Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-29 / 229. szám
1984. szeptember 29. * TOLNA \ ‘NÉPÚJSÁG 5 Az őszi könyvhetek előtt mennyire nem vagyunk — aminek elhamarkodottan kiáltottuk ki magunkat — „olvasó nép”, felmérések sokasága bizonyítja. Akárcsak aat az igyekezetünket, hogy lépésről lépésre haladva azzá legyünk és ne csak egy- egy kampány időtartamára, hanem életre szólóan és nemcsak városainkban, falvainkban is. A fiatalok nem, az idősebbek jól emlékeznek még arra a születése idején se -helytálló mondásra, hogy a falun élő, földműveléssel foglalkozó embernek elég annyi a műveltséggel azonosított okosságból, hogy „eresz alá álljon, ha esik az eső”. Ugye nagyon idegenül hangzik? Bizony úgy, de elkerülendő a fölös szószaporítást, a könyveknek a falvainkban való jelenlétéről beszélnék. Nem, nem a községi vagy az iskolai könyvtárakat a községiekhez integrált könyvtárak hálózatáról. Arról, inkább, hogy a könyvterjesztés jelenléte milyen azon a területen, amelyen monopolhelyzetben van a szövetkezeti könyvterjesztés. Az indíték? Egy nemrég készített és célját tekintve sikeresnek alig nevezhető országos felmérés. Továbbá az, hogy ugyancsak nemrég módom volt találkozni a Könyvértékesítő Vállalat két vezető munkatársával, kik szívesen beszéltek arról, hogy hol tart ma a szövetkezeti könyvkereskedelem, mely nemcsak az ország falvaiban otthonos. A szövetkezeti könyviterjesatésnek van érdekeltsége városainkban is, a fővárosban is. Bevallom, az utóbbit illetően támadt közöttünk némi vita, ami a működés fő területét illeti. De aztán egyetértettünk abban, hogy ez a kérdés súlyosabb annál, mint amit egy alkalom szülte eszmecsere el- dönthet. Egyetértettünk abban is, hogy a könyv a kulturális alapellátás körébe tartozó dolog. S jelenléte így elt- engedhetet'lenebbnek látszik falvainkban, minit a városokban, ahol a kultúrának sok forrása buzog. Hol tartunk tehát? A könyves szakemberek nem kevés büszkeséggel mondották el, hogy amíg 1972-ben — országos viszonylatban — 158 millió forint volt a szövetkezeti könyvforgalom, tavaly — 1983-ban — 590 millió. Mit jelenít e z a szám? Aligha képesek kitalálni, én sem találtam ki. Az 590 millió aat jelenti, hogy tágabb hazánkban — de iitt a szzűkebb pátriában is — minden ötödik könyveit a szövetkezeti könyvkereskedelem juttatott el az olvasóhoz, a házi, családi könyvtáraikat érdeklődésüknek megfelelően gyarapítókhoz. Kifejezetten a falusi könyvforgalom az 1972. évi 61 millióról 283 millióra nőtt. Megtudhattam azt is, hogy a Könyvértékesítő Vállalat 180 olyan könyvesboltot, illetve áruházi osztályt ilát el könyvekkel, amelyek az áfész-ek tulajdonában vannak. Tulajdonképpen ezek a könyvesboltok a falusi könyvterjesztés bázisai, ezek látják el könyvekkel a bizományosokat. Hogy összesen hány önkéntes könyv- kereskedője van a szövetkezetnek? Erre sajnos nincs százszázalékosan megbízható adat, hisezn ez az a kategória, mely — itt nálunk is — állandó mozgásban van. Elgon- dolkodtatóbb a másik, még meg nem válaszolt kérdés: hány olyan települése van az országnak, ahol nem folyik állandó könyvterjesztés? Ha emlékezetem nem csal, úgy másfél évtizeddel ezelőtt igencsak büszkék voltunk arra, hogy az ország legkisebb falujában is lehet könyvet vásárolni — szaladt ki a számon megtoldva a mondatat azzal, hogy manapság már nem dicsekedhetünk ezzel. Hát ... tényleg nem. Sok áfész fogja vissza készletezési és jövedelmezőségi meggondolásokból a bizományosi, ezen belül a falusi könyvterjesztést. Pedig bízvást vallhatjuk, hogy a falvak népességmegtartó képességének tényezője az is, hogy az óttlakók szakirodalomért, szépirodalomért ne kényszerüljenek a városba beutazni. Nem üres vágyálom arról ábrándozni, hogy egyszer ez is általánosá válik? Sok olyan községet ismerek, ahol, 1500— 2000 ember él, de helyben könyvet vásárolni nem tud. Ez a dilemma se maradt válasz nélkül. Beszélgetőtársaim elmondották, hogy a falusi könyvkereskedelem szabályozói kedvezően alakulnak. Mégpedig azért, mert a művelődési kormányzat a falusi könyvforgalom után jelentős — a forgalom 6 