Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-09 / 186. szám

1984. augusztus 9. NÉPÚJSÁG 5 Nyelvtanulás kevés eredménnyel Látni és érteni \ Jogról - mindenkinek Döntött a Legfelsőbb Bíróság Rövidesen elkészül a mű­velődési intézményeink 1984/85-ös kínálata, mely módot ad a választásra. Ki­ki eldöntheti, milyen nyelv- tanfolyam hallgatói közé so­rakozik. Igen, divat az ide­gen nyelvek tanulása nálunk. Ki angolul, ki németül akar tudni, mások oroszt vagy spanyolt tanulnak. Hódíta­nak a világnyelvek, de akad olyan is, aki inkább a ke­vésbé felkapott és szűkebb határok között beszélt nyel­vek iránt érdeklődik. Senki nem végzett ilyen számításokat, mégis leszögez­hető, hogy évente komoly összegeket adunk ki tanfo­lyamokra és magánórákra, nyelvkönyvekre, nyelvlec­kéket tartalmazó hangleme- mezekre és magnószalagok­ra, idegen nyelvű napi- és hetilapokra, folyóiratokra és könyvekre. Dolgozó, gyerme­ket nevelő, ezer gonddal küszködő felnőttek — mun­ka- vagy szabad idejükből — értékes órákat szentelnek a nyelvtanulásnak. Fényűzés mindez? A gyerekek szótárfüzete­ket írnak tele az iskolában, nyelvtani szabályokat fújnak kívülről, gyakran értelmet­len olvasmányok szövegét próbálják kisebb-nagyobb nehéségek árán átültetni magyarra. A baj csupán az, hogy beszélni nem tudnak! Sem oroszul, sem angolul, sem más idegen nyelven. Beszélni nehéz. . . Beszélni luxus ? Mondják, mondjuk: a leg­fontosabb mégiscsak az, hogy mindenki saját anya­nyelvével legyen tisztában, használja helyesen, igénye­sen, választékosán. Nagy eredmény, ha társadalom­vagy természettudományos szakszövegek sem okoznak nehézséget. Élmény, ha a szépirodalmi alkotások stí­lusát élvezni tudjuk. Irreális tehát, ha a magyar nyelven kívül más népek nyelve, kultúrája iránt is érdeklő­dünk ? Akad szakmai és szórakoz­tató irodalom szép szám­mal magyarul. Az időnk vi­szont kevés. Minek még a külföldi is? Kérdezik sokan. A felelet? Több szem többet lát. A máshonnan származó információt adó olvasmá­nyok tágíthatják nézőpon­tunkat, alakíthatják ítélő­képességünket, egy szóval gazdagíthatnak bennünket. Sok mű magyarra fordítása néha várat magára. Meg az­tán az eredetiben való olva­sás más ízt, élményt nyújt. Olyasmi az, mint amikor va­laki tőlünk távoli országban otthonos ételeket és italokat kóstolgat, ízlelget. Divat a turizmus. Uta­zunk. Nagyon sokan utaz­nak. És miért ne értethetné meg magát az a magyar uta­zó, aki valamelyik külföldi országba látogat — „emberi módon”, tudni illik emberi beszéddel. Szólnia kellene a vendéglátókkal, mert len­nének kérdései. Ha idegene­ket látunk kézzel-lábbal magyarázkodni, jót derülünk rajtuk. De vajon észrevesz- szük-e önmagunkat is kül­földön, amikor nem tudunk semmit a vendéglátók nyel­vén és magunk is kézzel- lábbal „beszélünk”? Nem azt mondom, hogy addig ne utazzunk sehová, amíg nem vagyunk mesterei egy-egy idegen nyelvnek. Azt sem mondom, hogy minden európai nyelvvel foglalkoz­nunk kellene, hiszen az kép­telenség De meggyőződésem, hogy valamelyik világnyelv, csak egyetlen egy a több kö­zül mindenki számára elér­hető, legalább olyan szinten, hogy olvasni, írni, beszélni tudjon. Határozottabb az ember, ha egymaga tájéko­zódni tud, ha nincs „hídra”, tolmácsra vagy szótárra utalva, és főleg ha nincs ki­szolgáltatva. Közvetlenebb és mindenképpen meggyő­zőbb, ha szavakkal adjuk tudtára partnerünknek, be­szélgetőtársunknak, vagy új ismerőseinknek, hogy mit is akarunk. Mit jelent valójában egy idegen nyelvet jól beszélni — tehát nemcsak szótári ala­kokban, szavakat felsorolva, minden ragozás nélkül, ha­nem hibátlan mondatokban, még ha egyszerűen is, ám igazán társalogni tudni —, azt csak az látja, aki anya- nyelvén kívül legalább egy idegen nyelvet jól beszél. Lehet ezt luxusnak nevez­ni? Nem! Nekünk, magya­roknak inkább az a