Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-15 / 217. szám
1984. szeptember 15. Képújság 3 Gondolatok a városkörnyéki településrendszerről IV. A megye településfejlesztésének az a szakasza, amely a 60-as évek közepétől a megye városhálózatának létrehozásáig, illetve a város- környéki településrendszer kialakulásáig terjedt, lezárult. A folyamat elemzése sok érdekes tanulsággal szolgálhat. A nagyarányú átrendeződést — mint láttuk — azok az objektív tényezők határozták meg, amelyek a magyar társadalomban lezajlottak: A termelési mód változása, a szocializmus alapjainak lerakása. Ez a szakasz — az ipari munkahelyek megnövekedett szerepe és a népesség mobilizá- lódása folytán — egyrészt látványosan gyors fejlődést eredményezett, másrészt feszültségek forrásává vált. Válságba került a hagyományos településrendszer, mert nem elégítette ki a megváltozott életmódú ember igényeit. Ma annak vagyunk szemtanúi, illetve cselekvő részesei, hogy a megye lakossága megváltozott életmódjának megfelelően hogyan formálja saját képére településeit. Ha a folyamat dinamikáját vizsgáljuk, szembetűnő, hogy a 60-as években a népesség mobilizáló- dása és az erőgyűjtés zajlott. Az iparban elhelyezkedett emberek tömeges lakóhelycseréjére, a városiasodó településekre költözésére a hetvenes évek elejétől került sor. Valamennyi várossá fejlődő településünkre jellemző, hogy a kezdeti időszakban a környező településekről beáramló népesség a kertes-családi házas formákat részesítette előnyben. Ezek a lakások magukon viselik az előző generációk ízlés- és életmódjegveit, hiszen családi összefogással, legtöbbször több generáció befogadására épültek. Nagyok, kényelmesek, sokszor túlméretezettek. Arra is alkalmasak, hogy a családok folytassák a régi életmód bizonyos formáit. A családi házas lakónegyedek lehetőséget kínálnak az állattartásra és kertművelésre. A hetvenes évek közepétől fokozatosan kezdett túlsúlyba kerülni a tömbösített, a városiasabb jelleget adó emelt szintű építkezés. Ebben az irányított építési kedvezményrendszer is közreiát- szott, de az úi városi “létmód körvonalai is meefo- galmazódtak. Űj épülettípus is kialakult, amely átmenet a családi és tömbház között. Ebből a 2—3 szintes sorháztípusból valamennyi városunkban egész utcasorok épültek. „A népesség tehát keresi a kisvárosi életmódnak leginkább megfelelő lakástípust. Miközben a városiasodó települések szélein új lakónegyedek nőttek ki a földből, a központok leromlottak, slummosodási folyamat kezdődött. Általában jellemző, hogy a legnagyobb tömeget befogadó lakásállomány a városok peremrészein épült fel, ugyanakkor az üzlethálózat és a hivatalok a régi városközpontban, találhatók. Nem lenne teljes a kép, ha a városkörnyéki népesség beáramlását csak a munkahelyváltozással magyaráznánk. A tanácsok, iskolák, tsz-ek körzetesítése, illetve egyesülése, a kisközségek rossz alapellátása szintén ebbe az irányba hat. Egyre többen építenek a városokban olyanok, akik a környező termelőszövetkezetekben dolgoznak, tehát kifelé ingáznak. A figyelmes szemlélődő megfigyelheti azt is, hogy egy-egy kistelepülésről érkezők igyekeznek egymás közelében, egy utcában, egy lépcsőházban lakáshoz jutni. De csoportképző erő lehet az azonos munkahely is. Egy- egy ipari üzem közelében elsősorban az ott dolgozók igyekeznek a házhelyeket felvásárolni. A volt járási székhelyek várossá fejlődését csak, mint az egész tájegység átrendeződési folyamatát lehet megragadnunk. A lezajlott folyamatban sok a hasonlóság, az egyes városok ennek ellenére más-más utat futottak be. Dombóvár és Bony- hád kedvezőbb ipari háttérrel indult, mint Tamási. Megint más erők segítették világra a megye „atomvárosát”. Az azonban minden városunk esetében nyilvánvalónak látszik, hogy csak a vonzáskörzete integrálásával láthatja el új funkcióját, az urbanizálódott népesség egyre növekvő igényeinek, szükségleteinek