Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-16 / 218. szám
1984. szeptember 16: Képújság 5 Nyugodt ritmusban Lakásunktól kényelmet, biztonságot, kellemes közérzetet nyújtó légkört várunk. Nem sajnáljuk tőle a célszerű és szép bútorokalt, az ízléses kiegészítőket. Néha még erőnkön jtúl is költekezünk, úgy vágyunk a harmonikus otthoni keretekre, amit a jól berendezett lakás nyújthat. S mégis, megtörténhet, hogy bizonyos idő ultán észrevesz- szük, hogy valami nyugtalanít amikor körülnézünk a szobában. A nyugtalanító haltás árad- hait a színekből. Tudjuk, hogy vannak színek, amelyek lakóhelyiségekben ide- gesítőek, vagy éppen lehangolóak. Ilyen feszültségérzetet kelt a vörös, elbúsít a kékeszöld, nyomasztó a mélybarna, ha más vidám szín nem élénkíti. S származhat a nyugtalanság a bútorok célszerűtlen elhelyezéséből is. A tér és a bútor viszonya mindenképpen meghatározó. Magas, nagyméretű régi építésű, tágas szobákban elvesznek a modern lakáshoz tervezett elemes bútorok, ha pedig túl sokait zsúfolunk belőlük, igaz, hogy a szoba „megtelik”, az esztétikumot mégsem érjük el. De mindez fordítva is igaz, s sajnos ez sokkal inkább .léltező probléma. Házgyári lakások viszonylag szűk, téglalap, alapú szobáiba kellemetlenül nyomasztó a nagyméretű stílbútor. Elfogják a helyet, a fényt és a levegőt, kerülgetésük nemcsak tesiti kényelmet-, lenséget okoz, de idővel az ellentmondás szorongást kelt. A modernebb, sima darabokból sem mindegy, mennyi áll belőlük a szobában. Például a itömör kétajtós szekrények „itömik” a szobát. Könnyű levonni a tanulságot: alacsonyabb, kisebb lakásba inkább áttört, vázszerkezetű polcos bútorokalt helyezzünk, amelyek tényleges tömegüknél kevesebbet mutatnak. Zavaró hatást kelthet az is, ha az egyes darabokat rendszertelenül helyezzük el a térben. Ha csak lehet, a szekrényeket, a könyvespolcokat a fal hosszába állítsuk, hogy az egyenlő magasságú darabok kerüljenek egymás mellé. Sem érdekesebb, sem „modernebb” nem lesz a lakás azáltal, hogy a bútormagasságok ugrálnak, és a sarkokban szigorúan ferdén állított darabokat látni. A legtöbb „vétket” a könnyebb, kisebb darabokkal szoktuk elkövetni: úgy tűnik, hogy mivel körbej árhatóak, bárhová tehetjük őket. Így kerül aztán a fal mellé a (televízió olyképpen, hogy egyik sarka a falnál áll, másik már ferdén benyúlik. Vagy a csillár alá, a szoba közepére (tett asztali — ugyancsak ferdén, tetézve, hogy az ülőbútort a sarkokhoz illesztjük. Rontja a szoba összhatását az is, ha a bútorok ugyan nem bontják ilyen szélsőségesen a rendet, de a szőnyegeket nem a bútorokkal párhuzamosan helyezzük, hanem „miuitán arra járunk” ferdén terítjük azokat, sőt sarkos az asztalterítő, belóg valamilyen csipke a tv képernyőjébe, a kanapé egyik végét elborítják a „festőién” odahalmozott díszpárnák. Még néhány apróság, amiit nem "árt, ha szem előtt tartunk: kerámia dísztárgy és vastag szállal hímzett mintás terítő jól megférnek egymással; porcelán alá viszont csipke, vagy finom hímzés való. A képek felfüggesztése se legyen esetleges. Ha több van belőlük a falon, legyen valamilyen rend közöttük. Ha egy helyre csoportosítjuk őket — mondjuk az ülő- vagy fekvőbútor fölé — a nagyjából azonos méretűek alsó keretszéleit illesszük egy képzeletbeli vízszinteshez. K. M. Szobanevények - föld nélkül Tésztasütési ABC A szobanövények hozzátartoznak a lakásunk, otthonunk belső díszítéséhez, annak lakályosabbá, szebbé tételéhez. Szívesen foglalkozunk kedves növényeink kezelésével,: . ápolásával, és nagy örömet szerez, ha felfedezünk rajtuk egy-egy új hajtást, virágot. Sokszor okoz