Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-27 / 227. szám
2 NÉPÚJSÁG 1984. szeptember 27. PANORÁMA Közös piaci, finn és új-zélandi felszólalás az általános vitában (Folytatás az 1. oldalról.) megismételte javaslatát. Mint mondotta, ebben a térségben nem szabad megengedni az atomfegyverek használatát, kipróbálását, vagy elhelyezését. Kijelentette azonban, hogy egy ilyen övezet „tiszteletben tartaná a hajózás szabadságát”. Mint ismeretes, az Egyesült Államok és a nemrég beiktatott új-zélandi kormány között heves vita tárgya, hogy a kormány — és a mögötte álló Munkáspárt — kilátásba helyezte: nem engedélyezi a jövőben a nukleáris fegyvereket hordozó amerikai hadihajók kikötését. A kedd délutáni ülésen kaAndrej Gromiko kedd este New Yorkban találkozott Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet, Dante Caputo argentin, Hans Van den Broek holland külügyminiszterrel is. Fogadta az indiai ENSZ-kül- döttség vezetőjét. Gromiko Genschernek hangsúlyozta: a jelenlegi feszült nemzetközi helyzetben minden állam kötelessége, hogy hozzájáruljon a feszültség csökkentéséhez, és a háborús veszély elhárításához. A szovjet külügyminiszter szerint a bonni kormány politikája — amely lehetővé teszi, hogy az NSZK az amerikai atomfegyverek felvonulási területévé váljon, és amely támogatja a második világháború után kialakult európai határokat megkérdőjelező körök kísérleteit — ellentmond az európai és nemzetközi biztonság érdekeinek. Dante Caputo argentin külügyminiszterrel Andrej Gro. pott szót a „demokratikus Kambodzsát” képviselő Norodom Szihanuk. Mint ismeretes, a közgyűlés — a realitásokkal szembehelyezkedve — többségi határozattal a Szihanuk-féle koalíciót ismerte el Kambodzsa „képviselőjének”, annak ellenére, hogy abban a tömeggyilkos Pol Pot-féle rezsim tagjai is helyet kaptak. Szihanuk ezúttal is megismételte vádjait a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen, különböző képzelt sikerekkel igyekezett büszkélkedni — azonban csaknem üres terem előtt: beszéde kezdetekor nagyszámú küldött tüntetőleg elhagyta az üléstermet. miko megállapodott abban, hogy továbbfejlesztik a két ország sokrétű politikai és gazdasági kapcsolatait. A nolland külügyminiszterrel Gromiko eszmecserét folytatott nemzetközi kérdésekről és a kétoldalú kapcsolatokról. Andrej Gromiko a közgyűlés ülésszakán résztvevő indiai küldöttség vezetője előtt méltatta az ázsiai országnak az el nem kötelezettek mozgalmában betöltött szerepét. Andrej Gromiko kedden az ENSZ New York-i székhelyén találkozott Jichak Samir izraeli külügyminiszterrel. A találkozót az izraeli miniszter kérte. A két politikus legutóbb 1981-ben tárgyalt egymással. A Szovjetunió és Izrael diplomáciai kapcsolatai 1967-ben megszakadtak. Jelentések szerint a másfél órás megbeszélésen a többi között szó volt a közel-keleti fejleményekről, a témakörön belül arról a tervezett nemzetközi konferenciáról is. amelyet az összes érdekelt fél bevonásával és a két nagyhatalom részvételével a közel- keleti probléma rendezésére tartanának meg. Izrael 'elveti az értekezlet gondolatát. A szovjet diplomácia vezetője Joe Clark kanadai, Ramiro Sáráivá Guerreiro brazil és Abe Sintaro japán küL ügyminiszterrel is találkozott kedden. Andrej Gromiko kanadai kollégájával elsősorban a nemzetközi légkör megjavításának lehetőségeiről tárgyalt, újfent hangsúlyozva, hogy a Szovjetunió kész a tevőleges fegyverzetcsökkentést és -korlátozást célul kitűző komoly tárgyalásokra. A brazil diplomácia vezetőjével Andrej Gromiko megállapodott abban, hogy a jövőben továbbfejlesztik a kétoldalú kapcsolatokat. Abe Sintarót a szovjet