Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-27 / 227. szám

2 NÉPÚJSÁG 1984. szeptember 27. PANORÁMA Közös piaci, finn és új-zélandi felszólalás az általános vitában (Folytatás az 1. oldalról.) megismételte javaslatát. Mint mondotta, ebben a térségben nem szabad megengedni az atomfegyverek használatát, kipróbálását, vagy elhelye­zését. Kijelentette azonban, hogy egy ilyen övezet „tisz­teletben tartaná a hajózás szabadságát”. Mint ismeretes, az Egyesült Államok és a nemrég beiktatott új-zélandi kormány között heves vita tárgya, hogy a kormány — és a mögötte álló Munkáspárt — kilátásba helyezte: nem en­gedélyezi a jövőben a nukle­áris fegyvereket hordozó amerikai hadihajók kikötését. A kedd délutáni ülésen ka­Andrej Gromiko kedd este New Yorkban találkozott Hans-Dietrich Genscher nyu­gatnémet, Dante Caputo ar­gentin, Hans Van den Broek holland külügyminiszterrel is. Fogadta az indiai ENSZ-kül- döttség vezetőjét. Gromiko Genschernek hangsúlyozta: a jelenlegi fe­szült nemzetközi helyzetben minden állam kötelessége, hogy hozzájáruljon a feszült­ség csökkentéséhez, és a há­borús veszély elhárításához. A szovjet külügyminiszter szerint a bonni kormány po­litikája — amely lehetővé teszi, hogy az NSZK az ame­rikai atomfegyverek felvonu­lási területévé váljon, és amely támogatja a második világháború után kialakult európai határokat megkérdő­jelező körök kísérleteit — ellentmond az európai és nemzetközi biztonság érde­keinek. Dante Caputo argentin kül­ügyminiszterrel Andrej Gro. pott szót a „demokratikus Kambodzsát” képviselő Noro­dom Szihanuk. Mint ismere­tes, a közgyűlés — a reali­tásokkal szembehelyezkedve — többségi határozattal a Szihanuk-féle koalíciót is­merte el Kambodzsa „képvi­selőjének”, annak ellenére, hogy abban a tömeggyilkos Pol Pot-féle rezsim tagjai is helyet kaptak. Szihanuk ez­úttal is megismételte vádjait a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen, különböző képzelt sikerekkel igyekezett büszkélkedni — azonban csaknem üres terem előtt: beszéde kezdetekor nagyszá­mú küldött tüntetőleg el­hagyta az üléstermet. miko megállapodott abban, hogy továbbfejlesztik a két ország sokrétű politikai és gazdasági kapcsolatait. A nolland külügyminisz­terrel Gromiko eszmecserét folytatott nemzetközi kérdé­sekről és a kétoldalú kapcso­latokról. Andrej Gromiko a közgyű­lés ülésszakán résztvevő in­diai küldöttség vezetője előtt méltatta az ázsiai ország­nak az el nem kötelezettek mozgalmában betöltött sze­repét. Andrej Gromiko kedden az ENSZ New York-i székhelyén találkozott Jichak Samir iz­raeli külügyminiszterrel. A találkozót az izraeli minisz­ter kérte. A két politikus leg­utóbb 1981-ben tárgyalt egy­mással. A Szovjetunió és Iz­rael diplomáciai kapcsolatai 1967-ben megszakadtak. Jelentések szerint a másfél órás megbeszélésen a többi között szó volt a közel-keleti fejleményekről, a témakörön belül arról a tervezett nem­zetközi konferenciáról is. amelyet az összes érdekelt fél bevonásával és a két nagyha­talom részvételével a közel- keleti probléma rendezésére tartanának meg. Izrael 'elveti az értekezlet gondolatát. A szovjet diplomácia veze­tője Joe Clark kanadai, Ra­miro Sáráivá Guerreiro bra­zil és Abe Sintaro japán küL ügyminiszterrel is találkozott kedden. Andrej Gromiko kanadai kollégájával elsősorban a nemzetközi légkör megjaví­tásának lehetőségeiről tár­gyalt, újfent hangsúlyozva, hogy a Szovjetunió kész a tevőleges fegyverzetcsökken­tést és -korlátozást célul ki­tűző komoly tárgyalásokra. A brazil diplomácia veze­tőjével Andrej Gromiko meg­állapodott abban, hogy a jövőben továbbfejlesztik a kétoldalú kapcsolatokat. Abe Sintarót a szovjet kül­ügyminiszter biztosította ar­ról, hogy