százalékát kitevő — árréskiegészítést ad, s a könyvkereskedelemben törvényszerűen jelentkező leülepedés fedezetén kívül a könyvek visszáruzására is mód van. Jogos a kérdés, hogy ,a szűkebb házunk táján mi a hely------------- zet. A MÉSZÖV Tolna megyei elnöksége augusztus v égén foglalkozott a szövetkezeti könyviterjesztés helyzetével és feladatainak meghatározásával. A kép, amit a testület megalkothatott, nem szívderítő. Országos viszonylatban kedvezőtlen nálunk a szövetkezeti könyvforgalmazás helyzete. Kilenc szövetkezet működtet könyvesboltot, közülük a bá- taszéki és dombóvári kettős profilú. Szeptember 1-től a nagydorogi kultúrcikk-boLtban is lehet könyvet vásárolni. De... még 1980—83-ban országosan átlag 43,8 százalékkal, a megyében csupán 26 százalékkal nőtt a könyvforgalom. Sereghajtók vagyunk, ment míg országosan 8,2 százalékkal nőtt a könyvforgalom 1982-ről 83-ra, nálunk a csökkenés volt 7,5 százalékos. Egyébként az 1983. évi 26 milliós könyvforgalmat a szövetkezetek 23 bolti dolgozóval és 213 bizományossal bonyolították le. Hadd ne részletezzem tovább, s vegyem el a helyzetkép élét a szövetkezetek számos könyvterjesztéssel összefüggő, már hagyományos eseményének dicséretével. Azt talán fontosabb publikálni, hogy a falusi könyvterjesztés nem nevezhető a fogyasztási szövetkezeti mozgalom mar gánügyének. Mégis Nagykőrös, Dabas, Siklós, Hajdúsámson kivételével kevés helyi állami és pártszerv figyel a szövetkezetek munkájával foglalkozva a könyvterjesztésre is. Pedig a szövetkezeti könyvtetrjesztés csak fele részben kereskedelem. A másik felében a közművelődés kategóriájába tartozik és része az alapellátásnak. S mint ilyen követel több, másfajta figyelmet. Katonai hivatás - életpálya Kötelező a rendszeres orvosi vizsgálat A dombóvári Göbjös Imre (balról) a Tolna megyei diákok tanulmányi versenyében a „rangelső” A jövőjüket tervező fiatalok számvetésit készítenek, képességeiket és adottságaikat szembesítik egy kiszemelt életpálya követelményeivel. Sok fiatalban már az általános iskola utolsó éveiben kialakul az elképzelés arról^ hogy milyen étatutat vá- laszit. Közülük sokan vonzódnak a katonai pályához. Szándékuk találkozik a Magyar Néphadsereg ama törekvésével, hogy az érdeklődő általános iskolát végzett fiataloknak módot nyújtson a hivatásos katonai szolgálat, a hadsereg, a katonai főiskolák megismerésére. A Magyar Néphadsereg azt is lehetővé teszi, hogy a tehetséges fiatalok anyagi gondok nélkül, a legjobb feltételek mellett végezhessék középfokú tanulmányaikat, készülhessenek a katonai tanintézetekben való továbbtanulásra. Növendékeik — a polgári kollégiumok diákjaihoz hasonlóan — nyilvános középiskolákban tanulnak. 1978-ban Tatán kezdte meg működését 250 tanulóval a város egyik legszebb helyén, a Fényes strandfürdő közelében, mintegy 4 hektáron épü^t honvédelmi kollégium. A korszerű, új épületet park és különböző rendeltetésű sportpályák veszik körül, aktív pihenést, kikapcsolódást nyújtva a növendékeknek. Nem messze a vártól, az öreg-tó fölé magasodó tetőn áll a város gimnáziumának 70 esztendős épülete. Az Eötvös József nevét viselő intézmény mindig kisugárzó hatással vdlt a város kulturális életére. Híre messze tájakról is vonzotta a diákokat, tanárai között pedig olyan neves személyiségek oktattak, mint öveges József, Pray György és Révai Miklós. A továbbtanulásra jelenkezettek 65—75 százaléka felel meg a felvételi vizsgák követelményeinek, s évenként 3—6 Eöltvös-diák jut be az országos középiskolai tanulmányi versenyek első tíz helyezettje közé. Kapfinger András képriportja Hatezer kötetes könyvtár főként a gimnáziumi tananyaghoz kínál olvasnivalót Mindenki csak a saját maga által készített rádióval „léphet” ki az éterbe A Nemzetközi Iskola Kupa motoros verseny állandó résztvevői a kollégium diákjai-aA kollégium előtti sétányon--------------------------------A kollégium aulája nagy rexcsaták színhelye Sportolóik elismerést vívtak ki maguknak A kiváló hírnévnek örvendő „Eötvös” gimnázium Iskolabusz szállít a rendezvényekre A „kaja” minőségére nem lehet panasz