külügyminiszter biztosította arról, hogy kormánya Japánnal kapcsolatban a jószomszédi viszony ápolására törekszik. A találkozón kitűnt, hogy Tokió megfelelő érdekeltsége esetén valós lehetőségek vannak a két erszág viszonyának a javítására. A kapcsolatok nem a szovjet fél hibájából hidegültek el. A szovjet—ja. pán viszony javulása nemcsak a két ország népének, hanem az egész ázsiai térség népeinek érdekeit szolgálná. Abe Sintaro kijelentette, hogy kormánya törekszik a Szovjetunióval fenntartott kapcsolatok javítására. Andrej Gromiko hangsúlyozta, hogy a törekvést tettekkel kell bizonyítani, hozzátéve, hogy sajnos, eddig nem ez figyelhető meg, ellenkezőleg, a japáni politikában erősödnek a militarista tendenciák. BUDAPEST Lázár György, a Minisztertanács elnöke szerdán a Parlamentben fogadta a hazánkban tartózikodó Gijs van Aardenne holland miniszterelnök-helyettest, gazdasági minisztert. A holland vendéget ugyancsak a nap folyamán fogadta Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A megbeszélésen részt vett Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, jelen volt Godért Willem de Vos van Steenwijk, Hollandia budapesti nagykövete. * A Minisztertanács elnök- - helyettese Gáti József munkásőr ezredest, a Munkásőrség országos parancsnokának helyettesét nyugállományba vonulása miatt, érdemei elismerésével felmentette beosztásából és Fehér Béla munkásőr mérnök ezredest, a Munkásőrség Pest megyei parancsnokát kinevezte a Munkásőrség országos parancsnokának helyettesévé. Egyidejűleg Borbély Sándor, a Munkásőrség országos parancsnoka Varsányi György mérnök alezredest nevezte ki a Munkásőrség Pest megyei parancsnokává. ŰJ-DELHI Kivonultak kedden este az indiai hadsereg katonái Pandzsáb szövetségi államban a szikhek szent helyéről, az Aranytemplomból. Indira Gandhi miniszterelnök rádióban és a televízióban ismertette a központi kormánynak a katonák kivonásáról hozott döntését, amelyet azzal indokolt, hogy a templom helyreállítási munkálatai befejeződtek és feleslegessé vált a katonák jelenléte. ♦ Hivatalos indiai látogatása befejeztével szerdán hazautazott Bombayból Le Du- an, a Vietnami Kommunista Párt KB főtitkára. Gromiko megbeszélései Aláírták a kínai-brit megállapodást Hongkongról A hongkongi főkormányzó és a kínai külügyminiszter-helyettes kézfogása az aláírás után. (Telefotó) Hongkong, kínai nevén: Hsziangkang, az „illatos kikötő” 1997. július elsején Nagy-Britanniától visszakerül Kínához. Az erről szóló megállapodást — közös nyilatkozatot — szerdán parafába Pekingben a két tárgyaló küldöttség vezetője: Csou Nan, kínai külügyminiszter-helyettes és Richard Evans, Nagy-Britannia pekingi nagykövete. A megállapodás ezután kerül a brit és a kínai parlament elé, s jóváhagyásúk után a dokumentumot még az év vége előtt aláírják. A rrtegállapodás kimondja, hogy a kínai kormány úgy döntött: 1997. július elsején felújítja felségjogainak gyakorlását Hongkong felett, ugyanezen a napon pedig Nagy-Britannia visszaszolgáltatja Hongkongot Kínának. A közös nyilatkozathoz csatolt függelékek részletesen leírják a kínai kormány Hongkonggal kapcsolatos elképzeléseit, rendelkeznek kínai—brit közös összekötő csoport létrehozásáról, valamint egy földbizottság felállításáról, amely földbérleti kérdésekkel foglalkozik majd. Kínai részről a megállapodást „nagy eseménynek”, brit részről pedig „történelmi dokumentumnak” nevezték. Mind Csou Nan, mind Richard Evans hangsúlyozta, hogy a hongkongi kérdést az „egy ország, két rendszer” elv alapján megnyugtatóan rendezték, azaz Kínán belül 1997 nyarától két társadalmi rendszer fog létezni, egy szocialista és egy tőkés. Kínai részről olyan ígéret hangzott el, hogy 2047- ig alapvetően nem fognak változtatni Hongkong tőkés- gazdasági és társadalmi rendszerén. A kínai parlament épületében lezajlott szerda délelőtti ceremónián hangsúlyozták azt is, hogy ai történelemből itt maradt Hongkong-probléma mindkét felet kielégítő megoldásával új alapon fejlődhetnek Peking és London kapcsolatai. Hz időhúzás taktikája Libanon öt hónappal a libanoni nemzeti egységkormány megalakulása után, az ismétlődő merényietek, fegyveres összecsapások tükrében joggal vetődik fel a kérdés: folytatódik-e a tízéves polgárháborús válság eleddig legígéretesebb rendezési kísérlete, vagy pedig végképp megtorpantak, kifulladtak a történelmi kiegyezést célzó erőfeszítések? A polgárháborús ellenfelek képviselőiből összeállított kormány megszületése azt az egyedül reális felismerést fejezte 'ki, hogy a mélyreható konfliktus rendezése csupán politikai-alkotmányos úton lehetséges, az egyeduralomra törő katonai megoldás óhatatlanul az ellentétek elmélyüléséhez, a kis közel-keleti ország feldarabolásához vezet. A bénultság oka Hovatovább a nemzeti egységkormány értelmét, fennmaradását is kétségessé teszi azonban a belső ellentmondásokból fakadó bénultság, az előremutató kezdeményezések hiánya, késlekedése. Többszöri nekifutás után júliusban megvalósult ugyan a kettészakított Bejrút formális újraegyesítése, fél évi szünet után megnyílt a nemzetközi repülőtér és a kikötő, de a hegyvidék pacifikálása azóta is várat magára. Rasid Karami kabinetje nem tudta ellenőrzése alá vonni sem & Damaszkuszba vezető útvonalat, sem a Földközi-tenger Bejrúttól északra és délre elterülő partvidékét. A bénultság oka az, hogy a kormányban kéDviselt keresztény jobboldal — mindenekelőtt a néhai Pierre Dzsemájel Falangista Pártja és Camille Samun Nemzeti Liberális Pártja — az átfogó biztonsági terv végrehajtásától teszi függővé a régóta halogatott politikai reformok elfogadását. A Valid Dzsumblatt és Nabih Berri által vezetett haladó és muzulmán hazafias erők ugyanakkor eleve politikai-alkotmányos biztosítékokat akarnak kapni arra, hogy a februári nyugat-bejrúti felkelés eredményeként kivívott katonai pozícióik feladása nem vonja maga után a belső erőviszonyok számukra hátrányos módosulását, a jobboldalra kényszerített megbékélési program meghiúsulását. Ha történtek is változások a katonai vezetésben, a hadsereg és az államapparátus alapvetően a jobboldal gyanakvást keltő eszköze maradt, nem utolsósorban amiatt, hogy az úgynevezett biztonsági terv nem szűkítené a falangista vezetésű jobboldali milíciák befolyási övezetét. Rasid Karami miniszterelnök csak a közelmúltban jelentette be. hogy hosszas huzavona után megalakítják végre a felekezeti alapon szervezett, negyventagú al- kotmányozó bizottságot, amely javaslatokat terjeszt elő a libanoni nolitikai rendszer korszerűsítésére. A tavasszal megtartott lausan- ne-i megbékélési értekezlet kudarca előre sejteti, hogv e bizottság a vég nélküli alkudozások meddő fóruma lesz, hiszen a kereszténv jobboldal vezetői — köztük még a Szíriával szorosan együttműködő Szolimán Franzsijé volt köztársasági elnök is — hallani sem akarnak az 1943-as oaktumban rögzített maroni- ta kiváltságok feladásáról, így a mindenkor maronita államfő hatalmának korlátozásáról. Ugyancsak éles harc várható a közigazgatás deMeggyilkolt hozzátartozóját sirató kislány a Szab- rában és Satilában véghezvitt tömegmészárlás második évfordulóján. centralizálása körül. Samun például a jobboldali milíciákkal összhangban az ország kantonszerű felosztásáért szállt síkra. Ha az egységkormányban egyesült ellenfelek többszöri