azonban gondot a cserépben, vagy ládában elhelyezett nö. vények földjének cseréje, felfrissítése: a dísznövények lassú pusztulása. A betegség okait gyakorlott házinövény- nevelók felismerik, és segítenek ezek megszüntetésében. Ilyen okok lehetnek: túlön- tözés, a világosság hiánya, a túl meleg vagy a túl hideg környezet, a zsúfoltság és így tovább. A szobanövények gyors felnevelését, szép fejlődését azonban nagyban segítheti a föld nélkül történő nevelés, a hydroponik-rendszer alkalmazása. Ez azt jelenti, hogy a növényeket tápoldattal kezeljük, és így feleslegessé válik a cserepek földjének cseréje, illetve ilyen föld alkalmazása. A föld nélkül történő, víz- kultúrás növénynevelás ősi eredetű, szinte valamennyi európai és más földrészbeli népnél ősidőktől megtaláljuk, de alkalmazzuk akkor is, amikor nem is gondolunk rá, mint például növényi hajtások. ágak meggyökereztetésénél, elszaporításánál. • / Holland, német, japán, szovjet, amerikai mezőgazdaságokban a termelés egy része ilyen vízkultúrás alapon folyik, külön hydroponik- termesztőtelepeik működnek. A II. világháború idején, amikor az amerikaiak megszállták a japán területeket, a katonák zöldség- (vitamin-) szükségletének egy részét úgy biztosították, hogy uszodákban és nagy tartályokban igen alacsony, néhány centis vízrétegben tápsókat oldottak fel, és szép, egészséges salátákat, zöldségeket termeltek itt. Üjabban szinte az egész világon működnek a lakásokban. szállodákban és más vendéglátóhelyeken, irodákban ilyen vízkultúrás növénytelepek, melyek a környezetet szebbé teszik, ezek kezelését, gondozását pedig lényegesen leegyszerűsítik. Ez a növénynevelési rendszer ma már természetes, túl van a kezdeti stádiumon, és a szobanövény-kultúra modern módszerévé vált. * Miből áll ez a növényinevelési módszer? A szabadból kiemelt, vagy a régi cserépből kivett egészséges növényt tápoldatban neveljük tovább. Speciális cserépre van szükség: a cserép alja kis lyukakkal teli, s ezt a cserepet állítjuk bele egy alul teljesen zárt, nagyobb cserépbe, úgy, hogy körülbelül 2 centiméterrel magasabban álljon a belső cserép alja. Ez teszi lehetővé, hogy a növény gyökerei a tápoldatot a külső edényből folyamatosan felszívják. A szükséges magasságot úgy biztosíthatjuk, hogy a belső cserép alá teszünk 3—4 kisebb cserépdarabot, vagy pedig a két cserép fala közé fadarabkákat ékelünk, ami biztosítja a belső cserép szintjének megemelését. A növény rögzítésére apró szemű, jól megmosott folyami kavicsot használunk, és ebbe helyezzük a növény gyökereit. Mindig új cserepet vegyünk, mert a régebbi cserép már sokféle anyagot szívott fel, ami esetleg az új növény megbetegedését okozhatja. A tápsót feloldjuk. A vetőmagboltokban kapható WOPIL nevű speciális tápanyagból minden liter vízre egy lapos mokkáskanálnyit számítunk, és ezt megkeverve, állni hagyjuk, majd teljes feloldódás után beletöltjük a külső cserépbe, ahonnan a növény gyökerei a belső cserép alsó nyílásain át .hozzájutnak, felszívhatják. Megoldhatjuk a vízkultúrás termesztést cserép nélkül is: tisztára mosott befőttes üvegbe apró szemű, jól megmosott tiszta folyami kavicsot teszünk. Az üveget parafával zárjuk le (de legyen a parafának pereme, amivel az üveg száján megkapaszkodik). A parafa 'középső részét óvatosan kifúrjuk, hogy a keletkező résen a vékony szárú növényt átbújtathassuk. A növény szára köré tegyünk kevés vattát, hogy a szár ne sérüljön meg. Így kap támasztékot a zsenge növény. Sokféle tápoldatot lehet használni, de egyelőre legjobb az említett WOPIL, mely tartalmazza a növény életéhez, fejlődéséhez szükséges