris fegyverek állomásoztatásához. — Líbiai—francia tanács­kozás a csádi csapatkivonásról. Szombat: Választási előkészületek Nicaraguában, nyil­vánosságra hozzák a Contadora-csoport közép-amerikai béketervét. A hét 2 kérdése 1. Milyen eseményeket hozott a New York-i „diplomá­ciai nagyhét”? Joggal használták a „diplomáciai nagyhét” kifejezését az elmúlt napokkal kapcsolatban.-Már önmagában az is kiemelkedő jelentőségű lehetett, hogy az ENSZ-közgyűlés 39. ülésszakán megkezdődött az általános vita, mintegy másfél tucatnyi állam- és kormányfő, valamint kilenc­venkilenc külügyminiszter részvételével. A beszédek mel­lett már eddig is több mint kétszázötven, különböző szintű találkozóra került sor, szinte érezhetően magasabb sebességfokozatra kapcsolt a nemzetközi tárgyalások gé­pezete. Reagan és Gromiko a Fehér Ház tanácstermében. Shultz amerikai külügyminiszter „hasznosnak és intenzívnek” nevezte a találkozót, szovjet részről továbbra is úgy vé­lik, hogy a két ország kapcsolatának normalizálásához konkrét tettekre van szükség. (Telefotó) Mozgás történt a legfontosabb viszonylatban is, a szov­jet—amerikai kapcsolatokban. Reagan, majd Gromiko beszéde módot nyújtott a két nagyhatalom álláspontjának ismételt megismerésére, a januári stockholmi összejöve­tel óta először történt újabb Gromiko—Shultz találkozó s a szovjet külügyminiszter három és fél órát töltött a washingtoni Fehér Házban. (1980 óta első ízben került sor a korábban minden szeptemberben megszokott talál­kozóra, s túl ezen: Ronald Reagan immár csaknem négy­éves elnöksége alatt, Gromikót megelőzően, még nem ta­lálkozott a legfelsőbb szovjet vezetés valamelyik tagjá­val.) Mindezek a megbeszélések, előre betervezettek vol­tak, de közvetlenül a szovjet külügyminiszter hazautazá­sa előtt még egy külügyminiszteri találkozót bonyolítot­tak le. Gromiko egyébként a demokrata jelölttel, Walter Mondale-lel is eszmecserét folytatott. A diplomáciai körképet még teljesebbé tette, hogy a héten három alkalommal is beszédet mondott Konsztan­tyin Csernyenko (a szovjet írók jubileumi összejövetelén, a példamutató békés egymás mellett élési viszonyt tük­röző szovjet—finn tárgyalások kapcsán, illetve magas ki­tüntetése alkalmából), s ugyancsak értékelte a szovjet— amerikai kapcsolatokat. De, ha nem is éppen a túlzott derűlátás jegyében, szovjet és amerikai szakértők talál­koztak, tizenhét másik ország képviselőinek társaságában Bécsben is, ahol kezdetét vette a haderőcsökkentési érte­kezlet 34. fordulója. A tizenkettedik évükbe lépett tár­gyalások, a NATO-államok magatartása miatt, egyelőre holtponton vannak, de a világ és Európa mégis odafi­gyelt, hiszen ez a konferencia jelenleg az egyetlen olyan kelet—nyugati fórum, ahol tényleges fegyverzetkorláto­zásról próbálnak megállapodást kötni. (A szovjet—ame­rikai párbeszéd mellett New Yorkban a nemzetközi érint­kezés más területein is szembetűnő élénkség mutatkozott. A szovjet külügyminiszter tanácskozott olasz, nyugatné­met, francia és több más európai partnerével; hosszú idő óta először tárgyalt külügyminiszteri szinten a Szovjet­unió és Kína; a Gromiko—Samir találkozó annyiból is érdeklődést keltett, hogy a két ország között tizenhét éve nincsenek diplomáciai kapcsolatok.) Térjünk azonban vissza a szovjet—amerikai találkozó­sorozatra. Végleges értékelést még nehéz lenne