Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-30 / 203. szám
^^PÜJSÄG 1984. augusztus 30. „Felelősségünk nagy és szép. Beszélgetés Temesi Ágnes úttörőelnökkel 99 Röviden a táborokról A nyári úttörőtáborok már bezárták kapuikat, az ott végzett szakmai munka értékelése még hátra van. Információnk azért akad. „Kiszivárgott hírek” szerint a megyei, illetve a városi úttörőelnökségek által szervezett váltótábori turnusokban közel nyolcezerkétszáz pajtás töltött felejthetetlen napokat. A tengélici kisdobostáborban ötszázhatvan kéknyakkendősnek adatott meg a lehetőség, hogy nagyon jó körülmények között elsajátítsa a táborozás elemi ismereteit. Húsz-húsz úttörő vett részt megyénkből a Szovjetunióban, illetve az NDK-ban lezajlott táborozáson. Jugoszláviai, NDK-beli és csehszlovákiai cseretáborozáson — a városi elnökségek szervezték — közel száz gyerek volt. Jutalom, pályázat, illetőleg felmenő rendszerű vetélkedő alapján Csillebércen 193- an, Zánkán 466-an vettek részt a programokon. Hazánk különböző tájait több mint ezer hátizsákos Tolna megyei vándortáborozó barangolta be. A szekszárdi úttörőház „vizesei” vízi, a megyeszékhely V. számú általános iskolája pedig kerékpáros vándortábort szervezett. Lesz miről mesélni szeptemberben. — Hol tart jelenleg Tolna megye gyermekmozgalma? — Tolna megyében a 78 úttörőcsapatban 33 000 6—14 éves gyerek és 2500 pedagógus úttörővezető van. A tanítókon és tanárokon kívül 5500 patronáló segíti nevelőmunkánkat, vállal feladatot az úttörőmozgalmi tevékenységből. Üttörőszö vétségünk alapvető kötelessége, hogy hozzájáruljon a szocialista elkötelezettségű, közösségi, közéleti cselekvő ember formálásához. Gyermekmozgalmunk helyzetének elemzését, a további feladatok meghatározását az 1983-ban lezajlott úttörővezetői konferenciákon tettük meg. Megyei konferenciánk határozatban rögzítette további feladatainkat, amelyek a világnézetipolitikai nevelőtevékenységre, a demokratizmus fejlesztésére, a munkára nevelésre, a szabad idő hasznos eltöltésére, szervezeti életünkre és a társadalmi kapcsolattartásainkra vonatkoznak. Kéréseket és javaslatokat is megfogalmaztunk a pártszerveknek, a tanácsi szerveknek, a fegyveres erőknek és testületeknek, a szakszervezetnék és a Népfrontnak, hiszen a gyermeknevelésben végzett munka valamennyiünk közös felelőssége. — Hogyan tudják biztosítani az élményteli úttörőéletet a csapatok? — Nevelőmunkánk célja, hogy a 6—14 éves korosztály gyermekéveit tartalmassá, gazdaggá tegyük. Mindezt a cselekedtető programok megvalósításával érhetjük el, és csakis úgy, ha a gyerekek önmaguk is alkotói, cselekvő részesei saját programjaiknak, ha minden gyerek számára biztosítjuk a feltételeket, és nemcsak egy szűk réteg számára jelent élményt az úttörőmozgalom. Ezért kaptak és kapnak mind nagyobb önállóságot úttörőcsapataink, hiszen nem az a leglényegesebb, hogy hány versenyben, rendezvényen vesz részt egy adott közösség, vagy gyerek, hanem az, hogy annak a közösségnek a mindennapjai biztosítják-e gyermekenként a sikerélményt, a személyiség gazdagodását és fejlesztését. — A Magyar Úttörők Szövetsége működési szabályzata rögzítette, hogy az Úttörő- szövetség a magyar „társadalom gyermekszervezete”. — E megfogalmazás arra utal, hogy a nevelés összehangolását, egymásra épülését ma még fokozottabban kell megvalósítanunk. Jobb együttműködés szükséges a politikai, társadalmi szervekkel, szervezetekkel, amely a társadalmi munkamegosztás helyes gyakorlatát eredményezi. Mozgalmunkban cselekvő részvételt kell