kormánya Japánnal kapcsolatban a jószomszédi viszony ápolására törekszik. A találkozón kitűnt, hogy Tokió megfelelő érdekeltsége esetén valós lehetőségek van­nak a két erszág viszonyának a javítására. A kapcsolatok nem a szovjet fél hibájából hidegültek el. A szovjet—ja. pán viszony javulása nem­csak a két ország népének, hanem az egész ázsiai térség népeinek érdekeit szolgálná. Abe Sintaro kijelentette, hogy kormánya törekszik a Szovjetunióval fenntartott kapcsolatok javítására. And­rej Gromiko hangsúlyozta, hogy a törekvést tettekkel kell bizonyítani, hozzátéve, hogy sajnos, eddig nem ez figyelhető meg, ellenkezőleg, a japáni politikában erősöd­nek a militarista tendenciák. BUDAPEST Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke szerdán a Parlamentben fogadta a ha­zánkban tartózikodó Gijs van Aardenne holland miniszter­elnök-helyettest, gazdasági minisztert. A holland vendé­get ugyancsak a nap folya­mán fogadta Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A megbe­szélésen részt vett Marjai József, a Minisztertanács el­nökhelyettese, jelen volt Go­dért Willem de Vos van Steenwijk, Hollandia buda­pesti nagykövete. * A Minisztertanács elnök- - helyettese Gáti József mun­kásőr ezredest, a Munkás­őrség országos parancsnoká­nak helyettesét nyugállo­mányba vonulása miatt, ér­demei elismerésével felmen­tette beosztásából és Fehér Béla munkásőr mérnök ezre­dest, a Munkásőrség Pest megyei parancsnokát kine­vezte a Munkásőrség orszá­gos parancsnokának helyet­tesévé. Egyidejűleg Borbély Sándor, a Munkásőrség or­szágos parancsnoka Varsá­nyi György mérnök alezre­dest nevezte ki a Munkásőr­ség Pest megyei parancsno­kává. ŰJ-DELHI Kivonultak kedden este az indiai hadsereg katonái Pandzsáb szövetségi állam­ban a szikhek szent helyé­ről, az Aranytemplomból. In­dira Gandhi miniszterelnök rádióban és a televízióban ismertette a központi kor­mánynak a katonák kivoná­sáról hozott döntését, ame­lyet azzal indokolt, hogy a templom helyreállítási mun­kálatai befejeződtek és fe­leslegessé vált a katonák je­lenléte. ♦ Hivatalos indiai látogatá­sa befejeztével szerdán ha­zautazott Bombayból Le Du- an, a Vietnami Kommunista Párt KB főtitkára. Gromiko megbeszélései Aláírták a kínai-brit megállapodást Hongkongról A hongkongi főkormányzó és a kínai külügyminiszter-he­lyettes kézfogása az aláírás után. (Telefotó) Hongkong, kínai nevén: Hsziangkang, az „illatos ki­kötő” 1997. július elsején Nagy-Britanniától visszake­rül Kínához. Az erről szóló megállapodást — közös nyi­latkozatot — szerdán para­fába Pekingben a két tár­gyaló küldöttség vezetője: Csou Nan, kínai külügymi­niszter-helyettes és Richard Evans, Nagy-Britannia pe­kingi nagykövete. A megál­lapodás ezután kerül a brit és a kínai parlament elé, s jóváhagyásúk után a doku­mentumot még az év vége előtt aláírják. A rrtegállapodás kimondja, hogy a kínai kormány úgy döntött: 1997. július elsején felújítja felségjogainak gya­korlását Hongkong felett, ugyanezen a napon pedig Nagy-Britannia visszaszol­gáltatja Hongkongot Kíná­nak. A közös nyilatkozathoz csatolt függelékek részlete­sen leírják a kínai kormány Hongkonggal kapcsolatos el­képzeléseit, rendelkeznek kí­nai—brit közös összekötő csoport létrehozásáról, vala­mint egy földbizottság felál­lításáról, amely földbérleti kérdésekkel foglalkozik majd. Kínai részről a megálla­podást „nagy eseménynek”, brit részről pedig „történel­mi dokumentumnak” nevez­ték. Mind Csou Nan, mind Richard Evans hangsúlyoz­ta, hogy a hongkongi kér­dést az „egy ország, két rendszer” elv alapján meg­nyugtatóan rendezték, azaz Kínán belül 1997 nyarától két társadalmi rendszer fog létezni, egy szocialista és egy tőkés. Kínai részről