Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-12 / 189. szám
1984. augusztus 12. C TOLNA N NÉPÚJSÁG 3 Mi van a vásárban, ha nincsen vásár? A Tolna megyei üzemek készülnek az őszi BNV-re Új iskola Simo Tudom,- nem illik, sőt egyenesen vétek olyankor iskoláról beszélni, amikor még javában zajlik a vidám, élményekkel teli vakáció, a tanárok és diákok megérdemelt pihenése. Hogy mégis megszegem ezt az íratlan szabályt, annak oka van: néhány nap múlva, augusztus 17-én — az eredeti terveknek megfelelően — sort kerítenek Simontornyán egy új, nyolc tantermes általános iskola műszaki átadására. Egy szűkszavú jelentés ennyit tartalmazna, de érdemes a hír mögé is bepillantani. Lomha, augusztusi meleg terpeszkedik a nagyközség fölött. A szépen gyarapodó település központjában egy sárgára festett új épüilet körül szorgos, napbarnított emberek kerítést festenek, járdát építenek, tereprende- zésseil foglalatoskodnak. Ég a kezük alatt a munka. Érkez- tünkre, üdvözlésünkre több irányból is barátságos jónapot a válasz és a „főnökhöz” irányt mutató szó mellett egy-egy tekintet is elkísér néhány pillanatig bennünket. Aztán mintha ott sem lennénk, ki-ki teszi a dolgát. A tágas, világos, frissen meszelt folyosón Schweigert György, a Simontornyai Bőrgyár osztályvezetője néhány munkatársával az éppen aktuális feladatokat beszéli meg, majd készségesen válaszol kérdéseinkre. Az új, nyolc tantermes, 850 négyzetméter alapterületű iskola kivitelezője a bőrgyár építési osztálya, a terveket társadalmi munkában az üzem tervezési csoportja készítette el, a beruházás bonyolítását a bőrgyár beruházási osztálya végezte — szintén társadalmi munkában. A nyolc tanterem mellett három tanári szoba, valamint a földszinten és az emeleten 2—2 vizesblokk is helyet kapott. Az épület alatt kialakított pincében 50 négyzet- méteres területet foglalnak el a gépészeti -berendezések, a másik részébe pedig játéktermet terveznek a pedagógusok. Az építési ' osztályvezető, miközben végigkalauzol bennünket az új épületben, újabb információkkal szolgál. Az alapozást 1982 őszén kezdték és még abban az évben el is készültek vele. A „felépítményhez” 1983. március elsején láttak hozzá és ma már ott tartanak, hogy augusztus 17-én a műszaki, a tanévnyitón pedig az ünnepélyes átadás is megtörténik. — Egyetlen egy határidőt tűztünk ki az átadásra, 1984. augusztus 20-át, és azt tartjuk is — mondja Schweigert György, majd mikor megállapítom szavai hitelét és tudakolom a rövid határidő alatt elért sikert, ennyit mond: Nem indultunk simán, hiszen itt ingoványos talaj lentkező. Meg kell gondolni, hogy mely szakvásárainkat tartsuk meg a jövőben. Idén például a játékkiállítás volt szerény érdeklődésre számot tartó. — A csináld magad sem nagyon vonzotta a közönséget, véleményem szerint irreálisan magas árakon kínálták a továbbadóknak a barkácseszközöket, s háttérbe szorul, hogyha magad csinálod a barkácsolást, akkor olcsóbb eszköz, szerszám kellene hozzá. — Hallottam ilyen véleményt én is. — És a külföld? — A délkelet-ázsiai és keleti országok ciklusosán vesznek részt a vásáron, idén például a Kínai Népköztársaság nem lesz itt. Itt lesz viszont természetesen ismét a többi szocialista ország, hozzák megbízható, jó fogyasztási cikkeiket, amelyeket nemcsak a vásáron szoktunk meg, hanem a hazai üzletekben is. — Azt tudjuk, hogy a megyei résztvevők mit hoznak majd. Annak idején majd részletesen beszámolunk sikereikről — ha lesznek. A közönséget érdekli, milyen lesz az ellátás, étel, ital lesz bőven? — Elegendő büfé, falatozó, étterem várja a közönséget. Az más kérdés, hogy én is meglehetősen borsosnak tartom áraikat. Egy pár virsliért harminc forint felett kell fizetni... — És a parkolás, a közlekedés? — Sok jót, illetőleg semmi jót nem tudok mondani. Éppen elég a szakemberek, újságírók járműveit elhelyezni. A közönség jobban jár, ha metróval, illetőleg a 100- as villamossal jön Kőbányára. A vásárban tehát nincsen csend, nincsen szünet. KéTermészetesen a vásárváros Kőbányán nincs bezárva. Most is óriási a forgalom, az épületek jelentős részét különféle raktárként használják, s állandóan újítani kell a kiállítási