kielégítését. Városaink ilyenformán minél inkább különböznek környezetüktől, annál elvá- laszthatatlanabbak lesznek tőle. Hiszen átveszik a környező kistelepülések azon funkcióit, amelyeket magasabb szinten képesek ellátni, más funkciókat viszont a községek vállalnak magukra. Az elmúlt években várossá avatott települések közvetlen vonzáskörzetébe már el is indult valami. Megfigyelhető, hogy a korábban stagnáló, elnéptelenedő falvakban felpezsdült az élet. Üj utcasorok nyíltak, felújítják a régi lakásokat, közművek épülnek. A vonzás- körzet falvai azonban — amellett, hogy kertvárosi lakóhellyé alakulnak — átvehetik a szabad'dős funkciók egy részét is. Üdülőkörzetek, hobbikertek, parkerdők, horgásztavak stb. létesítésével szolgálhatják a pihenés és a kisegítő gazdaságok igényeit. Figyelemre méltó az az az egyre elmélyülő kapcsolat is, amely a városok művelődési házai és a vonzás- körzetük hagyományőrző csoportjai között kialakult. Ezek a megállapítások, kedvező jelenségek egyelőre csak a városok szűkebb vonzáskörzetére érvényesek. Megfigyelhető az is, hogy a városoktól távolodva egyre inkább csökken a kistelepülések népességmegtartó ereje. A járások megszüntetése után formálisan kialakított városkörnyékek határai túl nyúlnak azokon a pontokon, amelyeken belül egy-egy kistelepülés még az adott város integrált részévé válhat. Ezeken a településeken a népesség további csökkenésére is számítanunk kell. Megoldást talán a nagyközségek erőteljesebb fejlesztése, az urbanizálódás szempontjából fehér foltnak számító területek felzárkóztatása hozhat. Azt is számításba kell vennünk, hogy napjainkban megszűnőben van az iparnak — mint egyedül meghatározó tényezőnek — a településfejlődésre kifejtett hatása. Megfigyelhető, hogy az ipar mellett más ágazatok is elősegíthetik az urbanizálódási folyamatot. A magas műszaki színvonalon gazdálkodó, üzemszerű termelést folytató, kvalifikált szakembergárdával rendelkező mezőgazdasági üzemek ilyen hatását ma már senki sem vonhatja két. ségbe. Tolna megye települé. seinek új rendszerbe szerveződése tehát elkezdődött. A biztató ígéretek mellett sok még az ellentmondás és a megoldásra váró feladat. Ezek közül csak a legfontosabbakat érintettük. Nem esett szó olyanokról, mint az elöregedő falusi környezet egyre feszítőbb szociális gondja, vagy a túlzsúfolt, drága és kultúrálatlan tömegközlekedés. A településfejlesztés most induló új szakaszában — a városok meglévő belső gondjainak csökkentése mellett — az arányosabb területfejlesztés látszik célravezetőnek. Az összetartozó területek fejlesztésének átfogó, regionális terveit még akkor is el kell készíttetnünk,' ha megvalósításának jelenleg nincsenek meg a feltételei. Az a tapasztalat, hogy a falusi és kisvárosi lakosság a kulturált élet feltételeinek megteremtéséért fokozott anyagi áldozatvállalásra is hajlandó. (Vége) DR. LÁSZLÓ PÉTER Sárpilis alapellátása A .. " szállítson kisebb mennyiséget is Az utóbbi időben kiemelt feladat a kistelepülések jó ellátása. Nem véletlenül tűzte tehát napirendjére a decsi községi tanács végrehajtó bizottsága társközségük, Sár. pilis kereskedelmi ellátottságát. A Bátaszék és Vidéke Áfész adott jelentést a végrehajtó bizotságnak. A jelentésből kitűnt: Sárpilisen egy vegyesbolt biztosítja a község alapellátását. Tavaly összesen 4 535 000 forint volt a forgalma. Idén, az első félévben 2 074 000 forint forgalmat könyvelhettek el. A vegyesboltban tavaly egész évben 3 909 000 forint értékű élelmiszert értékesítettek. Idén az első félévben 2 074 000 forint forgalom volt élelmiszerből. Tavaly egész évben 156 ezer forint értékű ruházati cikket vásároltak a boltban, idén az első félévben 80 ezer forint értékű ruhanemű kelt el. A számok azt mutatják, hogy a bolt forgalma csökkent. A félévi forgalomcsökkenést elsősorban az áruellátásban jelentkező nehézségek okozták. A boltban elsősorban élelmiszert, élvezeti