luxus, ha nem beszélünk egyetlen világnyelvet sem. —a— Vakációzó gyerekek Több helyen olvastam már nyáron azt a magvas gondo­latot, hogy a nyár nem lehet a pihenést követő teljes szel­lemi leépülés időszaka. Ez érvényes a gyerekekre is, an­nak ellenére, hogy nekik az egész nyár a pihenés, a ta­nulás utáni kikapcsolódás időszaka kell, hogy legyen. A hétköznap délelőtti hő­ségben Szekszárd utcáin nemigen találkoztam gyerek járókelőkkel. A Prométhe­usz szökőkútjának medencé­je is háborítatlan volt. Ez időben biztosan sokan ültek a tv előtt, hogy a szerencsé­sen megváltozott műsorszer­kesztés eredményeként 10 órakor kezdődő matiné film­jeit megnézzék. Hogy mi vár rájuk még ezen kívül? Hétfőn és csü­törtökön a Panoráma Film­színház matiné előadásaira látogathatnak el, ahol min­dig megtekinthető egy-egy már régen várt jó film. A Széchenyi utcai gyer­mekkönyvtár is várja olva­sóit, akik ugyan mostanság csak be-beugranak egy kis olvasnivalóért, nem töltenek túl sok időt a könyvtárban, és számuk mindössze 30— 40 fő. A könyvtár foglalko­zástervezeteket juttatott el az iskolák napközis csoport­jaihoz, akik nem éltek még ez idáig a lehetőségekkel. Ezen kívül augusztus 14— 23. között a Sötétvölgyben olvasótábort szervez a könyvtár. Az úttörőház „házhoz” (is­kolába) is megy, de állandó­ak a programok a házon be­lül is. ötletes kezdeménye­zésnek tartom a lakótelepe­inken megrendezésre kerülő „lakóterületi játszók” prog­ramokat is. Augusztus 21-én 10 órakor a Baktai lakótele­pen, 24-én pedig a Herman Ottó lakótelepen várják a nem csak ott lakókat érde­kes programokkal. A városi gyermek vakációs napjai több veszélyt rejte­nek magukban, napjukat te­hát gondosabban meg kell szervezni. S hogy mi pótolhatja a ter­mészettel való kapcsolatuk időszakos hiányát, a gondta­lan kerékpározás, a nyári mezőkön való barangolás messziségét? Ilyen melegben csakis a strand nyújthat vigaszt mindezért. Törvénysértő kisajátítás Egy telek tulajdonosai megdöbbenve értesültek ar­ról, hogy ingatlanukat a köz­ségi tanács nemcsak állami tulajdonba vette, de értéke­sítette is. Kiderült, hogy a tanács korábban helyszíni szemlét tartott és megállapí­totta: az ingatlan nincs meg­művelve. Erre a tulajdono­sokat figyelmeztette, mire azok a helybeli tsz-nél a föld megművelését megren­delték. A fél év múlva tar­tott újabb határszemlén is a korábbi kép fogadta a ta­nácsiakat. Ezekután a köz­ségi tanács megkeresésére a városi és járási földhivatal az ingatlant kártérítés nélkül állami tulajdonba vette és elrendelte a tanács kezelői jogának bejegyzését. Erről a telektulajdonosoknak írásbe­li értesítést küldött, de azt a posta „Címzett ismeretlen” jelzéssel visszaküldte. A ta­nács az ingatlant három részre osztotta: egyet közte­rület céljára megtartott, ket­tőt eladott és azokon lakó­házak épültek. Amikor a tulajdonosok mindezt kiderítették, a föld­hivatal határozata ellen nyomban fellebbezést nyúj­tottak be. Ennek eredménye­ként a megyei földhivatal a járási földhivatal határozatát megsemmisítette, és a tulaj­donosok birtokjogát vissza­állította. A községi tanács csereingatlant ajánlott fel nekik, amelyet, mint nem megfelelőt, visszautasítottak, és a járási földhivatal ellen kártérítési pert indítottak. A Legfelsőbb Bíróság meg­állapította: a járási és váro­si földhivatal törvénysértően járt el, mert az állami tulaj­donba vételnek a jogszabály által megkívánt feltételei nem voltak meg. A községi tanács felszólítására ugyanis a tulajdonosok a föld meg­művelésére a szükséges in­tézkedést megtették. De tör­vénysértően járt el a hivatal azért is, mert határozata még nem volt jogerős, ennek ellenére az állami tulajdon­jogot bejegyezte. Tekintve, hogy a községi tanács meg­felelő csereingatlant nem tud adni. ezért a tulajdonosokat készpénzzel kell kártalaníta­ni. Ennek