Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-29 / 229. szám
1984. szeptember 29. "NÉPÚJSÁG 7 Portré, 1984-ben Becsül* - uogy jósait? Nem úgy néz rám, mintha először hallaná a kérdést. Óvatosan megfogja a kó- láspoharat, forgatja és ezt mondja: — Attól függ, kinek válaszolok. Most rajtam a sor, forgassam én a ceruzát... Volt Nyolcvanhárom egész háromtized százalék .. . már tenyerem cigányasszony kezében, tenyérből jósolt. Itt van előttem a névsor, Lopa- rits Pál valahol a mezőny felében. Abban a szakembermezőnyben, amely a legjobbakat fogja össze, és ők kaptak a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztertől oklevelet — jó munkájukért. Kortyol a kólából, autóval jött Decsről a megyeszékhelyre átvenni az oklevelet. — Egy történetet mondok. — Hallgatom. — A MÉM egyik régi „bútordarabja” — így nevezi ő maga magát — dr. Mészáros Pista bácsi, főosztályvezető, rendszeres látogatónk az Egyetértésben. Azt mondja tavaly, amikor a 15-ös táblában bóklásztunk, hogy gyerekek, kilenc tonna van ebben. Kilenc tonna, szemben. Kukoricaszemben. Hát ez a tábla átlag 8,6 tonnát adott. Küldöm a telexet, Mészáros elvtárs, ez meg ez a helyzet, 8,6 a tényleges eredmény. A termésbecslők Később tudtam meg, hogy járta a nagy minisztériumi épületet a telexszel, s lobogtatta: látjátok, így kell becsülni! S amikor legközelebb ismét lejött hozzánk, tréfásgorombán a „fejünkhöz vagdalta” :. kinthagytatok négyszáz kilót, azért nem lett meg a kilenc tonna. Majd megyek, megnézem én azt a táblát. Elment, s megnézte. — Loparits Pál jósolt, vagy becsült? — Természetesen becsültem, amely kollektív munka. Kollégáim is hozzák az információt, magam is járom a táblákat. Megszámolom kis egységben, egy táblában több helyen a tőszámot, aztán megszámoljuk a szemet, szorzunk, átlagolunk és ott az asztalon a várható termés. — Ha közbe nem jön elemi csapás ... — Az volt idén is, meg tavaly is. Szinte minden évben. S ez tőlünk pluszmunkát kíván. Persze, egyfajta bizonytalanság is van az ilyen esetek miatt, meg ha vízöntés van, zápor jön, stb. Az idei évi becslésemet is fölborította a jég, mert csak 83,3 százalékos az eredményem. — Ez nem rossz. — Volt azonban ennél jobb is. Nálunk is főleg azért fontos a megközelítően százszázalékos becslés, mert akkor fel tudjuk mérni, hogy a terménnyel mit kezdjünk. Mennyit tartsunk meg, hova szállítsunk, mennyit küldhetünk exportra. Szóval a pénzügyi embereinknek is nagyon kell év közben is az információ a várható bevételről. — Mióta foglalkozik termésbecsléssel ? — Ha azt mondom, hogy egész fiatalon érdekelt, s felnőtt fejjel, és leginkább úgy öt éve foglalkozom termésbecsléssel, az igazsághoz közel járok. De a valós helyzet az, hogy kollektív munka a termésbecslés. — Tavaly mennyi volt a búzánál az eltérés? — Nem érte el a kétszáz kilót. Az ünnepségnek is van harmadik félideje. A termésbecslők előtt a díszes oklevél, rajta a boríték. Egyiké hasasabb, a másiké vékonyabb, kinek milyen tehetős a „gazdája”. Bor is kerül az asztalra. Koccintanak. Aztán szépen elindul a diskurzus a növényvédősök termében, zsong-bong vagy ötven 'ember, kilók, hektárok — surrognak a levegőben — kukoricanevek hangzanak el. A decsi termelőszövetkezet elnökhelyettese ismerkedik társaival, a huszonhét kitüntetett között vannak „fiatalok”, akik az idén álltak a sorba, nem kiszorítva, hanem beékelődve a régi szakemberek