mindenféle ásványi és egyéb anyagokat. A vízkultúrás növényt helyezzük világos helyre, ahol a napfény mérsékelten éri. A környezetben lehetőleg 20— 25 °C-’nál ne legyen magasabb hőmérséklet, de hideg helyen sem fejlődik kellőképpen a növény. A tápol- datról a víz 10—14 nap alatt nagyrészt elpárolog, ezt utána kell önteni. Mintegy 4 hét múlva tápsót kell feloldani és az edényt jól kimosva, felönteni. A tápsós, vízkultúrás növénynevelés igen sok növénynél jól alkalmazható, meT lyek hálásan fogadják és szép növekedéssel hálálják meg a gondoskodást. így például a philodendron, a dracéna. a begónia, a fikusz jól nevelhető ezzel a módszerrel. A sütéshez használt lisztet mindig szitáljuk át. Ezáltal a liszt jól fellazul, és a belőle sütött tészta köny- nyebb lesz. Omlós tésztához mindig sima nullás-lisztet használjunk. Így a tészta nem lesz morzsalékos. A vajas tészta szebben nyújtható, ha kevés tejet vagy vizet gyúrunk hozzá. Könnyebb és jobb lesz a pogácsatészta, ha először a lisztet és a zsiradékot tenyerünkkel dörzsöljük át, s csak azután adjuk hozzá a többi anyagot. A kevert tészták készítésekor a tojássárgáját mindig keverjük habosra. Amennyiben a tésztában vaj is van, akkor először a vajat kell kikeverni. A citromlevet csak a kész tésztához adagoljuk. A citromlé ugyanis a zsiradékot meg- csomósítja. Minden édestésztába is szükséges egy csipetnyi só. Élesztős tésztánál fél kiló liszthez egy deka élesztőt, illetve fél kiló liszthez 5 gramm sütőport' számítsunk. A friss élesztőt langyos tejjel dolgozzuk össze. Minden süteményfajta sütéséhez szükséges a sütő előmelegítése. így tudjuk elkerülni, hogy a tészta hirtelen bámuljon, illetve kiszáradjon. Közepesen meleg (180-?- 200 fokos) sütőbe süssük a tésztaféléket. Aprósüteményeket a sütő középső részébe tegyük. Kuglófót, püspök-kenyeret pedig az alsó sínre. Így sül meg a legszebben. Két tepsi süteményt egyszerre soha ne tegyünk be a sütőbe, mert az egyiknek a felső — a másiknak pedig az alsó láng fog hiányozni a sütésnél. A tészta akkor sült át jól, ha villával béleszúrunk, s nem ragad rá a tészta (nem ragacsos). Kelt. / tészták sütésénél ügyeljünk arra, hogy a sütő ne legyen túl forró, csak jó meleg; így a tésztát „felhúzza”. Ellenkező esetben a tészta külseje megég, a belseje pedig nyers marad. Omlós tésztánál a sütő forró legyen. A sütő ajtaját — sütés közben — ne nyito- gassuk, mert. akkor a tészta összeesik. A sütemények nem égnek le, ha a tepsi alá — sót hintünk. A modern sütőkön általában van, nyitható rész, hogy a gőz sütés közbep eltávozhasson. Amennyiben nincs, akkar gyufaszállal támasz- szűk ki a sütő ajtaját. Vajas tésztáknál kifejezetten szükséges a gőzös sütő. A tortaformákat sütés előtt béleljük ki selyempapírral. Sütéskor, ha a tészta alja még nyers, de felül már megsült, borítsuk rá a fehér papírt, és így süssük tovább. A margarinnal készített tészta is vajízt kap, ha a tepsi lapját vajjal kenjük ki. Híg, cseppfolyós tészta készítésekor a bádogtepsit vajjal és porcukorral kenjük ki. A sűrűbb tésztáknál vajat és lisztet használjunk a tepsi kikenéséhez. A tortatésztát bármilyen formában is készítjük — csakis akkor vágjuk ketté, ha már teljesen kihűlt, különben a tészta belseje ösz- szeesik. A száraz tésztát vagy a készen vásárolt és esetleg kiszáradt tortakarikát — kenjük be kevés cukros vízzel vagy cukros feketekávéval, és ha megpuhult, csavarjuk fel roládnak. A kelt tészta minden nyersanyagát felhasználás előtt melegítsük meg. Minden tésztát — ha kisült — azonnal szedjünk ki a -tepsiből vagy a formából, különben beleizzad, az alja nedves lesz, és