adni, de a beszédek és nyilatkozatok mégis sok mindenre enged­nek következtetni. A hivatalos Amerika igyekezett min­denképpen dübörgő optimizmust sugározni és „sikerre ítélni” a találkozókat. Ennek hátterében egyetlen kulcsszó ad magyarázatot: elnökválasztás. Az Egyesült Államok­ban harminchét nap múlva az urnákhoz járulnak és Reagan leggyengébb pontja, hogy Herbert Hoover elnök­sége óta az ő négy esztendeje alatt voltak a legkevésbé élők a szovjet—amerikai kapcsolatok. Reagan, aki né­hány hónap óta hangnemet váltott és finomabb, árnyal­tabb retorikát használ, az ENSZ szószékén is igyekezett békeapostolként megjelenni. Még az amerikai lapok is sorra megjegyezték: mennyivel hatásosabb és eredménye­sebb lehetett volna, ha az elnök hat héttel a beiktatása után használja ezt a hangot, s nem hat héttel a remélt újjáválasztása előtt... A világsajtónak különben is gya­kori foglalatossága, hogy egymás mellé teszi az elnöki be­szédeket, az egy szájból való hideg-meleg fújást, 1983- ban, illetve 1984-ben. A Szovjetunió realizmussal közelített a találkozókhoz. Moszkvában érthetően beszámították a választási ténye­zőt (Gromiko nem véletlenül találkozott a másik elnökje­lölttel is), ugyanakkor változatlanul kiemelt helyen ke­zelik a két ország kapcsolatait. Készek a párbeszédre, a holtpontról való elmozdulásra, a viszony javítására. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha az Egyesült Államok nem csupán szavakban, de a gyakorlati tettekben is kész politikájának módosítására, ha lemond az egyensúly meg­bontására, az egyoldalú katonai fölény megszerzésére irá­nyuló törekvéseiről. Amint tudjuk, a tárgyalások alapjá­nak semmissé tételével, magyarán: a rakétatelepítéssel és kész helyzet teremtésével, éppen ez az amerikai poli­tika torpedózta meg a genfi konferenciát, s ilyen körül­mények között nincs mód valódi, célravezető tárgyalások­ra. Ezért kerülhetett előtérbe az űr militarizálásának megakadályozását szolgáló párbeszéd, amely a hírek sze­rint komoly figyelmet kapott a mostani megbeszéléseken is. A kozmoszban ma még elejét lehetne venni a (pgyver- kezési hajszának, erre vonatkozó javaslatot terjesztett az ENSZ közgyűlése elé Gromiko, s ez lenne ma a fegyver­zetkorlátozási lehetőségek legtöbbet ígérő területe. A szovjet—amerikai találkozók eredményességének iga­zi próbája a következő időszak lesz, amikor majd kitűnik, hogyan alakulnak a további tárgyalások frontjai. 2. Hol tartanak a választási előkészületek Nicaraguá­ban? November elején Nicaraguában is választásokat rendez­nek, méghozzá két nappal az amerikai elnökválasztások előtt. A választási előkészületek rendkívül nehéz körül­mények közöt folynak: ä sandinista vezetésnek változat­lanul szembe kell néznie az ellenforradalmár osztagok sorozatos betörésével, a gyilkosságokkal, szabotázzsal, a gazdasági élet lerombolását célzó akciókkal. Nicaragua mindennek ellenére nem halasztotta el a vá­lasztásokat, s a legdemokratikusabb feltételeket terem­tette meg az ország eddigi történelme során. (Hét ellen­zéki párt indulását engedélyezték, minden irányzat azo­nos anyagi támogatásban, televíziós műsoridőben stb. ré­szesül, lehetőség van külföldi megfigyelők részvételére.) Ha tehát a sandinisták és a velük szövetséges erők szer­zik meg a többséget, ez minden kétséget kizáró törvényes legitimitást, jogi és politikai