Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-30 / 203. szám
19SI. augusztus 30. Képújság 5 Évelő virágok szaporítása Magot hinteni a földbe egyszerű dolog. Nincs is benne semmi ördöngösség. Az évelő virágok szaporítása sem bonyolult feladat, még a kezdő kertészkedőknek sem. Augusztus közepétől, szeptember közepéig Az évelő virágokról azonban mindenekelőtt illik tudni, fejlődési sajátosságaikból eredően, hogy többségük magvaik elhullajtása nélkül is több éven keresztül díszítik a kertet, s lassan terjedve növelik a kert esztétikai értékét, önmagukban vagy egymással társítva, cserjék és fák árnyékába, félárnyékába telepítve alakíthatjuk ki termőhelyüket, hiszen a természetes környezetben is ilyenek életfeltételeik. Kivéve egy-két fajt, amelyek a kert napos részén is szépen díszlenek. A legtöbb figyelmet a szaporítási módok közül a dugványozás igényli, mert ezzel az előneveléssel csak keveseknek sikerül a továbbsza- porítás. A magvetés eredményesebb. ám lassúbb, hiszen amíg a növények kifejlődnek, rövidebb-hosszabb időre van szükség. Sőt, a mag- vetéses szaporításnál nem mindegy, hogy ősszel vagy tavasszal kerülnek a magvak a talajba. Nincs is miden kertben lehetőség, s főképp idő a kifogástalan magágy elkészítésére. A legegyszerűbb és leggyorsabb szaporítási forma a tőosztás. Ezzel a feladattal még a járatlan kertész- kedők is eredményesen megbirkózhatnak. Tőosztással most, a nyár végi időszakban augusztus közepétől szeptember közepéig érdemes foglalatoskodni. Az évelő dísznövények és virágok többsége gyökgumóval, gyökértörzzsel, rizómával terjed a kert talajában. A tőosztás azért egyszerű, mert a kiválogatott fejlettebb növényeket minden különösebb komplikáció nélkül bárki két vagy több részre oszthatja a növények fejlettségétől függően. Az augusztus közepére visszahúzódó növények már az áttelelésre készülnek, s ilyenkor a tőosztást eredményező beavatkozást is könnyebben elviselik. Gondosan előkészített talajba A tőosztásos szaporításnál nem kell a kert talaját teljes egészében előkészíteni, csak azokat a kijelölt helyeket. ahová a virágokat, dísznövényeket szánjuk. Ha nagyobb ágyúsokat kívánunk kialakítani, akkor mindenképp távolítsuk el a gyomokat, 15—20 cm mélyen forgassuk meg a talaj felszínét, s ezzel egyidejűleg juttassunk ki lassan ható műtrágyát. Az így előkészített talajban az évelő virágok hamarabb megerősödnek, s előbb alkotnak egységes növényállományt. Ha van lehetőségünk a szerves trágya beszerzésére, akkor négyzetméterenként 2—3 kilogrammot terítsünk el. Ahol nem szerezhető be istállótrágya, vagy komposzt sem áll rendelkezésünkre, ott a Cofuna fantázianevű bioaktív szerves trágyát válasszuk a tápanyagfeltöltés- hez. Előnye, hogy a talaj biológiai életét serkenti, tehát az évelő virágok fejlődésére is kedvező hatással van. Árnyékba vagy félárnyékba Akár tőosztással, akár magvetéssel szaporítjuk az évelő virágokat, ne feledkezzünk meg gondozásukról. A vetés vagy ültetés utáni időszakban egy-két alkalommal alaposan öntözzük meg az ágyások talaját, s folyamatosan távolítsuk el a közben fejlődött gyomokat. Az évelő virágok helyét a kertben úgy jelöljük ki, mint kiegészítő növényekét. Mindenképp ügyeljünk