közé, tanulva a mesterséget... PÄLKOVÄCS JENŐ Fotó: Czakó Szabálysértési bírság, kontárkodásért Beázik aj tető, csöpög a csap, leesett a csempe, mázol- tatni kellene, a terv kész, együtt az anyag is, «lehetne építkezni is. Megyek az iparoshoz. Nem ér rá egyik sem. Egész évre megvan a munkája, ha tíz keze volna se győzné. Mit itehet ilyenkor az ember? Ha nem tud megoldást, tanácsot kér szomszédtól, baráttól, ismerőstől, ég kap is. El. kell menni iá Jóskához, a Pistához vagy a Gyurihoz, biztos vállalják. Megyek, megyünk nagyon sokan, aztán elvállalják. Szakemberek, szakképesítésük van, iparengedélyük nincs. Kontárok! Nem dolgozhatnának, mert munkájuk uitán nem fizetnek adót és SZTKnt, de dolgoznak. Ám az így, jogtalanul szerzett jövedelem büntetendő. — Aki ipari tevékenységet jogosulatlanul folytat, vagy olyan ipari tevékenységet gyakorol, amelyre iparengedélye nem jogosítja, 10 000 forint pénzbírsággal« sújtható — mondjia Böröczné dr. Zolatnoki Erzsébet a dombóvári Városi Tanács V. B. igazgatási osztályának főelőadója Korábban 5 000 forintot kellett fizetni, de a szabálysértési ügyek megszaporodása miatt felemelték a bírságot. — Hogyan szereznek tudomást a kontár munkájáról? — Feljelentést tesznek «a városi itanács V. B. városgazdálkodási osztályára, legtöbbször «az iparengedéllyel rendelkező kisiparosok. A városi tanács szabálysértési hatósága kivizsgálja, hogy a feljelentés jogos-e, és ha igen, kiszabja a bírságot.. — Milyen szakterületen kellett eddig «a legtöbb bírságot megállaipítani. — Mindig olyanon, amelyiken legnagyobb a kereslet, ebben az évben ,a szobafestő, a mázoló és a kőműves iparos a keresett. — A magánerős építkezések elkezdése után — ez érthető is — megnövekedett a kereslet a szakemberek után, ezzel együtt nőtt a bejelentések száma is. Ebben az évben 18 esetben bírságoltunk és összesen 70 000 forintot fizettek be ,a kontárok. A feljelentettek fellebbezés nélkül« tudomásul vették, és batáridőn belül befizették a bírságot, egy személy nem volt hajítandó fizetni, inkább a börtönt választotta«. Egyetlen esetben kellett eljárást megszüntetnünk, mert a feljelentés nem volt megalapozott. — Hogyan lehet az, hogy 10 000 forintot csak úgy kifizet valaki bírságra? — Nagyon könnyen, hisz a megszerzett jövedelem aránytalanul magasabb, mint «a kiszabott bírság. Egy példa: a kontár elvállal egy családi házat 100—110 vagy 160 ezer forintért, ebből — ha feljelentik — kifizet 10 000 forintot. Azért mondtam, hogyha feljelentik, mert két év alaitt 1 visszatérő bejelentés érkezett. A kockázat meglehetősen kicsi, és megéri, ment adót és SZTK-t egész évben nem fizet, s a bírság összege kisebb. — Csak 18 kontár dolgozik az önök illeítékességi területén ? — Sokkal több, de addig, «amíg nem érkezik bejelentés, nem kezdeményezhetünk eljárást. — Véleménye szerint, hogyan lehetne megakadályozni a kontárkodást? — Egyik megoldás a bírság növelése lehetne, a másik valamilyen hivatalos keretet találni, mert addig, amíg ilyen nagy szükség lesz a szakmunkásra, mint most, még ha nem is vállalnak garanciát, adminisztratív eszközökkel nem találunk megnyugtató kiutat. Ez volt a itanácsi ügyintéző véleménye, kíváncsi voltam arra is, hogy mit mond a kontár. Nem kis szorongással kerestem fel a kora esti órákban Üjdombóváron egy kontárt, akit korábban 8 000 forintra bírságoltak. Kevés esélyt adtam magamnak, hogy sikerülhet valakit is szóra bírni. Tévedtem. Csöngetésemre fiatal, élénk tekintetű, fürge mozgású fiatalember nyitott ajtóit, s a kötelező bemutatkozás után, kérdésemre, hogy hogyan szólíthatom, mosolyogva eny- nyit mondott — Szólítson nyugodtam uramnak! 