Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-11 / 188. szám
1984. augusztus 11. "ísÉPÜJSÁG 9 S Lengyel gyermekfalu Egy faluban 15 anyának 56 gyermeke van — és mind árva. Ez a bilgoraji gyermekfalu Lengyelország délkeleti részében. Külön azért építették, hogy 15 egyedi tervezésű családi házban otthonra és családra leljen egy- egy magányos fiatal nő, s 6- 8 árva kisgyerek. A pótmamák — 25-35 éves, gyermektelén, egyedülálló, legalább középiskolai végzettséggel rendelkező nők, akiket többszörös szűrővizsgával választattak ki önként jelentkezők közül. Mindegyikük kapott egy családi házat a legszükségesebb berendezéssel és — egyelőre — három vagy négy kisgyereket. A mamák és a gyerekek ezentúl már egy családot alkotnak, és úgy fognak élni, minit bárki más: a mama főz-mos a gyerekeire, a legkisebbekre otthon vigyáz, a hatévesek isikolaelőkészítőbe, a hétéveseknél idősebbek iskolába járnak a szomszédos Bilgoraj városkában. Az ötösével bokorba épített házak közötti kerteket minden mama saját ízlése szerint ülteti be virággal, zöldséggel. A lakás bútorzatát a család saját szükségletei és ízlése szerint választja ki a falu raktárából a szervezők pénzügyi segítségével. A függönyt az édesanyák maguk varrják, hogy ne legyen egyforma minden ablak. A falu 16. épülete a „szociális ház”. Van benne élelmiszerbolt a legszükségesebbekkel (a mamák a család létszámától függő mennyiségben vásárolhatnak húst jegyre, mint minden lengyel anya), pedagógiai tanácsadó, orvosi rendelő, vendégszobák, tévéterem, mosókonyha, szakköri szobák, szabóműhely. Itt lakik a falu igazgatója, egy tapasztalt tanár, s a gondnok, egy ezermester- szerelő. A környékről járnak még ide dolgozni gépkocsivezetők, fűtők, takarítónők, dadák. Van a falunak játszótere és sportpályája is. A lengyelországi gyermekfaluit a bécsi székhelyű SOS Kinderdorf nemzetközi szervezet koncepciója szerint hozták létre. A szervezethez ma hetven országban több mint 200 ilyen falu tartozik. A gyermekfalu elméletet az osztrák A. Gmeiner dolgozta ki. 1949-ben társadalmi egyletet alapított az árvák gondozására, ennek latin nevéből (societas socialis) alakult ki a mai elnevezés SOS rövidítése. Gmeiner annak idején gyűjtésit indított az árváknak, mindenkitől 1 schillinget kért. Akciója idővel hatalmas méretű mozgalommá nőtt; A szervezetnek ma több millió tagja van, s any- nyi a pénze, amelyből támogatásit tud nyújtani újabb falvak építéséhez. A lengyel gyermekfalu létesítéséhez egymillió dolláros segélyt adott, cserében viszont négy alapelv szigorú betartásához ragaszkodik. — Minden árva gyerek nevelőnő helyett anyát kap. Így kielégítést nyer a szeretet, a biztonság, a valakihez tartozás alapvető lélektani szükséglete; — az együtt lakó mintegy nyolc gyereket testvérként kezelik. A vér szerinti testvérek ugyanabba a családba kerülnek. Ez a többi gyereknél is elősegíti az erősebb családi kötelékek kialakulását; — saját ház, ami biztonságérzetet ad, s otthona az időközben felnőtt gyerekeknek is. Oda mindig hazatérhetnek, így felnőttként is részt vállalnak a család gondjaiból; — 14-20 családi ház egységes, önálló falut alkot, amely nem zárkózik el a külvilágtól. A környék lakói használhatják a falu létesítményeit, a falu gyermekei pedig a környékre járnak óvodába, iskolába. A bilgoraji gyermekfalu tavaly augusztusban kezdett benépesülni. Akkor még csak kilenc háznak lettek lakói. A mamák előzőleg egy hónapig együtt nyaraltak leendő gyermekeikkel a hegyekben. Az első két hétben ismerkedtek, barátkoztak. A második kéthetes turnusra már kialakultak a kölcsönös vonzalmak. A nyaralás