Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-02 / 206. szám
1984. »September t. ^NÉPÚJSÁG 3 Indul a felsőfokú óvónőképzés Szekszárdon Szágwgyvcwegy év után másodszor. Lapunk egyik korábbi számában megírtuk, hogy szeptembertől felsőfokú óvónőképzés indul a Kaposvári Tanítóképző Főiskola kihelyezett tagozatán, Szekszárdon. A pedagógiában, pontosabban a neveléstörténetben jártas olvasónak bizonyára feltűnt akkor, vagy feltűnik most, hogy 141 év után másodszor képeznek óvodapedagógusokat Tolna megyében. A másfél évszázaddal ezelőtti kezdet, meg a mai „újrakezdés” is nagy jelentőségű. Az elsőről, a szervezett magyarországi képzés kezdetéről így ír a Pedagógiai lexikon: „Magyarországon az intézményes képzés 1837-ben indult meg Tolnán. Ekkor alapította intézetét Wargha István a kisdedóvók nevelői számára”. A tolnai képzőt — ahol még férfiakat képeztek — 1843-ban Pestre helyezték át. A rövid életű intézmény jelentősége abban állt, hogy szervezetten, a meglévő pedagógiai ismeretekre alapozottan készített fel a nevelői feladatokra. A 141 év után újra megyénkbe „került” óvónőképzésről dr. Deli István tagozatvezetőt kérdeztük. Az okokat kutatva — Igen, szeptember harmadikén nálunk is beindul a felsőfokú óvónőképzés — kezdi a beszélgetést a tagozatvezető, majd megmagyarázza az „okokat”: a középfokú óvónőképzés annyit jelentett az országnak, hogy mennyiségileg megfelelő számú óvónő van. őket azonban nem készítette fel az intézmény az óvodavezetői, illetve a vezetői feladatok ellátására. Részben ezért, másrészt pedig azért vált szükségessé, mert Sopron, Kecskemét, Szarvas, Hajdú- böszörmény főiskolái nem tudnak elegendő felsőfokú végzettséggel rendelkező szakembert kibocsátani. Az okok között szerepel az is, hogy a szekszárdi tagozat beiskolázási körzetében, elsősorban Somogybán, de Baranya megye egyes részein is sok a képesítés nélküli óvónő. (Megyénk viszonylag a jobban ellátott területek közé tartozik.) Ez a két dolog „szülte”, hogy Szekszárdon is meginduljon a képzés nappali és levelező tagozaton. A tagozatvezető ezután elmondja, hogy az 51 nappali tagozatos gólya közül egy külföldi ösztöndíjas, jugoszláv állampolgár. Erre még nem volt példa, ez az első próbálkozás és siker esetén bővülhet a kapcsolat. Aztán a levelezőkre terelődik a szó. Az első évfolyam 83 tanulója két csoportból tevődik össze. Nagyobb részük — ötven — korábban óvónői szakközépiskolát végzett és általában kétéves gyakorlat után felvételiztek. A felvételik tapasztalatai Elöljáróban el kell mondani, hogy a leendő elsőévesek között van egy csoport, akiknek — mivel korábban óvónői szakközépiskolában végeztek — nem kellett felvételi vizsgát tenniük, ők a megyének megadott keretszámok, illetve a megyei döntések alapján kerültek be az idén. A tapasztalatok egyértelműen azt igazolják, hogy a legfelkészültebbek a tanítói szakra pályázók voltak. Háromszoros túljelentkezést regisztrálhattak a főiskolán, és 85, vagy ennél magasabb pontszámmal lehetett bekerülni. Ez országos szintű mércével mérve is jelentős — az 1—3. főiskola között van a tagozat — hiszen másutt kevesebb ponttal is bekerülhettek. — Viszonylag jó közepes a nappali tagozatos óvónők eredménye -— közli a tagozatvezető, majd hozzáfűzi: — Hetvenkettő, illetve ennél magasabb ponttal vettük fel a hallgatókat. Egyébként kétszeres volt a jelentkezés. A Wosinsky utcai óvodában készülhetnek feladataikra a „kis óvó nénik” Áruházi berendezések a Szovjetunióba Három hét kémémb&n Högyészen és Kecsegén a kukoricabetakarítás előtt A gondos karbantartás is egyik titka a zavartalan betakarításnak. Fábián István mossa a kombájnt. Csaknem egymillió rubel értékű szerződést írt alá a TRANSELEKTRO a szovjet Prommasimporttal, áruházi berendezések exportszállítására. A Keriparnál készülő D-modul polcrendszereket és pultokat a donyedki Fehér hattyú Áruházban szerelik fel. A magyar ipar már két éve szállít rendszeresen áruházi berendezéseket a Szovjetunióba. Tavaly például a szovjet főváros Moszkovszkij, valamint Minszfk, Gum és Oum áruházaiba szállítottak komplett kereskedelemtechnikai berendezéseket. Az idén eddig kétmillió rubel értékben adtak át szovjet partnerüknek ilyen áruházi rendszereket. A felvételi vizsgákon kiderült, hogy a levelező tagozatokra jelentkezett