Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-09 / 186. szám

/ TOLNA \ _ ^ IrtÉPÜJSAG 1984. augusztus 9. „KISZ-vezetői munkára ítélve” Puccs Domboríban Randevú, pénteken FIATALOK FIATALOK FIATALOK Következetesség Amikor az ifjú mérnök­ből igazgató lett, élete tel­jesen megváltozott. — Először is el kell cse­rélnünk a lakást — mond­ta határozottan a felesége. Hiszen itt a környéken csupa tisztviselő lakik! Nemsokára lebonyolítot­ták a lakáscserét. — Sürgősen új autóra van szükségünk — mondta ezután a feleség. A te po­zíciódban nem engedhe­ted meg magadnak, hogy régi autóval járj. A régi nyaralót eladjuk és ott ve­szünk egy újat, ahol jobb embereknek van nyaraló­juk. És a puli helyett is beszerzünk egy szebb ku­tyát. A feleség egyre újabb és újabb ötletekkel állt elő. Az igazgató eleinte kellet­lenül fogadta ezeket az öt­leteket, de később már o is teljesen igazat adott az asszonynak. És minthogy következetes ember volt, nem elégedett meg a rész­letmegoldásokkal. Egy na­pon úgy döntött, hogy ki­cseréli a feleségét is. re s.) (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Vasárnap volt. Ég(ett) a napmelegtől a kopár szik sarja. A reggeli felhők el­vonultak. Tűzött a nap. Űgymond: ettől függetlenül mi (a donibori KlSZ-vezető- képző tábor lakói) nem kö­vettük Toldiék régi, de min­denképpen indokolt, és na­gyon ésszerű példáját. Azaz nem hűsöltünk. A kifogás: Volt ki repült — a látogatók ölelő karjai­ba, volt, ki úszott — a bol­dogságban is, mert felfedez­te magának, hogy a csillám­ló habok közt a legjobb. (Megjegyzés: a holtág vize nem a tisztaságtól csillo­gott.) Volt ki ki-, volt ki becso­magolt — az előbbiek ma­gukat csomagolták ki, mert a fránya idő oly csalóka volt minden reggel, hogy nyakig beöltöztek, a másik csoport „egyéb irányú elfoglaltságai miatt” (mondjuk utazás), sajnos a bőröndbe csoma­golt. (A tábor büszkesége, hogy fájó szívvel.) Szóval, a máskor elég egységes tábor népe több részre szakadt. A valami történni fog „illat” áttetsző felhőként (a köd szó félrevezetne — KISZ-táborban nem lehet köd) lepte be a tábort. Aki­nek jó a szimata, rögtön tudta, akik szervezkedtek, azok pedig nem egyszerűen tudták, de rögtön tettre szánták el magukat a „lagy­matag” táborvézetőséget lát­va. (A jelző idézet a Forra­dalmi Diáktanács vádbeszé­déből.) A táborvezető ülésekre 10 órakor került sor. Az ég sö­tétje megfelelő színtér volt a „Puding Puch” tábori terror­szervezet hatalomátvételére. A halk zsongás elégedetlen morgáson keresztül jelsza­vak kiáltozásává alakult. „Vesszen a régi, éljen az új!” Tervszerűen ment min­den: lekísértük a volt tábor­vezetőt az alakulótérre. Egy Trabant lámpáinak vakító fénye helyettesítette a ref­lektor világítását. Közben elhangzott a Kiáltvány, mely többek között megfogalmaz­ta, hogy a volt táborvezető­ség tagjai ezentúl a tábor megtűrt személyei, ezt tanú­sítja az a biléta, melyet kö­telesek mindig viselni. Valamint figyelmeztetésül: aki a rendet megszegi, az „közszemlére kötöztetik”. Volt azért egy rendbontó, ki nem ijedt meg, és ellensze­gült az új hatalomnak. Wolf Ernő, a sportosok (Lóti-futi csoport) vezetője: több ízben meglógott, mint a nyúl sza­ladt, menekült harci sebesü­léseket szerezve. Lényeg, hogy megtörtük őket, elha­tároztuk, hogy cselekszünk, cselekszünk, cselekszünk, és „Itt olyan diákhatalom lesz, hogy kő kövön nem marad!”