cikkeket, háztartási vegyi árukat árusítanak. Az első kettőből jó volt az ellátás. Az édesipari áruk kínálata kimondottan jó volt, a savanyúság ’ választéka viszont esetenként nem volt kielégítő. A különböző élvezeti cikkek választékával sem volt különösebb probléma. A háztartási vegyi áruk közül több termék esetében volt átmeneti hiány. Nem volt kielégítő például az ellátás aerosolos rovarirtókból és festékárukból. A vegyesipar- cikk-forgalom csökkenésén túl gondot jelentett, hogy olyan termékek hiányoztak tartósan a készletből, mint a zománcedény, a szeg. Az élelmiszerek közül a legkritikusabb termékek — a tej és a kenyér minősége ja. vult. Ez viszont nem jelenti azt, hogy tej és tejtermék mindig kapható volt. A .tejes tejtermék-ellátást zavarta és zavarja a gyakori kereslethullámzás, de gondot jélen- tett a szállítás is. A tej- és tejtermék-szállítás rendszertelen időben történt. A végrehajtó bizottság nem fogadta el a Tejipari Vállalat magyarázatát: meghibásodik a gépjármű, a rakodó, vagy a gépkocsivezető késve érkezik. A vb-tagok egyértelműen kérték a bátaszéki áfészt, haladéktalanul tárgyaljanak a Tejipari Vállalattal a késői szállítások megszüntetése érdekében. A községben szinte igény szerinti a húskészítményellátás. A sárpilisi vegyesbolt hetente általában 60—80 kiló húskészítményt értékesít. A boltvezető a vb-ülésen elmondta: az árubeszerzést nehezíti, hogy a nagykereskedelmi vállalatok az árucsomagokat nem bontják meg. A kis forgalmú boltban pedig sem igény, sem lehető, ség nincs arra. hogy egyfajta áruból száz darabot tartsanak. A végrehajtó bizottság a. felszólalóval egyetértett, és határozatban kérte fel az áfész vezetőit, hogy vegyék fel a kapcsolatot a nagykereskedelemmel annak érdekében, hogy a jövőben egyes árucikkeket szükség esetén kiszerelve, kisebb mennyiségben is szállítsanak. HÉTRŐL I ! I ffisTJ H^BhÍRREI hírről Miről írtunk az elmúlt héten? Szeptember 8., szombat: Autóólak és egyéb közlekedési furcsaságok. — A fiatalok lakáshelyzete Tolna megyében. Szeptember 9., vasárnap: Tolna megye búzatermesztésének 1984. évi tapasztalatai. — Bejárók — nemcsak munkában. Szeptember 11., kedd: Gondolatok a városkörnyéki településrendszerről. — Autók, motorok műszaki vizsgája. Szeptember 12., szerda: A KISZÖV küldöttközgyűlés Szekszárdon. — Oldalösszeállítás a dohányzás ártalmasságáról. Szeptember 13., csütörtök: Mit jelent népművelőnek lenni? — Eredményes munkát végez a műszergyár. Szeptember 14., péntek: Pakson megkezdődött a III. atomtechnikai szimpozion. — Szedik a burgonyát, kombájnolják a napraforgót. Nem mostohatestvér A héten is, azt megelőzően is, sokat foglalkoztunk valamilyen formában a településrendszer átrendeződésével. Megállapíthatjuk, hogy a jelek szerint, az új forma kiállta az idők próbáját, a város- környék, mint olyan, jól bevált, a kisközségek társulása pedig egy-egy nagyobbhoz nemcsak kívánatos, hanem hasznos is volt. Hogy ellenpélda is akad ez utóbbira, kétségtelen, de egyáltalán nem a rossz tapasztalatok a jellemzőek. A kisközségek legnagyobb gondja a társulás előtt a pénzhiány volt. No nem a lakosak voltak szegények, hanem a falu. Jellemző volt ráujk, amit egyszer egy tanácsi vezető szájából hallottam, nem minden keserűség nélkül: „Gazdag lakosság, szegény tanács.” „ Való igaz, abból a pénzből, amely egy- egy néhány száz lelkes község tanácsának rendelkezésére állt, vajmi keveset lehetett tenni, sőt, a kevésnél is kevesebbet. Most már egyre több helyen gyakorlat: az összes pénzt, amely a közös tanács rendelkezésére áll, egyik évben az egyik helyen, másik évben a másik településen használják föl. Így aztán már lehet ötről hatra jutni. Aki nem hiszi, járjon utána, például a Bátaszékhez társult községékben. Kié az úttest 7 Kétségkívül mindenkié, akár két, akár négy, vagy sok keréken közlekedik rajta, akár az „apostolok lován”. Ellenben nem mindenütt és nem minden