megerősödést jelentene. Ez az oka annak, hogy az ellenzék egy része, (s a hát­térben Washington), amely korábban a választásokat sür­gette, most azok elhalasztását próbálja keresztülvinni. Éppen az elmúlt héten hosszabbították meg ismét az el­lenzéki pártok nevezési-jelölési határidejét, de úgy tű­nik, hogy több irányzat távol akarja tartani magát az ur­náktól. A taktika célja nyilvánvaló: így azt állíthatnák, hogy a választások nem voltak általánosak... Nicaragua közben még egy fontos lépést tett, jóllehet, annak több észrevételével nem értett teljesen egyet, mé­gis elfbgadta a négyes Contadora-csoport (Panama, Me­xikó, Venezuela, Kolumbia) béketervét. Ez, végső soron olyan kompromisszumos alapot kínál, amely csökkent­hetné a válságszintet Közép-Amerikában. De vajon a töb­bi érdekeltek hajlandók lesznek-e elfogadni a kibontako­zásnak e lehetőségét? RÉTI ERVIN Megkezdődtek a helyreállítási munkák a bejrúti amerikai nagykövetség felrobbantott épületszárnyában. Gromiko tegnap ismét találkozott Shultzcal Andréj Gromiko szovjet és George Shultz amerikai kül­ügyminiszter második talál­kozója szombaton délelőtt — magyar idő szerint délután négy órakor — kezdődött meg Washingtonban. Az újabb találkozót azt követő­en jelentették be, hogy pén­teken Washingtonban meg­tartották Gromiko és Rea­gan elnök találkozóját. A két külügyminiszter tár­gyalása — az eredetileg jel­zett egy óra helyett — két óra hosszat tartott. Gromiko a tárgyalásról távozva nem nyilatkozott a nagy számban várakozó újságíróknak. Shultz külügyminiszter mindössze annyit mondott, hogy „érdemi” tárgyalást folytattak, s megállapodtak abban, hogy a kapcsolatot diplomáciai csatornákon ke­resztül tartják fenn, mégpe­dig „nem alkalmilag, hanem igen alapos módon”. * Az amerikai tömegtájé­koztatási eszközök pénteken déltől kezdve folyamatosan beszámoltak Gromiko és Reagan több órás tanácsko­zásának nyilvánosságra ho­zott részletéről. Általában annak jelentőségét húzták alá, hogy a találkozóra egy­általán sor került, s rámu­tattak, hogy annak célja szemmel láthatóan az állás­pontok kölcsönös kifejtése és meghallgatása volt. Ismer­tették Shultz külügyminisz­ter értékelését, amely sze­rint a megbeszélés légköre nyugodt és tárgyszerű volt, az amerikai elnök és a szov­jet külügyminiszter hasznos és intenzív eszmecserét foly­tatott egymással. Az amerikai—szovjet el­lentétek megmaradtak, de legalább már beszélnek ró­luk — ez a nyugatnémet saj­tó összefoglaló értékelése az Egyesült Államok és a Szov­jetunió viszonyáról a Rea­gan—Gromiko találkozót kö­vetően. Brüsszeli kommentárok sze­rint Reagant elsősorban vá­lasztási célok vezették a ta­lálkozó megtartásában. A Reagan—Gromiko találkozó legfőbb jelentősége abban van, hogy egyáltalán létre­jött a mai jeges kelet—nyu­gati viszony idején — írta szombaton a brüsszeli Le Soir. Az olasz sajtó szombaton, egyéb részletek híján, a Reagan—Gromiko megbeszé­lés hosszú időtartamára hívta fel a figyelmet. Valameny- nyi kommentár egyetért ab­ban, hogy maga a kapcsolat- felvétel is nagy jelentőségű és kedvező jelnek minősítette, hogy a szovjet külügyminisz­ter szombaton ismét találko­zott amerikai kollégájával. A L’Unitá hangsúlyozta, hogy a két nagyhatalom vezető képviselőinek találkozója nem hasonlítható a korábbi, magas szintű megbeszélések­hez, mert egyetlen esetben sem