végéig a pótmamák már egy szobában laktak a gyerekekkel. Majd egy augusztusi napon elindult kilenc mama és a 34 gyerek Bilgorajba — haza. Mindez csaknem itíz évvel azután történt, hogy a lengyel szakmai körökben és a sajtóban elkezdődött a vita, legyen-e gyerekfalu, vagy sem, és milyen alapelvek szerint. Lengyelország 1979-ben kötött megállapodást a SOS Kinderdorffal. A falu létrehozásakor azonban a lengyel szervezők megpróbálták módosítani az első elvet; megengedték, hogy a pótmamák saját édes gyermekükkel lépjenek az árvák családjába, sőt, hogy akár teljes vér szerinti családok költözzenek a gyermekfalu házaiba. Eszerint kezdték el a jelentkezők toborzását. A SOS Kinderdorf azonban szilárdan kitartott az eredeti koncepció mellett, s a lengyel szervezőknek választaniuk kellett az egymillió dollár (melynek felét akkor már felhasználták) és a lengyel út között, így hát visszatéritek az eredeti koncepcióhoz. Az osztrák szervezet szakemberei azonban hajthatatlanok az anya magányosságának kérdésében. A koncepciónak ugyanis alapeleme, hogy a gyermekfaluban két igény találkozik: az anyaság és a valakiről való gondoskodás ki nem elégített szükséglete az anyai gondoskodás és a biztonság utáni be nem teljesült gyermeki vággyal. A szakemberek tudják, hogy a gyermekeknek apára is szükségük volna, de megfelelő házaspárt sokkal nehezebb találni, mint megfelelő anyát. A ki nem elégített anyai és gyermeki vágy találkozása adja hát a legszilárdabb alapot az együttélés nehézségeinek legyőzéséhez. Az osztrák tapasztalatok szerint az „anya” és „gyerekei” között nagyon erős szálak szövődnek. A felnőtté cseperedett gyermekek gyakran visszajárnak a régi házba, elviszik magukkal nyaralni a kisebbeket, állandó levelezésben állnak a többiekkel, és megemlékeznek minden családi ünnepről. A lengyel falu lakói számára persze ez még a távoli jövő. A gyerekek 3-11 évesek. Az 1984-es gyermeknapi hivatalos megnyitó idején már minden háznak volt ugyan lakója, de csak feleannyi, mint amennyire a földszintes vagy emeletes házakat tervezték. Minden mamához idővel újabb gyerekek költöznek, s így számuk az egész faluban eléri majd a százhúszat. A szocialista országok közül Jugoszlávia után Lengyelország volt a második, amely gyermekfalut épített. A harmadik Magyarország lesz. Scipiades Iván Mongólia Eredmények-számokban A Mongol Népköztársaság fővárosa, Ulánbátor fejlesztésére az utóbbi évtizedekben is jelentős összegeket fordítottak, de az idén a beruházások értéke eléri az 1,6 milliárd tugrikat. Ebben az évben kezdi meg működését az M-4-es, az ország legnagyobb hőerőműve. Üzembe helyezik az új kenyér- és finompékáru kombinátot, amelynek napi 120. tonna lesz a teljesítménye. A naponta 900 tonna tejet és tejterméket előállító tejüzem mellett egy teljesen automatizált malommal is bővül az élelmiszeripari gyárak sora. Az eredmények további növelését ígérik azok a munka- versenyvállalások, amelyeket a mongol dolgozók a népköztársaság kikiáltásának 60. évfordulójára tettek, A versenyben a dolgozók 96 százaléka vesz részt. Tervük, hogy a bruttó ipari termelési célkitűzéseket 46 millió tugrik- kal teljesítik túl. A népgazdasági terv túlteljesítését célozzák a mezőgazdasági dolgozók felajánlásai is, amelyek főleg az állattenyésztés fejlesztését segítik elő. (BUDAPRESS— MONCAME) Öntözési terv A Déli öntözési Intézetben nemrégiben elkészültek azok a tervek, amelyek hosszú távra megszabják öt dél-vietnami megye fő rizsitermő területeinek a jövőjét 1990-ig 20 nagy öntözőművet építenek, s így 600 ezer hektárnyi rizsterület öntözését oldják meg a Mekong-deltában. Az öt megye ültetvényein a Tien és a Hua folyó vizét hasznosítják. A partokon gátakat emelnek, s jelentős folyamszabályozási műveleteket hajtanak végre, hogy megvédjék a termőterületet az áradásoktól és a tenger vizének behatolásától. A terv megvalósulásával intenzívebb gazdálkodásba foghatnak az egyéni gazdálkodók is. Mennyi a nemzeti vagyon értéke? A Szovjetunió nemzeti vagyonának értéke napjainkban meghaladja a 3 billió rubelt. Ebben az összegben nem szerepel sem a föld, sem a természeti kincsek, sem az erdők felbecsült értéke. Az egybillió rubeles határt 1966-ban, a kétbilióst 1976- ban, a hárombillióst pedig 1983-ban érték el. A nemzeti vagyon felhalmozása növekvő ütemben halad. Kétharmad részét az állóalapok alkotják, amelyek kivételesen gyors ütemben bővülnek. A Szovjetunióban évente átlagosan 200—300 jelentős iparvállalat kezdi meg a termelést, s a régiek rekonstrukciója is tervszerűen folyik. Évente több mint 2 millió lakást, családi házat, több ezer bölcsődét, óvodáit, iskolát, egészségügyi létesítményit, üdülőt és szanatóriumot építenek. Az életszínvonal pedig 1966-hoz viszonyítva több mint a kétszeresére növekedett. Eredményes külkereskedelem Az idén tovább növekszik a lengyel külkereskedelemben a szocialista országok áru- szállításának az aránya. A szocialista országokból származó importelőirányzat értéke 8 744 000 rubel. Ez 555 millióval több mint tavaly volt. Hasonló a helyzet az exporttal is. A szocialista országokba irányuló lengyel exportnak el kell érnie a 8 066 000 rubelt. A Traianus-emlékmű Adamclisiben (KS-reprodukció) Szovjetunió Küzdelem a homok ellen nem szocialista országok poétái mondtak, noha ez nyilván a tehetség eredetiségén is múlott. Arany János meddő vitának nevezte a több mint száz évvel ezelőtti békekongresszust (ne ítéljük el érte, az történelmietlen volna). De meddő vita volt-e a mangáliai? Először is; nem vitatkoztunk, csupán elmondtuk a magunk véleményét — toleranciával, türelemmel figyelve mindenkit, másodszor pedig — mint már annyiszor — kiderült, hogy a költészet nem lehet más, csak humanista, békepárti, s mindig termékeny, sohasem meddő újra meg újra a költészet eme lényegéről szólni. A tanácskozás után ismét fellépés következett: ezúttal Konstancában, a Famtazió Színházban. Kiosi színház, de van prózai, operai és balett társulata. Az itteni színészek még jobbak voltak, mint a bukarestiék, sokkal szebben, sokkal értőbben mondtak verset, pörgették a műsort. Ügy látszik, nagy a gyakorlatuk. S ha már erre jártunk, nem maradhatott ki az Adamclisi nevű faluban lévő Traianus-emlékmű megtekintése sem. Traianus i. u. 101—102-ben ezen a helyen győzte le az egyesült gétákat- dákokat, akik Decebál vezetésével akarták kiűzni a római császárt. Traianus emlékművének eredeti dombor- művei a helyi múzeumban láthatók, az emlékművet eredeti formájában — másolatban — 1977-ben állították fel Adamclisi határában. A kis falu szerény házai közelében emelkedik a táj fölé. Adamclisi Dobrudzsában van. Dobrudzsa Románia egyik legfontosabb gabona- itermő vidéke. Egy baj van: a szárazság. A búza-, a kukoricaföldeken mindenütt vízszórófejek forognak körbe. A nemrégen fölavatott Duna— Fekete-tenger csatorna többek közt éppen arra szolgál, hogy Dobrudzsát öntözze.. Két hídján is átautóbuszoztunk. A töltésen még ki sem nőtt a fű, kavarog a por, nincsenek vízimadarak, még az utolsó simításokat végzik, járnak a teherautók, de a csatornában már a Duna vize hömpölyög. Hajót sem láttunk, még nem elevenedett meg a mű. 1949- ben kezdték építeni, de akkor mindössze négy évig dolgoztak rajta. 1973-ban láttak hozzá ismét, s nyolc és fél év múlva, az idén, ottjártunk előtt egy hónappal avatták föl. A Duna-parti Cernavodá- nál nyílik, s Konstancától valamivel délre szakad a Fekete-tengerbe. Üj kikötőket építenek, atomerőművet létesítenek mellette, Dobrudzsát öntözik vele, s tudósok figyelik, hogyan alakítja át majd a fo- lyónyi csatorna a itájait. (A Magyarország június 10-i száma egész oldalas cikket közölt róla — mi csak láttuk, az adatok a Magyarországból valók.) Dobrudzsában nemcsak gabonát, kukoricát, burgonyát, káposztát termelnek, hanem a római idők óta szőlőt is. Ellátogattunk Mur- fatlarba, a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézetbe. Boruk Budapesten is nyert már díjat, ötféle bort kóstolnunk meg egy-egy kortynyival: az olasz rizlinget, a Pinoit gris-t, a Chardonnay-t, a Merlot-t és a Cabernet Sauvignon-t. Jó borok, de nekünk azért nem kell szégyenkeznünk a mi borunk miatt. A murfatlari asztalnál ülve Marin Sorescu, a köítőfejede- lem, hallgatott és rajzolt, öt esztendeje már találkoztunk. Azóta megőszült egy kicsit, azóta én is öregedtem jó öt éveit: de ha ötévenként csak egyszer is, de találkozunk. La revedere!, a viszontlátásra! Győri László A Szovjetunió területének egytizede — mintegy 218 millió hekitár — sivatagos vagy félsivatagos. Az arid zóna Közép-Ázsia és Kazahsztán vidékén található. Hasznosítása állami feladat. Az iparosítás és az urbanizáció itt szervesen összekapcsolódik a mezőgazdaság fejlesztésével. Ma e pusztaságok jelentős részén legeltetéses ál latte-- nyésztés folyik. Az öntözött földeken földművelést, a sivatagokban nyersanyag-kitermelést, az oázisokban feldolgozást folytatnak. Az arid zónában az öntözött terület nagysága elérte a 16 millió hektárt. Az öntözés a sivaita- gok meghódításának bevált módszere. Türkmenisztánban olyan nagy oázisvárosok születtek a víz körül, mint Ted- zsen és Murgab, Üzbegisztánban pedig ilyenek Sza- markand, Buhara és Horezm. A türkmén és üzbég sivatagokban hatalmas vízügyi létesítmények, gátak, öntözőrendszerek épültek. A legismertebb a itöbb mint ezer kilométer hosszú Kara-Kum csatorna. A közép-ázsiai folyókat, szabályozták, vízhozamukat jól hasznosítják az iparban, a mezőgazdaságban és az energetikában. A sivatagi vízgazdálkodás legfőbb tartalékai a föld alatti vízkészletekben halmozódnak fel. Egyes helyeken, különösen ott, ahol nagy kiterjedésű takirok (agyagos pusztaságok) húzódnak, felhasználják a kutakba, esőcsatornákba gyűjtött csapadékvizeit is. Takirok azonban nincsenek mindenütt, ezért más helyeken kibetonozott vízgyűjtő medencékben tárolják a csapadékot. A tudósok mögt olyan tartós, vízhatlan tetőmegoldást terveznek, amely jól tűri a forróságot és meggátolja a párolgást. Ily módon — annak ellenére, hogy a csapadék évi mennyisége alig 100 milliméter — csak a Kara-Kum és a Kizil-Kum sivatagban évente 55 köbkilométer vizet lehetne összegyűjteni, ami egyenlő lenne az Amu-Darja folyó teljes vízhozamának 90 százalékával. A pusztai legelők feljavításának módszerével kísérleteztek éveken át az üzbég és türkmén tudósok. Munkájuk eredményét a közép-ázsiai karakül-juh tenyésztésében alkalmazzák. Sikereket értek el a kutatók a futóhomok megkötésében is. A sivatagi területek 5—7 százalékát uraló futóhomok megkötésére nemcsak erdősávokat alkalmaznak, hanem olajtermékek hulladékaiból készült vegyi gátakat is. Különféle vegyi anyagok segítségével már több ezer kilométeres sávon kötötték meg a homokot, s fektettek le rá csővezetékeket, autóutakat. Ilyenek például a Buhara—Ural, a Közép-Ázsia és a Centrum gázvezeték. (BUDAPRESS—APN)