összegét ingatlan­forgalmi szakértők megálla­pították, s ezt a járási föld­hivatalnak a tulajdonosok részére meg kell fizetnie. A vásárló védelmében A Bizományi Áruházban egy vállalat húszezer forint­ért Toshiba számológépet vá­sárolt. Alig négy hónap múl­va a gép meghibásodott, de az a vállalat, amelyet a Bi­zományi ajánlott, alkatrész hiányában nem tudta meg­javítani. Ezért a vevő pert indított, melyben a számoló­gép kicserélését vagy a vé­telár visszafizetését kérte. Az első fokon eljárt bíróság a Bizományit a kereset sze­rint elmarasztalta. Fellebbe­zésre a Legfelsőbb Bíróság az ügyben új bizonyítási el­járást rendelt el. Mint az ítélet indokolásá­ból kiderül, a hibát az okoz­ta, hogy a gépet nem kül­földi, hanem hazai gyártmá­nyú papírszalaggal működ­tették, s emiatt a kiíróegy­ség elkopott. A vevő arra hivatkozott, hogy a vásárlás­kor nem tájékoztatták arról, a használathoz külföldi pa­pírszalagra van szükség, ami egyébként belföldön nem is kapható, épp így a kiíróegy­ség sem szerezhető be. A Bizományi tagadta, hogy a vállalatot a vásárláskor nem tájékoztatták. A vita el­döntésére a Legfelsőbb Bíró­ság elrendelte a bizományi eladójának és a vállalatnak a vásárláskor eljárt, megbí­zottjának kihallgatását, szük­ség esetén szembesítését. Felelősség a tsz veszteségéért Egy mezőgazdasági ter­melőszövetkezet az 1981. évet veszteséggel és fejlesztési alaphiánnyal zárta. Ezért a megyei tanács vb a szövet­kezet hitelképességének hely­reállítása érdekében, a vesz­teség és az alaphiány ren­dezésére, költségvetési fede­zetet biztosított. Ennek egyik feltételeként előírta, hogy a veszteségért felelősek: az el­nök, a főkönyvelő és a fő- agronómus az 1981-ben ka­pott munkabérük tizenöt százalékát kötelesek vissza­fizetni. A tanács határoza­tát a közgyűlés elfogadta. Ilyen előzmények után az időközben a szövetkezettől megvált három vezető visz- szafizetési kötelettségük aló­li mentesítés érdekében a munkaügyi bírósághoz for­dult. A bíróság a közgyűlés határozatát megváltoztatta, és az illetők keresetének helyt adott. Döntését azzal indokolta, hogy 1981-ben a tsz-t az állami törvényessé­gi felügyelet által kijelölt szakember irányította, ezért a vezetők szervezési és gaz­dálkodói tevékenységet nem tudtak kifejteni. Tehát kár­térítési kötelezettségük alól mentesíteni kellett őket. A jogerős ítélet ellen a legfőbb ügyész törvényessé­gi óvással élt, aminek a Leg; felsőbb Bíróság helyt adott, a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az iratokat elbírálásra a tsz vezetőségéhez áttette. — Annak a közgyűlési ha­tározatnak a végrehajtásáról, amely a tanács által kikö­tött feltételeket elfogadta, a szövetkezet vezetőségének kellett volna intézkednie — mondta ki a Legfelsőbb Bí­róság. A vezetőség határoza­ta ellen pedig a volt elnök, főkönyvelő és főagronómus a szövetkezeti döntőbizott­sághoz fordulhatott volna, majd ha annak határozatát sérelmesnek találják, a mun­kaügyi bírósághoz. Mindeb­ből következik: A bíróság­nak észre kellett volna ven­nie, hogy az ügyben sem a szövetkezet vezetősége, sem döntőbizottsága még nem határozott. Ezzel szemben a közgyűlésnek a veszteség rendezésére vonatkozó felté­teleket elfogadó határozatát felülvizsgálta, holott ez nem tartozik a bírói hatáskörbe. A Legfelsőbb Bíróság még rámutatott arra, a vesztesé­ges gazdálkodásért fennálló felelősségnek nem feltétele a dolgozó vétkes kötelességsze­gése, vagy kimutathatóan hi­bás intézkedése. A vesztesé­gért felelős vezető beosztá­sú dolgozók munkadíja visz- szatartásának mértéke sem igazodik a veszteség keletke­zésében történt közrehatásuk fokához, mert az esetek több­ségében ez ki sem mutatha­tó. Tehát a közgyűlésnek a visszatérítést elrendelő dön­tése semmiképpen sem te­kinthető kártérítési határo­zatnak. Hajdú Endre Polgári védelem A költségvetési