továbbra is biztosítanunk a családnak, a szülőknek, a KISZ- szervezeteknek, a pátronálók- nak — a felnőtteknek. Felelősségünk nagy és szép. A gyerekek felvetődő kérdéseikre választ várnak, eligazítást igényelnek a családban, az iskolában, a mozgalmi és a hétköznapi élet minden területén. Fontos, hogy milyen társadalomkép alakul ki bennük. És hogy milyen alakul ki bennük, az valamennyi felnőtt felelőssége. — Milyen hozzáállást várnak a gyerekektől és az út- törővezetőktől? — A gyerek, az gyerek. Számára csak akkor örömteli a gyermekkor, ha a családban, az iskolában, az úttörőmozgalomban megtalálja a helyét, ha van feladata, ha igénylik képességeit, látja tanulásának, munkájának hasznosságát, és mindehhez okosabb szeretet járul, többet beszélgetnek vele a szülők, a pedagógusok, a felnőttek. Megyénk gyermekmozgalmának politikai, pedagógiai nevelőmunkájában meg- határÓzó szerepük van a pedagógusoknak, akiknek többsége az úttörővezetői megbízatást meggyőződéssel, felelősséggel végzi. Elsősorban rájuk számítunk a további munkánkban is, de szeretnénk, ha ez a tevékenység nem válna senki számára teherré, jobban érvényesülne az önkéntesség elve. Azokat hívjuk és várjuk, akik gyermekszeretetükkel, felelősséggel akarják, és végzik ezt a szép munkát, és nemcsak a pedagógusokat, hanem valamennyi gyermeket szerető és irántuk felelősséget érző szülőt, patronálót, KISZ-tagot. — Melyek a szeptemberben induló úttörőév fő feladatai? — Az 1984/85-ös úttörőév kiemelt feladatai a csapatélet megőrzésére és építésére; a lakóhelyük hagyományainak gyarapítására; a felszabadulás, az azóta eltelt 40 esztendő, a mai Magyarország, Európa és a világ eseményeinek, eredményeinek megismertetése; a világ gyermekei barátságának erősítésére vonatkoznak. A különböző tevékenységi formákhoz játékok, akciók, rendezvények párosulnak, amelyekben a részvétel önkéntes, oly any- nyira, hogy 1984 őszétől csak azokat a versenyeket, szemléket szervezzük meg, amelyeket a gyerekek többsége választ, tehát nem a „felsőbb szervek” írnak elő. Ezzel is szeretnénk elérni, hogy az öntevékenység, a demokratizmus, a felelősség gyermekben és úttörővezetőben tovább erősödjék, az úttörő- mozgalomról ne csak mi felnőttek mondjuk, hogy a gyerekek mozgalma, hanem ők is, valamennyien érezzék és mondják, hogy az ő mozgalmuk. — Köszönöm a beszélgetést. —él— Tambovban jártunk Ű ttörőküldötteink 1984. július 31. 13.00 óra. A szekszárdi vasútállomáson feltűnően sokan várakoztak a délutáni gyorsra. Szülők, piros nyakkendős lányok, fiúk használták ki még az indulás előtti utolsó perceket a búcsúzásra. Aztán elérkezett a várvavárt pillanat. Húsz Tolna megyei pajtás — 10 fiú, 10 lány — a testvérmegyei úttörődelegáció tagjaként egész évi mozgalmi munkája jutalmául elindulhatott Tambovba. A szülők kicsit szorongva integettek a vonat után, ami érthető is, hiszen gyermekeik közül sokan először utaztak ilyen hosszú útra. Majdnem kétnapi fárasztó vonatozás után értünk Moszkvába. A szovjet főváros csodálatos, ezt mindany- nyian megállapítottuk a rövid városnézés során, de részletesen megismerkedni nem tudtunk vele, mert este indultunk tovább. Augusztus 3-án reggel érkeztünk Tambovba és sajnos velünk együtt az eső is. De mindezt feledtette az a meleg fogadtatás, amelyben a vendéglátó úttörőtábor vezetői, pajtásai részesítettek bennünket. Még fel sem ocsúdtunk, már túl voltunk az ünnepélyes zászlófelvonáson, ami után elfoglalhattuk 17 napra birodalmunkat. A gyerekek hamar megbarátkoztak az új környezettel, ami