óvónőjelöltek eredménye volt a leggyengébb, már 60 ponttal is be lehetett jutni. „Érdekes dolog”, hogy 85-ből összesen 31-en feleltek meg a követelményeknek, és mind be is kerültek. Tehát aki a vizsgán elérte a 30 pontot, az gyakorlatilag megfelelt. A beszélgetés során dr. Deli István azt is megemlíti, hogy nappali és levelező tagozaton 55 Tolna megyeit iskoláztak be, és érdekességképpen elmondja azt is, nappali tagozaton tanul majd egy Baranya megyei fiatalember, aki óvó bácsi, vagy ahogy hivatalosan nevezik, óvópedagógus akar lenni. Megvalósuló tervek A kétéves főiskolai szintű képzést adó szak első évfolyamán — a közoktatás távlati fejlesztési tervének megfelelően — megvalósul az óvónők és tanítók egymás melletti képzése, ami azt jelenti, hogy többé-kevésbé azonos szemlélettel képeznek és ezáltal a leendő pedagógusok jobban megismerik egymás munkáját. Az óvónőképzés megkezdése nem a szervezeti integrációt jelenti, hanem azt, hogy egy intézményen belül kétféle képzés folyik, tanítói, illetve óvónői szakon. Hogy mit jelent mindez az oktatóknak? Mindenkinek mindkét szakon kell oktatni. Ehhez viszont meg kell ismerniük az óvodai életet, az új programokat. Mindenkinek ki kell egészítenie korábbi tapasztalatait, hogy jól elláthassa feladatát. Az új szak indítására való felkészülés során más feladatokat is meg kellett oldani. Ki kellett egészíteni az intézményt egy gyakorló óvodával. Ez a Wosinsky utcai „kisdedóvó” lett. Igaz ugyan, hogy a főiskola csak január elsejével veszi át saját kezelésbe, de már kialakították az óvónői gárdát, és megteremtették a gyakorlás feltételeit. A főiskolán is kisebb-na- gyobb szervezési átalakításokat végeztek el. Július 1- től Lukács József személyében tagozatvezető-helyettes működik azzal a feladattal, hogy az óvónőképzést irányítsa. A hallgatók szállását is megoldották úgy, hogy a Rózsa Ferenc szakközépiskolai kollégiumban százhúsz helyet bérelnek. így aki kollégiumot igényelt, mind fel tudják venni. A már megvalósult tervek mellett a jövőről is szót ejtettünk. Szekszárdon intézményfejlesztési program van folyamatban. A tervek szerint 1986. júliusára kéne elkészülni a 16 tantermes — 1—8. osztályt foglalkoztató — gyakorló iskolának és a 300 személyes kollégiumnak. Ha minden kész, lehet a létszámot emelni, a 150 személyes évfolyamokat indítani. — él — Fotó: K. A. Mortadella Űj töltelékárut gyártó üzemrésszel bővült a kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat. Tizenegy élelmiszer- üzletbe szállítják termékeiket: a sajtos baromfipárizsit, a baromfivirslit, baromfd- pároskolbászt, a baromfi- felvágottat és a mortadellát. Az eddigi tapasztalatok szerint ízlik az új termék a vásárlóknak. A termésszerkezet igazodik a korszerű növényekhez, a betakarítógépekhez. így a gabonafélék vetését is úgy szervezték a Hőgyészi Állami Gazdaságban, hogy a betakarítás folyamatos legyen. Ezért például búzából 391 hektárt GK Szegedivel vetettek be, 792 hektáron Ba- ranjkat, 30 hektáron Pazsa- vizlát, kísérletként, 352 hektáron MV—8-ast, 753 hektáron MV—9-est, és 50 hektárnál valamivel nagyobb területen kísérleti vetést végeztek. Hatszáz hektárt ért jégverés. A becslések szerint e nagy terület minden hektárjáról a jég elvitt legalább 0,8—1 tonna termést. A legjobb területeket érte a jég. Tabódon és Juhéban egy tonna fölött volt a búzatáblákon a veszteség. Ennek ellenére a költségek a tavalyi szint körül maradtak, bár még a végleges értékelés nem készült el, de figyelembe véve a különféle termelési eszközök, anyagok drágulását 170—185 forint körül lesz száz kiló búza termelésének költsége. Högyészen is az idén, mint a megelőző években, a szalmával kapcsolatos munka sokkal több gondot ad, mint a szem betakarítása. Ebből következik, hogy a technikai fejlesztés következő feladata a szalmabetakarítás gépeinek beszerzése, a tarlóról lekerülő szalma fel- használásának gazdaságos megszervezése. A KSZE erre is biztos „tippeket” adott, ám a helyi gazdaság szakemberei ugyancsak keresik az útját e fontos probléma megoldásának. Amint a búzafajták termésének értékelését elkezdték, kiderült, hogy a mar- tonvásári kilences volt a legjobb, és az M—13-as, sajnos ebből alig kaptak vetőmagot. A búzát egyébként 1983- ban június 27-től július 15-ig aratták, az idén pedig július 16-tól augusztus 2-ig! Figyelemre méltó az időeltolódás. A kukoricát is megcsapta a jég A hőgyészi gazdaság legnagyobb területen termesztett növénye a kukorica. 