. Nem tudtuk, mennyi idő áll rendelkezésünkre, így hát ki kellett használni minden pillanatot. Figyelembe véve, hogy képzőtáborban vagyunk, az ilyen irányú tevékenység, tehát a képzés meg nem áll­hat, legfeljebb bizonyos sze­repcserék zajlottak le. A rend fel nem bomlott, hatalmi túlkapásokról szó sincs, bár első éjjel többen megrészegedtek az örömtől. Nagyon élveztük a játékot, amiben az volt a pláne, hogy nem volt játék. Izgalmas programokat találtunk ki, a tábor hangulatának javítá­sában nagy szerepe volt az akciónak. öt napig birtokoltuk a ha­talmat: garantáltan hatásos volt mindegyik ébresztő (persze azért voltak menthe­tetlen álomszuszékok is), es­te pedig mesével aludtunk el. A reggeli tornáról fel­mentést kapott mindenki, aki úgy érezte, zsenge, fia­tal szervezete nem bír el tíz perccel több megterhelést. Előfordult, hogy a takarodó időpontja egy kicsit kitoló­dott, de amikor elraktároz­tuk magunkat másnapra, ezt a kis engedményt (a felmen­tést) belekalkuláltuk. Sajnos nem vettük komolyan a tá­borvezető mosollyal „elpoty- tyantott” ígéretét: „Átvetté­tek erővel, visszavesszük ész­szel!” Futótűzként terjedt a hír: komoly látogató érkezik. Mindent elárulok, ha azt mondom: beugrottunk. Ki­mostuk, felmostuk, átmostuk, lemostuk (némi túlzással persze) a tábor egész terü­letét. A fiúk éppen azon „bánkódtak”, hogy nem hoztak nyakkendőt. Szóval mindenki alaposan kiöltöz- te magát. Egy apró megbe­szélés a fogadás pontos le­folyásáról. Miss Dombori egy kis csokrocskával a kezében, Nyéki István (a főnök) a köszöntő szövegét fogalmaz- gatva, a többiek vigyázzban állva. 17 óra. 17 óra 10 perc. 17 óra 11., 12., 13 ... A nép, az istenadta nép pedig a nagy­előadóban (még csak) láza­san készült — öt perc múl­va (pedig) lámpalázasan énekelt. 17 óra 20 perc. És ekkor: megkötözve hurcolják be nagy reménységeinket, sze­münk fényét, a puccsistákat. Már javában tartott Vajda Tibor kiáltványa (itt csak kis k-val), amikor belénk hasí­tott a felismerés: „Nem ad­juk vissza!” De szélmalom­harcot nem folytattunk, mert szégyenünkre volt, aki nem érezte e tett súlyát — és ülni tudott tovább is a fenekén. Végig kellett hallgatnunk, hogyan ítélik el az egész tá­bort, és főbűnösökként a re­ménységeket: „A tábor lakosságát több évre KISZ-vezetői munkára ítéljük. Elsősorban azokat, akik: — előadáson unatkoztak, — nem vettek részt a reg­geli tornán, — részt vettek a reggeli tornán, — nem mosták ki a zokni­jukat, — molesztálták a táborve­zető tagokat és — ébresztőkor még alud­tak. Megkaptuk. Remek gya­korlat volt. PÁLINKÁS JUDIT Tetszik a televízió Péntek esti randevú című műsorá­nak szerkesztése, különböző foglalkozásokat, gondolato­kat képviselő fiatalok kötet­len beszélgetése egy-egy té­máról. Az eltérő vélemények találkozása mindig érdekes, ez alkalommal is hasznos volt. Olvastam előzőleg a rádió és televízió újságban, hogy a társkeresés lesz a mostani műsor témája, hát leültem a tévé elé, hogy hallgatóként lehessek részese a beszélge­tésnek, amely a nagy érdek­lődésre való tekintettel, egy előző adás folytatása volt. Sok mindenről szó esett, s mintha már egy kicsit túl is beszélgették volna a stúdió­ban ülők a társkeresés mi­kéntjét. Az egyik résztvevő arról beszélt, hogy egykori tanító­ja a társas érintkzés alap­szabályait a számokkal és betűkkel együtt tanította meg. Hasonló szituációs, vagy másképpen helyzetgyakorla­tokat ma sem ártana gyako­roltatni a diákokkal, annyi módosítással, hogy mondjuk felsőbb osztályokban lenne leginkább szükség rá, hiszen a kisgyerek számára a leg­természetesebb dolog még a kapcsolatteremtés. A minap két hasonló korú kislány is­meretsége a következő mon­dattal kezdődött, minden nehézség nélkül: Te hány éves vagy? Hallgatva a hozzászóláso­kat, egyre inkább az a gon­dolat fogalmazódott meg bennem, hogy nem görcsösen a Társ megleléséhez kellene ragaszkodnia egy fiatalnak, hanem társaságon kívüli „magányos” idejét kellene megtanulni saját képességei­re utáltán leleményesen el- töltenie. És akkor máris nem a társkeresés nehézségén morfondírozna. Legyen ér­deklődő, nyíljon ki környe­zete felé, azaz éljen például a lakhely adta