1— Jó. — mondtam. — Uram megbüntették önt 8 000 forintra kontárkodásért. Mit gondol, ki jelentette föl és miért? — Nem gondolok semmit, tudom pontosan, egy kőműves kisiparos jelentett föl, mert elvittem előle ia« munkát. Azt azért elgondolhatja, hogy nem kontár jelentett be. Biztos ismeri a mondást: „kontár a kontárnak nem vájja ki a szemét!” — Én nem így ismerem, de ez is igaz lehet. Hogyan tudta elvállalni egy kisiparos elöl a munkát? — Az a helyzet, hogy ő ként 165 ezer forintot a munkáért, én elvállaltam 130-ért. Maga «kit bízott volna meg? — De ön nem vállal garanciát, — próbálkozom kitérni. — Azt nem, de ha pocsék munkát végzek, mit gondol, ki hív el jövőre vagy azután? Azt gondoljia, hogy a« strici az sokáig megél köztünk, téved. Az építtetők ugyanúgy tudják, hogy ki a« jő szakember, ők is azt keresik, de a kényszer — amikor már nem lehet várni — a szélhámoshoz viszi őket. — Maga ezek szerint egyenes játékos? — Tudom mi a határ. j. Ezt viszont mindenki elnézi. — Miért nem váltja ki a működési engedélyt? — Jó kérdés, de miért kérdez oűyat, amire már tudj«a a választ, azént, hogy én mondjam? — Nem, de kíváncsi vagyok... — Hát ide figyeljen, egyszerűen azért, mert nem éri meg. Az SZTK, az adó, biztos hallott róla. — Mennyi lesz «a havi átlagjövedelme? — Talán 17 ezer, ha minden összejön, de nálam nincs szabad péntek délután, szabad szombat és vasárnap, és a 8—10—12 órát ledolgozom, úgy kell ám ezt érteni! — Ügy értem. — Aláírjam, amit mondtam? Mert aláírom. — Köszönöm, uram, nem fontos, ne haragudjon, hogy zavartam. — Nem zavart, jöjjön el mondjuk két év múlva, hátha mást tudok mondani. — Ha minden jól alakul, egyszer még megkeresem. Szarvas Antal Hogyan adják el magukat ? ISV-sertcstelep Tolnán az Aranykalász Téeszbcn A mezőgazdasági ágazaton belül az igazán érdekes verseny a 70-es évek elején kezdődött, akkor, amikor létrejöttek a termelési rendszerek. Mindegyik más-más fajtát, technológiát, géprendszert kínált, s a termelő üzemek dönthették el, hogy számukra melyik a megfelelő. A verseny máig is tart, különösen az állattenyésztési rendszerék között. Ma Magyarországon négy sertéstenyésztési rendszer működik: a KA-HYB, a Hun- gahib, a Tetra és az ISV. Ez utóbbi érdekelt leginkább Tolna megyében, 40 gazdaság a partnere, és évi 250 ezer hízósertés előállításában működnek közre. «Nemrégiben az a hír terjedt el, hogy a rend. szer sajátos privilégiumot élvez, s aki csatlakozik hozzájuk, annak nem lesz gondja az állami támogatással. Mindebből csupán annyi az igaz, hogy az ISV a hiteligények intézését is vállalja, közben jár, ha «kell, s nem kis terhet vesz le ezzel a beruházni szándékozó üzem válláról. Az előrelátás — vagy inkább az előredolgozás — egyik titka: nemrégiben ösz- szehívtak úgy 10—12 üzemet, amelyek ugyan egyelőre nem építkeznek, de úgy tűnik, „esélyesek” a beruházásra. Minthogy a kapcsolat közvetlen személyes és emberi, ha rendszert kell választani, meglehet, az ISV mellett döntenek. Most, hogy beruházások nem igen történnek, váltott a rendszer, és a már meglévő telepek kiszolgálását, üzemben tartásának gondjait helyezték előtérbe, a