időben. Hová is lennénk, ha az úttesten való közlekedésnek nem lennének szabályai? Így is elég sok gondot okoznak azok a felelőtlen emberek, akik ezeket a meglévő szabályokat semmibe veszik. A járművezetőkről amúgy is elég szó esik, most beszéljünk a gyalogosokról, már csak azért is, mert az utóbbi időben egyre több a baj velük. Szekszárdnál maradva, van a városnak néhány ominózus pontja. Egyik ilyen az, ahol képünk is készült, a volt vasboít és a Garay-szálló Széchenyi utcai, hátsó kapubejárata között. Hajmeresztő, amit néhány gyalogos produkál itt, akár van forgalom az úttesten, akár nincs. Jelen esetben volt. Az eredmény elszomorító. Nem igaz, hogy bárkinek olyan sürgős az útja, hogy nem tud ötven méterrel továbbmenni, ahol kijelölt gyalogos-átkelőhelyet vagy éppen jelzőlámpát talál. Apropó, jelzőlámpa. Magam voltam tanúja annak, amikor egy középkorú hölgy a piros lámpa ellenére, jó közepes jármű- forgalom idején, átment az egyik gyalogjárdáról a másikra, gumik és fogak csi- korgatása és nyomdafestéket nem tűrő megjegyzések közepette. Egy békésen várakozó meg is jegyezte: „Asszonyom, ennek emberhalál lehetett volna a vége”. Mire a válasz: „No és, nem a magáé". Ilyen is van. Most mondhatnám, szigorítsuk az ellenőrzést, de végül is nem lehet, s nem is kell minden ember mellé egy rendőrt állítani. Ha valakinek negy- ven-ötven éves koráig se nőtt be a feje lágya, az amúgy is így reagál: „No és, nem a magáé”. _ Eladók versenye nem tesz? Olvastam a pénztárosversenyről is a héten, s őszintén gratulálok a győzteseknek, sőt, mindazoknak, akik kiérdemelték, hogy részesei lehessenek a nemes vetélkedésnek. Amikor betévedek vásárolni valamely önkiszolgáló boltba, döbbenettel vegyes csodálattal nézem a fürge kezek tulajdonosait, s nem értem, hogyan bírják ezt az idegfesztíő és nem kis fizikai megerőltetést jelentő munkát hosszú órákon keresztül. Nem tagadom azt se, hogy magam kissé „elidegenedettnek” tartom ezt a fizetési és blokkolási formát, de tudva, hogy ez célszerű, ez gyors és mindannyiunk érdekét szolgálja — elfogadom. Hanem fölötli'k* bennem egy kérdés: nem lehetne valamiféle „eladói versenyt” is szervezni? No nem úgy, hogy összegyűjtjük a bolti eladókat vagy vendéglői felszolgálókat és azt mondjuk nekik: most pedig udvariasságból fogtok versenyezni. Nem úgy, mert akkor olyan udvarias lesz valamennyi, mint egy-egy kisangyal. Hanem valahogyan a mindennapi munka közben. Volt egy idő, amikor az ellen a felszólítás ellen hadakoztunk, hogy „tessék kérni”. Ugyanis nem kérni akartunk-akarunk, hanem vásárolni. De hol van már ez az idő? Nem kell hadakozni, mert nagyon sok helyen, nem kevés eladó még a „tessék kérni”-ig sem ereszkedik le. Sőt, mo- lesztálásnak veszi, ha a „kedves” vevő éppen a pult legtetejéről óhajt megtekinteni valamit, s érte nem hajlandó saját maga felmászni a pult legtetejére, hanem az eladót terheli vele. Nagyon gyorsan hangsúlyozom, mielőtt bárki is rágalmazási pert indítana ellenem: Tisztelet a kivételnek! Mert van kivétel, nem is kevés, de még mindig több az olyan, akikről az előbb beszéltem. Hogy a vevő se szent? Haj aj, de menynyire nem az. No, de valahol, valamikor mindenki áll a pult másik oldalán is. Tehetséges fiatalok Gyalogos okozta a balesetet, s ő is lett a sérültje, a szekszárdi Széchenyi utcában Részlet a kiállításból Lesz még alkalmunk bővebb értékelésre is, a dolog jelentősége miatt azonban a figyelemfölkeltő hírünk után, most bejelentjük: Tegnap a szekszárdi Munkás- otthon kiállítótermében ünnepélyes keretek között megnyílt a szakszervezeti ifjúsági napok irodalmi-iinűvészeti pályázatára beérkezett pályaművek kiállítása. A beérkezett művek tehetségről tanúskodnak a pályázók részéről, no de ne vágjunk a dolgok elébe, amint előbb írtam, most csak a tényközlésre szorítkozunk. A kiállítás október 15-ig lesz nyitva, naponta 10-től 18 óráig. LETENYEI GYÖRGY 01310101000148