pavilonokat is. Korszerűsítik három csarnok fűtési-szellőzési rendszerét, ugyanakkor átalakítják a „K” pavilon melletti házat tárgyalóvá. A HUNGEXPG vásárrendező vállalat már jó ideje kilépett a világ piacára, hiszen a hazai hat-kilenc szakvásár fele bejegyzett a világ nagy vásárai közé. Bennünket az érdekelt, hogyan készülnek az őszre Tolna megyei cégek, mit hoznak a vásárra és kik a kiállítóink. Rózsa B. György, a vásár- rendező vállalat sajtóosztályának vezetője válaszolt kérdéseinkre. — Ha nincs vásár a kerítésen belül, akkor mi van a vásáron? — Készülünk a következőre. Most már az 1986-os programon munkálkodunk, de Tolna megyei partnereinket, gondolom, főként a jövő évi mezőgazdasági kiállítás és vásár érdekli majd. E vásárt szervező osztály most alakult, megkezdték a felkészülést. Különben pillanatnyilag is folyik a kiállítási pavilonok korszerűsítése, míg szakemberek tárgyalásokat folytatnak az őszi és majd a jövő évi vásárainkkal kapcsolatban a hazai és a külföldi cégekkel. — Az őszi BNV-n, a fogyasztói javak szakvásárán idén is találunk majd Tolna megyeieket. Kik jelentkeztek? — Több mint egy tucat cég kért területet. Sorolom: a Bonyhádi Építőipari Szövetkezet, a BONY—KS Cipőipari Szövetkezet, a Bonyhádi Cipőgyár, a Földvár Gumiipari Szövetkezet, a Simontornyai Bőrgyár, a Szekszárdi Bútorgyár, a TA-LUX Ipari Szövetkezet Tamásiból és a dombóvári Unió. Itt lesz közvetve a kiállításon több Tolna megyei Vállalat, mint a nagyvállalat termelésének részese, így a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár, az Orion, a Palota Bőrdíszmű Gyár és a PATEX. Még további jelentkezőket várunk. — Újdonság? — Minden kiállítónk arra törekszik, hogy szép árut, el- adhatót és gyárthatót hozzon, s itt akarják termelési, anyagbeszerzési értékesítési tárgyalásaik jelentős részét partnereikkel lefolytatni. — A tavasszal több kiállítónk panaszkodott, drága a helypénz. — Mi nem emeltük díjainkat különösebben, ameny- nyiben a szolgáltatás színvonala, köre bővült, úgy természetes a tarifa növekedése, Azt mondhatom, hogy a magyar kiállítók, tehát nemcsak a Tolna megyeiek, majdnem mindig nagyobb tárgyalót kérnek, mint amekkora a kiállítás tényleges bemutató területe. Ezen lehet spórolni. — Gpnd volt a korábbi vásárokon a telefon-, telex- és villamosenergia-ellátás. — Ezek leginkább a vásár első napján jelentkeznek, de egyre kevesebb a gondunk. — A fogyasztói javak vásárával egy időben két szakvásár is lesz, egyik a vendéglátóiparnak ajánlja a berendezéseket, a másik a környezetvédelem témáját járja körül. — Valóban, a Hoventa elsősorban intézményeknek kínál portékát, a Proteinvita a környezetvédelem eszközeit, módszereit mutatja be. Ez utóbbira kevés a jeA BONY—KS az idén is főleg női cipőket állít ki Simon Zoltán és Kapusi Imre festi a kerítést volt. Az alapozásnál megtaláltuk a volt várárok cölöpjeit is. Igen mély, úgynevezett kútalapozást végeztünk, ami a költségeket megemelte. A tereprendezésnél több száz köbméter földet kellett megmozgatni. Ebben segítettek a nagyközség üzemeinek szocialista brigádjai és a lakosság is. Ezután Schweigert György témát vált, érdekes tényt közöl: — Magyarországon egy tanterem építése átlagosan kétmillió forintba kerül. Mi a nyolc tantermet tizenegy és fél millióból kihozzuk. Természetesen furakodik elő a „hogvan?” — kérdés, amire az „önköltségi alapon dolgoztunk”, a „tanácsnak is volt pénze” és a „lakossági tamogaias a unvci az osztályvezető szerény, de tömör válasza nem elégít ki, Rabóczki Jánost, a Kossuth Lajos szocialista brigád vezetőjét is a titokról faggatom. ö már bőbeszédűbb. A sikert a jó anyagellátás, az összeforrt, képzett szakembergárda, a saját gyerekeinknek építjük, a községé lesz és az a cél, hogy megszűnjön végre a kétműszakos tanítás „okozta”. De voit más doppingszer is: a „csakazért- is”, hiszen néhányan kétségbe vonták, hogy a bőrgyár — mivel nem építőipari vállalat — fel tudja építeni határidőre. LacZkó Ferenc, a Győzelem szocialista brigád vezetője, aki munkatársaival együtt az épületgépészeti munkákat végezte, így fogalmaz: — Azon voltunk mindnyájan, hogy időben kész legyen az iskola. A „döntő