2200 hektárt tesz ki a hibrid, a vetőmagnak termesztett, 635 az árukukorica és 320 hektárnyi az illetménynek termesztett kukorica. Most e fontos takarmány- növény és vetőmag betakarítására készülnek. Augusztus 29-én még úgy értékelték a növénytermesztési szakemberek, hogy a kukorica kéthetes késésben van. Még 'haragoszöld, a hibrid ugyan szép termést ígér, de ezt a kultúrát is jég verte, csaknem 250 hektáron. A kukoricával nem lesz gond. Rendelkezésre állnak a csőtörő gépek. A vetőmag- nakvalót négy üzemnek szállítják. Közel húsz IFA- szerelvény áll készenlétben e nagy mennyiségű csöves kukorica elszállítására. Hőgyész térségében, csaknem harminc kilométeres körzetben jól, időben, minimális veszteséggel takarították be a búzát. S felkészültek a kukorica betakarítására, amelyhez minden technikai eszköz rendelkezésre áll, ám az időjárás még közbeszólhat. Az ország öt legjobbja között A Tamási Állami Gazdaság kecsegei kerületében Fábián István 1962-től arat kombájnnal. „Végigülte” az összes hazai forgalomba- munkába hozott kombájnt, most a Claas 116-ossal dolgozott, ez a legkorszerűbb, amely magyar mezőgazdaságban van. A KSZE révén jutottak ehhez a géphez. Teljesítménye, a kezelőtől, a vetés minőségétől, illetve a gabona állapotától függően lehet tíz vagon szem betakarítása, mint a régebbi típusokénál, de van benne harminc vagon is. — Hogyan aratott az idén Fábián István — kérdeztük a kombájnvezetőtől. — Ragyogóan. Mindössze kétszer volt üzemhibám. Egy alkalommal kisebb csapágyhiba volt, egyszer pedig a gyűjtőasztalfül törött el. Grósz János a KSZE körzeti technikusa, itt járt nálam szinte mindennap, de annyi dolgunk volt csak, hogy kezet rázzunk, körbejárjuk a gépet, aztán isten veled! Ilyen gazdaságban, ahol a terméseredmények minden növénynél az ország gazdaságainak ranglistáján az első öt között vannak, csak jó, megbízható gépekkel lehet veszteség nélkül betakarítani a hatalmas mennyiségű termést. A tíz kombájn közül csak négyet használnak a jó termést ígérő kukorica betakarításához. összesen több mint 1600 hektárról kell betakarítani a takarmánynövényt, a hektáronkénti termésmeny- nyiséget még nem lehet megállapítani, mert a növény érésétől, az időjárástól függ, hogy mikor kezdik a silót, abból mennyit lehet majd árukukoricának minősíteni, hogyan alakul a tartósítás. Ha korán jön például a dér, akkor nehezebb lesz a kukorica betakarítása, ha viszont kedvez az idő, akikor ebből a növényből ismét rekordot érnek el. Augusztus végén, utolsó két napján mérték a különböző táblákban a kukorica nedvességét és érésének fokát. Három hét „késésben van” ez a fontos takarmánynövény. Amint a tamási gazdaság kecsegei kerületében a két vezető, és a kombájnos értékeléséből tudjuk, hasonló eredményekre, gondtalan munkára várnak a kukorica szezonjában is, mint volt a búzánál. PÄLKOVACS JENŐ Fotó: Czakó Sándor Űj szénfejtési módszer Sikeresen vizsgázott a Veszprémi Szénbányák Vállalat ajkai bányájában az új főteszén-omlasztásos bányabiztosító berendezés, amelyet a vállalat műszaki kollektívája fejlesztett ki és a várpalotai üzemben gyártottak. Segítségével gazdaságosabbá és biztonságosabbá tehetik a vastag szénrétegek fejtését. Korábban a 10—12 méter vastagságú szénrétegeket csak két-három méteres szeletekben tudták lefejteni és a fejtések között több évet kellett várni, hogy a kőzetek összetömörüljenek, de még így is jelentős mennyiségű szénvagyon maradt a bányában. Az új biztosító berendezéssel és módszerrel egyszerre fejtik ki és omlasztják teljes vastagságában a szén- réteget. Ezáltal jelentős költséget takarítanak meg, s csökkentik a szénveszteséget is. A veszprémi szénbányák új berendezésének prototípusa az ajkai bányában működik, itt alakították ki a referenciaüzemet, melyet gyakran keresnek fel a hazai és külföldi szakemberek. Jelentős elismerésnek számít, hogy e termék gyártására, külföldi értékesítésére a veszprémi szénbányákkal kooperációs szerződést kötött az NSZK- beli Thyssen-cég. A veszprémi vállalat várpalotai üzeme már csaknem két évtizede foglalkozik a bányabiztosító berendezések gyártásával.