volt annyira feszült a nemzetközi helyzet, mint most és sohasem fordult elő, hogy amerikai elnök valaha is olyan sértő kifejezésekkel illette volna a Szovjetuniót, mint Reagan. Japán és francia küldöttség Varsóban Japán politikusok és fran­cia üzletemberek lehetőséget látnak arra, hogy országuk javítsa a kapcsolatokat Len­gyelországgal — ezt a követ­keztetést lehet levonni egy japán parlamenti delegáció és francia iparosok küldött­ségének szombaton befejező­dött varsói tárgyalásaiból. A japán—lengyel kapcsola­tokat vissza lehetne állítani a hetvenes évek szintjére, sőt ahhoz is megvannak a felté­telek, hogy jelentősen bővül­jenek — jelentette ki Kacu- mata Szeicsi, a japán kép­viselőház alelnöke, aki a lengyel Szejm elnökének idei japáni látogatását viszonozva négy napot töltött a héten Lengyelországban, japán par­lamenti képviselők küldött­sége élén. Kacumata kedve-, zően nyilatkozott látogatása végén a lengyel belpolitikai helyzetről, és a lengyel kor­mányzat politikájáról. A lengyel—japán gazdasági kapcsolatok visszaestek a hetvenes évekhez képest. A kereskedelmi forgalom fele annyi csak, mint 1980-ban volt, amikor még 300 millió dollárt tett ki. Kacumata szerint lehetséges a fejlesz­tés. Említette, hogy Wojciech Jaruzelski miniszterelnökkel tárgyalt a lengyel—japán ro­bottechnikai együttműködés lehetőségeiről is. A japán küldöttséggel egy­idejűleg tartózkodott Len­gyelországban a Francia Munkáltatók Országos Ta­nácsának (a francia ipari, közlekedési és kereskedelmi vállalatokat tömörítő szerve­zetnek) a delegációja. A küldöttség vezetője, Jean- Claude Achille annak a véle­ményének adott hangot, hogy látogatása hamarosan látható és mindkét felet kielégítő eredményeket fog hozni. Ez­zel kapcsolatban kiemelte, hogy néhány vállalkozásban már a látogatása idején meg­állapodás született, holott hasonló esetekben általában hónapokig folynak a tárgya­lások. PANORÁMA BUDAPEST A Kínai Népköztársaság megalakulásának 35. év­fordulója alkalmából Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke táv­iratban üdvözölte Li Hszíien- nien államelnököt és Csao Ce-ijangot, az Államtanács elnökét. * A fegyveres erők napja al­kalmából koszorúzási ünnep­séget rendeztek Budapesten, a Hősök terén, a Magyar Hősök Emlékművénél. A Magyar Népköztársaság fegy­veres erői nevében Czinege Lajos hadseregtábornok, hon­védelmi miniszter, Horváth István belügyminiszter és Borbély Sándor, a Munkás­őrség országos parancsnoka helyezett el koszorút. * Az európai biztonság és együttműködés magyar nem­zeti bizottsága meghívására szeptember 25. és 29. között hazánkban tartózkodott az európai biztonság és együtt­működés NDK-beli bizottsá­gának küldöttsége, Fritz Liebscher professzornak, a bizottság elnökének vezeté­sével. A delegációt magyar- országi tartózkodása során fogadta Kállai Gyula, a ma­gyar bizottság elnöke, Berecz János, a Népszabadság fő- szerkesztője, a magyar bi­zottság alelnöke és Káldy Zoltán evangélikus püstök, a Lutheránus Világszövetség elnöke. MOSZKVA Tízévi munka után, egy évvel a kijelölt határidő előtt az utolsó sínszakasz is he­lyére került szombaton a Bajkál—Amur vasútvonalon, így a Bajkál-tótól az Amurig 3102 kilométernyi sínpár hú­zódik. A keletről és nyugat­ról egymás felé haladó épí­tőbrigádok a vasútvonal 877. kilométerénél találkoztak.

Next

/
Thumbnails
Contents