esetleg le is ragad. Zsírban vagy olajban sült tésztánál a zsiradék legyen bő és forró. A tésztát kevés cukorral készítsük, különben magába szívja a zsírt. Fánk sütésénél a kiszúrt tésztát mindig a lisztes tetejével lefelé fordítva kell a forró zsírba vagy olajba tenni. Csakis így lesz szép „szalagos” a fánk. A tésztába kerülő mazsolát először langyos vízben mossuk meg, majd puha ruhával szárítsuk meg, és forgassuk lisztbe. így nem süllyed le a tészta aljára. Ha a süteméynek készítéséhez diót is használunk, akkor felhasználás előtt pár percig tartsuk meleg sütőben. Igen érdekes, kellemes ízt kap ezáltal a dió. A sütemények tetejét tojás helyett cukrozott tejjel is megkenhetjük, így is szép fényt kap. A megsült tortát könnyen ki vehetjük a formából, ha a formát hidegvizes ruhára tesszük. Tortából úgy vághatunk szép szeleteket, ha a kést előzőleg forró vízbe mártjuk. Ha a megsült tészta odaragad az edény falához, és nem tudjuk kivenni, a sütőformát tartsuk gőz fölé. A tészta azonnal elválik az edény falától. K. K. Tűzpiros és barna A szájrúzs divatja A szájrúzs használatának hosszú históriája van. A nők a szájuk színezésének módját már a régi kínai császárok és a japán szamurájok korában is ismerték. Dél-Amerikában a maják, inkák és az asztékok művészi fokon művelték a sminkelést. Az Janiik Rómába Egyiptomból és Görögországból jutott el a szájfestés divatja, Közép-Európában azonban csak e század tízes éveiben jelentek meg az első szájrúzsok. A Revlon cég hozta divatba a színes szájrúzsok és a hozzá hasonló színű körömlakk együttes használatát. 1955 táján megjelentek a „csókálló” rúzsok. 1960 után már szinte minden kozmetikai cég a színtartó és szájvédő rúzsok sok-sok fajtáját dobta piacra. A tizenöt—hatvanöt éves korú nők nyolcvan százaléka használ rendszeresen szájrúzst. Természetesen a divat befolyásolja a rúzs színét. Ezen a nyáron például a tűzpiros és a barna színű rúzsok vezetnek. A jó rúzs színtartó, fényes, elfedi a szájat (és esetleg hibáit), nem kenődik el, nem sötétedik meg és nem töredezik. A rúzs alkotóelemei a következők: A viasz a szájrúzs alapját képezi, és biztosítja a szükséges tartósságát és tapadását. Az olajok és zsírok (többnyire ricinusolaj) biztosítják a rúzs kenhetőségét. A nedvességhordozók és egyéb kiegészítők, mint például a protein, kollagének és fényvédő anyagok adják a rúzs védő hatását. A színező anyagok biztosítják a rúzs színét, amely gyakran változik a divat szerint. A tartósítóanyagok megakadályozzák, hogy a rúzs megromoljon, avas legyen. Az illatanyagok a benne lévő anyagok nyers illatát kellemessé teszik. A nők többsége szívesebben használ csillogó, színtelen szájvédő rúzsokat, mint intenzív, erősen színezett matt rúzst. Igen kedvelt és divatos lett az úgynevezett szájfény, mely védi a szájat a kiszáradástól és fényessé, csillogóvá teszi az ajkat, anélkül, hogy megváltoztatná a száj természetes színét. Ajánlatos a szájfényt a színes rúzs fölé kenni, amely tartósabbá és csillogóbbá teszi a szájrúzst. Jól mutat, ha a szájfényt egy milliméterrel a színes rúzsnál szélesebben visszük fel a szájra, így mintegy fényes kontúrral kihangsúlyozzuk a száj formájának vonalát. Bútorbemutató és vásár Simontornyán szeptember 20—28-ig a bútorbolt ABC-áruház mell KIÁLLÍTÓTERMÉBEN! Nagy választék étkező- és ülőgarnitúrákból, lakószobákból, konyhabútorokból, szőnyegekből és egyéb lakberendezési cikkekből. EGYES BÜTORFÉLESÉGEKET 20—30 SZÁZALÉKOS ÁRENGEDMÉNNYEL ÁRUSÍTUNK! OTP-ügyintézés! Házhoz szállítás! Bemutató nyitva: 8—17 óráig szombaton: 8—12 óráig. Siómenti ÁFÉSZ (559). Rudnay János