program- lehetőségekkel és akkor el­kerülhetetlen, hogy új embe­rekkel ismerkedjen meg, akik között akadhat megfe­lelő társ szép számmal, mert azért sokszor szükségünk van egyre-egyre. (Szomorú volt hallgatni, egyik éjszaka, a rádióban azt a Szilágyi Já­nosnak siránkozó 18 éves fiút, aki egyedül nem mer megközelíteni egy mozit. Ez már a nagyfokú önállótlan- ság bizonyítéka, a pszichés sérüléseken kívül.) Elhangzott a műsorban, hogy ma kevés fiatal tudja, mi minden csoda rejtőzhet az emberi lényekben, a sze­relem megélése során. Ez így igaz. Egy ezzel kapcso­latos élményem a több kö­zül: a közelmúltban véletle­nül találkoztam az utcán rég nem látott főiskolai év­folyamtársammal, beszélget­tünk, s csak mellékesen esett szó arról, hogy két hét múl­va férjhez megy. A hozzáké- szülődés méltóságteljes je­gyeit felfedeztem rajta kí­vülről, de amíg terveiről me­sélt, szemében nem láttam megcsillani a boldog szere­lem fényét, szép arca nem ragyogott^ és minden olyan unalmasan hétköznapi volt amit mondott, hogy már kez­dett gyanús lenni a dolog, konkrétabban érdeklődtem lelkének valódi titkai felől. Azok nem voltak. • — Tudod, szerintem 23 éves korában már nem na­gyon él át nagy szerelmeket az ember. Csak nehezen józanodtam ki szavai után, s ha péntek este ott ülhettem volna a beszélgetők között, a fenti gondolatot is megvitatásra javasoltam volna. —r —a Bevált az új rendszer Az elofelvételis fiatalok katonai szolgálatáról Természetvédelmi tábor Visegrádon Szemléletformáló tapasztalatszerzés Űtban a Csódi-hegyre ásványt gyűjteni Az országgyűlés 1980-ban törvénybe iktatta a 18 hóna­pos, egységes — a főiskolák­ra, egyetemekre előfelvételi nyert fiatalokra is érvényes — sorkatonai szolgálati időt. A törvényalkotókat az az elv vezérelte, hogy minden arra alkalmas sorköteles fia­tal teljesítsen katonai szolgá­latot, és ez az idő ne legyen több, mint amennyi a haza védelmére való felkészülés­hez, a harckészültség fenn­tartásához feltétlen szüksé­ges. A törvény lehetőséget adott az előfelvételisek ka­tonai szolgálata új rendjé­nek bevezetésére. Az 1981- ben elrendelt változás lénye­ge: a fiatalok a tanulmá­nyaik megkezdése előtt 12, befejezése után 6 hónap sor­katonai szolgálatot teljesíte­nek. A kiképzésük korszerű technikával felszerelt csapa­toknál történik, leszerelésük, jogaik, kötelezettségeik, szol­gálati körülményeik, rend­fokozatban való előmenete­lük megegyezik a többi sor­katonáéval. Egy-egy egység­hez hasonló profilú taninté­zetbe felvettek kerülnek. Az elmúlt időszak tapasz­talatai igazolják, hogy az új rendszer alapvetően bevált. Ezért megváltoztatását nem tervezik. Az előfelvételisek becsülettel teljesítik állam- polgári kötelezettségeiket. Az elkülönültségük meg­szüntetése, az egységes szol­gálati idő a katonafiatalok körében kedvező visszhangot váltott ki. Az egyetemre készülők magasabb általános műveltsége, fegyelmezett magatartása, az ipari és a mezőgazdasági munkásfiata­lok gyakorlati jártasságával párosulva kedvezően hatott a katonakollektívák életére, segíti a közösségek kialakí­tását, formálását, miközben a katonafiatalok is nevelőd­nek, fejlődik személyiségük. Jelentős részt vállalnak az egységek politikai-mozgalmi életével kapcsolatos felada­tokból, kedvezően hatnak katonatársaik véleményének, hangulatának formálására. Az eredmények mellett azonban — főleg az első idő­ben — gondok is adódtak — állapította meg az e témá­ban készült jelentés, ame­lyet az Állami Ifjúsági Bi­zottság legutóbbi ülésén tár­gyalt meg. A fiatalokat vi­szonylag sok egységhez hív­ták be, s nem voltak min­denütt felkészülve fogadá­sukra, helyenként nem a ké­pességüknek megfelelő be­osztást kaptak. Az oktatási intézmények egy része nem kapott időben tájékoztatást arról, hogy a leendő