üzem gyakorlata A műszaki alegység gyakorlata Közös filmgyártás A kiképzési tervnek meg­felelően a Bonyhádi Költség- vetési Üzem részére a váro­si polgári védelmi parancs­nokság komplex felmérő, be- gyakorló foglalkozást veze­tett le. A gyakorlat vezetősége cé­lul tűzte ki, hogy felmérje az önvédelmi törzs, az ön­védelmi szervezetek, a szak- szolgálati alegységek és az üzemi dolgozók tevékenysé­gét, a dolgozók komplex vé­delme, az üzem állóképessé­gének növelése, a mentés­mentesítés, az együttműkö­dés megszervezésében és Végrehajtásában. A gyakorlaton az üzem dolgozóin kívül részt vett a Vasipari és a Cipőipari Szö­vetkezet egy-egy tűzoltó ra­ja, a Gabonaforgalma Válla­lat területi ellenőrző állo­mása, a bonyhádi önkéntes tűzoltó testület, és a szek­szárdi állami tűzoltók egy- egy raja. A gyakorlat előkészítésé­hez tartozott az előírt ter­vek, okmányok előkészítése, a dolgozók 30 órás polgári védelmi kiképzése a felada­tokra. A gyakorlat helyéül az üzem területét, a városköz­pontban lévő romos épüle­tet, illetve utcát jelölték ki. A gondosan kiválasztott he­lyen népgazdaságilag hasz­nos munkát végeztek. A ro­mos épület bontásával, és az út mentesítésével kettős fel­adatot láttak el. Az ott lé­vő lakosság láthatta a pol­gári védelmi feladatok sok­oldalúságát, hatékonyságát, a gyakorlaton részt vevő állo­mány pedig bizonyította ma­gas fokú felkészültségét, összehangolt, együttes mun­káját. A gyakorlatot megtekin­tették a város környéke üze­meinek, szövetkezeteinek ve­zetői, a környező tanácsok elnökei, Somogyi József al­ezredes, a Tolna megyei Pol­gári Védelem törzsparancs­noka, Krizsán István, az MSZMP városi bizottságá­nak titkára, Ezer Mihály, a városi tanács elnöke is. A gyakorlat első mozza­nata a háborút közvetlenül megelőző veszélyeztetettségi időszak feladatainak feldol­gozása, begyakorlása volt. Közben Hübner József üzem­vezető bemutatta az üzemet, a városban végzett tevékeny­ségét. Második mozzanatként gyakorolták az ellenség ha­gyományos és tömegpusztító csapása következtében kiala­kult kárterület felderítését, a szakszolgálati, önvédelmi alegységek, üzemi dolgozók alkalmazását a mentés, men­tesítés halaszthatatlanul szükséges helyreállító mun­kájában. A váraljai parkerdőben rendezett ebéd előtt az üzem polgári védelmi parancsno­ka értékelte a gyakorlat végrehajtását, majd jutalma­kat adott át. A gyakorlat jól példázta a város fegyveres testületéinek, üzemeinek együttműködését. A munkásőrség a rendfenn­tartásban és a területzárás­ban, a tűzoltók tűzoltásban működtek közre. Kiemelném az üzem dol­gozóinak fegyelmezett, a fel­adathoz való aktív hozzáál­lását, Kővári Zoltántól a műszaki mentés irányítását, Vál Józseftől a tűzoltás szak­szerű megszervezését, Kovács István gépkezelőtől az óvó­hely feltárását. Nagy Zoltán városi törzsparancsnok A „Természet titka” című, magyar—szovjet—bolgár együttműködéssel készülő filmsorozat folytatásáról ál­lapodtak meg a Mafilm Nép­szerű Tudományos és Okta­tófilm Stúdiója és a szovjet Centrnaucsfilm vezetői. A sorozatból eddig négy rész készült el. A filmszakembe­rek tárgyaltak más filmek közös megvalósításáról is: így például a Halley-üstö- kösről készítendő egész es- tés filmírói, a „Stressz az állatvilágban” című produk­cióról, valamint egy, a báb­művészet világába vezető film együttes forgatásáról A Tolna megyei Tanács Kórház-Rendelőintézete, Szekeszárd FELVÉTELT HIRDET főkertész állás betöltésére. A munkakör betöltéséhez szakirányú középisko­lai végzettség és legalább 5 éves szakmai gya­korlat, vagy kertészeti szakmunkás- és 10 éves szakmai gyakorlat szükséges, TOVÁBBÁ felvesz telefonközpont-kezelőt. Bérezés a 14/1983. (XIL 17.) ÁBMH. sz. rendelet alapján. Jelentkezni az intézet központi ellátási osztály- vezetőjénél lehet. (378)

Next

/
Thumbnails
Contents