elhatározás után sem voltak képesek megvalósítani a kölcsönösen elrabolt túszok és foglyok cseréjét, hogyan is tudnának megegyezni a felekezeti alapon felszeletelt hatalmi torta újrafelosztásában? A legnagyobb jobboldali engedmény várhatóan az lesz, hogy a jobboldal — a jelenlegi 6:5 arányú parlamenti többségről lemondva — elfogadja az egyenlő keresztény—mohamedán képviselet elvét, noha a mohamedán népesség régen túlsúlyba jutott az országban. A Dzsemájelek szerepe Pierre Dzsemájel halála után. fennáll a veszélye annak, hogy a Falangista Párton belül megerősödnek, esetleg felülkerekednek az agg vezér által úgy-ahogy féken tartott szélsőséges irányzatok és csoportok. Sokak számára meglepő talán, de az öreg Dzsemájel Amin fiának elnökké választása óta valóban mérséklő szerepet játszott, a Szíriával való együttműködést, jószomszédi kapcsolatokat szorgalmazta a falangista hatalomátvétel konszolidálása, tartósítása végett. Részben ennek köszönhető, hogy Amin Dzsemájel elfogadta és folyamatosan igénybe veszi a szíriai közvetítést, sőt a szíriai támogatás megnyerése érdekében az Izraellel kötött kü- lönmegállapodás egyoldalú érvénytelenítésébe is belement. A másik fia, a meggyilkolt Besir Dzsemájel által szervezett és egyesített jobboldali milíciák azonban nyíltan szembehelyezkednek Szíria szerepével, az izraeli—libanoni egyezmény felmondásával, s a hadsereg felekezeti decentralizálását is magában foglaló föderációért hadakoznak. Fadi Frem milíciaparancsok a minap annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a muzulmán hazafias erők győzelme nem végleges, az izraeli kormány- koalíció megalakulása és az amerikai elnökválasztás csakhamar módosítja a közel-keleti, és ezen belül a libanoni erőviszonyokat, azaz lehetőséget nyújt az elvesztett pozíciók visszaszerzésére, a Besir Dzsemájel által megálmodott falangista hegemónia megvalósítására. A „Libanoni Erők” elnevezésű jobboldali milíciák a kapitu- lációs szerződés érvénytelenítése, az izraeli összekötő iroda bezárása után is folytatják a hosszú évekre visz- szanyúló együttműködést Izraellel, fenntartják képviseletüket Jeruzsálemben. Aggasztó külső tényezők Ha behatóbban megvizsgáljuk a keresztény jobboldal időhúzó, halogató taktikáját, arra a következtetésre jutunk, hogy a szókimondó Fadi Fremhez hasonlóan a legtöbb befolyásos jobboldali vezető az átmenetileg megbénult izraeli és amerikai politika aktivizálódására, a közel-keleti kártyák újraosztására épít. Ezért aggasztó, hogy a haladó, hazafias erőket is magában foglaló nemzeti egységkormány és a libanoni rendezést felkaroló Szíria nem volt képes kihasználni a nemzetközi bénultság kedvező légkörét, nem sikerült visszafordíthatatlanná tenniük a lassan, akadozva megindult megbékélési folyamatot. A Dél-Libanont megszállva tartó és mindinkább elszigetelő Izrael minden lehetséges eszközzel bosszút áll az 1982-es invázió eredményeként létrejött különal- ku érvénytelenítéséért, nehezíti a Karami-kormány helyzetét. Nem kétséges, hogy újjáválasztása esetén Reagan amerikai elnök is megkísérli helyreállítani libanoni befolyását, valamilyen formában megtorolja az Egyesült Államok többszöri és csúfos presztízsveszteségét. Az amerikai—libanoni viszony mélypontra jutott, amikor az USA legutóbb megvétózta a Dél-Libanon- ban gyakorolt izraeli terrort elmarasztaló határozatot a Biztonsági Tanácsban. Tovább élezte a feszültséget, hogy — válaszul a vétóra — ismét felrobbantották Washington bejrúti követségét. BÖCZ SÁNDOR Dolgoznak a mentőalakulatok a bejrúti amerikai nagykövetségnél. amely ellen szeptemberben ismét pokolgépes merényletet hajtottak végre