arra, hogy egy részük kifejezetten az árnyékos helyeket kedveli, más részük azonban félárnyékban is jól érzi magát. A környezeti igény alapján árnyékos területre ültessük a sisakvirágot, a szellőrózsát, a kapotnyakot, a csó- tárvirágot, az iszalagot, a pótalt, a galajt, a májvirágot, a ledneket, a gyöngykölest, a júdáspénzt, a szélfüvet. a bazsarózsát, a pimpót, a tüdőfüvet, a boglárkát, a csodabogvót és az árvácskát. BAZSÓ CSONGOR Pókos, pisztrángos - de mégiscsak kell! Ló- és csikóárverés Bátán Arra a szóra, hogy árverés, bizonyosan sokan felkapják a fejüket. A régi értelemben vett rossz ízét szerencsére elvesztette ez a szó. Mégis van valamilyen varázsa, valamilyen megfoghatatlan zöngéje, — ami miatt érdekes és izgalmas maradt. A bátai November 7. Tsz nem első alkalommal hirdetett csikó- és lóárverést. A jól bevett szokás, úgy látszik meghonosodik, mert ez a szövetkezet így adja el azokat a csikókat és lovakat, amelyekre nem tartanak igényt. Jobbára azért nem, mert jó a csikószaporulat, és az igáslovak- ból az a kilenc pár, amelyik még szolgálatot teljesít, elég. Azon a reggelen is, amelyik az árverés napját indította, a szokásos igazi falusi kép fogadta a Bátára látogató < érdeklődőket és vevőket. Lovas kocsik poroztak szénával megrakottan, kerékpárosok igyekeztek céljuk felé, és beszélgető nyugdíjasok mustrálgatták az idelátogató idegeneket, akik motorral és autóval érkeztek. Már jóval tíz óra előtt gyűlt a nép a régi bikaistálló udvarán. Helybéliek is akadtak szép számmal, akik a jól értesült- séget kihasználva, igyekeztek a leendő tulajdonosokat felvilágosítani. Kisebb-na- gyobb csoportokban álldogáló és üldögélő emberek várták, hogy megláthassák a kínált „árut”. Tíz órára már vagy nyolcva- nan gyűltek össze. Az emberek egymást is mustrálgatták, találgatták, ki a vevő, és ki az, akit a lószeretet és a kíváncsiság hozott ide. Papucsos, kalapos, jó pirospozsgás ember körül négyen-öten is álldogálnak, ök biztosan vevők, mert arról beszélnek, kinek milyen ló kellene, mélyük a jó csikó, milyenek lesznek az árak. Tömöttbajszú, fekete cigányember várja türelmetlenül az árverés kezdetét. A szövetkezet szakemberei pontban tízkor kezdenek is. Először a csikókra kerül sor. Márciusi csikók, párban engedik őket az udvarra. Mindenki az istállóaitó köré gyűlik, figyélik a betonvályúból abrakoló csikókat. — Kikiáltási ár: 14 ezer forint. — Kicsit sok! — szól valaki a tömegből, és folyik a mustra tovább. Szóba jön a lábállás, a fejtartás, a kondíció, a vérvonal. A csikók megriadnák, vágtatnak egy nagy kört az udvarban, mielőtt visszahajtják őket. Jön a következő eresztés. — Jó lábú, kemény állású, príma csikók! — ez egy hangos vélemény. Egy bogyiszlói fiatalember erősen aprólékos szemlét tart, nézegeti, paskolja a márciusi csikók nyakát, majd kimondja a végszót: — Nekem a báloldalit írhatják, elviszem! A rend az csak rend: — Tizenhatezer először, ... másodszor, ... harmadszor. Ez a csikó Bo- gyiszlóra került. Otthon már van párja, amivel egybe lesz fogva. Kell a gazdaságban, a család is szereti a lovat. A következő csoportban elöl egy széles, fehér csíkkal díszített homlok tűnik föl. Ezt hívják lovasnyelven lámpásnak. A hóka az, melyiknek vékonyabb a homlokcsíkja, a pisztrángos meg egészen pici, pántos fehér csíkot takar — oktatja a lóértő gazda az egyik szemlélődőt, akin látszik, csak azért jött, hogy ilyet is lásson. — Harmincezerért darabonként — három kanca ballag ki komótosan. A bajszos jól öltözött cigányember hatvanat ígér azonnal a háromért. — Ezek a lovak vágóárban is megérik a harmincezret, — így a válasz. De van más, akit érdekelnek a lovak, mert egy alsónyéki gazda itt is megadja a kért árat, a választottért. — Először, ... másodszor, ... harmadszor ... és már készülnek is a papírok, — a hivatalos írás a gazdacseréről. A szomszéd pattan a hátára, hiszen a tulajdonos már nem mai gyerek, — saját bevallása szerint is ült már eleget lovon életében. — Ha megúnjuk a lovaglást, gyalog- ; kakukkban megyünk tovább, mondja a „rendes” szomszéd, aki már hazafelé for- 11 dította a ló fejét. Az istállóban gyűlnek az emberek, já- szolközelben talán jobban megy a dolog De itt már folyik az ugratás, a heccelődés, — mindegy, hogy helybéli, vagy idegen az illető. — Hasas ez a ló? — hangzik a kérdés. — Van hasa, persze, hogy van! — rep- likázik a válasz, és csattan a nevetés hozzá kísérőként. — Melyik lábát emeljem meg? — Talán legjobb lesz a középsőt! — a reakció itt is nevetés, sőt, tán hahota. — Pókos a lába, agyon van erőltetve! — Persze ... ?! — Milyen fejsze? — folyik tovább a heccelődés, majd rövid úton felkerekedik j a társaság, és irány a szabad karám, ahol j már a fiatalabb lovakat lehet megszemlélni, j — Kell még a ló manapság? — kérdem a j mellettem álló, jó ötvenesnek kinéző szomszédomtól. — Na, ez aztán buta egy kérdés volt, azt megmondhatom,- ha meg nem haragszik! Milyen beszéd ez? A magyar embernek ne { kellene a ló?! Kell bizony..., nekem min- - denképpen kell, öcsém! Két gazda boldogan ment haza csikóval ■ és lóval, a többiek jót beszélgettek, szem- j lélődtek. állításuk szerint gazdagabbak let- j ték. Jó tapasztalatokkal. — Mert a lovas, ember az csak tanul ' mindig valamit a másik lovas embertől, J ha meg nem, hát megette a fene azt a tu- | dományt! — zárja le végérvényesen a be- j szélgetést az én kedves, jó kedvű, ízes be- I szédű, jó ötvenesnek kinéző szomszédom. I SZABÓ SÁNDOR _______________________ I E gy falu - egy porta Etetéstől etetésig Nem járnak a jószágok a gulyával Porzik a földút, hiába, a falu szélén járunk, ahova már járda sem jutott. Mester József szép, tornácos régi házának udvaráról kihajlik a szilvafa ága, odaben a füvön a szalmabálák árnyékában pihen a gazda. Lassan delet harangoznak, s ilyenkor már fáradt az ember, pláne ha egyedül kell elvégeznie minden munkát a ház és az állatok körül. A medinai téesz nyugdíjasa Mester János, takarmá- nyos volt a szövetkezetben. A hetvenkettedik évét tapossa, de a szarvasmarha soha sem hiányzott az udvarról. — Nyugdíjfizetéskor 2300 forintot hoz a postás, és ezt akkor is megkapom, ha ne adj isten ágynak dőlök. Nem mintha ebből a pénzből nem tudnék egymagám kijönni, de ha a szarvasmarhatartásba valaki egyszer „beleszagolt” az -nem tudja abbahagyni. Pedig már gondoltam arra, hogy nem vesz- kődök én tovább a tehenekkel, eladom őket, de hát akkor mit csinálnék egész nap? Hozzászoktam