nem volt nehéz, mert a tábor nagyon szép helyen, egy erdőben helyezkedett el. Nem kellett sokáig várni az első barátságok megkötésére sem. Egy kis bámészko- dás, pár tétova kérdés, nehezen megfogalmazott válasz, majd jelvény-, ajándékcsere, és már együtt készült a szobánk előtti embléma, amely a magyar csapat nevét jelképezte. Druzsba — Barátság. A 17 nap alatt nagyon sok kellemes élményben volt részünk, ezek közül néhány: Mesetábor. Az egyik szomszédos tábort hívták így, ahova ellátogattunk. A tábor valóban meseszép. Hamar eltelt a 17 nap. A Tambovban eltöltött 17 nap ismét bizonyította a testvérmegyei kapcsolatok jelentőségét. Jól szolgálta egymás életének megismerését, az úttörőbarátságok kialakulását, a két nép, a két megye közötti jó kapcsolatok további elmélyítését. BÁCSALMÁSI LÁSZLÓ megyei úttörőtitkár Tömegközlekedés két lábon? A gördeszkás fiúk „brin- gás” társaikkal együtt robogtak ki a Zrínyi utcai iskola udvaráról a — forgalmas úttestre. Izmos lábaiknak köszönhetően nem is maradtak le a kétkerekűek- től. Elborzadva néztem gyalogosként, a járdáról amint a kis Polski Fiat előtt állt a csapat a négyes útkereszteződés tilosat jelző lámpája előtt. Fürkésztem a többi gépkocsivezető arcát is, egyiken sem vettem észre felháborodást, megrökönyödést. Amikor aztán a fiúk zöld utat kaptak, magabiztosan lendültek sebességbe. Jómagam csak nézhettem utánuk, leblokkoltan a zöld jelzés előtt. Később aztán észrevettem, hogy a legények néhány száz méterrel előttem ballagnak a járdán, kezükben lóbálva a gördeszkát. Talán elfáradtak. De jobb lenne tudni, hogy akadt valaki, aki kiparancsolta őket a száguldó motoros járművek közül. Szösszenetek APRÓHIRDETÉSEK Elcserélnénk, vagy bérbe adnánk üres őrsi kincsesládánkat. Jeligénk: Kincs nincs. * Őszi túránkhoz szakképzett kuktát felveszek. Kozma Kázmér jeligére a kiadóba. * Most alakuló őrsi gmk- ba tagokat keresek. „Vezér” jeligére várom a jelentkezéseket. „Tabula rasa...” Tucatnyi gyerek leste földközelben a másfél méteres vékony csőből előbukkanó diót, hogy az éppen versenyben lévő társuk a megfelelő pillanatban hús- klopfolóval darabokra tudja-e zúzni az apró csonthéjast. Ezen kívül még sok érdekes tevékenység várta az összeverbuválódott ötvenhatvan gyereket az idei évben először megrendezett lakóterületi játszók program- sorozat mostani helyszínén, a szekszárdi II. számú Általános Iskolában. Az úttörőház gazdag eszköztárral érkezett. Kiderült, hogy ki a leggyorsabb és a leglassúbb a kerékpár nyergében, varrhattak kábátokat, s remekbe szabott agyagfigurák kerültek ki a gyerekkezekből. Bélevörösödött az erőlködésbe a vastag kötél végein a két csapat, miközben megpróbálták „elszakítani”. Nehéz pályán rajtoltak a gördeszkások — vizespohárral a kezükben, s nagy volt az izgalom a kuglisok versenyében is. A kellemes programot lüktető zene kísérte, a versenyszámokat követő eredményhirdetést pedig sok fáradt és boldog kis arc. Reméljük, jövő nyáron is lesz ilyen. Sőt, évközben is folyamatos szükség lenne hasonlóan jól szervezett programokra. ...mondja a latin. Magyarul: tiszta tábla. Gondolom, a diákok ezt nem mondják óhajtó módban, ha arról van szó, hogy az oly kedves szót,a „vakáció”-t kell letörölni róla. Pedig ez így van. Nemcsak a kéz, a tovatűnő nyár is letörölte, múlt időbe tette a vakációt. Am az is igaz, hogy a most kezdődő új tanév mindenki elé tiszta táblát, tabula rasa-t, azaz tiszta lapot tesz. Csak élni kell vele! — czs — Vajon sikerül eltalálni? Húzd meg jobban, menjen a munka! Diólesen