csatát akkor nyertük meg”, amikor a hideg idő beállta előtt a téliesítést, az ideiglenes fűtést megoldottuk, mert így zavartalanul végezhettük a belső szakipari munkákat... A világos, délre néző, nagyablakos, 54 négyzetméteres tantermekbe közben társadalmi munkások érkeznek. Szabó Rózsa tanárnő szerint szívesen jönnek a pedagógusok ablakot tisztítani és egyéb munkát végezni, mert nagy öröm, hogy lesz (van!) egy új iskola, aminek a „ beállásával” megszűnik a szétszórtság, a váltakozó tanítás. Dési Balázs 3. osztályos tanuló édesanyjával érkezett, mivel a ,,Szabad-e gyerekeknek iis ablakot tisztítani?” — kérdésre igenlő választ kapott. Találkozásunkkor az új intézményről „bőbeszédű- en” így ,nyilatkozik: — Szép. Szeretnék ide járni. Dr. Dési Iistvánné tanárnő így összegez: — Jó lenne, ha a gyerekek is értékelnék a sok munkát és vigyáznának mindenre. A vélemények elmondása után a tanárok az egyik tanteremben „tervezni kezdik” a leendő padsorok helyét, majd kis idő múlva hozzáfognak a munkához. A nagyközségi tanácson Szabó Sándor tanácselnök, miután ránk csodálkozik, hogy Schweigert György nem említette meg, hogy ő a társadalmi elnökhelyettes, újabb adatokkal szolgál. — Simontornyán kiemelt feladatnak tekintették az iskolaépítést. A „csöppségeknek” késő estig iskolában kellett lenniük, hogy váltott műszakban tudást szerezhessenek. A tűzoltó oktatótermet, a pártházat, a művelődési házat és a sportpálya klubtermét is igénybe vették — eddig — tanítás céljára. Simontornyán gondolkodásban is nagyot léptek elő—, u.:—----------------------1. — a j övőnek Is építettek. Eredetileg ugyanis négy tanterem elkészítését tervezték, amelyhez négy millió forint támogatást kaptak a megyei tanácstól. Aztán gondoltak egyet: Ha már belevágtak a munkába, akkor olyan iskolát építenek, ami hosszabb távon is megoldja a tantermi gondokat. Ezért a megyei tanács támogatása mellé a tanács kétmilliót, a bőrgyár hárommilliót, a SIMOVILL és a BSZV 600—600 ezer forintot, az üzemek szocialista kollektívái és a lakosság pedig társadalmi munkáját tette. Ennek az eredménye van a bevezetőben említett hír mögött. És még valami. A nagyközségben felismerték, hogy a településfejlesztési elképzelések, a közösséget szolgáló beruházások csakis közös összefogással valósíthatók meg. ÉKES LÁSZLÓ Fotó: Szűcs László János A dunaföldvári csizmák bemutatója (Archív felvételek.) Import helyett hazai Az építőanyag-ipari üzemek csaknem 45 millió forintot takarítottak meg az első félévben azzal, hogy saját erőből, ezenkívül hazai és más szocialista országokbeli vállalatok segítségével megszervezték olyan termékek, alkatrészek gyártását, amelyeket eddig csak tőkés államokból tudtak beszerezni. Az idén 56 millió forint értékű ilyen termék előállítását tervezték, tehát az első hat hónapban már az éves előirányzatnak mintegy 80 százalékát sikerült teljesíteni. A Cement- és Mészművek segédüzemei maguk rendez- kezdtek be a kemencehőtároló egységek több alkatrészének gyártására, amellyel az első félévben 1,2 millió forint értékű import beszerzéstől kímélték meg a vállalatot. Az építőanyag-ipari új termékek előállítására az Építőipari Termelőeszköz-kereskedelmi Vállalat kutatta fel a legtöbb magyar partnert. Egyebek között az épületek, alagutak, tetőszerkezetek szigeteléséhez szükséges üvegszövet gyártására a Magyar Selyemipar, más különleges szigetelőlemez termelésére a győri Graboplast vállalkozott. Ily módon az első félévben 12 millió forint értékű megtakarítást értek el. Az importköltségeket csökszülnek a szeptember 14-i nyitásra. PALKOVACS JENŐ anyagok kentették azzal is, hogy késztermék helyett csak alapanyagot hoznak be külföldről s ezt magyar termelő dolgozza fel. Így a horganyzott kerítésdrótfonatot egy tsz melléküzemág gyártja külföldi huzalból. A pápai Elekthermax gyár pedig az importált saválló acéllemezből ' állít elő úgynevezett nagykonyhai mosogatókat a szállodák és más vendéglátóipari egységek részére. A nagy építőanyagipari üzemek és az ÉPTEK szakemberei további vállalkozókat keresnek az importált gépalkatrészek, segédanyagok hazai gyártásának megszervezésére. Utolsó simítások az iskolás