gazdaságokat ebben segítik. Az országos nagy sertésprogramok megvalósításában az elmúlt időben az ISV sokat tett. A mennyiségi termelések koordinálásán túl, a minőségi paraméterek javítása a nagy feladat. Az ISV szolgáltatásai kiterjednek Baranya megyére, a kaposvári iroda területére, Somogyra és Zalára, — elsősorban tervezéssel, szervizszolgáltatással és higiéniai szolgáltatással. Üj partnere a rendszernek a kajdacsi Aranykalász, a tamási Béke és a bölcskei Rákóczi termelőszövetkezet. A sertéskibocsájtás 1975-től. amióta az ISV a megyében létezik. 120 ezerről 250 ezerre nőtt, az ebben a rendszerben termelő gazdaságoknál. Az ISV által «koordinált megyei sertéstermelő gazdasá-' gokról részletesebb értékelést készítettek. Míg 1975-ben az egy kocára jutó malacszaporulat 17,3 volt, addig az 1982 végére elérte a 19,6-et, ez 14 százalékos javulást jelent az ISV partnergazdaságoknál. Az egy kocára jutó hízóki- bocsájtás 18,2 mázsa volt. Ez a partnergazdasági átlag, magasabb az országos 16 mázsánál. Az átlag, mint mindig, itt is takarja az esetenkénti gyenge eredményt, mert még mindig van olyan partnergazdaság, ahol az országos átlag alatt van az egy kocára jutó hízótermelés. A malacelhullás két év alatt 7 százalékkal csökkent, a legjobb ez a mutató Pál- fán: 6,2 százalék. Mindezek egyértelműen meghatározzák az ISV feladatát, a tenyésztői munkákban. A takarmányozásban nincsenek világot rengető nagy ötletek, a kis, apró javaslatok a lényegesek és dominálok. A gazdaságok takarmány-felhasználásánál nagy a szóródás a 3,8 kilogrammtól 4,9 kilogrammig terjed egy kilogramm telepi élősúly termelésre vetítve. A BIOGÁL GyógysZerárugyár- ral közösen takarmánysort fejlesztettek ki, mely Sal- vana licencre épül: a megyében 17 gazdaság eteti ezt a takarmánysort. Az ISV forgalmazza a BIOGÁL által megtermelt összes sertéspre- mixet. A vásárlás minden formában elképzelhető, úgy az ISV-től, mint a gabona- forgalmin keresztül premix, komplett premix, koncentrá- tum, szemes nélküli élőkévé, rék és kész táp formájában. A receptúrá'k béltartalmát SALVANA számítógépes rendszerrel állítják be, és az újonnan összeállított recep- túrákat is rendszeresen kontrolálják. Igen jók a hiz- l.alási eredmények a Szekszárdi Állami Gazdaságban, ahol az úgynevezett atefó- kás premix etetési kísérlet folyt és már véglegesen áttértek anna«k takarmányozására. Ez az atefóka tulajdonképpen nem más, mint húsos csontliszt. Igen jelentős alkatrész- raktár van Tamásiban, amelyik téesz a szerviztevékenységet maga végzi, részére alkatrészt biztosítanak. Ezekben a hónapokban gabonatárolókat, széna- és szemetermény-szárítókat, egy kevés sertéstelepi rekonstrukciót terveznek. Igen jól vizsgáztak a decsd téesz új hizlalóépületei. Több egyszerű, viszonylag olcsó hígtrágya-kezelési rendszerük van, amit szükség esetén soron kívül meg is terveznek, aztán olajfűtésű nevelőépületeket átterveznek vegyes tüzelésűre, sőt a mezőgazdasági üzemek részére gáztervezést is végeznek. A háztáji és kisegítő gazdaságok sertéstermelésének integrálására megállapodást hoztak létre a szekszárdi húsiparral és a megyei OTP-vel. Ennek keretében több új háztáji ólat, kistelepet terveztek. Az integrált termelésre kétszer annyi és kedvezőbb OTP-hi- telt kap a kistermelő, kisebb a kamatláb és hosszabb a hitellejárat. Ezzel a lehetőséggel Tolna megyében eddig 56 kistermelő élt. D. V. M.