olyan ígéret hangzott el, hogy 2047- ig alapvetően nem fognak változtatni Hongkong tőkés- gazdasági és társadalmi rendszerén. A kínai parla­ment épületében lezajlott szerda délelőtti ceremónián hangsúlyozták azt is, hogy ai történelemből itt maradt Hongkong-probléma mind­két felet kielégítő megoldá­sával új alapon fejlődhetnek Peking és London kapcso­latai. Hz időhúzás taktikája Libanon öt hónappal a libanoni nemzeti egységkormány megalakulása után, az ismét­lődő merényietek, fegyveres összecsapások tükrében jog­gal vetődik fel a kérdés: folytatódik-e a tízéves pol­gárháborús válság eleddig legígéretesebb rendezési kí­sérlete, vagy pedig végképp megtorpantak, kifulladtak a történelmi kiegyezést célzó erőfeszítések? A polgárhá­borús ellenfelek képviselői­ből összeállított kormány megszületése azt az egyedül reális felismerést fejezte 'ki, hogy a mélyreható konflik­tus rendezése csupán politi­kai-alkotmányos úton lehet­séges, az egyeduralomra törő katonai megoldás óhatatla­nul az ellentétek elmélyülé­séhez, a kis közel-keleti or­szág feldarabolásához vezet. A bénultság oka Hovatovább a nemzeti egységkormány értelmét, fennmaradását is kétségessé teszi azonban a belső ellent­mondásokból fakadó bénult­ság, az előremutató kezde­ményezések hiánya, késleke­dése. Többszöri nekifutás után júliusban megvalósult ugyan a kettészakított Bej­rút formális újraegyesítése, fél évi szünet után megnyílt a nemzetközi repülőtér és a kikötő, de a hegyvidék paci­fikálása azóta is várat ma­gára. Rasid Karami kabinet­je nem tudta ellenőrzése alá vonni sem & Damaszkuszba vezető útvonalat, sem a Földközi-tenger Bejrúttól északra és délre elterülő partvidékét. A bénultság oka az, hogy a kormányban kéDviselt ke­resztény jobboldal — minde­nekelőtt a néhai Pierre Dzsemájel Falangista Pártja és Camille Samun Nemzeti Liberális Pártja — az átfogó biztonsági terv végrehajtásá­tól teszi függővé a régóta halogatott politikai refor­mok elfogadását. A Valid Dzsumblatt és Nabih Berri által vezetett haladó és mu­zulmán hazafias erők ugyan­akkor eleve politikai-alkot­mányos biztosítékokat akar­nak kapni arra, hogy a feb­ruári nyugat-bejrúti felkelés eredményeként kivívott ka­tonai pozícióik feladása nem vonja maga után a belső erőviszonyok számukra hát­rányos módosulását, a jobb­oldalra kényszerített megbé­kélési program meghiúsulá­sát. Ha történtek is változá­sok a katonai vezetésben, a hadsereg és az államappará­tus alapvetően a jobboldal gyanakvást keltő eszköze maradt, nem utolsósorban amiatt, hogy az úgynevezett biztonsági terv nem szűkíte­né a falangista vezetésű jobboldali milíciák befolyá­si övezetét. Rasid Karami miniszterel­nök csak a közelmúltban je­lentette be. hogy hosszas hu­zavona után megalakítják végre a felekezeti alapon szervezett, negyventagú al- kotmányozó bizottságot, amely javaslatokat terjeszt elő a libanoni nolitikai rendszer korszerűsítésére. A tavasszal megtartott lausan- ne-i megbékélési értekezlet kudarca előre sejteti, hogv e bizottság a vég nélküli alku­dozások meddő fóruma lesz, hiszen a kereszténv jobbol­dal vezetői — köztük még a Szíriával szorosan együttmű­ködő Szolimán Franzsijé volt köztársasági elnök is — hal­lani sem akarnak az 1943-as oaktumban rögzített maroni- ta kiváltságok feladásáról, így a mindenkor maronita államfő hatalmának korláto­zásáról. Ugyancsak éles harc várható a közigazgatás de­Meggyilkolt hozzátartozó­ját sirató kislány a Szab- rában és Satilában véghez­vitt tömegmészárlás máso­dik évfordulóján. centralizálása körül. Samun például a jobboldali milíci­ákkal összhangban az ország kantonszerű felosztásáért szállt síkra. Ha az egység­kormányban egyesült ellen­felek többszöri elhatározás után