hallga­tóik hol teljesítenek szolgá­latot, így a kapcsolattartás nem minden esetben volt megfelelő. A gondok megoldására a Honvédelmi és a Művelődé­si Minisztérium közösen in­tézkedéseket hozott és tesz. A jövőben még inkább arra törekednek, hogy az előfel­vételisek választott szakterü­letüknek megfelelő egységek­hez és olyan katonai beosz­tásokba kerüljenek, ame­lyekben képességeiket a had­sereg érdekében maximáli­san kamatoztatni tudják és egyúttal a műszaki-technikai ismereteik is bővülhetnek. A lehetőségeken belül csök­kentik azoknak a helyőrsé­geknek a számát, ahová be­hívhatok az előfelvételisek. A Művelődési Minisztérium — a fogadó egységek ismere­tében — kijelöli azokat a felsőoktatási intézményeket, amelyek kidolgozzák a hall­gatók egyéni felkészülési te­matikáját, összeállítják a feladatgyűjteményeket, meg­adiák a beszerzendő jegyze­tek, szakkönyvek jegyzékét, oktatókat küldenek a helyőr­ségekbe kéthavonkénti kon­zultációkra. Az érintett ka­tonai alakulatok könyvtárát fokozatosan ellátják Olyan szakirodalommal, amely megfelel az ott szolgálatot teljesítő előfelvételisek ér­deklődésének. Az idegen nyelv tanulásá­ra és gyakorlására, valamint a számítógépek megismeré­sére szakköröket alakítanak. Ennek még ebben az évben megteremtik a technikai fel­tételeit. A diplomások pá­lyakezdésének, családalapí­tásának segítésére az illeté­kes katonai vezetők a jövő­ben még fokozottabban tö­rekszenek arra, hogy a fia­talokat a végzést követő év­ben hívják be a képzettsé­güknek megfelelő alakula­tokhoz. (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Pilisi Állami Parkerdő- gazdaság 1979-ben Visegrá­don, a mogyoróhegyi kirán­dulóközpontban létesítette a Jurta kempinget. A terület a Pilis hegység egyik leg­szebb része, az UNESCO — az itteni táborozásban rejlő természetvédelmi nevelési lehetőségek miatt is — bio­szféra rezervátummá nyilvá­nította. A dombóvári ifjú madará­szok és a Molnár György Általános Iskola természet- védelmi szakkörösei néhány éve rendszeres vendégei a jurtáknak. A lehetőségek is­mertetésével szeretnénk el­érni, hogy Tolna megyéből is mind több szakkör, osztály kövesse példánkat. A kem­ping április 15-től október 15-ig tart nyitva. A nyári vakáció alatt 8 napos — tur- nusos — természetvédelmi táborozás folyik. A szállás­hely a nyolcágyas, nagyon kényelmes jurtákban van. A csoportok létszáma 16—24, maximálisan 32 lehet. A szervezett program ma­gába foglalja a lovaglást és íjászatot a Mogyoróhegyen, autóbuszos kirándulást a Pi­lisben, túravezetést, diavetí­téses előadásokat, az esti vaev hajnali vadlest és egy helytörténeti előadást. Köl­csönözhető a táborban táv­cső, fényképezőgép, kémiai eszközök kísérletekhez, ha­tározók és több mint 300 szakmai könyv. A kirándulá­sokra és túrákra közel har­mincféle javaslatot adnak előzetesen a szervezők. Az eddigiekből egyértel­műen következik, hogy a jurtákban hagyományos üdülőtábori munka nem foly­hat. A tábor jellegének meg­felelően, a tanulóknak ren­delkezniük kell a legfonto­sabb természetvédelmi isme­retekkel, amit a tábori mun­ka során tovább kell gyara­pítani, gyarapíttatni. A ter­mészetből semmi élőt nem szabad gyűjteni, a megisme­rés színtere az az élőhely, amit vizsgálunk, megfigye­lünk vagy összehasonlítunk. Lehet feljegyzéseket készíte­ni, fotózni, rajzolni és hatá­rozásokat végezni. Jó és változatos az utazási lehetőség (busz, vonat, hajó, komp) a Börzsönybe, Eszter­gomba, a Vácrátóton lévő arborétumba, Szentendrére és Lepencére. Célszerű a programot vetélkedővel zár­ni, ahol a tanulók számot adhatnak a szerzett ismere­tekből. Nagy Sándor A Mogyoróhegyen lévő játszópark és a fából készült vár­rendszer kedvelt helye a csoportoknak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents