Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-22 / 223. szám

2 Képújság 1984. szeptember 22. Ellentmondó jelentések a bejrúti merényletről A robbantás egyik kimentett sebesültje (Telefotó) A megoldás keresése Péntek esti kommentárunk Lassan egy esztendeje már, hogy Cipruson a török közös­ség negyventagú nemzetgyűlése önkényesen kikiáltotta az Észak-ciprusi Török Köztársaságot. Ezzel a mesterségesen kettészakított sziget északi és déli része között gyakorlatilag megszűnt minden érintkezés. A hovatovább állandósulni lát­szó helyzet mögött százezrek tragédiája, kényszerű mene­külése, ideiglenes otthonok és romos városok figyelmeztet­nek a ciprusi kérdés megoldatlanságára. A két közösséget elválasztó zöld vonalon az ENSZ békefenntartó erői vi­gyázzák a látszólagos nyugalmat. Ciprus sorsa azonban már egy évtizede témája a nemzet­közi fórumoknak. Tíz esztendeje, 1974-ben ugyanis Törökor­szág csapatokat tett partra a sziget északi részén. Ürügyet az adott Ankarának erre, hogy görög nacionalista érzelmű ezredesek egy csoporja puccsot kísérelt meg Makariosz ér­sek-elnök ellen, jelszavuk az enozisz, az anyaországhoz va­ló csatolás volt. A török közösség, amely a lakosságnak 18 százaléka, minden eszközt hajlandó volt felhasználni, hogy megvédje önállóságát. A tavaly novemberben történtek, a sziget formális ketté- szakítása, a világon mindenfelé ellenérzést váltott ki. Egye­dül Törökország siétett elismerni és támogatásáról biztosí­tani a ciprusi törököket. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa az ese­mények kapcsán kinyilvánította, hogy a szigeten csak egy köztársaságot ismer el. Egyúttal felkérte a főtitkárt: foly­tasson jó szolgálati tevékenységet hogy „mihamarabb előbb, re lépjenek a ciprusi kérdés igazságos és tartós rendezé­sében”. A nemzetközi szervezet ezirányú törekvését legin­kább maguk az érintett felek nehezítik. Javier Pérez de Cuellar erőfeszítései az utóbbi hetekben némileg előmoz­dították a két közösség közeledését. Közvetetten bár, az ENSZ-főtitkár személyes bekapcsolásával, de megkezdődött a párbeszéd, amelynek folytatása lehet október 15-től a tár­gyalások második szakasza. Pérez de Cuellar konstruktív­nak nevezte a legutóbbi kísérlete eredményét. A tárgyaló felek között azonban alapvető kérdésekben továbbra sincs egyezés. Kiprianu ciprusi elnök olyan köztársaságot kíván létrehozni a szigeten, amelyet erős központi kormányzat irányítana. Denktas, a török közösség nevében konföderá-' ciós államot akar, amelyben a központi kabinet csak névle­ges hatalommal rendelkezne, a közösségek vezető testületéi pedig önállóan intéznék ügyeiket. Az ENSZ főtitkára — kü- lön-külön meghallgatva mind a két felet — olyan áthidaló megoldást ajánlott fel a közösségeknek, amelyben egy két­kamarás törvényhozás (alsóházában 70—30 százalékban, fel­sőházában pedig 50—50 százalékban oszlanának meg a gö- rök, illetve a török képviselők) irányítaná az ország ügyeit. Hosszú időre lesz még Ciprussal munkája Pérez de Cuel- larnak. A kérdés megoldása felé vezető göröngyös úton a feleknek olyan lényeges kérdéseket kell tisztázniuk, hogy mekkora legyen a közösségek által ellenőrzött területek nagysága, hogyan osszák meg a hatalmat a központi kor­mány és a közösségek között. MALLÁR ÉVA Francia pártkiildöttség látogatása A hírügynökségek egymás­nak ellentmondó jelentéseket közöltek az Egyesült Álla­mok bejrúti nagykövetsége ellen csütörtökön elkövetett robbantásos merénylet áldo­zatainak számáról. Egyes adatok szerint több mint 40, más források szerint 6 em­ber — ebből kettő amerikai állampolgár — vesztette éle­tét. A mentés egyébként pén­teken is folytatódott. Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár megdöbbené­sét és felháborodását fejezte ki a bejrúti merénylet miatt. Reagan elnök, Weinberger hadügyminiszter és Shultz külügyminiszter csütörtökön egyaránt elzárkózott az elől, hogy nyilatkozzék: tervez-e az Egyesült Államok valami­féle „megtorló intézkedést" a bejrúti merénylet elköve­tői ellen. Az elnök korábban arról beszélt, hogy az Egye­sült Államok a jövőben „gyors és határozott” lépé­sekkel válaszol minden ilyen akcióra. Egyes értesülések szerint ugyan amerikai flot- taegységek úton vannak a li­banoni főváros felé — azok a hajók, amelyek a Szuezi- csatorna térségében tényked­tek —, más jelentések azon­SDP-NSZEP­találkozó Willy Brandt, a Némeit Szociáldemokrata Párt (SPD) elnöke és Hermann Axen, a Német Szocialista Egység­párt (NSZEP) Poliitikai Bi­zottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára Bonnban a két párt kapcso­latainak továbbfejlesztéséről tárgyalt. Az egyórás, nyílt, tárgy­szerű ilégkörű megbeszélésen áttekintették a legfontosabb nemzetközi kérdéseket is. Az argentin polgári kor­mányzat egyik legfontosabb választási ígérete volt, hogy kivizsgálja a katonai rezsi- mek idején eltűntek ügyét, az eredményeket nyilvános­ságra hozza és felelősségre vonja a bűnösöket. A vizs­gálattal az 1983. december 15-én keltezett, 187. számú elnöki rendelet egy különbi­zottságot bízott meg. Desaparecidos — eltűntek. Ez a szó naponta megjelenik az argentin lapokban, hall­ható a televízióban és a rá­dióban. Harmincezer ember sorsáról van szó, s az argen­tin társadalom aggódó figye­lemmel kíséri minden egyes ügy feltárását. A katonai re- zsimek idején több, mint há­romszáz titkos és féllegális börtönben és koncentrációs táborban tartották fogva azokat az embereket — több­nyire szakszervezeti aktivis­tákat — akiket gyanúsnak, vagy veszélyesnek tekintet­tek. Hivatalos vádemelés, vagy bírói eljárás ellenük sohasem volt. Raul Alfonsin kormányától most arra vár­nak választ az elhurcoltak hozzátartozói és a demokra­tikus érzelmű emberek, hogy kik követték el az Argentí­na történelmében páratlan népirtást és vajon felelősség­re vonják-e végül a bűnös főtiszteket. Még nyár elején — június 4-én — az argentin televízió „Soha többé” címmel másfél órás műsort sugárzott, amelyben az eltűntek hozzá­tartozói mondták el a drá­mai események szemtanúi­ként és szenvedő részesei­ként megélt élményeiket. Az eltűntek ügyeivel fog­lalkozó különbizottság addig hihetetlen mennyiségű do­kumentumot gyűjtött össze, ezek valamint a lakossági bejelentések nyomán 8800 el­bán arról számolnak be, hogy az amerikai felderítés nem tudja, kik követték el a nagykövetségi épület elle­ni robbantást. Több képviselő és szená­tor szóvá tette a biztonsági intézkedések lazaságát. A külügyminisztérium szóvivő­je, majd maga a külügymi­niszter cáfolta ezt. Shultz azt mondta, hogy sikerült meg­Pénlteken több szocialista ország küldöttének felszólar lásával folytatta munkáját a stockholmi konferencia. Jevgenyij Kutovoj, a kon­ferencián részt vevő szovjet delegáció tagja a többi kö­zött a Szovjetuniónak azok­ra a jelentős javaslataira hívta fel a figyelmet, ame­lyek felszólítják a konferen­cián részt vevő és nukleáris fegyverekkel rendelkező or­szágokat: vállalják, hogy nem alkalmaznak elsőként ilyen fegyvert, kössenek tűnt ügyében folytattak vizs­gálatot. A lakásukról vagy munkahelyükről elrabolt em­berek többsége az összesített adatok szerint 20—35 év kö­zötti volt. 160 azoknak a szá­ma, akinek életkora 13—18 év között volt. 172 gyermeket á szüleivel együtt hurcoltak el. * . A „Soha többé” műsorban szereplők legtöbbje az elmúlt években megpróbálkozott hozzátartozójának felkutatá­sával, a katonai hatóságok azonban minden esetben ezt válaszolták: nincs tudomá­suk az eltűntekről. A műsorban megszólalt An­tonio Troccoli belügyminisz­ter is. Ügy fogalmazott, hogy a fegyveres erőknek nem minden tagja felelős a tör­vénytelenségekért. Kijelen­tette: „a hadsereget tisztel­jük és szükségünk van rá.” Az országban uralkodó fe­szült légkörben e szavakat sokan úgy értelmezték, mint­akadályozni a nagyobb kárt, á szóvivő szerint pedig a nagykövetség nem katonai tábor, vagy erődítmény. Reagan mindenesetre kije­lentette: ha a terrortámadá­sok azt akarják elérni, hogy az Egyesült Államok vonul­jon ki Libanonból és hagy­jon fel közel-keleti politiká­jával, akkor ez hiábavaló kí­sérlet. szerződést a katonai erő köl­csönös kiiktatásáról és a bé­kés kapcsolatok fenntartásá­ról-. Varga István nagykövet, a magyar küldöttség vezetője hangsúlyozta, hogy jelentős hozzájárulás lenne a konfe­rencia céljainak megvalósí­tásához, hg megállapodás születne azokkal! a nagysza­bású kezdeményezésekkel kapcsolatban, amelyeket a szocialista országok vetettek fel Stockholmban. ha a jelenlegi kormányzat felmentést kívánna adni a hadsereg felelős vezetőinek az elkövetett bűnök alól. A miniszter szavai valóságos sajtólavinát indított el: az argentin napilapok felhábo­rodott hangú írásokban ad­ták értésre, hogy nem ilyen magyarázkodást várnak az Alfonsin-kormánytól. Még tartott az eltűntekkel foglalkozó dokumentummű­sor, amikor ismeretlen tet­tesek robbanószerkezetet ha­jítottak a televízió székházá­ra. Buenos Airesben a Plaza de Mayon minden csütörtö­kön gyülekeznek azok az anyák, akik mindmáig sem­mit sem tudnak elhurcolt gyermekeik sorsáról. Fehér kendővel a fejükön némán körbe járnak, emlékeznek és emlékeztetnek. Egyikük sza­vait idézzük: „Harmincezer lélekharang szól ma Argen­tínában ...” PANORÁMA BUDAPEST Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára pénteken fogadta az MPLA-Munkapárt küldöttsé­gét, amelyet Antonio Jacin­to do Amral Martins, a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság el­nökhelyettese, a központi bi­zottság tagja vezet. CSEPEL Simon Bolivar, latin-ame­rikai szabadságharcos mell­szobrát, a Venezuelai Köz­társaság ajándékát felavató és koszorúzó ünnepséget tar­tottak pénteken Csepelen, a Simon Bolivar téren. Az ese­ményen Péter János, az or­szággyűlés alelnöke és Anto=- nio Casas Salvi, Venezuela budapesti nagykövete mon­dott beszédet. BADACSONYTOMAJ Gáspár Sándor, a Magyar Szocialista Munkáspárt Po­litikai Bizottsága tagja, a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa elnöke pénteken meg­látogatta a munkásőrség ba­dacsonytomaji kiképző köz­pontját, ahol részt vett és felszólalt a munkásőrség ve­zető beosztású parancsnokai­nak értekezletén. SZOLNOK Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának a tagja, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának el­nöke pénteken látogatást tett Szolnok megyében. Jászbe­rényben felkereste a tanító­képző főiskolát és a Hűtő­gépgyárat. Végül aktívaülé­sen tájékoztatást tartott idő­szerű bel- és külpolitikai kérdésekről. MOSZKVA Változatlanul jó egészség­ben folytatja az előírt kuta­tási program végrehajtását a Szaljut—7 — Szojuz—11 or- bitális űrkomplexum fedél­zetén Leonyid Kizim, Vla­gyimir Szolovjev és Oleg Atykov. A három űrhajós már 227 napja dolgozik a vi­lágűrben. PHENJAN A Koreai NDK elfogadta azt a dél-koreai kérést, hogy két dél-koreai kikötőn kívül, a koreai fegyverszüneti vo­nalon, Panmindzsonban ad­ják át a déli árvízkárosul­taknak szánt KNDK-gyors- segélyt: rizst, textíliát, ce­mentet és gyógyszert. Talán az a legmeglepőbb az egészben, hogy a téma mindenkiből indulatokat vált ki, akkor is, ha ellene, ak­kor is, ha mellette foglalnak állást. A szervezeti szabály­zat szerint a párt tagfelvé­teli alsó korhatára tizen­nyolc év. Korábban 21 volt, emiatt a statisztikák külön kimutatják a legfiatalabb párttagok számát és arányát. Az ellenzők, és ők megvan­nak az élet minden terüle­tén, az éretlenséget emlege­tik, szerintük egy fiatal eb­ben a korban még nem fel­nőtt. Erre persze nem lehet mást válaszolni, mint, hogy embere válogatja. Van aki érett, van aki nem. A mun­kásmozgalom hagyományai­ra is lehetne ugyan hivat­kozni, hiszen az illegalitás­ban is voltak tagjai a párt­nak ennél még fiatalabb korban is. Lehetne, de nem illendő, mert ma más rend­szer van, mások a társadal­mi, gazdasági viszonyok. Érettséget emlegetni viszont szó szerint nem jogos, ugyan­is 18 éves kora után egy fia­tal már jog szerint is nagy­korú, joga van tehát „párt­állást” is foglalni. Régi ismerősöm dühöng, már csak azért is, mert ő ilyen típus, ha valamivel nem ért egyet, akkor szen­vedélyesen kiáll a vélemé­Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására szeptember 17. és 21. között látogatást tett hazánkban a Francia Kommunista Párt küldöttsége, amelynek élén Richard Sanchez, a KB agrárpolitikai osztályának vezetője állt. A francia vendégek az MSZMP agrárpolitikáját, a mezőgazdasági szövetkezeti nye mellett. Találkozott a minap egy fiatalasszonnyal, akit már gyerekkorában is jól ismert, a szülőkkel még a. „fényes szellők” időszaká­ban dolgozott együtt. — Az asszony érzelmi kommunista volt, tudod, van ilyen, nem sokat értett a po­litikához, nem is volt kép­zett, de igen szerette a gye­rekeit, és általában az em­bereket. Rendkívüli igazság­érzettel van megáldva, így lett az asszonyok szószólója, a gyerekek védelmezője, a közélet aktív tagja, mint pártonkívüli. A férje éppen ellenkezőleg, az eszével volt meggyőződéses kommunista, aki kijárt mindenféle párt­iskolát, középiskolai érettsé­gi nélkül végezte kiválóra a marxista egyetemet. Há­rom gyerekük van. A legidő­sebb az én kis barátnőm. A gimnáziumban aktív KISZ- tag volt, mindig mindenben kiállt, véleményt nyilvání­tott. Nem vették fel főisko­lára, elment dolgozni. Fél év után megkereste a párttit­kárt, hivatkozhatott arra, hogy őt már így nevelték. A válasz az volt, hogy bizo­nyítson. Aztán új munka­helyre került, ahol nem is volt pártszervezet. Néhány év múlva értelmiségi pályá­ra keveredett, tanult, dolgo­zott, ott a párttitkár ismét azt mondta, hogy nem kell el­mozgalom működését tanul­mányozták. A küldöttséggel — ame­lyet fogadott Ballai László, az MSZMP Központi Bizott­sága gazdaságpolitikai osztá­lyának vezetője —, Kovács Imre, a KB osztályvezető­helyettese és Elek János, a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsának főtitkára folytatott megbeszélést. kapkodni, előbb bizonyítson. Aztán vesztére férjhez ment, és gyesre ment. Miáőn visz- szajött, ismét odament a párt­titkárhoz, aki mint fent, fel­hívta a figyelmét arra, hogy — ebben igaza volt — ki­esett a munkából, nem dol­gozik olyan eredményesen, mint korábban. Bizonyítson előbb, aztán majd sor kerül őrá is. Szerencséje volt, mert közben új titkárt választot­tak, aki három év alatt négy fiatal tagfelvételénél bábás­kodott. Ilyen módon 29 éves korában sikerült „bekönyö­rögnie” magát a pártba. A legfiatalabb testvérének ko­rábban sikerült, mert neki az egyetemen volt szeren­cséje. A másik öccse éppen harminc volt, amikor végre felvették, annak a felesége öt évig várakozott az ese­ményre, mire végre „beju­tott”, igaz akkor már 29 éves volt. Mindössze annyit lehet csak mondani, hogy akikről beszélt, nyilván nem fizikai dolgozók. Tényleg nem, de abban a családban a legidő­sebb volt az első, aki érett­ségizett és a következő, aki elsőnek főiskolai oklevelet szerzett. Mindent ennek a rendszernek köszönhettek, amiért a szülők tettek is egyet-mást. * Aki nyugodt, az az egyik gimnáziumunk KISZ-tanács­Magyar felszólalás Stockholmban Argentína Anyák, feleségek a Plaza de Mayon, akik eltűnt fiúkat, férjüket keresik évek óta hiába. (Telefotó) Egészen fiatal Harmincezer lélekharang

Next

/
Thumbnails
Contents