sem voltak képesek megvalósítani a kölcsönösen elrabolt túszok és foglyok cseréjét, hogyan is tudnának megegyezni a felekezeti ala­pon felszeletelt hatalmi tor­ta újrafelosztásában? A leg­nagyobb jobboldali enged­mény várhatóan az lesz, hogy a jobboldal — a jelen­legi 6:5 arányú parlamenti többségről lemondva — el­fogadja az egyenlő keresz­tény—mohamedán képvise­let elvét, noha a mohamedán népesség régen túlsúlyba ju­tott az országban. A Dzsemájelek szerepe Pierre Dzsemájel halála után. fennáll a veszélye an­nak, hogy a Falangista Pár­ton belül megerősödnek, esetleg felülkerekednek az agg vezér által úgy-ahogy féken tartott szélsőséges irányzatok és csoportok. So­kak számára meglepő talán, de az öreg Dzsemájel Amin fiának elnökké választása óta valóban mérséklő szere­pet játszott, a Szíriával való együttműködést, jószomszédi kapcsolatokat szorgalmazta a falangista hatalomátvétel konszolidálása, tartósítása végett. Részben ennek kö­szönhető, hogy Amin Dzse­májel elfogadta és folyama­tosan igénybe veszi a szíriai közvetítést, sőt a szíriai tá­mogatás megnyerése érdeké­ben az Izraellel kötött kü- lönmegállapodás egyoldalú érvénytelenítésébe is bele­ment. A másik fia, a meggyilkolt Besir Dzsemájel által szer­vezett és egyesített jobbolda­li milíciák azonban nyíltan szembehelyezkednek Szíria szerepével, az izraeli—liba­noni egyezmény felmondásá­val, s a hadsereg felekezeti decentralizálását is magában foglaló föderációért hada­koznak. Fadi Frem milícia­parancsok a minap annak a meggyőződésének adott han­got, hogy a muzulmán haza­fias erők győzelme nem vég­leges, az izraeli kormány- koalíció megalakulása és az amerikai elnökválasztás csakhamar módosítja a kö­zel-keleti, és ezen belül a li­banoni erőviszonyokat, azaz lehetőséget nyújt az elvesz­tett pozíciók visszaszerzésé­re, a Besir Dzsemájel által megálmodott falangista he­gemónia megvalósítására. A „Libanoni Erők” elnevezésű jobboldali milíciák a kapitu- lációs szerződés érvénytele­nítése, az izraeli összekötő iroda bezárása után is foly­tatják a hosszú évekre visz- szanyúló együttműködést Iz­raellel, fenntartják képvise­letüket Jeruzsálemben. Aggasztó külső tényezők Ha behatóbban megvizs­gáljuk a keresztény jobbol­dal időhúzó, halogató takti­káját, arra a következtetés­re jutunk, hogy a szókimon­dó Fadi Fremhez hasonlóan a legtöbb befolyásos jobbol­dali vezető az átmenetileg megbénult izraeli és ameri­kai politika aktivizálódására, a közel-keleti kártyák újra­osztására épít. Ezért aggasz­tó, hogy a haladó, hazafias erőket is magában foglaló nemzeti egységkormány és a libanoni rendezést felkaroló Szíria nem volt képes ki­használni a nemzetközi bé­nultság kedvező légkörét, nem sikerült visszafordítha­tatlanná tenniük a lassan, akadozva megindult megbé­kélési folyamatot. A Dél-Libanont megszáll­va tartó és mindinkább el­szigetelő Izrael minden le­hetséges eszközzel bosszút áll az 1982-es invázió ered­ményeként létrejött különal- ku érvénytelenítéséért, nehe­zíti a Karami-kormány hely­zetét. Nem kétséges, hogy újjáválasztása esetén Rea­gan amerikai elnök is meg­kísérli helyreállítani libano­ni befolyását, valamilyen formában megtorolja az Egyesült Államok többszöri és csúfos presztízsvesztesé­gét. Az amerikai—libanoni viszony mélypontra jutott, amikor az USA legutóbb megvétózta a Dél-Libanon- ban gyakorolt izraeli terrort elmarasztaló határozatot a Biztonsági Tanácsban. To­vább élezte a feszültséget, hogy — válaszul a vétóra — ismét felrobbantották Wa­shington bejrúti követségét. BÖCZ SÁNDOR Dolgoznak a mentőalakulatok a bejrúti amerikai nagykö­vetségnél. amely ellen szeptemberben ismét pokolgépes merényletet hajtottak végre

Next

/
Thumbnails
Contents