a munkához, az állatokhoz, így aztán bajlódok velük amíg csak mozogni tudok. — A szövetkezettől milyen segítséget kap? — A téesztől veszem a szalmát, nem porciózzák ki, hozhatok annyit, amennyire csak szükségem van. A darát, a búzát, a kukoricát a takarmányboltban veszem meg, a téesz adja a fuvart, az abrak mázsáját 15 forintért szállítják haza. Elég sok szemes takarmány kell a hat tehénnek, havonta 18 mázsa, s mind vásárolni kell, mert nincs szántóföldem, a 800 négyszög- öles kertemben csalamádét termelek. — Hol szerzi be a télire való szénát? — A Sió-parton 2 kilométer hosszan bériem a gátat, azt kaszálom már 18 éve. Három évenként kell megújítani a szerződést, és olyan jó széna terem a gáton, hogy már 18 éve ugyanazt a területet használom. Ez persze nem elég, úgy hogy veszek hozzámég, lehet kapni bőven, eladja akinek nincs jószága. — Járnak a tehenek a legelőre? — Nem mennek ki a gulyával, mert egymagám fejem a hat tehenet, viszem a tejet biciklivel a tej csarnokba, s mire visszaérek, már elhajtják a csordát. Ugyanez lenne este is, mire végeznék a fejőssel, bezár a csarnok. — Mindig sok tehenet tartott itthon? —Tavaly 8 volt, úgyhogy csökken az állomány. Sok a dolog a jószággal, s hanyag, nemtörődöm módon nem lehet bánni velük, mindegyik külön-külön megkívánja a magáét. — Szépek, jóltápláltak a magyartarka tehenei. — Ügy mondják, hogy a Holstein-fríznek sovány a teje, aztán a magyartarkát, ha leadom vágóba 8 mázsa, a Holstein meg ha a négy mázsát eléri. Ha csak lehet, eljárok a vásárokba, s látom, a Holstein borjakat nemigen veszik. — Mennyi tejet ad le naponta? — Most, hogy két tehenem szárazon áll — szeptember végén október elején ellenek — csak 38 litert. Nem jó üzlet a tej mostanában, pláne nekem: mindent venni kell, és drága a napszám. De mit csináljak, ha a tehéntartást abbahagyni nem tudom. Ha kicsi a haszon kicsi, majd lesz nagyobb is. — Ki tud mozdulni a jószágok mellől? — Elég gyakran eljárok, vásárokra, meg még a Balatonra is. De csak etetéstől etetésig, mert már előfordult, hogy megkértem valakit, hogy lássa el a jószágot, de úgy fel borult minden, hogy alig bírtam helyEgymagamnak sok a munka rehozni. D. Varga M. Fotó: Czakó Sándor Állatorvosi Értelmező szótár Minden tudományterület szakemberének, így az állatorvosnak is, különösen az egyre kifejezettebb szakosodás korszakában, szüksége van arra,, hogy szakmájának fogalmai közt, az ú.i és újabb betegségek világában, az új és még újabb kórokozók elnevezéseiben eligazodjék. A másik ok, ami nagyon is indokolja az állatorvosi műszava^ összegyűjtését, az a körülmény, hogy az állatorvosi tevékenység alaposabban, szervesebben épült be a mezőgazdaság, az állattenyésztés és az élelmiszeripar különböző ágazataiba, mint bármikor az előző időszakokban. Az állatorvosnak az e területen dolgozó partnerei is igénylik tehát az állatorvosi terminus technikusok értelmezését. Engedményes mezőgazdasági kisgépvásár a Skála Áruház piactéri kertészeti ABC-boltiában! Régi ár: Űj ár: Ft Ft ROBI—52 rotációs kapa 15 700,— 13 200,— ROBI—151 rotációs kapa 19 500,— 17 000,— Csk—03-as rotációs kapa 16 200,— 15 200,— F—400 HONDA pótkocsi 7 920,— AMÍG A KÉSZLET TART! 6 560,— ' (882)
