Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-22 / 223. szám

1984. szeptember ZZ.

TOLNA \

“KÉPÚJSÁG 3

Új vállalkozói politika

megyei építőiparban

A kaposvári Toldi lakótelep egy része, ezt is a SAÉV készíti, előtérben az óvoda-bölcsőde komplexum

Békásmegyeren CLASP-módszerrel orvosi rendelőt építenek

a Somogy

Az ÉVM sajtótájékoztatót tartott Kaposvárott azzal a céllal, hogy a hazai szakmai újságírókkal megismertessék a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat korszerű tevékenységét. A sajtótájékoztató két napig tartott. Az első napon a vállalat Balaton- parton végzett munkáival ismertették meg az újságírókat, majd ezt követően a központi munkásszálláson — itt van a vállalat irodája is — tartottak tájékoztatót. Szombaton Kaposvár utóbbi években készített jelentős épületeit keresték fel, s láthatták a résztvevők azokat a korszerű módon épített közintézményeket, lakóházakat, amelyeket már az új vállalkozói politika gyakorlati megvalósításaként készítettek.

Gyulavári Tamás, a SÁÉV igazgatója elmondta, hogy a vállalat életében voltak igen nehéz évek, különösen 1973- ban, amikor a legmélyebben voltak. Csak a következő évek szívós, következetes munkája, az újszerű gazdasági vezetés kibontakozása révén sikerült kikerülni a hullámvölgyből, az akkori nulla eredményt idén már nyolcvanmillióra kívánják növelni* míg tavaly ötvenmillió forint volt a nyereségük.

A SÁÉV-nél az az üzlet- és munkapolitika, hogy nem szerveznek gazdasági és vállalati munkaközösségeket. A termelést irányítók úgy szer. vezik az építkezéseken, a saját háttéripar-üzemekben a munkát, hogy a kivitelezői fázisban az emberek hatékonyan, a gépek gazdaságosan tudják a programban rájuk háruló feladatot elvégezni. Természetesen a-^ól végzett munka eredménye a dolgozók fizetési borítékjában is jelentkezik, hiszen az idén az egy fizikai dolgozóra jutó éves jövedelem megközelíti a hetvenezer forintot. A teljesítmény szerinti bérezésre jó példa, hogy az utóbbi két hónapban 321 olyan fizikai munkás volt, aki nyolcezer forint felett keresett havonta. Akik szombati, vagy vasárnapi munkát is vállalnak, keresetük megközelíti a tizenöthúszezer forintot is. De nem erőltetik a hét végi munkát, mert a SÁÉV-nél egész héten megbízható, pihent, a termelésre figyelő munkást kívánnak foglalkoztatni.

A második új tényező a vállalatnál, hogy már a harmadik leányvállalatot alapítják. Az a cél ezekkel a gazdasági szervezetekkel, hogy az egyik például csak tata- rozási munkákat végez, a második gépellátással foglalkozik, míg a harmadik a gépek kölcsönzésével, javításával.

Újdonság még az is a vállalat gazdálkodásában, hogy a korábbi évektől eltérően a lakossági szolgáltatást is előtérbe helyezték. Például több mint húszféle beton, árut, épületalkatrészt gyártanak s mint ipari terméket adják el. Járdalapok, kerítések, virágtartók, asztalok, padok stb. tartoznak e tárgykörbe. Ugyanakkor a lakosságnak szeptember elsejétől október 30-ig kedvezményesen adják el a transzportbetont és az építkezések földmunkáit, családi házaknál, sorházaknál, egyéb helyeken ugyancsak kedvezményesen végzik el. Ezzel egy időben több tucat kisgépet és egyéb, építkezéshez használt eszközt — pallókat, állványokat stb. — is adnak kölcsön, igen mérsékelt bérleti díjért.

A harminchat éve működő SAÉV 550 millió forint értékű eszközállományával 1,3 milliárd forint értékű munkát végez az idén. A vállalatnaik valamivel több mint kétezer dolgozója van.

P. J.

párttagok

adó tanára, igaz, csak most kezdte. Ezért is nem érdemes éppen az ő nevét és iskoláját leírni, hiszen nem egyedül van, aki hozzá hasonlóan nem látja a kérdés jelentőségét. Igaz, nem is tagja a pártnak, ő csak KISZ-vezető.

