Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-11 / 188. szám
1984. augusztus 11. Képújság 5 Hét százalék A kereskedelemben nincsen uborkaszezon. Bár most kissé jobban odafigyelünk az üzletek forgalmára, hiszen javában tart a nyári vásár. És a boltosok munkája ezzel még csak nagyobb és több lett. A kereskedelem fejlesztése évek óta rendszeresen történik Tolna megyében, a szövetkezeti és állami kiskereskedelmi hálózat egyre jobban betölti feladatát, a lakosságot ellátják kellő meny- nyiségű áruval. A fejlesztés nem technikai oldalára is oda kell figyelnünk, hiszen nincsen még egy olyan szakma, mint a kereskedelem, amely annyi fiatal emberit képezne ki, állítana munkába. A különféle árut forgalmazó üzletek mindegyikében sok a dolog, hiszen a gyárakból, nagyraktárakból érkező áruit kellő módon kell előkészíteni, kirakni a pultra, s a fizikai munkán túl, az üzletvezetők, szellemi munkát is végeznek, hiszen az árusítás szervezése, a beszerzés, a leltározás, a naprakészség ugyancsak próbára teszi az embereket. Nem is szólva arról, hogy meglehetősen gyakran változnak az árak, ha csak Itíz-húsz fillérrel is, akkor át kell árazni minden (tételt. S ne csodálkozzunk, hogy a pénztárosok munkája éppen ezért lassult le. Ma nem elég ránézniük a vásárlókosárra, hanem meg kell fogni minden egyes ta- sakot zacskót. A figyelem lankadása kárt okozna a vevőnek is, meg az üzletnek is. A gyakorlat igazolta a nagy árukészlettel rendelkező ABC- áruházak szervezését. Ám ezekben sehol nem tudnak kellő számú eladóit beállítani — mert még mindig kevés a kereskedő. A létszám hiánya több okra vezetheltő vissza. Az embereik szívesebben mennek pédául műszaki boltokba, ruházati áruházakba, mintsem élelmiszerüzletbe. Ennek az a magyarázata, hogy az élelmiszerüzlet gondoláit szinte mindé nap teljesen fel kell tölteni, míg a ruházati áruházát nem. A sok csomagolás, a ládák cipelése teljesen kézi erővel történik. Egy-egy műszak végén szinte alig állnak lábukon az élelmiszerboltok eladói. S akkor még (terheiket növelendő, mi vásárlók sem vagyunk angyalok, hamar „eljár a szánk”, óhatatlanul is, kapkodásunk során megsértjük azokat, akik a pult belső oldalán serénykednek. A kereskedelemből egy időben a régi szakemberek szinte menekültek. Volt időszak, úgy tizenöt éve, amikor a szakemberképzés sem volt intenzív, erre a pályára nem irányították a fiatalokat. S amikor egy-egy falusi boltot bezárnak, s kiteszik a táblát, hogy létszámhiány miatt van ez, akkor a vevők mérgelődnek ... A közeli hónapokban, s években minden bizonnyal kedvező változás lesz Tolna megyében is. Nencsak az egyre jobb, korszerűbb üzletek építése, üzembe állítása mondatja ezt velünk, hanem az is, hogy megnyugtató módon rendezték a kereskedők fizetését. Július elsejétől ugyanis hét százalékkal felemelték az élelmiszer-kereskedők fizetését. Tehát az ABC-üzletek, vegyeskereskedések dolgozói már júliusban nagyobb bért kaptak. Tolna megyében körülbelül két és félezer élelmiszer-kereskedő részesült hétszázalékos béremelésben.-PjPIAC Most lenne a zöldség, meg a gyümölcspiac fő szezonja, gyakrabban ennénk lecsót, őszibarackot és befőzni is kéne • már. Tavaly ilyenkor nem lehetett okunk a panaszra, vi- i szonylag elfogadható áron, és a megszokott időben juthat- í tunk zöldséghez és gyümölcshöz a szabad piacon is, és a boltokban is. Pillanaitnyilag viszont az a helyzet, hogy kevés és mérhetetlenül drága minden. Az okok ismeretesek: tavaly nyáron kánikula volt, hamar beérett minden, idén viszont mérhetetlenül hűvös, j csapadékos volt a kora nyár, a késő tavasz, a szabadföldi termesztés háromhetes késésben van, a fóliaalagutakban sokáig, és sokat kellett a primőr alá fűteni, arról nem is beszélve, hogy a fűtőolajat a mezőgazdasági nagyüzemek nem itudták megfizetni, így a primőrtermelés szimte (teljes egészében a kistermelők udvarába „csúszott át”. A kistermelő nincs közvetlenül kötve a Zöldérthez, ott és annyiért adja el amiit megtermelt, ahol és amennyiért neki megéri. Természetes, s nincs is azon csodálnivaló, hogy egységnyi területről ugyanannyi pénzt szeretne látni, minit azokban az években, mikor nincs jég, és meleg az idő. Arról nem is beszélve, hogy az áru árának tartalmaznia kell a vegy- j szer, a gép, a kézi munka, és a piacra szállítás költségeit is; ezeket az értékeket csak kis mértékben befolyásolja a ] mennyiség, hisz gyöngébb, vagy magasabb termés esetén i is ugyanannyit kell például permetezni. Az elmúlt héten a itelevízió Hírháfctér műsorában foglalkoztak először nyíltan, és országos szinten a zöldség- és i gyümölcstermelés költségeivel, az árakkal, a kereskede- ‘ lemmel, itt esett szó először a fekete kereskedelem árfel- j hajtó szerepéről. Miről is van szó? Olyan autóval, utánfu- i tóval felszerelt „utazókról” akik az egyes itájkörzetekben , megtermelt áruit közvetítik a termelő és a kereskedő kö- j zött. A termelőnek vagy felesleges az áruja, vagy olyan alacsony összeget kínál érte a felvásárló, hogy inkább ál- j latokkal eteti föl, mintsem önköltségi áron alul eladja, i A városokban, illetőleg a nem kifejezetten zöldség- és gyümölcstermelő tájegységekben ugyanakkor rendkívül drága minden, s nem azért, mert a termelő adja drágán, hanem mert keres rajta a közvetítő, esetleg még a közvetítő közvetítője is — s ráteszi az árra az adóját, és az SZTK-ját a kereskedő is. Különösen bosszantó, hogy a kereskedelem egy részét ellátó Zöldért boltjaiban és a más szervezetekhez tartozó zöldségfélét árusító üzletekben drágább a több csatornán átfutó, sokszor megmozgatott, épp ezért fonnyadtabb, rosszabb minőségű áru. Ügy vélem; hiába beszélünk magánspekulációról, visszaszorításának módjairól addig, amíg az állami, meg a szövetkezeti szakkereskedelem is „üzletel”. Ha meg nem azt teszi, hanem „csupán” szervezetlenül hurcolja, dobálja az árut, akkor is van megoldás, hisz eddig négy megyében a Zöldért feladatkörét átvették az áfészek. Ügy mondják, az új szervezeti forma bevált, bár ha ez csupán egy apró lépés abban, hogy kiegyenesítsék az utat. a termelő és a vásárló között. j D. Varga Márta Megyei helyzetjelentésünk egyik fényképe kiválóan jellemzi a természetben élő ember jelenlegi viszonyát környezetéhez, annak védelméhez. Igen, mint láthatják, az Ifjúsági Környezetvédelmi Konferencia mozgósító plakátját nem máshová és nem másmivel, hanem élő fára szögezték oda. Mintha egy célt és egy törvényt azonnal el is akartak volna árulni, felejteni. Van környezetvédelmi törvényünk, mely óva inti az embereket attól, hogy még tovább szennyezzék felelőtlen és primitív cselekedetekkel az erdőket, a vizeket, a városokat. Egyelőre, mintha a környezetvédelemnek öntevékeny és szervezetszerűen dolgozó ellenlábasai lennének. A képek ellenére mégis higgyük azt, hogy ez nem így van egészen ... Kapfinger András felvételei — Környezetszennyezés szavakkal Az egyik kezemmel adom, a másikkal elveszem Vízből, koszból sok van, aj ozorai tsz területén A rendre vigyázó Szekszárdi „történelmi borvidék”, Anno Domini 1984. Csak a szekszárdi dr. Tóth Tihamérnak fájnak a parkban megcsonkított bokrok? Egy gramofán nyoma, vág] DEDAS Z-reklám ? _______________________