Most el vannak foglalva az akcióprogrammal, de azért utánanéz, és mondja, hogy az előző tanévben három negyedikesnek „felajánlották” a párttagságot, de mindhárman nemet mondtak. Hatan vannak az iskolában, akik még az idén betöltik a 18. életévüket, tehát kevesen.

— Jó, de jövőre mindenki betölti.

— Igaz, de nem június előtt. A negyedikesek már májusban elmennek, tavasz- szal túl sok a társadalmi ünnep, azokra kell készülni.

Ennyi a magyarázat. Legalábbis itt.

Másutt úgy gondolják, odavész a rang, meg a tekintély, ha egy-két diák is részt vesz a taggyűléseken és „belelát” a tantestület belső életébe. Erre megint nem lehet mást mondani, mint, hogy tantestülete válogatja.

Természetesen a párttestületek rendszeresen vizsgálják a kérdést, a pártépítés, a tagság szociális összetételét

vizsgáló, a KISZ pártirányítását tárgyaló, vagy éppen tagajánló munkáját elemző üléseken. Mindezeket a gondokat, ellentmondásokat ismerik is, fel is emelik a szavukat a kényelmesség, a tehetetlenség ellen. Ellenpéldák is vannak, a tolnai, a bátaszéki gimnáziumban minden évben van egy-két diák, akit felvesznek, legalább a tanév végén.

Egyetlen főiskolánk van, miért éppen azt bíráljuk? Mindenesetre évente és rendszeresen nincs egy tanulójuk, aki eljutna a párttagságigA szakmunkásképzőben 17 évesek a diákok, ha végeznek, őket nem érheti gáncs, legalábbis látszólag, ugyan- ’ is, ha a pártszervezet tartaná a kapcsolatot az üzemi pártszervezetekkel, és a KISZ-szervezetek egymással, akkor biztosan kiderülne, hogy van a fiatal szakmunkások között olyan, aki még a katonaság előtt felvehető lenne. Csak a munkahely is kényelmes, nem kapkod, mert nem tudhatja, hogy a diák mikor megy katonának, visszajön-e azután, mi lesz, ha megnősül, és emiatt költözik máshova? Mi lenne? Ha minden jól megy, a másik munkahelyen, faluban, városban, megyében is az MSZMP működik.

Például a bonyhádi párt- bizottság területén jelenleg 10, 21 év alatti fiatal tagja a pártnak, valamennyien fizikai dolgozók. Tehát igenis meg lehet találni őket, legalábbis, ha keresik. Még többen is vannak, illetve lehetnének.

*

A helyzetért, persze felelősek a prátszervezetek, és beleértve azok valamennyi tagját, nemcsak azokat a keveseket, akik foglalkoznak tagfelvétellel, és az azt megelőző vagy követő nevelőmunkával. Ha szükséges, akkor javítani kell a politikai nevelő munkát és persze a KISZ tevékenységét is. A fiatalok egy része a követelményeket vagy alacsonynak, vagy magasnak tartja, mert sem a KISZ-, sem pedig a pártszervezet nem készíti fel őket a tagságra.

Mindez egyáltalán nem ott gond, hogy az arra alkalmasak nem 18, vagy 20 éves korukban lesznek párttagok, hanem ott, hogy aztán évekre „eltűnnek” a látókörből és csak harminchoz közel „bizonyíthatnak” végre. A fiatalok aránya a pártban csökkent, a felvettek is inkább 25—30 közöttiek. Hiába az ezres nagyságrendű felvétel, az arány csökken, mert néhány év alatt átkerülnek a 30 felettiek közé.

IHAROSI ibolya

Ihetrúl I! I

l!ll;l;>li HlRREl

Ezen a héten ha újságot olvasott az embet^ kinyitotta a rádiót, vagy nézte a tévét, legtöbbször a Budapesti Nemzetközi Vásár eseményedről hallhatott, olvashatott. Néhány éve csupán, hogy a vásáron járó, nézelődő látogatót meglepte, hogy szinte minden kiállítási pavilonban nem grafikonokon, diagramokon ábrázolják egy-egy gyártó cég munkáját, a fejlődés ütemét, hanem képernyőn. Meg kellett tanulnunk olvasni ezeken az elektronikai berendezéseken, ami, őszintén bevallhatjuk, a fiataloknak könnyebben, az idősebbeknek annál nehezebben ment.

A korosabbak emlékezhetnek arra, hogy 15—20 évvel ezelőtt még rádióüzenetek is léteztek: a vidékről fölutazó vásárlátoga- tók üzentek az otthoniaknak. Ilyenkor elhangzott igen gyakran a következő mondat: „a pénz úszik, a tokaji csúszik”. Ami a pénzt illeti, vásárba menni most sem olcsó mulatság, — különösen, ha a gyerekeivel megy az ember Pestre. Igazán jó ötlet volt árusítani azokat a fogyasztási cikkeket, amelyeket kiállítanak, mert hát meglehetősen bosszantó dolog, ha az ember szép, ízléses, divatos holmit lát, ami kellene is, jó is lenne, csakhogy az üzletekben nem kapható. Vásári szívküldik nincsenek már, s minek is, mikor a fővárosba utazni, egyáltalán falun élő embernek otthonról kimozdulni nem esemény. Sok háznál van kocsi, s a mezőgazdasági szövetkezetek is példásan gondoskodnak arról, hogy tagjaik, dolgozóik ahogy mondani szokás: nyissanak a világra.

Kereskedés

Jó napom volt tegnap kora reggel: a kicsi boltban, ahová vásárolni járok, megkérdezte az eladó, hogy tán csak nem voltam beteg, mert régen látott. Nem is igen kérdezte mit vásárolnék, tudja már kinek

Sikeres termék az idei BNV-n a Bonyhádi Zománcárugyár acélteflon edénye

mi kell, pedig hát naponta több százan megfordulnak ebben az élelmiszerüzletben. Mindig eszembe jut, valahányszor más „egységben” rám kiáltanak, hogy mit akarok, mi kéne, vagy .például mikor egyetlen buszjegyre volt szükségem, s a trafikos odiamongott: „miért nem felet vesz?”

A magyar ipar és a mezőgazdaság igazán nagyszerű termékekét készít, és dob piacra. Most ezen a vásáron is például a minősítő bizottság 117 terméket ítélt alkalmasnak arra, hogy äz ismert megkülönböztető minősítő emblémával kerüljön forgalomba, hisz kiváló árunak találták. A kiváló termékek közül ötvenöt az élelmiszer, s csupán 12 a textilruházati cikk. Venni és eladni — vásáron és egész évben igen nagy és fontos .munka, s nem is mindenki alkalmas arra, hogy jó üzletet kössön.

Nem olyan régen dr. Papócsi László mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter- helyettes tartott tájékoztatót a kereskedelem helyzetéről. Megfogalmazta mindazt, ami jelenleg gondot jelent, ez pedig nem más, mint a kereskedelem szemlélete, és szervezése. Ki vitatná, hogy nem vált be az a gyakorlat, hogy akár alkalmas rá, akár sem, beiskolázzák az általános iskolát végzett tanulót kereskedőnek. Nálunk fejlettebb országoltóban az a szokás, hogy először megnézik, hogyan ad el mondjuk tíz deka savanyúcukrot a gyerek, s csak aztán javasolják a pályára, vagy tanácsolják el onnan. A Skatulya ma is él és létezik: a termelő termeljen, a kereskedő — ha jól végzi a dolgát, ha nem — kereskedjen. A piac és a termelő között így aztán meglehetősen nagy az űr, pláne akkor, ha a kereskedő arra vár, hogy a kül- és a belpiacon megvegyék a terméket, s nem arra törekszik, hogy minél jobb áron eladja azt.

Mostanában hallani arról is, hogy a piacot ismerő kereskedőnek kellene megter- meltetni azt az árut, amire igény van. Természetesen t\gy, hogy a eladható termék kikészítését végző gépekről, és a csomagolóanyagokról is ez a szervezet gondoskodnék. Életrevaló ötlet, s reméljük ez az elképzelés mihamarabb gyakorlattá válik.

Falun, tanyán

Ha már ennyit beszélünk ellátásról, kereskedelemről és kereskedésről, nem lehet hallgatni arról sem, hogy a kistelepülésen élők ellátása bizony kívánnivalót hagy maga után. Ez egészen biztosan a boltvezetőn múlik, hisz egyik községi üzletnek sincs külön beszerzési központja. Ott, ahol a boltvezető nem sajnálja a fáradtságot, s utánajár az árunak, van minden, mint például a murgai boltban. Ott viszont, ahol csak állnak, és várnak az üres és poros polcok között a vevőre, s nemhogy mondjuk kéziszerszám, de elegendő kenyér meg tej sincs, a helyi lakosok kénytelenek a nagyobb településekre, a városba utazni alapvető élelmiszerekért.

Ez az utazgatás elég nagy gond, s amellett nem is olcsó. A kialakult gyakorlat az, hogy háztartásonként — ott persze, ahol nem jár el máshova dolgozni senki — hetente egy. alkalommal utaznak be a jó üzlethálózatú településekre. Ilyenkor veszik meg az egész hétre szükséges húst, és általában azt, amihez a falusi boltban nem lehet hozzájutni. „Az idő a falvaknak dolgozik” — mondta S. Hegedűs László, a Hjazaffias Népfront titkára nemrég.

A tervekben szerepel a falusi bolthálózat korszerűsítése, s arra gondolnak, hogy az üzletvezető például felvállalhatná a gázpalackok cserélését is. Minden bizonynyal változtatnak majd az egészségügyi ügyeleti rendszeren is, hisz nem tűnik a legjobb megoldásnak, hogy szombaton és vasárnap a második, harmadik faluból hívjanak orvost a súlyos beteg emberihez.

Száraz a föld

Méghozzá nem is kevéssé, kínnal, gonddal szántanak, tárcsáznak a mezőgazda- sági üzemekben az őszi vetésű növények alá. Néha-néha esik ugyan egy kevés eső, ez viszont csak a föld felszínét nedvesíti meg. Lassan pedig itt a gabonavetés ideje, s igaz ugyan, hogy a gazdaságok gépi felszereltsége jelenleg még kielégítő, s egy hét alatt a földbe kerül a mag, de az nem mindegy, hogy a keléshez szükséges víz- mennyiség adott-e vagy sem.

Az őszi vetések alá már a fele területet fölszántották, hatvanöt százalékban felszedték a burgonyát, s félidőnél tart a silókukorica betakarítása is. Ügy tartja a néphit, hogy az aszályos évek általában 5—7 éves periódusonként követik egymást. Az időjárás azonban ezt megcáfolta és a várakozások ellenére idén is kevés a csapadék. Igaz, a búza és a napraforgó jó termést hozott, de a kukorica várható termése a jelenlegi állapot szerint ha több is lesz a tavalyinál, elmarad a tavalyelőtti rekordtól, hisz nemcsak az eső volt kevés, hanem a jég is sok.

Ez a mostani időjárás kedvez viszont a betakarításnak, illetőleg azoknak, akik szedik, szüretelik az idei termést. Az almáskertekben folyik most a nagy munka, felnőttek és diákok egyaránt részt vesznék a gyümölcsszedésben. Bogyiszlón például, ahol ismét sikeres a „szedd és vidd” akció: egy-egy munkaszüneti napon 150— 200 kocsi fordul meg az almásban, mert a télire való gyümölcsöt megéri ebben a formában ‘ beszerezni.

Szép, egészséges alma termett az idén Bogyiszlón

Az őszi mezőgazdasági munkák időben történő elvégzéséhez 17 üzem kérte a diákok segítségét. Tavaly mintegy 16 ezer diák dolgozott a gazdaságokban, s ezt a munkát értékelték is. A legjobbaknák a szekszárdi gimnazisták és a tamási II. számú Általános Iskola tanulói bizonyultak. Lassan itt a szőlőszüret ideje is, ami tudvalevőleg az egyik legkézimunkaigénye- sébb őszi tennivaló. A lelkiismeretes munka különösen azokban a gazdaságokban nélkülözhetetlen, ahol a jég megritkította a termést.

Az alapos, .pontos munkát nem lehet elég korán megtanulni — ehhez azonban mindazoknak a felnőtteknek a jó példája kell, akik a szüreti munkálatokat irányítják, s akik maguk is szüretelnek.

D. VARGA MARTA